rss      tw      fb
Keres

Die Zeit: Jobboldali populisták – Gyerünk, gyorsan egyetérteni!



Orbán Viktor úgy építi át az államát, ahogy akarja: Magyarország új alkotmánya erősíti az uralkodó pártot – a parlament és a bíróságok kárára, írja Alice Bota írásának bevezetőjében. A cikk a Die Zeit című német hetilap március 24-én megjelent számában olvasható.


Gyorsan kellett menni. Nagyon gyorsan. Olyan gyorsan, hogy az alkotmány atyjainak egyike a magyar alkotmány tervezetét a vonaton dolgozta ki iPadjén. Miközben Szájer József a Fidesz urópai parlamenti képviselőjeként ide-oda utazptt Brüsszel és Strasbourg között, a vonaton írta készre az egyes fejezeteket. Például a magyar államháztartási és költségvetési kérdésekről szólót. És a preambulumot.

Orbán Viktor pártjával, a Fidesszel tavaly áprilisban megnyerte a magyarországi választásokat, és hozzálátott, hogy átépítse államát úgy, ahogy akarja. Orbán pártja a parlamenti mandátumok kétharmadát kapta meg. A miniszterelnök „rendszerváltásról”, „nemzeti forradalomról” beszélt. Kikereste magának azt az államfőt, akit akart, új intézményeket hozott létre, mint a médiahatóság, új törvényeket fogadott el – ezek közül néhány, például a médiatörvény egész Európában hevesen vitatott. Most tehát új alkotmány. Még konzervatív alkotmányjogászok is óvnak attól, hogy nem elég az idő egy új, jobb alkotmány kidolgozására.

Orbán Viktor éppen ezt akarta: nem akart már a régi alkotmánnyal élni. Az alkotmány alapvonásaiban 1949-ben keletkezett, de a kommunistákkal kialkudott békés rendszerváltás során 1989-ben alaposan átdolgozták. A keret megmaradt, a tartalmat megreformálták. A preambulumban az állt, hogy csak ideiglenesen érvényes, addig, amíg a magyar nép új alkotmányt ad magának. Az akkori alkotmány kidolgozói között volt Sólyom László, aki később államfő lett, aki párton kívüli volt, de élvezte Orbán Fideszének támogatását. Legalábbis a második mandátumra való jelölés időpontjáig, tavaly nyárig. Akkor Sólyom kegyvesztett lett. Több vitatott törvénytől megtagadta aláírását.

A régi magyar alkotmánynak megvoltak ugyan a gyengéi, gyakran kiegészítették és módosították, akárcsak a német alaptörvényt, de alig akadt valaki, aki szabadulni akart volna tőle. Orbán pártja azonban olyan szöveget akart, amely reprezentálja a „nemzeti érzelmeket és a nemzeti identitásra való törekvést”, ahogyan Orbán pártbeli kollégája, az alkotmányjogi bizottság elnöke, Salamon László mondta. Orbánnak szimbólumok kellenek, akkor is, ha az új alkotmányt kísérni fogja a hír, hogy egyetlen párt műve. Vagy egyetlen emberé, aki magasan megnyerte a választásokat, és ebből vezeti le a legitimációt minden lépéséhez. Még nem világos, hogy Orbánnak mi a célja ezzel.

Hétfőn beterjesztették a magyar parlamentben az első tervezetet. Az alkotmányt még húsvét előtt el szándékoznak fogadni. A népképviseletnek tehát alig néhány hete van a vitára – de az ellenzéki pártok mindegyike már tavaly felmondta az alkotmányon való munkálkodást, a zöldek és a szocialisták bojkottálják a vitákat. Az új alkotmányt tehát szinte kizárólag egyedül a kormányzó Fidesz dolgozta ki, vitatja meg – és fogadja el. Rajta kívül csak a nagyon kicsi kereszténydemokrata párt vesz csak részt mindebben.

Az egyetlen szélesebb legitimáció, amelyre a kormány hivatkozhat, a választók által mintegy 800 ezer kérdőívre beküldött válaszok. A kormány a jó nyolc millió választásra jogosultnak portómentesített íveket küldött ki 12 kérdéssel, köztük ilyenekkel: az új alkotmány fejezze-e ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét, vállaljon-e kötelezettséget a jövő nemzedékek iránt, járjon-e szavazati jog a kiskorú gyermekek után? Nem világos, hogyan értékelik ki a válaszokat, és hogyan fognak ezek belefolyni az új alkotmányba.

Ma még csak egy alkotmánytervezet van. De tartalmaz aggasztó elemeket – jogi és politikai tekintetben is. Különösen riasztóak az alkotmánybíróságra vonatkozó tervezett szabályok. Tény, hogy a jövőben minden állampolgár az eddiginél sokkal egyszerűbben fordulhat a legfőbb bírósághoz [tévedés, lásd Bauer Tamás írását: A köztársaság lebontása – a szerk.], az államjogászok azonban aggódnak, hogy jelentős mértékben korlátozzák az alkotmánybíróság kompetenciáit. Az államháztartási és adótörvényekre vonatkozóan már elvesztette ellenőrzési lehetőségét az Ab – ezt Orbán pártja már ősszel megvonta, amikor a testület egyik döntésével keresztezte a kormány útját. Most ezt a korlátozást akarják rögzíteni. Nincs bíróság, amely ellenőrizni tudja a kormányt, ha költségvetési és adókérdésekben alapjogokat sért. Ha például a Fidesz a romákat vagy más kisebbségeket különadóval sújtana, az alkotmánybíróság tehetetlen lenne.

Politikai függőségek alakulhatnak ki, mert a bírák újraválaszthatók. Őket kilenc évre nevezi ki közvetlenül a parlament – vagyis jelenleg egyetlen párt, a Fidesz, amelynek megvan hozzá a szükséges kétharmados többsége. Elképzelhető, hogy Orbán Viktor elbocsátja a hivatalban lévő alkotmánybírákat, és maga választotta személyeket emel a testületbe. A parlamenti képviselők csak akkor terjeszthetnek egy törvényt annak elfogadása előtt az alkotmánybíróság elé, ha a parlamenti mandátumok 25 százaléka tartja ezt szükségesnek. A kormány nagyobb hatalomra tesz szert – az ellenzék és a bíróság kárára. A hatalmi ágak megosztása érezhetően eltolódik.

A legnyugtalanítóbb azonban az alkotmány szelleme. A preambulum hangsúlyozza a „kereszténység nemzetmegtartó erejét”, dicsőíti Szent Istvánt, amiért ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, a munkát és a szellemi teljesítményt nyilvánítja a közösség erejének alapjává, és „minden magyarhoz” fordul, miközben nem világos, hogy ebbe beleérti-e a határokon túl élőket, például a szlovákiai nagy magyar kisebbséget is. És megállapítja, hogy 1956-os forradalmával Magyarország ejtett halálos sebet a világkommunizmuson. Az egyik cikkely kimondja, hogy az új alkotmányt ebben az értelemben és a „történelmi alkotmány vívmányainak” értelmében kell értelmezni.

A legfeltűnőbb az, hogy mennyire elimináltak minden 1989-re való hivatkozást. Az akkori demokratikus vívmányokat nem méltatják, sőt. „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és

szellemi megújulásra.” Ha 1989-ben a Magyar Köztársaságot kiáltották ki, a mostani tervezetben már csak „Magyarországról” van szó. Mintha 1989 nem is lett volna.

Az új alkotmány értékelésében a baloldali liberális és a konzervatív jogészok ugyanúgy megosztottak, mint az egész ország. A liberálisok attól tartanak, hogy nem eléggé őrzi meg az alapjogokat, míg a konzervatívok nem látnak súlyos szakítást a régi alkotmánnyal. Szerintük az újnak vannak ugyan hiányosságai, de semmit nem fog változtatni a jogállamiság működésén. A két tábor csak egyben ért egyet: ez minden, csak nem jó tervezet. Inkább kínos.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!