Újítmányozás
- Részletek
- Napi apró
- 2011. március 30. szerda, 04:19
- Huszár Ágnes
Schmitt Pál államfő ismét megörvendeztette a magyar nyelv jövőjéért aggódókat. Az innovációs nagydíj átadása során ezt mondta: „Az újításokat olykor a kényszer szüli. Minden válságban, minden mélyponton kötelezően benne van a megújulás szükségszerűsége. Az innováció helyett megkérdeztem a nyelvújítókat, és azt mondták, hogy újítmányozás. Én nem hiszem, hogy jövőre ez lesz ide kiírva, de hangozzék el, hogy van magyar kifejezés az innovációra.”
Néhány kérdésem lenne azért:
– Kik azok a nyelvújítók, akiket Schmitt Pál megkérdezett?
Én nyelvészként nem ismerek ilyeneket, már csak azért sem, mert a magyar nyelvújító mozgalom a tizenkilencedik század elején rövid tündöklés után elvirágzott. Nyelvújítókról, pl. a költő Kazinczy Ferencről vagy az orvos Bugát Pálról, az ő nyelvújító tevékenységükről ma már szakkönyvekből, szótárakból értesülhetünk.
– Miért mondják a „nyelvújítók” Schmitt Pálnak, hogy „van magyar kifejezés az innovációra”?
Megnéztem a MTA Nyelvtudományi Intézet honlapján bárki számára hozzáférhető Magyar Nemzeti Szövegtár adatbázisát. Beírtam a Schmitt Pál és a „nyelvújítók” által létezőnek mondott „újítmányozás” szót. A 18 764 488 szóból álló adatbázisban egyetlenegyszer sem fordult elő. Sem a Magyarországon, sem a Vajdaságban, sem az Erdélyben gyűjtött szöveganyagban nincs nyoma.
Akkor pedig mégiscsak most alkották, vagy a rejtélyes „nyelvújítók”, vagy a magyar nyelvért aggódó államfő maga.
És nem kérdezik meg: szükség van rá? Kötelezően, kényszeresen, mindig, mindent megmagyarítani?
(Huszár Ágnes)