rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 31.

Ádám Antal az Alkotmánybíróság volt tagja, a Pécsi Tudományegyetem professzor emeritusa


Bolgár György: - Bíró úr, a készülő és hamarosan elfogadandó, megszavazandó új alkotmány tervezete hogyan fogja befolyásolni az Alkotmánybíróság működését? Azt nagyjából a hallgatóink is tudják, hogy erőteljesen korlátozta a testület jogköreit, de van néhány olyan finomság, amelyre talán nem árt felhívni a figyelmet, hogy például az úgynevezett történelmi alkotmány vívmányait is tekintetbe kell vennie majd az Alkotmánybíróságnak az alkotmány értelmezésekor. De nemcsak, hogy a vívmányait nem tudom értelmezni, én a történeti alkotmányt sem. Bár hallottam róla, olvastam róla. Mit tud egy volt alkotmánybíró erről?

Ádám Antal: - Mint ismeretes, Magyarországnak hosszú időn keresztül, az államalapítástól 1945-ig úgynevezett történelmi alkotmánya volt. Ez azt jelentette, hogy nem egyetlen alapokmánnyal, alkotmánnyal rendelkezett az ország, hanem a különböző időpontban született jelentős törvényeket vagy más jogszabályokat minősítették a történelmi alkotmány összetevőinek.

- Tehát ezek egymásra épülve alakították ki az érvényes jogrendet?

- Megalapozták az érvényes jogrendet, a részletes szabályozást. Ebben a sorozatban nyilván alapozó szerepük volt Szent István törvényeinek, kiemelkedő összetevője a magyar történelmi alkotmánynak az Aranybulla, amelyik rögzítette a négy nemesi alapjogot. De mint tudjuk, kilenc évvel később, 1231-ben már módosították az 1222-ben született Aranybullát, és megszüntették a negyedik nemesi alapjogot, az úgynevezett ius resistendit, az ellenállás jogát. Összetevője a történelmi alkotmánynak a Tripartitum, a híres Hármaskönyv, amelyet Werbőczy István állított össze, a király alá is írta, de nem hirdették ki, viszont hosszú időn keresztül alkalmazták az ebben a gyűjteményben foglalt lényeges rendelkezéseket, megállapításokat. A mohácsi csatavesztés után sajnos az ország három részre szakadt, megszűnt az a nemesi jog, amely révén a nemesek megválaszthatták a magyar királyt. Először 1547-ben mondtak le kényszer hatására a magyar nemesek a magyar királyválasztásról, később, 1688-ban, majd a Pragmatica Sanctióban, mint tudjuk, a Habsburg leányági örökösök javára is kénytelen volt a magyar nemesség lemondani a királyválasztás jogáról. Ezért nem is érvényesülhetett az úgynevezett Szent Korona-tan, amelynek a nemesek szabad királyválasztása elsődleges összetevője volt. A másodlagos pedig az volt, hogy a megválasztott király esküt tett és hitlevelet adott ki, amelyben biztosította a nemesek jogait és az ország védelmét.

- De ha a magyar jogtörténetnek ezek a kiemelkedő fejezetei már önmagukban is ellentmondásosan érvényesültek vagy kilenc év után megváltoztak vagy nem voltak végrehajthatók, valamint folyamatosan, természetesen módosultak az új történelmi helyzetnek megfelelően, akkor ezek vívmányait 2011-ben és utána hogyan lehet figyelembe venni?

- Természetesen ezek közül azokat lehet tisztelni, amelyek a progressziót, az ország javát és előrehaladását szolgálták. De ezek közé tartozik sajnos az olyan törvényalkotás is, amely alapján mondjuk a tizenhárom aradi vértanút kivégezték. És ennek a történelmi alkotmánynak sajnos összetevői voltak a zsidótörvények is, amelyek szörnyű szenvedéshez és visszaélésekhez vezettek.

- Igen. Tehát ha történelmi alkotmányra hivatkozunk, akkor annak hatálya alatt születtek a zsidótörvények is.

- A zsidótörvények, mint jelentős törvények, amelyek a magyar nép jelentős rétegét érintették és szörnyű következményekkel jártak, a magyar történeti alkotmány szerves részei, amelyeket természetesen mélységesen el kell ítélnünk és megvetnünk. Ezért nem lehet általában a történelmi alkotmányra hivatkozni, mert Magyarországon 1945 után lényeges változások következtek be, amelyek épültek és épülnek a kapcsolódó nemzetközi egyezményekre, az Európai Unió alapozó okmányaira, a haladó alkotmányok vívmányaira. A történeti alkotmány összetevői, azokban, a progresszívek és a regresszívek egyaránt, részei a magyar történelemnek, ezeket nem tagadhatjuk meg, csak elítélhetjük azokat, amelyek nem voltak az adott korszakban haladóak.

- És kiemelhetjük azokat, amelyek akár Európában is fontosak és előremutatóak vagy majdnem egyedülállóak voltak.

- Amelyek az adott korszakban haladóak voltak. Például a 19. század második felében, a magyar liberalizmus időszakában – amely a magyar történelem aranykoraként szerepel – nagyon korszerű törvények születtek, de azt megelőzően az 1847–1848 évi utolsó rendi magyar országgyűlés fogadta el, munkálta ki a csodálatos áprilisi törvényeket, amelyek megalapozták a magyar polgári átalakulást. A magyar történelmi alkotmány összetevői között szerepelnek nagyon haladó, progresszív okmányok, törvények és más jogszabályok, és szörnyű, regresszív megoldások is, amelyeket természetesen nem tekinthetünk példaképnek.

- Akkor hogyan fordítható le az a tény, hogy az új alkotmányban igenis szerepel a történeti vagy történelmi alkotmány és annak vívmányai. Meg az, hogy ennek alapján kell értelmezni majd az alkotmányt a gyakorlatban. Hogyan fordítható le arra a gyakorlatra, amelyet az Alkotmánybíróság kénytelen majd ennek az alkotmánynak a szellemében folytatni?

- Erre pontos választ nem tudok adni. Azt mondhatom, hogy a magyar Alkotmánybíróságot nagyon nehéz feladat elé állítja az a szöveg, ha megmarad a magyar alkotmányban, mert a legprogresszívabb összetevői is a történelmi alkotmánynak ma már nem alkalmazhatók, ma már túlhaladottak. Természetes, hogy az Aranybulla az adott korszakban haladó volt, mert a köznemesek javát szolgálta a bárókkal, a főnemesekkel, az egyházi főurakkal szemben. De ma már nemesi jogokról nem beszélhetünk. Az 1848–49-ben megszületett és a polgári átalakulást megalapozó törvények ma már túlhaladottak, hiszen a második világháború után olyan jelentős nemzetközi okmányok születtek, amelyek egészen újszerű alapjogokat, alapelveket, tilalmakat, kötelezettségeket fogalmaznak meg.

- Anélkül, hogy belelátnék az alkotmány készítőinek fejébe, mert sajnos nem látok bele, nem lehetséges, hogy valamiféle buzgalomban tovább szaladtak a saját maguk által elképzeltnél is? Mindenképpen rögzíteni akarták az alkotmányban, hogy nekünk van történeti alkotmányunk, hogy ezekben sok fontos, történelmileg is jelentős lépés, megoldás született és mindezt hangsúlyozni akarták, de ezt valahogy úgy sikerült megfogalmazniuk, hogy ennek valamiféle konkrét relevanciája is lehetséges az új alkotmányban, és ezért a vívmányokat szerintük értelmezni kell az alkotmány alkalmazásakor.

- Igen, ezt nem tartom szerencsés megoldásnak. Jobbnak tartanék olyan megfogalmazást a magyar alkotmány preambulumában, amely a magyar nép küzdelmeire, vívmányaira, alkotó erejére, önállóságára hivatkozna, elismerné ezt vagy más progresszív összetevőit a magyar történelemnek. Általában a történelmi alkotmányra hivatkozni is, pláne annak kötelező értelmezését előírni, ma már, napjainkban, nem tekinthető korszerűnek.

- Ön szerint egy ilyen – nevezhetjük akár részletkérdésnek is – apróságnak, néhány szónak a szakmai megvitatásához elég néhány nap, mint amennyi most áll rendelkezésére a parlamentnek, és a szakma csak oldalról, a pálya széléről szólhat bele? Vagy éppen arról van szó, hogy ezeket és ezek százait részletes szakmai vitákban, hónapokon esetleg éveken keresztül érdemes vitatni, hogy aztán egy többé-kevésbé mindenki számára elfogadható megoldást hozzanak létre?

- A kérdésben tulajdonképpen benne van az ésszerű válasz. Számos tanulmányban kifejtettem azt a nézetemet, hogy Magyarországon a jelenlegi körülmények között a törvényhozó hatalom és az alkotmányozó hatalom nem eshet egybe, mert ha egybeesik, akkor az azt jelenti, hogy a törvényhozó hatalom saját maga szabja meg az őt kötő magasabb szintű normákat. Nem kell felfedezni ma már az alkotmányozó hatalom megoldásait, mert számos országban alkalmazzák. Ezeket most nem idézném fel. Egy olyan megoldást ajánlottam több tanulmányomban, amelyben létrehoznának mintegy ezer-ezerötszáz fős grémiumot, melynek összetevői lennének az országgyűlési képviselők is, de a magyar társadalom valamennyi rétegének képviselői részt vennének ebben a testületben, tehát az egyházak képviselői, az érdekszervezetek képviselői, a tudományos intézmények, a felsőoktatási intézmények, a nemzeti kisebbségek és így tovább. És amely testület különböző szakbizottságokban vitathatná meg hosszú időn keresztül az alkotmányozás különböző tárgyköreit. Dönthetne végül a grémium abban, hogy miben állapodtak meg és az alkotmányozó hatalom végső döntését, az alkotmány elfogadását vagy mellőzését a népszuveneritás alanya, a választópolgárok összessége népszavazással dönthetné el. Ezt a nézetet képviselem. Az ilyen gyors alkotmányozás nem lehet szerencsés, mert nem képes arra, hogy kialakuljon az össztársadalmi, össznépi, nemzeti egyetértés ezekben a nagyon lényeges kérdésekben. De ez az alkotmányozás egy meghatározott politikai irányultság alkotmányozása, hiszen ezt mindnyájan érzékeljük és tudjuk. Úgy vélem, hogy ez egy olyan reflexiója az 1945 óta végbement európai fejlődésnek, amely nem egyedülálló. Ilyen jeleket észlelünk Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban és néhány más országban is. Ennek az a lényege, hogy a második világháború után előtérbe kerültek nemzetközi szinten, szupranacionális, tehát uniós szinten is és a nemzetállamokban is az emberi és állampolgári alapjogok azért, mert a két világháború szörnyű szenvedései és az önkényuralmi rendszerek visszaélései után természetes volt az a nagy, kiterjedt nemzetközi és állami törekvés, hogy kimunkálja és rögzítse az emberiség a legfontosabb emberi és állampolgári alapjogokat. De sajnos ezzel párhuzamosan nem kerültek kimunkálásra nagyon lényeges demokratikus alapelvek, nagyon fontos tilalmak, nagyon lényeges kötelezettségek és az ezekhez kapcsolódó felelősségek. Ezt a hiányt sokan felismerték már, az Európai Unió Alapjogi Chartája – amelyet 2000-ben fogadtak el az állam- és kormányfők – és most a Lisszaboni Szerződés hatodik cikkének eredményeképpen hatályos alapokmánnyá vált a 2000-ben elfogadott Alapjogi Charta és 2009. december elseje óta hatályos az Európai Unió tagországaiban. Ez az okmány már rögzíti ezeket a kiegészítő összetevőket, amelyeket jó lenne, ha a magyar alaptörvényben is hasznosítanák.

- De nem néhány hét alatt összetákolva.

- Képtelenség, mert valóban nem másolásról lehet szó, hanem adaptálásról, hasznosításról, amely nagyon sokoldalú, sok szempontú mérlegelést, megvitatást és azt követő elfogadást igényel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!