Újjászervezések, szelektíve



Minimum heti rendszerességgel érkeznek a hírek és bejelentések arról, hogy népboldogító kormányzatunk sorra vezet be vagy tervez bevezetni olyan intézkedéseket, mint amilyenek annakidején a népnyúzó szocialista–liberális koalíció tarsolyában rejtőztek. A különbség persze jelentős: azoknak megszorítás volt a nevük, ezeknek viszont újjászervezés. Lehet, hogy a jövőben az árvizeket is a földek rendszeres megöntözésének fogják majd nevezni.

Ugyanakkor az elmúlt hónapokban több olyan eset fordult elő, amikor törvényeket vagy intézkedéseket úgy alakítottak, hogy kormányzati kedvencek számára kellemesek legyenek vagy legalábbis ne legyenek kellemetlenek. A legújabb intézkedési tervek között ott szerepel végre a hírhedtté vált radar fölépítése, nem ám valamely kellően vagy legalább tűrhetően magas hegyen, hanem egy kis dombocskán. Magyarországon, úgy látszik, csak vízierőművet nem szabad sík vidéken fölépíteni, figyelőradart igen. De most nem ez az érdekes. Hanem az, hogy az építés három községet érint, mindegyikben kormánypárti polgármesterrel. Ők, mint mondják, semmit nem várnak ugyan cserébe, de azért „reménykednek” községük fejlődésében és fölvirágzásában.

Szóba került azután némely vasútvonalak újjászervezése, és ennek során a fölöslegesen párhuzamos vasúti és autóbusz-összeköttetések újjászervezése is, mely föltehetőleg ugyancsak a nevében fog majd különbözni a korábbi kormány gonosz szárnyvonal-bezárási terveitől. (Azt azonban még mindig várjuk, mikor szünteti meg a nyugdíjasokról oly bőkezűen gondoskodó kormányunk, mint megígérte, az ő „szívatásukra” kitalált regisztrációs jegyet.) A korábban szörnyűséges hatásúnak leírt iskolabezárásokról is rebesgetnek mindenfélét. A kormánypárti polgármesterek, gondolom, mindeme vonatkozásokban szintén reménykednek, hogy az ilyesmik csak ellenzéki vezetésű településeken lesznek majd cél- és ésszerűek.


Justinianus: Institutiones (533)  – De literarum obligationibus (Luca-Antonio Giunta, 1516) – flickr/Yale Law Library

Jóval határozottabbak és nyíltabbak mindezeknél a felsőoktatás újjászervezésére irányuló tervek. Jellemző, hogy elterjedt a híre az utólagosan fizetendő tandíj bevezetésének, lévén ésszerű ötlet, mely korábban is fölmerült – de persze a kormány  rögtön letagadta, s ehelyett inkább a felsőoktatás egészének visszafejlesztésén kíván takarékoskodni. Az állami finanszírozású helyek nagyarányú csökkentésével, egyetemek, egyetemi karok, egyetemi szakok megszüntetésével. Természetesen szelektíve. Erre utal, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság hatáskörét csökkenteni, a kormány közvetlen döntési lehetőségeit növelni kívánják. Hogy milyen irányban, arra nézve következtethetünk az illetékes államtitkár egyik nyilvánosan elhangzott kijelentéséből: mi szükség van rá, kérdezte a klerikális párt által delegált tanférfiú, hogy valamely vidéki egyetemünk versenyezzen a katolikus egyetemmel. Hát csak az, hogy miért ne tegye, ha képes rá. És bizonyos, hogy a katolikus egyetemen oktató professzorok és docensek is, akiknek semmi szükségük effajta gyámkodásra, ugyanezt a választ adnák, ha megkérdeznék őket. Na de hát szakembereket megkérdezni?! Mikor ott vannak a mindenhez jobban értő politikusok?!



Lendvai L. Ferenc                 


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!