Gyurcsány-interú az ATV-ben: „Le kell zárni egy ciklust, amelyik 1998-ban kezdődött, és most is tart”



2011. március 30-án Kálmán Olga ATV-beli műsora, az Egyenes beszéd vendége volt Gyurcsány Ferenc. Részletek az interjúból (szerkesztve).


Kálmán Olga: – Jó ötlet volt kimaradni a szocialistáknak az alkotmány parlamenti vitájából?

Gyurcsány Ferenc: – Nekünk, képviselőknek fő szabály szerint bent kell lennünk a Parlamentben. Én is úgy gondolom, az nem járja, hogy parlamenti képviselő nem a Parlamentben van.  Kivételes, rendkívüli, egyedi esetben lehet megtenni, hogy az ember nem megy be. Ez ilyen eset, kivételes, rendkívüli, egyedi. Nem kell az önkény színházába elmenni biodíszletnek és statisztának! Pedig ez az önkény színháza, amit Orbán művel. […] Az első percben láttuk, hogy a miniszterelnök úgy gondolja, hogy itt egy forradalom volt. A forradalom őt feljogosította arra, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét kialakítsa, amely nemcsak lehetőség – ahogy ő ezt fogalmazza –, hanem elvárás is. Az alkotmányozás nem más, mint ennek az őrült rendszernek az alaptörvénybe foglalása. Szó nincs arról, hogy a miniszterelnök azt mondta volna, ahogy 95–96-ban történt volna az alkotmányozás: van egy megállapodás, amit örököltünk az alaptörvényről, szeretnénk ezt módosítani, akkor van módosítás bármiben, ha az ellenzék legalább egy részével egyet tudunk érteni. Azaz kormány önmagában nem módosíthat alkotmányt. Ez volt 95–96 alapelve. Orbán azt mondta: az erő velem van – mármint hogy vele! –, nektek pedig fityisz az orrotokra. Én eldöntöttem, hogy alapvetően egy konzervatív, keresztény fundamentalista alkotmányt fogok adni Magyarországnak, ti bejöhettek – jó lenne, ha bejönnétek, mert ezzel igazolnátok, hogy milyen demokratikus ez a dolog –, de hát igazából nincsen szükség rátok. Szerintem mi ezt korán fölismertük, és nagyon helyes, hogy nem statisztálunk ehhez.

De ha bent lennének, és benyújtottak volna rengeteg módosító indítványt, akkor Önök érvelhetnének azzal, hogy ugye hogy csak statisztának kellünk. Hiszen egyetlenegy módosítónkat se fogadták el.

– Ezt nem jókedvéből teszi egyik párt sem, amelyik nincs ott. Nem gondoljuk, hogy ez az élet normális menete. Ez nem szkanderozás. Vannak bizonyos alapelvek. Ha valaki ránk akarja robbantani a köztársaság szimbolikus épületét, akkor mi nem megyünk oda segíteni neki akkor, amikor már látjuk, hogy az indító  szerkezeten benyomták a vörös gombot. Nem beszélgetünk arról, hogy jó volt-e ez vagy nem volt jó. Az alkotmányozás összes fő kérdése eldőlt tavaly a kormányprogram bemutatásakor, akkor, amikor a miniszterelnök ezt elmondta nekünk. Utána ránk már ott nem vár szerep. Az várna, hogy a miniszterelnököt ebből az iszonyatos szégyenből, amibe most marad, kimenekítsük. Hogy ország és világ előtt ne legyen mindenkinek világos: ez az ember tesz saját nemzetére, és azt hiszi, hogy ezt a bohóckodást el lehet fogadtatni bárkivel, hogy az ő számára fontos tizenkét – egyébként nem túl fontos – kérdésével helyettesíti a tisztességes párbeszédet, konzultációt, egyeztetést.

– Önök a demokrácia felrobbantásáról beszéltek már, akár az ÁSZ elnökének a kinevezésekor, akár a legfőbb ügyész mandátumának meghosszabbításakor, akár a médiahatóság, a Költségvetési Tanács felszámolása, az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése idején. Akkor mért mondják, hogy most van igazi veszélyben a demokrácia, az alkotmányozás folyamatában, amikor ezeket a korlátozásokat már korábban megcsinálta a Fidesz?

– Hát azért van ezen túl jó néhány történet. A nézők valószínűleg unják már ezt a preambulum-vitát, vagy ahogy újmagyar nyelven nevezik, a „nemzeti hitvallás” vitáját. Ebben kibontakozik egy olyan szellemiség, amellyel az ország jelentős része nem tud azonosulni. Mire épült az elmúlt húsz év? Arra, hogy Ön vagy én, a nézők sokasága sokféleképpen gondolkodhat, a Köztársaság elismeri, hogy sokfajta véleménnyel lehetünk a  világról. Ki hívő, ki nem. Ki konzervatív, ki liberális. Ez az alkotmány, éppen a preambulumából fakadóan, nem ezt mondja. Azt mondja: egy keresztény Magyarországot szeretnék, egy egyszínű Magyarországot. Azt szeretném, ha Magyarország olyan lenne, mint amilyen az alkotmányozó hatalom, a Fidesz. Ezt nem lehet szerintem elfogadni alapvetésként. Többről van itt szó, mint egyszerűen a fékek és ellensúlyok rendszeréről. Arról, hogy egy szabad, sokszínű Magyarországból egy alapvetően alávetett, egyszínű világot szeretne a miniszterelnök és pártja, amelynek középpontjában nem Ön és én állok, vagy az állampolgárok, a választók, hanem ő, az ő pártja és az ő hatalmi szándékai az ő ideológiájával. Hát ez vérlázító.

– Ha Önnek igaza van, és mindaz a félelem valós félelem, amit most felsorolt, akkor még nagyobb a baj, hiszen a részleteket még nem is ismerjük, majd csak azokból a bizonyos sarkalatos törvényekből fogjuk megismerni őket.

– Vannak olyan részletek, amelyeket azért ismerünk. Kettőre gyorsan hadd utaljak: a ma hatályos alkotmány azt mondja, hogy mindenkinek joga van a munkához. Orbán Viktor alkotmánya nem ezt mondja! Azt mondja: mindenkinek kötelessége dolgozni! Ez áthárítja a felelősséget mindenkire, és azokra a százezrekre is, akik ma munkanélküliek, noha szeretnének dolgozni! Én nem vitatom, hogy vannak olyanok, akik ha tehetik, inkább nem dolgoznak, próbálnak ügyeskedni vagy segélyért sorba állni. De százezrek vannak, tanárok, munkások, akik nem találnak maguknak munkát. Nem lehet nekik azt mondani, hogy a tiéd a felelősség, nem az enyém. A másik példa a magzati élet védelme. Ha az lesz a megoldás, amit ma látunk a  törvényben, hogy a magzat élethez való joga ugyanolyan erősségű, mint a megszületett csecsemőnek az élethez való joga, akkor a ma hatályos törvény és alacsonyabb szintű szabályozás nyilván alkotmányellenes. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon lényegében abortusztilalom lehet. Úgy viselkedik ez a kormány, mintha a keresztény fundamentalisták meggyőződését osztaná az egész ország, miközben ez nincs így. A terhesség-megszakítás tragédia. Az asszony igazi, mély, szenvedésteli tragédiája. Nem kell ezt a tragédiát azzal is tetézni, hogy ilyen ideologikus szándékból lényegében fizikailag megtiltom a terhesség-megszakítást.

– De erre azt mondja a Fidesz, hogy az abortusz törvényt nem módosítják, nem szigorítják.

– Lári és fári! Azt mondta Orbán miniszterelnök úr 2004-ben, amikor a kettős állampolgárságról először szavaztunk, hogy ugyan már, drága szocialista barátaim, hát miniszterelnök úr – mondta nekem –, hát csak egy útlevelet szeretnénk, hát miért olyan baj, hogy nemzettestvéreinknek lesz útlevele, hát hadd utazzanak szegények! Ezt mondta? Ezt mondta! Mit mondott tegnapelőtt? Választójog! Hazudik, mint a vízfolyás! Most azt mondja, hogy nem lesz ebből abortusztilalom. De hát átvernek folyamatosan bennünket is, mi meg, mint ilyen vidéki naivák, asszisztálunk ehhez! Megmondtuk a legelején, hogy a kettős állampolgárságból ez fog következni. Tönkre fogja zúzni a határon belüli és a határon kívüli magyar közösség közötti mai kapcsolatot is! Most olyan alkotmányt csinálnak, ami alkotmányosan lehetetlenné fogja tenni a mai abortuszszabályozás fennmaradását. Egyetlen magzatvédő csoport kell, amelyik – egyébként őszinte meggyőződéssel, ez legitim, amit ők mondanak, én őket nem bántom ebben az ügyben – el fog menni az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmánybíróság, amely egyébként maga is egyre konzervatívabb beállítottságú, de ha nem is az lenne, nem tud mást tenni, mint igazat ad nekik! Ez nem Orbán Viktor akaratán múlik! Egyébként lassan azt se hihetjük el neki, amit kérdez. Készpénznek lehet venni annak a miniszterelnöknek a szavát, aki azt ígérte fél évvel ezelőtt, hogy mindenki jól fog járni az adócsökkentéssel? Így történt? Nem, százezrek jártak rosszul.

– Olyat még soha nem hallott politikustól, hogy valamit ígért, aztán fél évvel később mást cselekedett?

– […] Ezer és egy példánk van rá, hogy amit mondanak, az beetetés. Beetetni a horgászoknak kell a halakat! Ők nem horgászok, mi meg nem halak vagyunk! Ezért azt gondolom, hogy felnőtt, felelős állampolgárként kell velünk viselkedni. És ha mi azt érzékeljük, hogy olyan szabályozást csinálnak az alkotmányban, aminek például abortusztilalom a vége, akkor nem kell csodálkoznunk, ha fél év múlva valóban abortusztilalom lesz! És nem menthetjük fel magunkat azzal, hogy de hát azt ígérte a Fidesz, hogy nem lesz abortusztilalom.

– A szocialisták azt kapták nyolc éven keresztül, és most is kapják, hogy semmi másban nem tudnak gondolkodni, mint megszorításban. Most Önök mondják Orbán Viktor szinte összes intézkedésére, és a Széll Kálmán Tervre, hogy még ha nem is úgy hívják, ez akkor is megszorítás.

– Nézze, hülye az a politikus, aki szeretne megszorítani. Mi 2002 és 2006 között nem megszorítottunk, hanem öntöttük a pénzt! […] Részben a közösből, részint, ha valaki megkérdezi, hogy az államadósság miért nőtt, hát azért nőtt, mert nőttek a nyugdíjak, mert építkeztünk és folytathatnám. Ezért nőtt. Aztán egyszer csak kiderült, hogy túlköltöttük magunkat. Azt a megszorítást, ami ezek után következett, senki nem szerette. Én sem szerettem, őszintén szólva utáltam, a választóink egyre nagyobb része is utálta. Bennünket ezért csépeltek, reggel, délben és este. […] Aztán még jött rá a világválság. Ha egy ország bajba kerül, ha példának okáért most hirtelen kitörne a világválság második nagy hulláma, és megszorítani kellene, arra figyelmeztetném a párttársaimat, hogy mértékkel! Nincs mese! Az ország előrébb való e tekintetben, mint a mi pártos szövegünk. A mostani orbáni megszorítással az a baj, hogy ezt Orbán magának kereste, de az országgal fizetteti ki a számlát. Pont annyit kell megszorítani, mint amennyi a tavalyi intézkedéseinek a következménye, amikor a gazdagoknak vagy a gazdagabbaknak a nagy adócsökkentéssel elképesztően sok pénzt adott, és közben persze a szegényebbektől még el is vett. Csinált egy akkora lyukat a költségvetésben, amely egyszeri bevételekkel nem kompenzálható, és amely miatt most el kell venni valakiktől. Ebben miért legyen megértő egy szocialista párt? Miért értsünk egyet azzal, hogy először adott a gazdagoknak, ezzel csinált egy költségvetési lyukat, és ezt a költségvetési lyukat majd úgy fogja befoltozni, hogy újra elvesz a szegényektől. Hát bolond, aki ezzel egyetért!

– A szocialisták részországgyűléseket tartanak, járják az országot, Ön is. Mit tapasztal, mit mondanak az emberek? A kormány kommunikációja azt mondja: egy nemzet vagyunk, tartsunk össze, építsük az országot. És van mindaz, ami az intézkedésekből adódik, hogy mi bizony a táppénzzel csalók, a rokkantnyugdíjjal csalók, a munkanélküli segéllyel csalók országában élünk. Mert az intézkedések meg ezt az üzenetet hordozzák. Vagy a gyógyszerárak emelkedése... Mit mondanak az emberek? Meddig tudnak még egyáltalán a megélhetésükre költeni, és mit szólnak a szocialisták alternatívájához, ha kapnak egyáltalán ilyeneket a részországgyűléseken?

– Hadd kezdjem a második felével, őszintén szólva az a nehezebb. Ha nekünk most kormányozni kellene, mert ne adj Isten, holnap valami történne, akkor – ha a mostani adórendszerhez nem nyúlunk hozzá – őszintén szólva nekünk sem lenne nagy mozgásterünk, mert akkora lyukat ütöttek a költségvetésen. Ezt az adórendszert vissza kellene csinálni. Orbántól nem várható el, hogy visszacsinálja. Az a miniszterelnök, aki egy évvel ezelőtt hozta ezt a döntést, ráadásul nyolc éven keresztül azt ígérte, hogy azonnali és radikális adócsökkentés lesz, nincs abban a helyzetben politikailag, hogy ezt visszavonja. Én ezt értem. Ha viszont tudomásul veszem, hogy van ez az adórendszer, és hiányzik 6–800 milliárd, akkor nekem muszáj azt mondani – ha valaki, én aztán tudom –, hogy ez nagyon fájni fog! És nem javasolnám a szocialistáknak, hogy most ők takarítsák el Orbán Viktor szemetét, mert nem lehet úgy eltakarítani, hogy az ország jelentős része ne érezze úgy, hogy indokolatlanul érdeksérelmet szenved. 6–800 milliárd annyi pénz, amennyit mi még nem láttunk...

– Ön a holnapról beszél, de hát 2014-ben is ez lenne a véleménye?

– 2014 még nagyon messze van. Nem tudom, Ön ellát-e addig, őszintén mondom, én nem látok el addig. 2014-ig ez a költségvetés nem bírja ki. Itt még trükközhet Orbán egy darabig, de az a problémája, hogy 2012-ben már 4–500 milliárdos problémája lesz – épp most mondta ezt a GKI –, 2013-ban már 800 milliárdos problémája lesz, megint. Ezt nem lehet megoldani fájdalommentesen! A szocialista párt nem akarhatja önmagának sem, hogy harmadszor is ő szorítson meg úgy, hogy abból a legelső megszorítást 94 után nem magunknak köszönhettük, hanem az MDF-kormánynak, amit Horn Gyulának és Bokros Lajosnak kellett megcsinálni, a 2006 utáni megszorítás nagyobbik részét magunknak köszönhetjük, de abban is benne van Orbán 400 milliárddal 2001-ből. Ezt most aztán végképp Orbánnak köszönhetnénk. Az nem fog menni, hogy az az alapállás Magyarországon, hogy a jobboldal felelőtlenül gazdálkodik, majd jön a baloldal, és megpróbálja rendbe tenni.

– És jól belebukik.

– Aztán belebukik, és azt mondják, ezek csak megszorítani tudnak. Dolgozni kell világos szakmai-politikai alternatíván. Még egyszer nem szabad úgy győzni, majd 14-ben, hogy csak arra van felhatalmazásunk, hogy leváltsuk Orbán Viktort. Ez nem elég, arra is kell felhatalmazás, hogy mit csináljunk az országgal. De azt 14-re kell megmondani, nem mostanra. Ezt pedig, amit Orbán csinál, erősen, elvi alapon kritizálni kell, mert a hibás adópolitikának a következménye lesz mindaz, amit majd csinálnia kell az országnak. […] Az ellenzéknek persze dolga, hogy kritizálja a kormányt. De van még egy dolga: az, hogy előbb-utóbb alternatívát nyújtson. Azt mondja a miniszterelnök, hogy le fog járni most egy ciklus a magyar politikában, az „átmenet időszaka”, és azt mondja, ez az átmenet 90-től 2011-ig tart. Szerintem nem így van, nincs igaza. Le kell zárni egy ciklust, amelyik 1998-ban kezdődött, éppen vele, az egészpályás letámadással, és most is tart. Azt remélem, ebben a ciklusban ki fog derülni, hogy meztelen a király, nincs arra út, amerre ő mondja. Lehet, hogy most fog kijózanodni a magyar politika is, és a magyar választók többsége is.

– De kibe szeressenek bele?

– Ez nehéz kérdés. Ma minden második választónak nincsen pártja, most aztán végképp azt mondja: egyik kutya, másik eb, az egyik egy kicsikét jobban kutya, a másik kicsikét kevésbé eb, de őszintén szólva tele van a hócipője velünk a választóknak, vagy legalábbis a választók felének. Hogy ki lesz képes alternatívát is nyújtani, ez az előttünk álló időszak kérdése. Nagyjából erre két jelölt mutatkozik, azt hiszem. Vagy valakik a szocialista pártból kínálják az első számú alternatívát, ezen dolgozunk, vannak akik így gondolják, vannak, akik úgy, de én is ezen dolgozom, vagy a mai pártok közt még ott nem lévők, a nagyon szépen szerveződő és látványos sikereket elérő civilekből valaki vagy valakik képesek lesznek majd egy erős, demokratikus ellenzéki erőt formálni. Ezt nem tudom Önnek megmondani.

– Ön királycsináló vagy király szeretne lenni?

– Hát király semmiképpen, szerintem arra már van egy jelöltje ennek az országnak, aki időnként elgondolkozik azon, hogy milyen lenne királynak lenni. Én nagyon szeretném befolyásolni, milyen módon történik meg az alternatíva állítása. Én voltam miniszterelnök, voltam pártelnök. Azt önmagában már nem nagyon ambicionálnám, hogy azért törjük össze magunkat, hogy valamelyikünkből legyen valami. Azért viszont szívesen összetöröm magamat, hogy visszatérjünk egy nyugatos, polgári világba, ahol nem öljük meg egymást, ahol a választók tudják, hogy nincsen ingyen ebéd, ahol a miniszterelnök tudja, hogy az ő hatalmát kell korlátozni, nem pedig a választók hatalmát az alkotmányban. Egy picikét nyugodt, békés, önmagával megbékélő Magyarország megcsinálásában részt vennék, de ezt a Fidesszel szemben kell megcsinálni.

– A bizonytalanok táborának növekedésére tehetett rá egy lapáttal Wittner Mária kijelentése is. És a fideszesek nem határolódtak el a képviselőtársuktól.

– Nézze, ez embertelenség, ez gyalázat! És nemcsak Wittner Mária magatartása gyalázat. Gyalázat az is, ahogyan erre az ő pártja reagál. Mert e mögött a reagálás mögött mi van? Ön is tudja és én is tudom: az a hideg és rideg számítás, hogy ha én emberi módon viszonyulnék ehhez a kijelentéshez – emberi módon pedig csak úgy lehet viszonyulni, hogy szégyellje magát, aki ilyet mond, és megvetem, és szívemből fel vagyok háborodva, hogy valaki azt mondja, hogy a másik ember halna már meg, és szenvedélyesen elutasítom, és kikérem magamnak, bárki mond is ilyesmit –, ha ezt merné mondani a Fidesz, akkor elveszítene pár radikális szavazót. Aki eladja a lelkét az ördögnek öt szavazóért, az maga sem ember már, az szövetséget kötött az ördöggel! És ha ezt nem értik a jobboldal választói, hogy ilyen nincs, ez már nem politika, itt már régen arról van szó, hogy emberek vagyunk-e, hogy mi az a keresztényi hit, mi az a konzervatív meggyőződés, amely megengedi ezt, akkor nagy baj van. És honnan veszi a bátorságot valaki, hogy azt mondja: erről nincs véleményem, Hogyan? Ő maga is osztozni akar az embertelen gazemberségben? Tisztességes magyar ember fölháborodik ezen. Nekem nagyon sok vitám van Orbán miniszterelnök úrral, de nyugodtan mondhatom, az emberrel szemben semmi szenvedély, semmi gyűlölet nincs bennem. Soha nem mondanék ilyet rá. Azt gondolom, hogy Orbán politikailag gyáva. Azt gondolom, hogy mostanában egyre többet hazudik. Azt gondolom, hogy nagyon rossz felé viszi az országot. De ha kibicsaklana a bokája egy focimeccsen, azt mondanám, hogy gyógyuljon meg. Jöjjön vissza és tegye a dolgát. Mert ez a normális. Aztán egyébként a politikában meg megverekszünk egymással. Szóval tessék fölháborodni, magyarok, ha ilyeneket hallotok, és tessék nem megbékélni ezzel, mert ez közös ügy. Ez az embertelenségnek az ügye.

– […] És az internet világa, amely, mint tudjuk, mindent megenged. Most Deutsch Tamás írt ismét szép szavakat Önről, Ismét, mert ő volt az, még országgyűlési képviselőként, aki azt mondta Önre miniszterelnökként, hogy Ön „ideggyenge”, meg hogy izzad a tenyere. És most a Twitteren írt Önről olyanokat, ami szerinte belefér a mai a világba.

– Megismételné a nevét a szóban forgó úrnak?

– Deutsch Tamás.

– Nézze, én ilyen nevű komoly és tisztességes magyar embert nem ismerek. Ezért aztán ilyen emberrel nincs dolgom.

– Hát most erre mit mondjak? Ezek szerint ez megint ugyanaz a szint, mint Deutsch Tamásé. Ezt vívják meg egymás között. Ebben én már nem tudok közvetíteni.

– De Önnek nem kell közvetíteni! Van egy szintje az emberi tisztességnek, ugye? Ha valaki ezt a tisztességet átlépi, akkor nincs dolgunk vele. Csak nem gondolja, hogy erről a  silányságról én Önnel beszélgetni fogok? Csak nem gondolja, hogy azzal kell töltenünk nekünk akár három percet is, hogy beszélünk valamiről, ami messze túl van mindenen, amit normálisnak és emberinek gondolunk? Nekünk Magyarországról kell beszélnünk, nem erről a silányságról. Át kell lépnünk rajta! Mint ami nincs is, mert ez emberi értelemben nincs! Ilyennel nem foglalkozunk!

– Akkor beszéljünk Magyarország külpolitikájáról. Ön volt az, aki blogbejegyzésében azt írta, hogy Orbán Viktor kiírta magát az európai politikusok klubjából. Én az adás elején Martonyi Jánostól ezt megkérdeztem, és ő azt mondta, hogy ez nem igaz, és az uniós elnökség nagyon sikeres, szóval semmiféle negatív ítélet nincs az országgal szemben.

– A külügyminiszter úrnak ezt kell mondania. Természetesen. Nagyon nagy baj lenne, ha a külügyminiszter úr nem ezt mondaná. Mi azért jártunk ebbe a klubba, és sokan járunk, van kapcsolatunk politikusokkal, van kapcsolatunk volt és jelenlegi kormányfőkkel, államfőkkel. A magyar miniszterelnök reputációja lényegében megsemmisült. A magyar miniszterelnököt olyannak látják Európában, aki a közös európai értékeket nem osztja. A Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely nem baloldalhoz közeli lap, talán tegnap azt írta, hogy lehet hogy azzal kell szembesülnünk, hogy Európa közepén egy önkényre hajlamos vagy önkényuralmi rendszer fog kialakulni. Magyarországra sokan úgy tekintenek, mint olyan országra, amely Fehéroroszország irányába halad. Hát ez nem dicsősége annak a miniszterelnöknek, aki ennek a folyamatnak a motorja.

– A válasz erre mindig az volt, hogy szocialista politikusok és szocialista európai parlamenti politikusok gerjesztik ezt a vitát, vagy vitték a rossz hírünket szét az világban.

– Igen, meg szocialista politikusok döntik el, hogy mikor kel a Nap, és mikor nyugszik, döntenek árról és apályról, és szocialista politikusok azok, akik Európa nagy pártcsaládjait mozgatják kint az Európai Parlamentben, ők négyen. Ők kérem szépen egyszerre Góliátok és Dávidok, az ő vállukon nyugszik az európai politika. Micsoda dőreség ez? Hát ha már csak ennyi jut eszükbe, hogy mindenhol ellenséget látnak, és minden mögött bennünket, akkor ez egy elég közepes és silány teljesítmény! Én nem kívánom a rosszat ennek a  kormánynak e tekintetben. Európa mára egyébként nem egy bonyolult nagyvilág. Könnyen lehet egymással beszélni; az én mobiltelefonomban mind a mai napig nagyjából huszonegynéhány miniszterelnöknek, államfőnek ott van a telefonja. Szerintem az övékben is az enyém. Tessék őket fölhívni, tessék velük beszélgetni nyugodtan. Meg fogják látni: nem tekintik barátjuknak azokat a politikusokat, akik úgy viselkednek, ahogy a magyar miniszterelnök viselkedik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!