Ungváry Rudolf
- Részletek
- 2011. március 28. hétfő, 04:18
- Ungváry Rudolf
Idegenszerű okfejtés
„A volt köztársasági elnök szombat reggel egy kolozsvári rendezvényen értesült arról, hogy a Velencei Bizottság megküldte szakvéleményét a magyarországi alkotmányozás témájáról. Ezzel kapcsolatosan az MTI bukaresti tudósítójának adott telefonos nyilatkozatában úgy vélte: …van néhány olyan tétel, amelyet ugyancsak figyelembe kellene venni …Ezek között említette, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek státusát legalább olyan mértékben kell garantálni, mint a jelenlegi alkotmányban, tehát azt, hogy ők nemzetalkotó tényezők.” (2011. március 28., MTI, Népszabadság, Index, Hírszerző, Magyar Hírlap – csak online –, Népszava.)
A készülő pártalkotmány egészéhez képes jelentéktelennek tűnő részletre vonatkozik az észrevétel, holott éppen az érintett kérdés egyike azon keveseknek, amelyek egyszer majd, a távolabbi jövőben egy tisztességes alkotmány elkészítésekor döntő kérdéssé válnak. Csak ez a jövő számít most már, nem a közeljövő, mert az utóbbi eldőlt: Magyarország jogállamtalanított illiberális pártállam lesz, melyet ráadásul egy köztársaságmentesített pártalkotmány fog szentesíteni. Ebben a közeljövőben minden politikai erő azt hiszi, nagyobb baja is van annál, semmint annak fel- és elismerése, hogy ne csak a magyar legyen elismerve államalkotó nemzetnek a Magyar Köztársaságban. Más szóval: hogy megszüntessék Magyarország nemzetállami voltát. A jobboldal retardált részének ez istenkáromlás, és az a végzetes, hogy ez még a baloldal és a liberálisok egy részének is felfoghatatlan valami.
Nem véletlen, hogy ennek az átmeneti, talán még egy, talán még két évtizedig is eltartó féldemokratikus magyar államnak a pártalkotmánya szerint az állam csak magyar lesz, és nem köztársaság is. A cél egyértelmű és retrográd: a nemzetállami jelleg erősítése.
Az egyébként nagyszerű felvilágosodásnak voltak végzetes vakfoltjai. Az egyik, hogy nem keletkezett egyértelmű fogalmi különbség az államok polgárai és a nemzetek tagjai között. A nemzetet jóformán politikai nézetektől függetlenül azóta is sokan képesek azonosítani az állampolgárok összességével. Annak érdekében pedig, hogy a nemzet és az állampolgári közösség fogalmán (s vele a más nemzetiségű állampolgárokon) elkövetett erőszak ne legyen annyira szembetűnő, elsősorban liberális és baloldali használatra idővel kitalálták a „politikai nemzet” megtévesztő fogalmát. Jobboldalinak erre nem volt szüksége, mert a jobboldali számára a nemzet mindig is vagy etnikai, vagy – idővel –kulturális (de mindenképpen elismert) kategória volt, és világosabban elkülönült az állampolgárok alkotta politikai közösségtől. (Ez még akkor is így van, ha rasszista politikai rendszerekben az állampolgárnak csak meghatározott etnikum tagjait ismerték el. Az etnikai nemzetfogalom ezért átkozottá vált. Feltehetően tájékozatlanságból, vagy áthallásai miatt sok baloldali és liberális a kulturális nemzetfogalomban is veszélyt orront.)
Mi sem természetesebb, mint hogy a magyarországi román a magyarországi állampolgárok közösségének a tagja (s ily módon lehet politikai közösség román és magyar között), és az erdélyi magyar a romániai állampolgárok közösségének a tagja (s ily módon lehet politikai közösség magyar ér román között).
Akár etnikai, akár kulturális fogalom legyen is a nemzet (az első esetben a származás, a második esetben az önazonosság tudata alapján), fogalma összeegyeztethetetlen az állampolgárok összességével. Egy magyarországi román (ha önazonossága román) nem lehet magyar, ez még politikai értelemben is abszurd. Egy erdélyi magyar (ha önazonossága magyar) pedig politikailag nem lehet román. Hogyan fest az olyan állítás, hogy „Markó Béla magyar, de politikailag román”? Agyrém. A mondat helyesen: „Markó Béla magyar, ugyanakkor román állampolgár.” De semmiképpen sem román.
A „politikai nemzet” csak úgy létezik, ha létezik államalkotó nemzet. Hiszen csak akkor nevezhető valami politikailag nemzetnek, ha egy államon belül ezzel egyetlen nemzetet tüntetnek ki. Csak úgy lehet mondani: a magyar politikai nemzet, annak semmi értelme, hogy a magyar–román politikai nemzet.
Az államalkotó nemzet pedig a nemzetállam alapja, más nemzetek kirekesztője. Ahol nincs államalkotó nemzet, vagy egyszerre több államalkotó nemzetet deklarálnak az alkotmányban vagy más módon, ott nincs nemzetállam, szükségképpen nincs nemzetnév alapján megnevezhető politikai nemezt (legfeljebb svájci, belga, kanadai). Ahol nincs nemzetállam, ott nincs nyílt vagy rejtett asszimilációs kényszer, a nemzeti különbözőségekből lényegesen kevesebb feszültség származhat. (A süketek kedvéért: nem a természetes asszimilációról beszélek!)
A „politikai nemzet” fából vaskarika. Annak az etnicista uralkodási (s vele kényszerasszimiláltatási) igénynek a szentesítésére való, amely a nemzetállami gondolat, s vele az egyetlen államalkotó nemzet eszméje alapján kívánja szentesíteni más nemzetek elnyomását, beolvasztását, azaz az etnikai vagy kulturális homogenizációt. A baloldaliak és a liberálisok jelentős része még mindig nem képes leszámolni azzal, hogy ennek a torz fogalomnak a foglya.
Öntévesztés természetesnek tartani, hogy a magyar állam támogassa kulturálisan a határon túli magyarokat. Ez éppen hogy természetellenes. A kulturális támogatás minden határon túli magyarnak a saját államától jár, ugyanúgy és ugyanakkora mértékben, mint a jelenleg államalkotónak tekintett nemzet tagjainak. Egy jottányival sem kevésbé.
A volt köztársasági elnök – politikai kultúrájától függetlenül egyelőre az utolsó, akit annak lehet nevezni – ugyan nem fogalmazott teljesen egyértelműen, de amire utalt, annak megoldása a jövőnket terheli. Derűlátó vagyok, lesz jövő! A többes számon a közép-kelet-európai nemzetállamok mindegyikének a jövőjét értem. Ahhoz, hogy Magyarország és szomszédállamai valóban demokráciák legyenek, eme nemzetállamokban meg kell szüntetni azt az elnyomó alkotmányos gyakorlatot, hogy egyetlen nemzetet tüntetnek ki államalkotónak. A nemzetállam az ördögtől való. Ha például a magyarok Erdélyben ugyanúgy államalkotó nemzetnek számítanak, mint a románok, akkor egy magyar nemcsak politikailag, hanem kulturálisan is egyenrangú Erdélyben egy románnal (a szakiskolák és egyetemek számától kezdve a pénz feliratán át az adóívek és tömegközlekedési eszközök jegyeinek a nyelvéig). Megszűnik a létalapja a trianonozásnak, szavazatmaximalizációra kancsalító „nemzetegyesítésnek”, akár az autonómiának is.
Egyszer majd ez is el fog jönni, de nem árt már mai sanyarúságunkban is szoktatni magunkat hozzá.