rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 31.



Bolgár György kérdései a 2010. március 31-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy látványosan aktivizálja magát Gyurcsány Ferenc. Néhány nap leforgása alatt nagy interjút adott az ATV-nek, a 168 Órának és az Inforádiónak. Mint mondta, ma mindannyian mellékszereplők vagyunk. A cél az, hogy együtt győzzük le ennek a neohorthysta történelmi tragikomédiának a főszereplőjét, Orbán Viktort. Első az egyenlő mellékszereplők között? Vagy tényleg nem ez a lényeg?

Másik témánk, hogy a szélsőséges hangvételű írásairól ismert Bayer Zsolttal együtt ünnepelte a Fidesz születésnapját Orbán Viktor. Deutsch Tamás pedig megüzente a nyugati sajtónak, hogy bátran mutatkozik együtt barátjával Bayerral. Csakazértis?

Aztán beszéljük meg, hogy váratlanul húsz-harminc százalékos béremeléssel próbálják megnyugtatni állítólag a rendvédelmi dolgozókat. Miközben a közelmúltban 34 milliárd forintot zároltak a minisztériumnál, és szigorítják a korkedvezményes nyugdíjat is. Akkor most mégsem lesz spórolás? Vagy lesz is meg nem is? Hogy képzelik?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a metróépítés pénzéből segítik ki a BKV-t. Vagyis még tovább késik és drágul a 4-es metró. Szép csendben további három, négy évet akarnak nyerni? És ki veszít?

Végül mi a véleményük arról, hogy két év négy hónapos letöltendő börtönre ítélték a súlyos balesetet okozó Stohl Andrást. Megérdemli?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Papcsák Ferenc fideszes országgyűlési képviselő, Zugló polgármestere


Bolgár György: - Nincs hét Papcsák Ferenc nélkül. Állandóan belekerül a hírekbe. Miért?

Papcsák Ferenc: - Ezt azoktól kellene megkérdezni, akik ezt a hecckampányt indították ellenem. Nem tudom, úgy érzem magam, mintha én lennék Magyarország elsőszámú közellensége. Valójában csak polgármestere vagyok egy településnek, miközben van 3200 polgármesteri hivatal és polgármesteri vezetés. Ugye volt elszámoltatási kormánybiztosként egyetlen olyan dolgot sem állítottam, amit azóta bárki is megcáfolt volna. Tehát nem tudom, és nem értem. Magam is értetlenül állok a dolog előtt.

- Sőt, azt is nyilatkozta, hogy amikor még elszámoltatási kormánybiztos volt, nem érték például halálos fenyegetések, mint most.

- Hogy őszinte legyek Bolgár úr, semmilyen fenyegetés nem ért. Senki, sem szóban, sem írásban semmiféle atrocitással nem illetett. Ezért is élem meg drámai módon ezt a helyzetet, most megmondom Önnek őszintén, mert az, hogy közszereplőként el kell viseljük ezt, egy dolog. Az Alkotmánybíróságnak van is egy ide vonatkozó ajánlása a bíróságok számára, hogy a közszereplők többet kötelesek tűrni. De szerintem van már egy mélysége a dolognak, amit minden jóérzésű ember vissza kell hogy utasítson.

- Milyenek ezek a halálos fenyegetések? Hol kapja? Telefonon, e-mailben?

- Nézze, igazából nem szoktam olvasni a kommenteket, de a kommenteken keresztül, és a titkárnőimen keresztül telefonon.

- Tehát különböző hírportálokon, különböző témákhoz kommentelők fenyegették meg Önöket?

- Igazából én nem szoktam elolvasni, a munkatársaim vették észre ezeket, illetőleg a titkárnőimet és a munkatársaimat, tehát azokat a számokat, amelyek hozzám vezetnek, hívták fel, és ott is fenyegetőztek, nem szeretném idézni őket, hogy így fogalmazzak.

- Ne is idézze és ne adjunk ötleteket meg sémákat, példákat másoknak.

- Így van.

- De ez például annak a bizonyos napvilágra került Egyenlítő-blognak az egyik kommentje lett volna, amelyiket aztán le is vettek? Vagy pedig több más hasonló ilyen volt?

- Nem, ez volt az. Ez volt az, ami elindította bennem, hogy ezt semmiképpen nem lehet eltűrni egy országban, mert itt már nem csupán a személyemet érte fenyegetés, hanem a családomat is szóba hozták, amit meg aztán végképp nem tűrök, és ezt senkitől el nem lehet viselni.

- Igen, az egy gyalázatos hozzászólás volt, én is láttam, szó se róla.

- Azt gondolom, hogy itt meg kell állni, és azt kell mondani, hogy akkor álljunk meg. A hatóságok dolga kideríteni, hogy ki az, aki egyáltalán ilyet ír.

- De a mai Magyar Nemzet azt írja, hogy több halálos fenyegetést kapott. Ezek szerint csak ezt az egyet.

- Nem, más portálokon is kaptam.

- Ezek után más portálokon is megjelentek hasonlók, azt mondja?

- Így van, párhuzamosan. Tehát amikor az egyenlítő.hu-n, ha jól idéztem a címet, megjelent az ügyvédi irodám tulajdonában lévő, tehát nem is a közpénzből vásárolt gépjárművel kapcsolatos felvétel, amely önmagában jogsértő volt, hiszen közölték a rendszámot is, de ez egy másik ügy, ezt nem tehették volna meg, valószínűleg ez váltott ki valamit, nem tudom, ez volt az utolsó csepp talán bizonyos embereknél.

- Persze az a kérdés, hogy hasonló gyalázatokat hogy lehet büntetni. Hiszen tudjuk, hogy milyen szörnyűségek vannak a különböző megjegyzésekben, internetes hozzászólásokban, kommentekben. Akár személyre szólóan, akár bizonyos csoportok elleni uszítás, gyűlöletkeltés.

- Pontosan, így van. Teljesen egyetértek.

- Hogy lehet ennek elejét venni?

- Ez az, ami már nem politikai kérdés. Tehát nagyon jól fogalmaz, Bolgár úr. Ez már nem a politikai ellenérdekű felek politikai csatája, akármilyen kampánya vagy bármije, amikor nézet vagy érdek és akármilyen különbségek mutatkoznak meg. Mert, ugye nem egyszer beszéltünk már, ez arról szól, hogy itt már átlépi az emberi méltóságot vagy akárhogyan mondta. Ha egyes megszólalások, emberek, társadalmi csoportok, nemzetiségek vallás vagy akármi ellen uszítanak, azt gondolom, hogy itt – és nagyon fontos, egy mondattal a médiatörvényre utalnék – igenis ezeket meg kell előzni és igenis legyen felelőssége az oldalt üzemeltetőknek, hogy ezeket töröljék, megakadályozzák, hogy egyáltalán bármilyen publicitási teret nyerjenek. Szóval én azt gondolom, hogy ebben akár a médiahatóságnak vagy a felállított médiatestületnek vagy bárkinek, akinek ez a dolga, vagy a rendőrhatóságnak, igenis ez a dolga kell hogy legyen, mert ezt meg kell akadályozni.

- Akkor azt mondja, saját példájára is utalva, hogy aki erőszakra uszít és mások kiirtására, akár egyes ember, akár csoportok kiirtására, az legyen büntethető és lépjenek is fel ellene a nyilvánosság előtt? Ne hagyják szó nélkül?

- Így van. Én ezzel teljes mértékben egyetértettem, egyet is értek. Tehát ezeket meg kell akadályozni. Rendőrhatósági eszközökkel vagy hatósági eszközökkel, attól függ, hogy milyen jogterületet, jogágat érint. De az ügyészségnek, rendőrségnek igenis legyen dolga, és a bíróságok pedig végezzék a dolgukat, ha oda jut, és szigorúan büntessék is meg.

- De ha Gyurcsány Ferenc ellen uszítanának hasonló eszközökkel, akkor…

-… Én soha nem uszítottam senki ellen.

- Nem Ön. Hanem, ha ismeretlen, névtelen kommentelők uszítanának hasonló módon Gyurcsány Ferenc ellen.

- Azt hasonló módon elítélem.

- Akkor Ön hajlandó volna akár mellette is kiállni?

- Így van. Pontosan. És éppen ezért döbbent meg az, hogy sem a Magyar Szocialista Párt, sem annak az ifjúsági szervezete és a még megdöbbentőbb, hogy sem a Lehet Más a Politika politikai szervezete nem határolódik el ezektől a kijelentésektől, vagy az ilyen típusú, mondjuk úgy, hogy véleménynyilvánítástól. Mert ez már nem véleménynyilvánítás, hanem az én álláspontom szerint fenyegetés, és ráadásul még bűncselekménynek is minősül. Ezért tettem büntető feljelentést, és kértem a családom védelme érdekében rendőri biztosítást, védelmet.

- Akkor néhány percre még, ha megengedi, beszéljünk Zuglóról. Mert lehet, hogy ezek a nagyon durva és megengedhetetlen megjegyzések és fenyegetések talán azért érik Önt, mert túl sok ügy van Zuglóban vagy Ön körül. Hogy az autója mekkora, őszintén szólva nem érdekel engem, főleg ha saját maga vette.

- Nem is a polgármesteri hivatalé.

- Igen. Azért mondom, hogy ha Ön vette, akkorát vesz, amekkorát a jövedelme megenged.

- Így van.

- És amekkorát szeretne. De az, hogy ezek a tanácsadói szerződések meglehetősen furcsák, annak szemszögéből, hogy az elődjét, Weinek Leonárdot hűtlen kezelés miatt feljelentették tanácsadói szerződések nyomán. Erre kiderül, hogy Ön is gyorsan kötött néhányat. Az ember nem igazán érti, hogy miért, bár nem értünk az önkormányzati igazgatáshoz, ez kétségtelen. Aztán kiderül, hogy két helyről vett fel költségtérítést, bocsánatot kért, visszafizette, megbüntették. Aztán kiderül, hogy a helyi lapban az ellenzéki képviselők nem írhatnak cikket, csak nyilatkozhatnak. Aztán az is kiderül, hogy egy helyi választási kampányban most az egyik önkormányzati helyre a fideszes jelöltet bemutatják, az ellenzékieket nem mutatják be. Szóval sok olyasmi van Zuglóban, aminek talán nem kéne lenni.

- Akkor soroljuk visszafelé. Szerintem olyan sok nincs. Először is, önkormányzati választási kampány van, szerintem nem annyira izgalmas ez a kérdés, hiszen egy helyi egyéni képviselő, ha az ellenzék behozná ezt a mandátumot, akkor sem borulna fel, hiszen alapvetően hetvenkét százalékos a többségünk a testületben. De az sem lenne baj, ha ők nyernék meg, bár nyilván azt szeretném, ha mi nyernénk meg, és dolgozunk is érte. De ha megnyernénk, nekem van egy felfogásom az önkormányzással kapcsolatban, és sokaknak ez nem tetszik. Azt gondolom, hogy minden képviselőnek, aki az önkormányzatba bekerül, nem feltétlenül az országos politikai hangulatot kellene behoznia. Én azt gondolom, hogy közösen kellene együtt dolgoznunk, hiszen ők önkormányzati képviselők, nem pártok delegáltjai, hanem helyi képviselők és lesznek szívesek ezért dolgozni.

- De akkor vegyék be őket a helyi médiába.

- Beengedtük őket. Ha megnézi az orgánumokat, megnézi a rádiót, megnézi az újságot és azért érdemes lenne egyébként egyszer a zuglói lapokat is – fogok juttatni Önnek belőle, ha gondolja –, azt is megnézni. Minden héten vagy kéthetente jelenik meg, ott az ellenzék mindig nyilatkozhat, csak egyetlen dologgal volt és van problémája a képviselőknek, a képviselők szeretnék írni az újságot. Én meg azt gondolom, hogy ők képviseljenek, az újságírók meg írják az újságot. És meg is jelennek az önkormányzati lapban. A mostani lapszámban megfelelő terjedelemben ott vannak a képviselőjelöltek, elmondhatják, hogy mit szeretnének. A politikai akcióikat hirdetés útján bármilyen terjedelemben megjelentethetik.

- Igen. Akkor a tanácsadói szerződések.

- A tanácsadói szerződésekről szeretném elmondani, hogy a tanácsadói szerződéseknek három része van, tehát egy nagyon csúnya csúsztatás van ott, és egyébként helyreigazítások sora jön be róla. Itt azt mondták, hogy nyolcvanmillió forint értékben kötöttem szerződést. Nem kötöttem nyolcvanmillió forint értékben, ezt három csoportra lehet osztani. Az egyik a kabinet működésével kapcsolatos szerződéseknek a köre, valóban kötöttünk ilyen szerződést. Indokolt is volt, hiszen a hivatal nem feltétlenül segítette azt a munkát, amire az önkormányzat működéséhez szükségünk lett volna. Ezért szakértőket kell és kellett igénybe venni. Némelyike ezeknek már meg is szűnt, mert eseti megbízás volt. Van a szerződéseknek egy olyan köre, amelyeket még az előző hivatal kötött, de kifutóban vannak. Tizenkét ügyvédi irodával volt ilyen szerződés, de az átmeneti időszak miatt, mert felmondtuk a szerződéseket, végezték a munkájukat jól-rosszul, de a felmondási idejüket töltik, ezt is beleszámították. És van egy harmadik csoport, ami pedig az átvilágítással függ össze, és azt gondolom, most Zuglót tekintve, hogy az átvilágítást, illetőleg a szervezeti átalakítást szeretném folytatni, mert valahol meg kell spóroljuk a pénzt. És ily módon kötöttünk két nagyobb értékű szerződést, tehát nem nagy értékűt, hanem nagyobb értékűt. Ez két hétmilliós szerződés, az oktatási intézmények, valamint a hivatal teljeskörű pénzügyi átvilágítására. És ez szerintem szükséges, indokolt is volt. Hiszen az ellenzék is elfogadta a tájékoztatást, sőt minden képviselő, szocialista és LMP-s is, ezt mindenki megszavazta, hogy igenis ez teljesen rendben van.

- Igen. Akkor még egy mondatot, ha megenged az Ön dupla költségtérítéséről. Ezt egyszerűen nem vette észre?

- Nos, a következő ezzel kapcsolatban a helyzet. Én elszámoltatási kormánybiztos voltam, és azok a képviselők, akikkel én mandátumot nyertem, májusban, amikor esküt tettünk a parlamentben és önkormányzati tisztséget töltöttem be, akkor kaptak egy tájékoztatást. Nekem akkor nem járt, mert nem voltam ilyen típusú költségtérítésre jogosult, tehát nem voltam alpolgármester, polgármester párhuzamosan az országgyűlési mandátummal. Amikor összeférhetetlenség miatt lemondtam – kevesen mondanak le összeférhetetlenség miatt, Ön is tudja, én lemondtam –, október végétől polgármesterré váltam. A hivatal sajnos egy olyan előterjesztést vitt be, amit a testület elfogadott az én tiszteletdíjammal kapcsolatban, hogy nem hívták fel a figyelmemet az előterjesztésben, hogy itt disszonancia vagy legalábbis összeférhetetlenség mutatkozik a két költségtérítéssel összefüggésben. Mivel nem vagyok szakembere a közszolgálati jogviszonyoknak, nem is kell, hogy szakembere legyek, ily módon ez csendesen ment egymás után. Ugye jogcímekre nem bontják az átutalást, a hivatal egyszerűen csak átutalta nekem a pénzt, és a parlamenti hivatali apparátus januárban adott nekem egy tájékoztatást, január végén, amikor már majdnem kezdődött a parlamenti ciklus, ugye február 14-én kezdődött, akkor megkaptam az értesítést, hogy töltsek ki egy nyilatkozatot, hogy akkor melyik költségtérítést honnan veszem fel. Én rosszul töltöttem ki, harmadik alkalomra sikerült kitöltenem a nyilatkozatot, számomra ez akkor derült ki. Mert én úgy tudtam, az én tudatomat ez fogta át, hogy a budapesti képviselők nem jogosultak választókerületi pótlékra. Én szabolcsi képviselő voltam, és akkor járt választókerületi pótlék. Most úgy tudtam, hogy nem jár. De ugye én nem voltam képviselő az előző ciklusban, tehát 2006-tól, ezért nem tudtam, hogy a pestieknek is jár választó kerületi pótlék. Ezért az én tudatom ezt nem fogta át, de végül is január végére kiderült a helyzet, február közepére pontosabban, és akkor visszafizettem a pénzt. Ennyi történt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Katona Tamás, az MSZP elnökségi tagja, volt pénzügyi államtitkár 


Bolgár György: - Egy hallgatónk azt szeretné tudni – de nekem is ugyanez a kérdésem –, hogy hova tűnik az a rengeteg pénz, amelyet az Orbán-kormány az elmúlt hónapokban és azóta is folyamatosan beszed ilyen-olyan extra adókkal, a nyugdíjpénztári pénzek elvételével, megszorításokkal, stabilitási tartalék képzésével, fűnyíró elven történő elvonásokkal. A hiány mégis egyre nagyobb és egyre több elemzés mutatja ki, hogy óriási bajok készülődnek. Legutóbb például, a Költségvetési Tanács volt elnökhelyettesének, Oblath Gábornak jelent meg egy cikke a hvg.hu-n, amelyben a Széll Kálmán Terv angol verziója alapján bemutatja, hogy maga a kormány is tudja, hogy óriási hiányok lesznek jövőre, két-három év múlva. A kérdésem az, ha ennyi pénzt elvettek, elvesznek, miért van mégis egyre nagyobb hiány? Ön tudja, hogy hol a pénz?

Katona Tamás: - Természetesen sejtések, számítások vannak, pontos információ viszont csak részben áll rendelkezésre, mert a kormány viszonylag gyorsan megszüntette a korábbi transzparenciát az államháztartás információs rendszerének tekintetében.

- Tehát nehéz követni, hogy a befolyt pénz hova megy ki.

- Igen, de így legalább némi szellemi tevékenységre ösztönöznek bennünket, nem kínálnak mindent tálcán. Ez önmagában nem baj. Egyébként az látszik, hogy kettős kommunikációt folytat a kormány, ahogy ezt Ön említette is. A Széll Kálmán Tervnek van egy angol és egy magyar verziója, s ezek nemcsak a nyelvet tekintve térnek el egymástól, hanem megállapításaikban is különböznek. Ami magát a pénzt illeti, először is nagyon sok bevételről lemondott a kormány – az más kérdés, hogy értelmetlenül.

- Tehát a kormány magának csinálta a költségvetési lyukakat.

- Egyrészt igen, mert az egykulcsos személyi jövedelemadó és a társasági nyereségadó megváltoztatása tulajdonképpen jó ötszáz milliárdos lyukat ejtett a költségvetésen. A nagy baj az, hogy ez értelmetlen, igazságtalan és irracionális volt.

- Másrészt ugye miközben ezt már kezdettől fogva mindenki mondta, a kormány meg úgy tett mintha nem hallaná, vagy mintha ez nem volna igaz. Aztán, amikor rájöttek, hogy nem tartható ez a folyamatos tagadás, akkor elkezdték kompenzálni azokat, akiket tudnak: az állami szférába tartozókat. Ez nyilván plusz kiadás, meg megpróbálják rávenni, rákényszeríteni a magánszférát is arra, hogy ők is kompenzáljanak. Még nem tudjuk, hogy ebből mi lesz.

- Ezek az intézkedések egyébként azért is hibásak voltak, mert a gazdaságpolitikai célok elérését nehezítik. Tehát azzal, hogy megemelték a személyi jövedelemadót – mert mondjuk ki, a kétszázkilencvenezer forint alatt keresőknek megemelték az adóterhét, hiszen az adójóváírás csökkent –, kényszerűen emelniük kell a béreket azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek egyébként nem akarták. A béremelésnek normálisan nem az a célja, hogy az adórendszerbeli hibákat korrigálja, hanem az, hogy nagyobb jövedelemhez juttassa a munkavállalókat annak arányában, ahogy a bérköltség-terheket viselni tudják a cégek. Ez most azért fontos, mert visszafogja a gazdaságot.

- Tehát, ha kénytelenek többet költeni bérekre, akkor nem tudnak beruházni és így tovább.

- Pontosan. Ráadásul az extra adók szintén visszafogják a beruházásokat, tehát végül is ez az extra adó is komoly pénzt vett ki a költségvetésből. Ráadásul azt gondolom, hibásan számoltak, mert nekem úgy tűnik, hogy kétszeresen vettek figyelembe bizonyos bevételeket.

- Mondjon egy példát erre!

- Ha mondjuk az extra adót kifizeti a pénzintézeti szektor, akkor nem vagy alig fog társasági nyereségadót fizetni. Gyakorlatilag a pénzintézetek nagy része nem fog ezentúl nyereséget kimutatni, mert nem tud.

- Tehát a nyereségadó, a nyereségre kivetett tizenkilenc százalékos adó nem fog befolyni, mert már nem lesz nyeresége.

- Természetesen. Már a tíz százalék sem, mert nem jut oda. A nyugdíjvagyon nem olyan összeg, amit folyamatosan el lehetne költeni. Ez a családi ezüst értékesítéséből származó típusú bevétel, ami azt jelenti, hogy idén tulajdonképpen valószínűleg szufficites lesz a költségvetés, ha csak el nem rontanak valamit, mert nagyjából befolyik ezerkétszáz, ezernégyszáz milliárd forint – részvényekben, befektetési jegyekben, egyebekben –, amelyet az államháztartásban idén kell elkölteni, számon tartani. Ezt nem tudják elraktározni a következő évekre, mert ezt az Eurostat előírásai nem engedik meg. Tehát amit képzelt a kormány, hogy egy nyugdíjreform- és adósságcsökkentő alapot hoz létre, ez azt jelenti, hogy az államháztartáson kívül kezelt volna nagyjából olyan nyolcszáz milliárd forintot, amit a következő két évben akart elkölteni. Ez pedig szigorúan tilos.

- Ezek szerint az is csak az utóbbi időben derült ki számukra, hogy ezt is rosszul képzelték el?

- Az a benyomásom, hogy ezt körülbelül egy-két hónapja tudhatják, mert akkor kezdték azt mondani – mindig csak áttételes információkból következtetünk, mert nem mondják meg soha az igazat –, hogy konszolidálni kell bizonyos állami cégek, mondjuk a MÁV, a BKV adósságát, meg át kell vállalni bizonyos PPP-beruházásokból származó adósságokat. Valószínűleg úgy tűnik számukra, hogy egyszerűbb, ha most ezeket a hiteleket visszafizeti az állam.

- Igen, és ez sok százmilliárd forint.

- Ez olyan hatszáz-nyolcszáz milliárd, amiről beszélek.

- Igen. Például jó elképzelés az, hogy csak egy példát említsünk, hogy a kormány azt mondja, hogy mégis megvásárolná a Művészetek Palotáját. Igaz, hogy harminc évre elosztva lett volna ez kifizetve, és éppen emiatt a kvázi harmincéves hitelfelvétel miatt a végső összeg természetesen az eredeti összegnél többre jön ki. De jó-e most sok tízmilliárd forintért megvenni a magántulajdonostól?

- Én azt gondolom, hogy ez így értelmetlen, ráadásul több száz ilyen szerződésünk van. Figyelembe kell venni, hogy ebből kettőszáz-háromszázmilliárd körül van a MÁV adóssága. Az összeg attól függ, hogy most melyik hiteleket akarják figyelembe venni. A BKV-nak hetvenmilliárdnyi adóssága van, a Művészetek Palotájának olyan tizenvalahány milliárdos, és akkor van még egy hatalmas tétel, az M5-ös, M6-os, M60-as és több száz egyéb beruházás, ami néhány tízmilliárdot jelent.

- Ha mindent magára vállal hirtelen az állam, akkor ezzel jól jár vagy nem?

- Azt gondolom, hogy nem. Ráadásul értelmetlen most nekiállni több száz szerződést bogarászni. Mert ebből nem lehet jól kijönni, hacsak nem abban gondolkodik a kormány, amitől félek, hogy majd ultimátumot fog adni, megfenyegeti a cégeket, olyan szituációt teremt, amiben úgymond visszautasíthatatlan ajánlatokat kapnak.

- Nagyon olcsó ajánlatot tesz, amit nem szabad visszautasítani.

- Nem zárom ki, hogy ilyesmi van. Normál körülmények között ezt nem szabadna tenni. A lényeg, hogy körülbelül öt-hatszázalékos lesz az idei strukturális hiány. Az aggályom az, hogy ezt a konvergencia program vizsgálatánál az Európai Bizottság a leghatározottabban vissza fogja utasítani. Mert, ahogy az előbb mondtam, a családi ezüst eladásából tudjuk fenntartani ezt a látszólag 2,9 százalékos államháztartási hiányt.

- Tehát a nyugdíjbiztosítási pénztárak államosításából befolyó pénz fedi el ezt a hiányt.

- Így van.

- Ha az Európai Bizottság nem fogadja el a mi konvergenciaprogramunk teljesítését, akkor abból mi következik? Most már valami büntetés is következhet ebből?

- Azt gondolom, hogy ez nem lesz egyszerű ügy. Tehát ha más nem, olyan típusú kommunikációs kudarc van kilátásban a kormány számára, amely a piacokat el fogja gondolkodtatni. Mert az idén hat százalék körüli lesz a strukturális hiány, a jövő évben pedig a kimutatott effektív hiány is olyan hat-hét százalék lesz, ha nem tudnak lépni. Itt jön persze a Széll Kálmán Terv, ami azért valljuk be, egy széllelbélelt terv.

- Még nincs konkrétumokkal bélelve.

- Az égvilágon semmilyen konkrétummal. Illetve, amit tudunk, például hogy százezer embert kilöknek a rokkantnyugdíjas rendszerből, az irreális.

- Vagy elveszik a gyógyszertámogatások egyharmadát.

- Az képtelenség. Mint az, amit most is tettek, hogy kétszázötven milliárdot zároltak – ez, mondjuk, már most ellehetetleníti a teljes felsőoktatási szférát, a szociális helyzet egészen katasztrofális lehet év végére. Nem látjuk, hogy mi lesz a közmunkaprogramokkal.

- Mikor jön el az igazság pillanata? Mert e pillanatban mintha a piacok, a külföldi szakértők és befektetők is úgy látnák, hogy erre az évre mindenképpen biztosítva van Magyarország államháztartási egyensúlya – persze a magánnyugdíjpénztári pénzből –, idén mi biztos nem mehetünk csődbe, csak a portugálok, az írek, a görögök és a többi, de mi nem tartozunk közéjük, az egészen biztos. Lám, a forint is hetek óta folyamatosan erősödik. De, ha az igazság pillanata eljön, akkor egy fordított folyamat indul meg. Mikor? Mitől?

- Azt gondolom, hogy az idei évet valószínűleg a pénzpiacok tudomásul veszik, mert őket nem zavarja a családi ezüst eladása. Főleg, ha a magánnyugdíjpénztári vagyonból azt a részt, amelyik állampapírban van – ez négy százalék körüli rész – az államadósság csökkentésére fordítjuk, valamint azt a négyszázaléknyi részt is, amely a húszmilliárdos IMF–Európai Bizottság-tartalékhitelből van, még a Bajnai-kormánytól.

- Mármint a GDP-hez arányított négy százalék.

- Igen, természetesen. Csökkenteni lehet még az államadósságot is, de ez nem egy valódi csökkenés a szónak abban az értelmében, hogy jövőre ez újra termelődik a magas államháztartási hiány miatt, tehát jövőre mindenképpen kitör a krach. Nem zárom ki, hogy az idén is nagyon komolyan elgondolkoztatja majd a befektetőket az a szituáció, amikor az Európai Bizottság megfogalmazza az első véleményét a konvergenciaprogramról, és gyakorlatilag nem fogja elfogadni. Mert ez két hónapon belül bekövetkezik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Ádám Antal az Alkotmánybíróság volt tagja, a Pécsi Tudományegyetem professzor emeritusa


Bolgár György: - Bíró úr, a készülő és hamarosan elfogadandó, megszavazandó új alkotmány tervezete hogyan fogja befolyásolni az Alkotmánybíróság működését? Azt nagyjából a hallgatóink is tudják, hogy erőteljesen korlátozta a testület jogköreit, de van néhány olyan finomság, amelyre talán nem árt felhívni a figyelmet, hogy például az úgynevezett történelmi alkotmány vívmányait is tekintetbe kell vennie majd az Alkotmánybíróságnak az alkotmány értelmezésekor. De nemcsak, hogy a vívmányait nem tudom értelmezni, én a történeti alkotmányt sem. Bár hallottam róla, olvastam róla. Mit tud egy volt alkotmánybíró erről?

Ádám Antal: - Mint ismeretes, Magyarországnak hosszú időn keresztül, az államalapítástól 1945-ig úgynevezett történelmi alkotmánya volt. Ez azt jelentette, hogy nem egyetlen alapokmánnyal, alkotmánnyal rendelkezett az ország, hanem a különböző időpontban született jelentős törvényeket vagy más jogszabályokat minősítették a történelmi alkotmány összetevőinek.

- Tehát ezek egymásra épülve alakították ki az érvényes jogrendet?

- Megalapozták az érvényes jogrendet, a részletes szabályozást. Ebben a sorozatban nyilván alapozó szerepük volt Szent István törvényeinek, kiemelkedő összetevője a magyar történelmi alkotmánynak az Aranybulla, amelyik rögzítette a négy nemesi alapjogot. De mint tudjuk, kilenc évvel később, 1231-ben már módosították az 1222-ben született Aranybullát, és megszüntették a negyedik nemesi alapjogot, az úgynevezett ius resistendit, az ellenállás jogát. Összetevője a történelmi alkotmánynak a Tripartitum, a híres Hármaskönyv, amelyet Werbőczy István állított össze, a király alá is írta, de nem hirdették ki, viszont hosszú időn keresztül alkalmazták az ebben a gyűjteményben foglalt lényeges rendelkezéseket, megállapításokat. A mohácsi csatavesztés után sajnos az ország három részre szakadt, megszűnt az a nemesi jog, amely révén a nemesek megválaszthatták a magyar királyt. Először 1547-ben mondtak le kényszer hatására a magyar nemesek a magyar királyválasztásról, később, 1688-ban, majd a Pragmatica Sanctióban, mint tudjuk, a Habsburg leányági örökösök javára is kénytelen volt a magyar nemesség lemondani a királyválasztás jogáról. Ezért nem is érvényesülhetett az úgynevezett Szent Korona-tan, amelynek a nemesek szabad királyválasztása elsődleges összetevője volt. A másodlagos pedig az volt, hogy a megválasztott király esküt tett és hitlevelet adott ki, amelyben biztosította a nemesek jogait és az ország védelmét.

- De ha a magyar jogtörténetnek ezek a kiemelkedő fejezetei már önmagukban is ellentmondásosan érvényesültek vagy kilenc év után megváltoztak vagy nem voltak végrehajthatók, valamint folyamatosan, természetesen módosultak az új történelmi helyzetnek megfelelően, akkor ezek vívmányait 2011-ben és utána hogyan lehet figyelembe venni?

- Természetesen ezek közül azokat lehet tisztelni, amelyek a progressziót, az ország javát és előrehaladását szolgálták. De ezek közé tartozik sajnos az olyan törvényalkotás is, amely alapján mondjuk a tizenhárom aradi vértanút kivégezték. És ennek a történelmi alkotmánynak sajnos összetevői voltak a zsidótörvények is, amelyek szörnyű szenvedéshez és visszaélésekhez vezettek.

- Igen. Tehát ha történelmi alkotmányra hivatkozunk, akkor annak hatálya alatt születtek a zsidótörvények is.

- A zsidótörvények, mint jelentős törvények, amelyek a magyar nép jelentős rétegét érintették és szörnyű következményekkel jártak, a magyar történeti alkotmány szerves részei, amelyeket természetesen mélységesen el kell ítélnünk és megvetnünk. Ezért nem lehet általában a történelmi alkotmányra hivatkozni, mert Magyarországon 1945 után lényeges változások következtek be, amelyek épültek és épülnek a kapcsolódó nemzetközi egyezményekre, az Európai Unió alapozó okmányaira, a haladó alkotmányok vívmányaira. A történeti alkotmány összetevői, azokban, a progresszívek és a regresszívek egyaránt, részei a magyar történelemnek, ezeket nem tagadhatjuk meg, csak elítélhetjük azokat, amelyek nem voltak az adott korszakban haladóak.

- És kiemelhetjük azokat, amelyek akár Európában is fontosak és előremutatóak vagy majdnem egyedülállóak voltak.

- Amelyek az adott korszakban haladóak voltak. Például a 19. század második felében, a magyar liberalizmus időszakában – amely a magyar történelem aranykoraként szerepel – nagyon korszerű törvények születtek, de azt megelőzően az 1847–1848 évi utolsó rendi magyar országgyűlés fogadta el, munkálta ki a csodálatos áprilisi törvényeket, amelyek megalapozták a magyar polgári átalakulást. A magyar történelmi alkotmány összetevői között szerepelnek nagyon haladó, progresszív okmányok, törvények és más jogszabályok, és szörnyű, regresszív megoldások is, amelyeket természetesen nem tekinthetünk példaképnek.

- Akkor hogyan fordítható le az a tény, hogy az új alkotmányban igenis szerepel a történeti vagy történelmi alkotmány és annak vívmányai. Meg az, hogy ennek alapján kell értelmezni majd az alkotmányt a gyakorlatban. Hogyan fordítható le arra a gyakorlatra, amelyet az Alkotmánybíróság kénytelen majd ennek az alkotmánynak a szellemében folytatni?

- Erre pontos választ nem tudok adni. Azt mondhatom, hogy a magyar Alkotmánybíróságot nagyon nehéz feladat elé állítja az a szöveg, ha megmarad a magyar alkotmányban, mert a legprogresszívabb összetevői is a történelmi alkotmánynak ma már nem alkalmazhatók, ma már túlhaladottak. Természetes, hogy az Aranybulla az adott korszakban haladó volt, mert a köznemesek javát szolgálta a bárókkal, a főnemesekkel, az egyházi főurakkal szemben. De ma már nemesi jogokról nem beszélhetünk. Az 1848–49-ben megszületett és a polgári átalakulást megalapozó törvények ma már túlhaladottak, hiszen a második világháború után olyan jelentős nemzetközi okmányok születtek, amelyek egészen újszerű alapjogokat, alapelveket, tilalmakat, kötelezettségeket fogalmaznak meg.

- Anélkül, hogy belelátnék az alkotmány készítőinek fejébe, mert sajnos nem látok bele, nem lehetséges, hogy valamiféle buzgalomban tovább szaladtak a saját maguk által elképzeltnél is? Mindenképpen rögzíteni akarták az alkotmányban, hogy nekünk van történeti alkotmányunk, hogy ezekben sok fontos, történelmileg is jelentős lépés, megoldás született és mindezt hangsúlyozni akarták, de ezt valahogy úgy sikerült megfogalmazniuk, hogy ennek valamiféle konkrét relevanciája is lehetséges az új alkotmányban, és ezért a vívmányokat szerintük értelmezni kell az alkotmány alkalmazásakor.

- Igen, ezt nem tartom szerencsés megoldásnak. Jobbnak tartanék olyan megfogalmazást a magyar alkotmány preambulumában, amely a magyar nép küzdelmeire, vívmányaira, alkotó erejére, önállóságára hivatkozna, elismerné ezt vagy más progresszív összetevőit a magyar történelemnek. Általában a történelmi alkotmányra hivatkozni is, pláne annak kötelező értelmezését előírni, ma már, napjainkban, nem tekinthető korszerűnek.

- Ön szerint egy ilyen – nevezhetjük akár részletkérdésnek is – apróságnak, néhány szónak a szakmai megvitatásához elég néhány nap, mint amennyi most áll rendelkezésére a parlamentnek, és a szakma csak oldalról, a pálya széléről szólhat bele? Vagy éppen arról van szó, hogy ezeket és ezek százait részletes szakmai vitákban, hónapokon esetleg éveken keresztül érdemes vitatni, hogy aztán egy többé-kevésbé mindenki számára elfogadható megoldást hozzanak létre?

- A kérdésben tulajdonképpen benne van az ésszerű válasz. Számos tanulmányban kifejtettem azt a nézetemet, hogy Magyarországon a jelenlegi körülmények között a törvényhozó hatalom és az alkotmányozó hatalom nem eshet egybe, mert ha egybeesik, akkor az azt jelenti, hogy a törvényhozó hatalom saját maga szabja meg az őt kötő magasabb szintű normákat. Nem kell felfedezni ma már az alkotmányozó hatalom megoldásait, mert számos országban alkalmazzák. Ezeket most nem idézném fel. Egy olyan megoldást ajánlottam több tanulmányomban, amelyben létrehoznának mintegy ezer-ezerötszáz fős grémiumot, melynek összetevői lennének az országgyűlési képviselők is, de a magyar társadalom valamennyi rétegének képviselői részt vennének ebben a testületben, tehát az egyházak képviselői, az érdekszervezetek képviselői, a tudományos intézmények, a felsőoktatási intézmények, a nemzeti kisebbségek és így tovább. És amely testület különböző szakbizottságokban vitathatná meg hosszú időn keresztül az alkotmányozás különböző tárgyköreit. Dönthetne végül a grémium abban, hogy miben állapodtak meg és az alkotmányozó hatalom végső döntését, az alkotmány elfogadását vagy mellőzését a népszuveneritás alanya, a választópolgárok összessége népszavazással dönthetné el. Ezt a nézetet képviselem. Az ilyen gyors alkotmányozás nem lehet szerencsés, mert nem képes arra, hogy kialakuljon az össztársadalmi, össznépi, nemzeti egyetértés ezekben a nagyon lényeges kérdésekben. De ez az alkotmányozás egy meghatározott politikai irányultság alkotmányozása, hiszen ezt mindnyájan érzékeljük és tudjuk. Úgy vélem, hogy ez egy olyan reflexiója az 1945 óta végbement európai fejlődésnek, amely nem egyedülálló. Ilyen jeleket észlelünk Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban és néhány más országban is. Ennek az a lényege, hogy a második világháború után előtérbe kerültek nemzetközi szinten, szupranacionális, tehát uniós szinten is és a nemzetállamokban is az emberi és állampolgári alapjogok azért, mert a két világháború szörnyű szenvedései és az önkényuralmi rendszerek visszaélései után természetes volt az a nagy, kiterjedt nemzetközi és állami törekvés, hogy kimunkálja és rögzítse az emberiség a legfontosabb emberi és állampolgári alapjogokat. De sajnos ezzel párhuzamosan nem kerültek kimunkálásra nagyon lényeges demokratikus alapelvek, nagyon fontos tilalmak, nagyon lényeges kötelezettségek és az ezekhez kapcsolódó felelősségek. Ezt a hiányt sokan felismerték már, az Európai Unió Alapjogi Chartája – amelyet 2000-ben fogadtak el az állam- és kormányfők – és most a Lisszaboni Szerződés hatodik cikkének eredményeképpen hatályos alapokmánnyá vált a 2000-ben elfogadott Alapjogi Charta és 2009. december elseje óta hatályos az Európai Unió tagországaiban. Ez az okmány már rögzíti ezeket a kiegészítő összetevőket, amelyeket jó lenne, ha a magyar alaptörvényben is hasznosítanák.

- De nem néhány hét alatt összetákolva.

- Képtelenség, mert valóban nem másolásról lehet szó, hanem adaptálásról, hasznosításról, amely nagyon sokoldalú, sok szempontú mérlegelést, megvitatást és azt követő elfogadást igényel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!