rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 31.

Katona Tamás, az MSZP elnökségi tagja, volt pénzügyi államtitkár 


Bolgár György: - Egy hallgatónk azt szeretné tudni – de nekem is ugyanez a kérdésem –, hogy hova tűnik az a rengeteg pénz, amelyet az Orbán-kormány az elmúlt hónapokban és azóta is folyamatosan beszed ilyen-olyan extra adókkal, a nyugdíjpénztári pénzek elvételével, megszorításokkal, stabilitási tartalék képzésével, fűnyíró elven történő elvonásokkal. A hiány mégis egyre nagyobb és egyre több elemzés mutatja ki, hogy óriási bajok készülődnek. Legutóbb például, a Költségvetési Tanács volt elnökhelyettesének, Oblath Gábornak jelent meg egy cikke a hvg.hu-n, amelyben a Széll Kálmán Terv angol verziója alapján bemutatja, hogy maga a kormány is tudja, hogy óriási hiányok lesznek jövőre, két-három év múlva. A kérdésem az, ha ennyi pénzt elvettek, elvesznek, miért van mégis egyre nagyobb hiány? Ön tudja, hogy hol a pénz?

Katona Tamás: - Természetesen sejtések, számítások vannak, pontos információ viszont csak részben áll rendelkezésre, mert a kormány viszonylag gyorsan megszüntette a korábbi transzparenciát az államháztartás információs rendszerének tekintetében.

- Tehát nehéz követni, hogy a befolyt pénz hova megy ki.

- Igen, de így legalább némi szellemi tevékenységre ösztönöznek bennünket, nem kínálnak mindent tálcán. Ez önmagában nem baj. Egyébként az látszik, hogy kettős kommunikációt folytat a kormány, ahogy ezt Ön említette is. A Széll Kálmán Tervnek van egy angol és egy magyar verziója, s ezek nemcsak a nyelvet tekintve térnek el egymástól, hanem megállapításaikban is különböznek. Ami magát a pénzt illeti, először is nagyon sok bevételről lemondott a kormány – az más kérdés, hogy értelmetlenül.

- Tehát a kormány magának csinálta a költségvetési lyukakat.

- Egyrészt igen, mert az egykulcsos személyi jövedelemadó és a társasági nyereségadó megváltoztatása tulajdonképpen jó ötszáz milliárdos lyukat ejtett a költségvetésen. A nagy baj az, hogy ez értelmetlen, igazságtalan és irracionális volt.

- Másrészt ugye miközben ezt már kezdettől fogva mindenki mondta, a kormány meg úgy tett mintha nem hallaná, vagy mintha ez nem volna igaz. Aztán, amikor rájöttek, hogy nem tartható ez a folyamatos tagadás, akkor elkezdték kompenzálni azokat, akiket tudnak: az állami szférába tartozókat. Ez nyilván plusz kiadás, meg megpróbálják rávenni, rákényszeríteni a magánszférát is arra, hogy ők is kompenzáljanak. Még nem tudjuk, hogy ebből mi lesz.

- Ezek az intézkedések egyébként azért is hibásak voltak, mert a gazdaságpolitikai célok elérését nehezítik. Tehát azzal, hogy megemelték a személyi jövedelemadót – mert mondjuk ki, a kétszázkilencvenezer forint alatt keresőknek megemelték az adóterhét, hiszen az adójóváírás csökkent –, kényszerűen emelniük kell a béreket azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek egyébként nem akarták. A béremelésnek normálisan nem az a célja, hogy az adórendszerbeli hibákat korrigálja, hanem az, hogy nagyobb jövedelemhez juttassa a munkavállalókat annak arányában, ahogy a bérköltség-terheket viselni tudják a cégek. Ez most azért fontos, mert visszafogja a gazdaságot.

- Tehát, ha kénytelenek többet költeni bérekre, akkor nem tudnak beruházni és így tovább.

- Pontosan. Ráadásul az extra adók szintén visszafogják a beruházásokat, tehát végül is ez az extra adó is komoly pénzt vett ki a költségvetésből. Ráadásul azt gondolom, hibásan számoltak, mert nekem úgy tűnik, hogy kétszeresen vettek figyelembe bizonyos bevételeket.

- Mondjon egy példát erre!

- Ha mondjuk az extra adót kifizeti a pénzintézeti szektor, akkor nem vagy alig fog társasági nyereségadót fizetni. Gyakorlatilag a pénzintézetek nagy része nem fog ezentúl nyereséget kimutatni, mert nem tud.

- Tehát a nyereségadó, a nyereségre kivetett tizenkilenc százalékos adó nem fog befolyni, mert már nem lesz nyeresége.

- Természetesen. Már a tíz százalék sem, mert nem jut oda. A nyugdíjvagyon nem olyan összeg, amit folyamatosan el lehetne költeni. Ez a családi ezüst értékesítéséből származó típusú bevétel, ami azt jelenti, hogy idén tulajdonképpen valószínűleg szufficites lesz a költségvetés, ha csak el nem rontanak valamit, mert nagyjából befolyik ezerkétszáz, ezernégyszáz milliárd forint – részvényekben, befektetési jegyekben, egyebekben –, amelyet az államháztartásban idén kell elkölteni, számon tartani. Ezt nem tudják elraktározni a következő évekre, mert ezt az Eurostat előírásai nem engedik meg. Tehát amit képzelt a kormány, hogy egy nyugdíjreform- és adósságcsökkentő alapot hoz létre, ez azt jelenti, hogy az államháztartáson kívül kezelt volna nagyjából olyan nyolcszáz milliárd forintot, amit a következő két évben akart elkölteni. Ez pedig szigorúan tilos.

- Ezek szerint az is csak az utóbbi időben derült ki számukra, hogy ezt is rosszul képzelték el?

- Az a benyomásom, hogy ezt körülbelül egy-két hónapja tudhatják, mert akkor kezdték azt mondani – mindig csak áttételes információkból következtetünk, mert nem mondják meg soha az igazat –, hogy konszolidálni kell bizonyos állami cégek, mondjuk a MÁV, a BKV adósságát, meg át kell vállalni bizonyos PPP-beruházásokból származó adósságokat. Valószínűleg úgy tűnik számukra, hogy egyszerűbb, ha most ezeket a hiteleket visszafizeti az állam.

- Igen, és ez sok százmilliárd forint.

- Ez olyan hatszáz-nyolcszáz milliárd, amiről beszélek.

- Igen. Például jó elképzelés az, hogy csak egy példát említsünk, hogy a kormány azt mondja, hogy mégis megvásárolná a Művészetek Palotáját. Igaz, hogy harminc évre elosztva lett volna ez kifizetve, és éppen emiatt a kvázi harmincéves hitelfelvétel miatt a végső összeg természetesen az eredeti összegnél többre jön ki. De jó-e most sok tízmilliárd forintért megvenni a magántulajdonostól?

- Én azt gondolom, hogy ez így értelmetlen, ráadásul több száz ilyen szerződésünk van. Figyelembe kell venni, hogy ebből kettőszáz-háromszázmilliárd körül van a MÁV adóssága. Az összeg attól függ, hogy most melyik hiteleket akarják figyelembe venni. A BKV-nak hetvenmilliárdnyi adóssága van, a Művészetek Palotájának olyan tizenvalahány milliárdos, és akkor van még egy hatalmas tétel, az M5-ös, M6-os, M60-as és több száz egyéb beruházás, ami néhány tízmilliárdot jelent.

- Ha mindent magára vállal hirtelen az állam, akkor ezzel jól jár vagy nem?

- Azt gondolom, hogy nem. Ráadásul értelmetlen most nekiállni több száz szerződést bogarászni. Mert ebből nem lehet jól kijönni, hacsak nem abban gondolkodik a kormány, amitől félek, hogy majd ultimátumot fog adni, megfenyegeti a cégeket, olyan szituációt teremt, amiben úgymond visszautasíthatatlan ajánlatokat kapnak.

- Nagyon olcsó ajánlatot tesz, amit nem szabad visszautasítani.

- Nem zárom ki, hogy ilyesmi van. Normál körülmények között ezt nem szabadna tenni. A lényeg, hogy körülbelül öt-hatszázalékos lesz az idei strukturális hiány. Az aggályom az, hogy ezt a konvergencia program vizsgálatánál az Európai Bizottság a leghatározottabban vissza fogja utasítani. Mert, ahogy az előbb mondtam, a családi ezüst eladásából tudjuk fenntartani ezt a látszólag 2,9 százalékos államháztartási hiányt.

- Tehát a nyugdíjbiztosítási pénztárak államosításából befolyó pénz fedi el ezt a hiányt.

- Így van.

- Ha az Európai Bizottság nem fogadja el a mi konvergenciaprogramunk teljesítését, akkor abból mi következik? Most már valami büntetés is következhet ebből?

- Azt gondolom, hogy ez nem lesz egyszerű ügy. Tehát ha más nem, olyan típusú kommunikációs kudarc van kilátásban a kormány számára, amely a piacokat el fogja gondolkodtatni. Mert az idén hat százalék körüli lesz a strukturális hiány, a jövő évben pedig a kimutatott effektív hiány is olyan hat-hét százalék lesz, ha nem tudnak lépni. Itt jön persze a Széll Kálmán Terv, ami azért valljuk be, egy széllelbélelt terv.

- Még nincs konkrétumokkal bélelve.

- Az égvilágon semmilyen konkrétummal. Illetve, amit tudunk, például hogy százezer embert kilöknek a rokkantnyugdíjas rendszerből, az irreális.

- Vagy elveszik a gyógyszertámogatások egyharmadát.

- Az képtelenség. Mint az, amit most is tettek, hogy kétszázötven milliárdot zároltak – ez, mondjuk, már most ellehetetleníti a teljes felsőoktatási szférát, a szociális helyzet egészen katasztrofális lehet év végére. Nem látjuk, hogy mi lesz a közmunkaprogramokkal.

- Mikor jön el az igazság pillanata? Mert e pillanatban mintha a piacok, a külföldi szakértők és befektetők is úgy látnák, hogy erre az évre mindenképpen biztosítva van Magyarország államháztartási egyensúlya – persze a magánnyugdíjpénztári pénzből –, idén mi biztos nem mehetünk csődbe, csak a portugálok, az írek, a görögök és a többi, de mi nem tartozunk közéjük, az egészen biztos. Lám, a forint is hetek óta folyamatosan erősödik. De, ha az igazság pillanata eljön, akkor egy fordított folyamat indul meg. Mikor? Mitől?

- Azt gondolom, hogy az idei évet valószínűleg a pénzpiacok tudomásul veszik, mert őket nem zavarja a családi ezüst eladása. Főleg, ha a magánnyugdíjpénztári vagyonból azt a részt, amelyik állampapírban van – ez négy százalék körüli rész – az államadósság csökkentésére fordítjuk, valamint azt a négyszázaléknyi részt is, amely a húszmilliárdos IMF–Európai Bizottság-tartalékhitelből van, még a Bajnai-kormánytól.

- Mármint a GDP-hez arányított négy százalék.

- Igen, természetesen. Csökkenteni lehet még az államadósságot is, de ez nem egy valódi csökkenés a szónak abban az értelmében, hogy jövőre ez újra termelődik a magas államháztartási hiány miatt, tehát jövőre mindenképpen kitör a krach. Nem zárom ki, hogy az idén is nagyon komolyan elgondolkoztatja majd a befektetőket az a szituáció, amikor az Európai Bizottság megfogalmazza az első véleményét a konvergenciaprogramról, és gyakorlatilag nem fogja elfogadni. Mert ez két hónapon belül bekövetkezik.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!