Részletes vita


A véghajrához közeledik a Fidesz alkotmányozása. Pénteken elkezdődött és hétfőn folytatódik az Országgyűlésben az alaptörvénytervezet részletes vitája. Nem érdektelen, amit ott hallhatunk. Szokatlan módon folyik ez a vita, hiszen a Fidesz két frakcióvezetője, Lázár János és a választáson nem indult KDNP frakcióvezetőjeként szereplő Harrach Péter nevén fut minden, nem a Jobbik és a független képviselők által benyújtott módosító javaslat. (Magát az alaptörvénytervezetet ugyanis demonstratív módon minden kormánypárti képviselővel aláíratták, a két frakcióvezetőt kivéve. Így ők jegyzik a módosító javaslatokat, hiszen aki előterjesztő, az nem adhat be módosító javaslatot.) A parlamenti gyakorlat eddig az volt, hogy a kormánypárti frakcióvezetők módosító javaslatai a kormánytöbbség álláspontját tükrözik. A bizottsági szavazáskor, majd a részletes vitában kiderült, hogy ezúttal nem így van. Ragadjunk ki két figyelemre méltó módosító javaslatot.

Az alaptörvénytervezet egyik sajátossága a „Nemzeti Hitvallásban” szereplő, a benyújtók által hivatalos állami állásponttá emelt történelemfelfogás, amely a történelmi időszakok megítélésében a szuverenitás meglétét tekinti mércének, és ezen az alapon az 1944. március 19. és 1990. május 2. közötti időszakot tekinti nem vállalhatónak, a német megszállás előtti időszakot pedig olyannak, amellyel folytonosságot vállal.

A fideszes módosító javaslatok között szerepel a következő bekezdés beszúrása: „Megbecsüléssel értékeljük történeti alkotmányunk formálódásában a polgári demokrácia rendszerét először kinyilatkoztató, Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt.” A pénteki részletes vitában megtudhattuk, hogy a javaslat Horváth János amerikai emigrációból visszatért közgazdász professzortól, az Országgyűlés korelnökétől származik, aki tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, és ma is nagy eredménynek tartja a köztársasági kisalkotmányt. Az Alkotmányügyi Bizottságban a javaslat egyharmados támogatást sem kapott (tehát nem is fognak szavazni róla), és Balsai István a plenáris ülésen megindokolta, hogy miért:

„Tény, hogy az 1945-ben megtartott választásokon a magyar választók jelentős része meg lett fosztva a választójogtól, nem vehetett részt a választáson, ezen túlmenően jelentős mértékben korlátozták az induló pártok indulási lehetőségét. Természetesen nemcsak a német megszállás előtt és a német megszállás után fellépő nemzeti szocialista jellegű pártokról van szó, hanem mindazokról a pártokról van szó, amelyek nem tudtak elindulni, akár kereszténydemokrata, akár más elveket vallottak. Ezért voltak kénytelenek a Kisgazdapárt zászlaja alatt elindulni, és ezért tudta azt a hatalmas, valóban hatalmas többséget elérni a Kisgazdapárt, még egy választáson. Tisztelt Országgyűlés, én tehát azt kérem, hogy annak idején, amikor a módosító javaslatokról fognak szavazni, gondolják azt meg, hogy alkotmányos védelmet és elismerést érdemel-e Magyarországnak azon törvénye, amelyet nem vitásan a szovjet megszállás alatt hoztak, nem vitásan olyan instrukciók alapján, amely nem volt a szuverén Magyarországnak tekinthető Magyarország sajátja.”

Azért érdemes ezt ilyen hosszan idézni, hogy lássuk: jogos a benyújtott és elfogadásra váró szövegtervezet olyan olvasata, miszerint a Fidesz nemcsak az 1947–48-ban kezdődő kommunista időszakkal nem vállal semmiféle közösséget, de az 1944–45-ös újrakezdéstől a fordulat évéig tartó demokratikus időszakkal sem. Írtam már az alkotmánytervezetben megjelenő történetfelfogásról a Galamusban, és most Balsai érvelése megerősíti, hogy jól értettem a dolgot.

A „Szabadság és felelősség” című, a jogokat és kötelességeket tárgyaló részben szerepeltet a tervezet egy olyan bekezdést, mely szerint „Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát”. Ebbe a bekezdésbe kezdeményeztek egy beszúrást: „Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és – törvényben meghatározott keretek között – a tanítás szabadságát.” A bizottságban ez a módosító javaslat sem kapott egyharmadot. Ezt kifogásolta a pénteki vitában a jobbikos Balczó Zoltán a következőképpen:

„Mi ennek a következménye? Önök azt akarják, hogy az iskolák majd ide, a közelünkbe, Károlyi Mihály szobrához tanulócsoportokat hozzanak, hogy megünnepeljék, hogy a köztársasági gondolat itt valósult meg, és milyen fontos előfutára volt az egyenlőség társadalmának, amit Tanácsköztársaságnak neveztek. Tudjuk, az elmúlt évtizedekben mennyi torz ismeretet hallottak 56-ról. Majd újból arról fognak tanítani, hogy 56 nem volt más, mint egy reformkommunista kísérlet, amely kicsit eltorzult. Mérjék fel annak a súlyát, hogy a tanítás szabadságát semmilyen oldalról nem kívánják törvényi keretek közé helyezni.”


No more history (Bill Woodrow) – Wikimedia

Annak talán nem volna jelentősége, hogy mit mond a jobbikos képviselő, ha nem nyugtatta volna meg őt a kormánypárti Rubovszky György:

„Tökéletesen egyetértek az alelnök úrral… Azokat az érveket nem akarom megismételni, amit az alelnök úr itt elmondott. Annyit szeretnék itt bejelenteni, már most, hogy annak ellenére, hogy nem kerülhet be a támogatotti sorba ez a módosító indítvány, megszavazásra sem kerülhet, mert sajnos csak ketten, Salamon képviselő úrral, szavazhattuk meg az Alkotmányügyi Bizottságban, a képviselőcsoportom ki fogja kérni, mindenféleképpen megpróbáljuk ezt keresztülvinni. (Taps.) Annyi magyarázatot szeretnék hozzá adni, hogy az ajánlásban … pont ezt megelőzi egy olyan módosító indítvány, amely szintén ezt a tanítással kapcsolatos kérdéskört öleli fel, és ez tulajdonképpen a tudománynak … a felsőoktatásra vonatkozóan teljes önkormányzatiságot biztosít, és kiveszi az állam beleszólási jogát ebből a kérdésből, és ez a két pont ütközik, amit Harrach Péter mond, hogy a tanítás szabadságát törvény korlátozhatja, illetve a másik módosító indítvány, amelyik meg úgy szól, hogy a felsőoktatás kérdésébe csak a szervezet és a gazdálkodás tekintetében van az államnak hatásköre, egyébként az intézményeket önállóság illeti meg. Ennek a két pontnak az összehozása folyik… ha nem sikerül, akkor mindenképpen külön szavazást fogunk kérni erről a módosító indítványról.”

Rubovszky hivatkozása arra a bekezdésre vonatkozik az alaptörvény-tervezetben, amely szerint „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a felsőoktatási intézmények tudományos és művészeti szabadságát, az állami intézmények bevételeivel és vagyonával, valamint a közpénzből nyújtott támogatásokkal való felelős gazdálkodás érdekében – törvényben meghatározott keretek között – biztosítja szervezeti önállóságukat.” Ezt egy módosító javaslatban így alakítanák át: „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket és gazdálkodásukat törvény szabályozza.” Azzal bajlódnak tehát, hogy mivel általában véve „a tanítás szabadságát” korlátozni akarják, hogyan hozzák ezt összhangba a felsőoktatás önállóságával.

Legyen ez az ő gondjuk. A lényeg: nem kevesebbre akarják – a Jobbikkal egyetértésben – felhatalmazni önmagukat az új alkotmányban, mint hogy törvényben tilthassák meg, mit lehessen tanítani Magyarországon és mit nem, mégpedig nemcsak az állami iskolában, hanem bárhol.

 

Bauer Tamás közgazdász - Déri Miklós felvétele


Korábban a Galamusban:

A nemzeti kérdés két évtized magyar politikájában (előadás)
Bauer Tamás beszéde (a Körcsarnokban)
„Hiába itt Cicero, Diderot…”
G-7
Mi folyik itt kormányzás gyanánt?
„Nyaltam. Szar ember vagyok”
A hazudozás apológiája
Mit tegyünk nyugdíj-ügyben?
A magyar szellem
Köztársaság
Már nem köztársaság
A köztársaság lebontása
Távol maradva
Átállás
Orbán vallomása

Lásd még:
Alkotmánybírósági beadványok tára


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!