Kövér László beszéde az alkotmányozási vita kezdetén



Az Országgyűlés kedden megkezdte a Fidesz-KDNP alkotmányjavaslatának vitáját. Az ülésen részt vett Orbán Viktor kormányfő, Paczolay Péter Ab-elnök, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a miniszterelnök által az alkotmányozásban való részvételre korábban felkért Boross Péter volt kormányfő és Pozsgay Imre, a Németh-kormány államminisztere, továbbá Pálinkás József, az akadémia elnöke. Nem voltak jelen a szocialisták és az LMP-s képviselők. Kövér László házelnök beszéde (részletek):

Gátat vetni az ország végzetes kettészakadásának

„Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb kihívása előtt áll. Nem kisebb kérdést kell megválaszolnia, mint hogy Európa egyenrangú társországaként tudja-e átlépni a harmadik évezred küszöbét, vagy lecsúszunk a világ végleg megrekedt, nyomorba, káoszba és erőszakba süllyedt, reménytelenségben vegetáló nagyobbik részéhez.”

„Magyarországnak választ kell adnia… hogy gátat tud-e vetni az ország végletes kettészakadásának… hogy mindeközben képes lesz-e fenntartani az egyéni szabadságjogok és a demokratikus intézmények működő rendszerét… hogy képes lesz-e az alattvalók örökül kapott társadalma helyett megteremteni a végre szabad kezdeményezőképességű polgárok társadalmát.” (Kövér Szájer 1996. május 22-ei parlamenti beszédéből idézett.)


Felemelni egy kirabolt, meggyötört, legyengített, szellemi, lelki, erkölcsi és biológiai értelemben is tönkretett országot

„E mondatok hat esztendővel a zsákutcának bizonyult államszocializmus bukása után… hangzottak el. Egy négy és fél évtizedes kommunista országrombolás utáni négy szabad esztendőt követő utódpárti kormányzati ciklus kellős közepén. Mely ciklusra jött újabb négy szabad esztendő, ez idáig, mondhatni, sajnos, az elmúlt hat és fél évtized legsikeresebb időszaka. Mely négy esztendő végére a nemezt végre felemelhette a fejét…, kikapaszkodhat abból a gödörből, amelybe 1990-ig a kommunizmus, majd 1994 után annak örökösei és az ő, magukat liberálisnak nevező szövetségeseik juttatták. Majd megint jött most már kétszer négy év, s itt állunk újra az egyszer már elvégzettnek hitt munkát, megoldottnak gondolt feladatot magunk előtt látva: felemelni egy kirabolt, meggyötört, legyengített, tartalékaitól is megfosztott, szellemi, lelki, erkölcsi és biológiai értelemben is tönkretett országot, miközben azok, akik mindezt elkövették rajtunk, ahelyett, hogy szégyenükben elbújnának, levonulnának a közélet általuk összerondított színpadáról, itt ágálnak, fenekednek ellenünk. Leckéztetni próbálnak jómodorból, szociális érzékenységből, demokratikus viselkedéstanból, szakértelemből, s közben ott tesznek keresztbe, ahol csak lehet. [taps]


Akik idegeneknek szolgáltatták ki, adták el a hazát, sőt, ha úgy látszott szükségesnek, hát fegyvert is emeltek rá

„Az úgynevezett baloldal által kisajátíthatónak vélt” Bibó Istvánnak „a kiegyezéses rendszer csődjét és bukását elemző munkáját” idézi: nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat felépíteni. „Az úgynevezett rendszerváltozás alapvető, konstrukcionális hazugsága, melyre ráment az életünkből húsz év, s majdnem minden viszonylagos eredményünk, amelyet e húsz év alatt keservesen megküzdött és megszenvedett az ország, az az a fikció volt, hogy lehet demokráciát, jogállamot, hazát, nemzetet, jövőt építeni olyanokkal, akik egész életüket, előmenetelüket, vagyonosodásukat azt megelőzően arra alapozták, hogy fenntartottak egy totalitárius diktatúrát. Hogy lábbal tiporták mások emberi méltóságát és legalapvetőbb emberi jogait. Hogy idegeneknek szolgáltatták ki, adták el a hazát. Hogy a nemzetköziség jelszavával megtagadták saját népüket, sőt, ha úgy látszott szükségesnek, hát fegyvert is emeltek rá. Hogy mielőtt kényszerűségből átadták a lelakott, rommá tett országot, az utolsó éveikben el is zálogosították még az utódaink jövőjét is.”


Akik készek voltak bármikor bármit és bárkit elárulni, akik mindig is megvetettek minden értéket, melyet nem lehetett pénzbeli haszonra váltani

„Arra a hazugságra épült az úgynevezett rendszerváltozás rendszere, hogy lehet tisztességes, valódi kiegyezésnek számító kompromisszumot kötni olyanokkal, akik másokkal mindig is csak az erő nyelvén tudtak beszélni, akik magukat a történelem kiválasztottjainak hirdették, de akik nem hittek soha semmiben, ellenben készek voltak bármikor bármit és bárkit elárulni, akik mindig is megvetettek minden értéket, melyet nem lehetett pénzbeli haszonra váltani, és lenéztek mindenkit, aki nem így élt és nem így gondolkozott. Akik leginkább azoknak nem tudtak megbocsátani, akik ellen bűnöket követtek el. Arra a hazugságra épült, hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenet csak egy deklaráció, egy törvényhozási aktus végére elhelyezett tollvonás kérdése. Arra a hazugságra, hogy a kommunista rémuralmat egyszerre keretbe foglaló és egyszerre elpalástoló úgynevezett alkotmány toldozgatásával-foltozgatásával megalapozható egy valódi demokrácia, hogy az 1949. évi XX. törvény, amely még címében sem tagadta a kommunizmus rendszerével fenntartott jogfolytonosságot, lehet egy valóban új világ kezdete.”


Elcsalták a választásokat, rendőrterrorral próbálták megfélemlíteni az ellenzőket

„Tévedésünkért vagy jóhiszeműen vállalt hazugságainkért keserves árat kellett fizetnünk: nemcsak gazdasági és szociális válság sújtja ma hazánkat, de működőképesnek hitt alkotmányos rendszerünk is szinte csődöt mondott. 2006-ban hazugsággal, manipulációval elcsalták a választásokat, majd régi kommunista titkosszolgálati módszerekkel előidézett provokációk után rendőrterrorral próbálták megfélemlíteni az ellenzőket. Embereket kínoztak, nyomorítottak meg, ítéltek el hamis tanúvallomások alapján, s mentették fel ugyanúgy a valódi bűnösöket, s mindezt a jogállam nevében. [taps] Szinte csődbe vitték az országot, az utolsó tégláit is ellopták vagy elzálogosították, s mindezt a demokráciára hivatkozva. Működésképtelenné tették az államot, a köztársaságot a kötőszavak gyakoriságával emlegetve. A tavaly tavaszi választás után a szakadék széléről kellett visszarántanunk az országot. Majdnem összeomlott minden, majdnem odalett mindenünk, még sokáig nem leszünk túl a nehezén. S akik mindezt okozták, most kétségbe vonják azt a jogunkat, melyet a választók ruháztak ránk, annak érdekében, hogy mentsük, ami még menthető?... S próbáljuk meg velük együtt megint csak újrakezdeni? A gyermeknek kél káromkodni kedve, tisztelt barátaim!”


A jólétbe beletunyult szerencsésebb országok unalmas élete

„Több mint húsz év után akkor is számot kellene vetnünk mindazzal a tapasztalattal, amelyet a hátunk mögött hagyott idő felhalmozott, ha csupán a jólétbe beletunyult szerencsésebb országok unalmas élete jutott volna számunkra osztályrészül.”


Éppen alkotmányos szabályainkhoz nem kellene, nem szabadna hozzányúlni?

„…tabuk és mismásolás nélkül, de higgadtan és tárgyilagosan felül kell vizsgálni mindazt, ami a rendszerváltoztatás kezdete óta hoztunk létre, vagy amit az azt megelőző korszakból hoztak magukkal. Felül kell vizsgálnunk egész gazdasági rendszerünket, benne az adórendszertől a költségvetésig és vagyongazdálkodáson át a munkaerő-gazdálkodásig. Át kell alakítanunk az államigazgatást, az önkormányzatok működését és gazdálkodását, az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátást, a honvédelem szervezetrendszerét, a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást, a parlament működését és az azt létrehozó választási rendszert is. S ha mindez így van…,  akkor csupán éppen a mindennek keretet adó alkotmányos szabályainkhoz nem kellene, nem szabadna hozzányúlni?”


A történeti alkotmány, amely a maga szerves fejlődésével a hasonlóan íratlan angol alkotmány mellett a világ jogtörténetének egyik legkifinomultabb alkotása

„…jelenleg van-e Magyarországnak alkotmánya? Az egyik álláspont szerint, melynek jegyében 1989 óta éljük állami életünket, van, mégpedig a többször módosított, s a köztársaság kikiáltásával demokratikusra és jogállamira fazonírozott 1949. évi XX. törvény, amely Magyarország első írott alkotmánya. A másik álláspont szerint is van, mégpedig az ezeréves, úgynevezett történeti alkotmány, amely a maga szerves fejlődésével a hasonlóan íratlan angol alkotmány mellett a világ jogtörténetének egyik legkifinomultabb alkotása, melynek jogfolytonosságát 1944-től idegen megszállások előidézte totalitárius diktatúrák ugyan megszakították, de amelyhez képest az 1949. évi XX. törvény csak egy oktrojált, fiktív alkotmány, s mint ilyen, semmilyen utólagos módosítgatással nem reparálható. Azaz a történeti alkotmány jogfolytonossága a magát ma alkotmányként megnevező jogszabály hatályon kívül helyezésével helyreállítható.”


Önmagát mint Magyarország első egységes alaptörvényét határozza meg, amely maga is része az ezeréves történeti alkotmánynak

Idéz a Nemzeti hitvallásból: „tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét; nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését, illetve az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” [taps]

„Alaptörvényünk a jogrend alapja, szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

„A javaslat nem csupán címében, de tartalmában is megfelel az alaptörvényekkel szemben támasztható követelményeknek, hiszen az állami és nemzeti létünkre vonatkozó alapelvek lefektetése után a Szabadság és felelősség, illetve az Állam címet viselő fejezetekben rögzíti az ember fundamentális jogait, s az állampolgárokat terhelő alapvető kötelezettségeket, illetve megállapítja a politikai, gazdasági és társadalmi rendre vonatkozó legáltalánosabb normákat. Önmagát … mint Magyarország első egységes alaptörvényét határozza meg, amely maga is része az ezeréves történeti alkotmánynak, s amely részévé teszi ezen jogi, szellemi és erkölcsi konstrukciónak azon, majdan kétharmados képviselői szavazattöbbséggel elfogadandó vagy módosítandó sarkalatos törvényeket is, melyek kiteljesítik közjogi berendezkedésünk újjáalakítását.” „…a nemzeti hitvallás mint önálló fejezet puszta létéből és tartalmából az is kitetszik, hogy  az előterjesztők felfogása szerint az alkotmányba illeszkedő alaptörvény nem csupán az államszervezés technikai szabályainak összessége, nem csupán a jogszabályok felett álló, meghatározó erejű norma, hanem annak foglalata is, hogy itt és most mi, a XXI. század második évtizedének magyarjai miként gondolunk magunkra, melyek azok a múltbéli tradíciók, velünk élő értékek, jövőbeli célok, amelyek közös nevezőként nemzetté formálnak, s ekként tartanak egybe bennünket. Mi az az erkölcsi alap, értékközösség, amely az eltérő világnézetű, különböző hitű, más anyanyelven beszélő, differenciált társadalmi helyzetű magyarországi polgárokat szolidárissá teheti egymáshoz, s szervezett politikai közösségükhöz, az államhoz és hazához".


A posztkommunisták s a demokratikus erők táborából melléjük dezertált SZDSZ

„…noha minden, 1994 után megválasztott kormány programjában szerepelt az alkotmányozás szándéka…, mégis húsz év alatt miért nem jutottunk el a megcélzott eredményig, azaz… a demokratikus alaptörvény elfogadásáig… 1990-ben a kommunista rendszert leváltó, demokratikusnak tekintett erőknek, ezen belül is az MDF-nek és az SZDSZ-nek együtt, 1994-ben pedig a posztkommunistáknak s a demokratikus erők táborából melléjük dezertált SZDSZ-nek megvolt az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többsége. A válasz ott keresendő, ahol a rendszerváltoztató kísérlet majdnem teljessé vált kudarcának, látszólag kifogástalan demokratikus berendezkedésünk majdnem elégtelen működésének magyarázata.”


Úgynevezett SZDSZ: destruktív, életellenes, módszeresen pusztító, a gátlástalan önzésre épülő, agresszív politika

„Az úgynevezett SZDSZ által képviselt és – helytelenül – liberálisnak nevezett azon destruktív, életellenes, minden társadalmi összetartó erőként számba vehető normát és tradíciót tagadó, illetve módszeresen pusztító, a gátlástalan önzésre, minden érték semmibe vételére épülő, agresszív, ugyanakkor a mérsékeltség és tolerancia, a modernség és európaiság képmutató jelmezébe öltöztetett politika erős, három ciklusban meghatározó kormányzati jelenléte mellett nem volt esély arra, hogy létrejöjjön az akár szemben álló politikai felek között a közös értékekről vallott azon egyetértés, amely alapul szolgálhatott volna egy új alaptörvény megfogalmazásához. [taps] Ez az a hiány, amely politikai küzdelmeinket az elmúlt húsz esztendőben inkább hideg polgárháborúhoz, semmint demokratikus vitához tette hasonlatossá.


SZDSZ és LMP: a minimális közmegegyezés akadályai

„Noha az SZDSZ teljes felmorzsolódásával az általa képviselt ideológia nem tűnt el a politikai színtérről, hiszen a kommunizmus rendszeréből átmentett pozíciókat hosszú ideig csupán pragmatikusan védő MSZP teljes mértékben magába fogadta, azonban az ezt képviselő pártot – vagy ha az LMP-t is ide sorolom, pártokat – a választók kirekesztették abból a lehetőségből, hogy továbbra is akadályai lehessenek egy minimális nemzeti közmegegyezésnek… ahogy a 20 év alatt soha nem a Fideszen vagy a KDNP-n múlott, hogy nem lett új alaptörvénye Magyarországnak, úgy most sem elsősorban azért lesz, mert a Fidesz és a kereszténydemokraták pártszövetsége a választók jóvoltából kétharmados többséggel rendelkezik a házban, hanem azért, mert húsz esztendő elteltével most először nyílt esély arra, hogy a sikeres jövő megalapozásához elengedhetetlen minimális értékkonszenzus mögött több mint kétharmada a választott képviselőknek fel tudjon sorakozni.”


MSZP és LMP: antidemokratikus ultimátum, diktátum, zsarolás

„Itt néhány gondolattal minősítenünk kell az MSZP és az LMP vitától való távolmaradását is, melyet a két párt hol az alkotmányreform szükségtelenségével, hol időszerűtlenségével, hol előkészítetlenségével, hol a társadalmi konzultáció elégtelenségével, hol az előterjesztés legitimációjának vélt hiányosságaival, hol némely tartalmi elemének elfogadhatatlanságával próbál indokolni, mikor éppen melyiket látja célszerűbbnek. A magunk részéről fontosnak látom leszögezni a következőket:… lehetővé tettük, hogy az ellenzék letehesse a Ház asztalára a maga javaslatait, melyeket így vitában megvédhetett volna… A Fidesz és a KDNP mindent megtett azért, hogy az alkotmányozás a lehető legnyitottabb… parlamentáris aktus legyen… Ugyanakkor nem fogadhatunk el semmiféle antidemokratikus ultimátumot, diktátumot, zsarolási szándékot. [taps] Nem fogadhatjuk el a választók által ránk testált döntési jog kétségbevonását… Nem fogadhatjuk el, hogy a tiszta és szabad választásokon elnyert mandátumunk birtokában az alaptörvényről meghozandó döntésünk kevésbé lenne legitim, mint az 1989-es alku, mely a demokratikus meggyőződésének hiányáról még a tárgyalások során is számtalanszor bizonyságot adó, a diktatúra számukra nyújtott előnyeit utolsó pillanatokig védő MSZMP és a demokratikus szándékaiban ugyan meg nem kérdőjelezhető, de a szabad választásokat megelőzően felhatalmazással szintén nem rendelkező ellenzéki kerekasztal között született, s amely létrehozta a jelenleg hatályban lévő alaptörvényünk törzsét, amely alaptörvényt ugyanakkor azóta sem erősített meg sem népszavazás, sem kétharmados parlamenti többség.”


Csak az a megoldás lehet demokratikus, melyet ők annak fogadnak el

„Nem fogadhatjuk el a teljes körű konszenzus megteremtésére vonatkozó hangzatos igényeket sem, amelyek valójában a választók által érdemi befolyásoló erővel fel nem ruházott kisebbség diktátuma, amely szerint csak az a megoldás lehet demokratikus, melyet ők annak fogadnak el. És természetesen csak azokat a politikai erőket, azokat a képviselőket kell beleszámítani az úgymond teljes körű konszenzusba, akiket ők demokratikusnak fogadnak el. Ez a fajta antidemokratikus gőg az MSZP részéről egyszerre ismerős és felháborító, de az LMP részéről is rossz emlékű időket idéz. Mondjuk ki bátran…, hogy az az úgynevezett baloldal célja most sem más, mint az, hogy ha nem ők határozhatják meg, mi legyen az ország jövendő alaptörvényében, akkor azt ne tehesse senki” [egy bekiabálás: úgy van! és taps]


Annyi erkölcsi és politikai kárt okozzanak, amennyit csak tudnak

„S ha már ezt egyharmadnál kevesebb mandátumuk miatt nem érhetik el, akkor legalább annyi erkölcsi és politikai kárt okozzanak ebben a folyamatban, amennyit csak tudnak. S ehhez még az sem túl nagy ár, hogy saját választóikat rekesztik ki a képviselet lehetőségéből… azzal, hogy nem tekintik a parlamentet a demokratikus vita és érvelés színterének, csak azért, mert ma nem övék a hatalom. De ne tévedjünk… ha az országgyűlést nem is tartják alkalmasnak és méltónak arra, hogy a velünk való demokratikus vita színtere legyen, a televíziók képernyőjét, a rádiók mikrofonjait és az internet megannyi lehetőségét használni fogják azok, akik most tüntetőleg kivonultak.”


Az internacionalista segítségnyújtás

„Néhány szavas mondatokra aszalják majd az alaptörvényről szóló javaslatot, hogy aztán a médiában felfújható gumiszörnyet csináljanak belőle, mellyel a választókat riogathatják – hogy most az internacionalista testvéri segítségnyújtás lehetőségéről ne is szóljak. [nevetés, taps] Ha a tétet tekintjük, a nemzet megmaradását és boldogulását, nagy vakmerőség ekként elutasítani a javaslatot…”


Hit: nem a népi demokráciában, nem a szocialistában, hanem a parlamentárisban

„A kérdés végül is az: hiszünk-e a parlamentarizmusban, hiszünk-e abban, hogy az itt folyó vitának, gondolatcserének van értelme. Akik nem hisznek ebben, akik a politikát csak hatalomtechnikai játszadozásnak tekintik, az Országgyűlést pedig a modern média bármelyik csatornájára lecserélhető elavult színpadnak, azoknak azt tanácsolom, adják vissza a mandátumukat, hogy a választók helyettük olyanoknak adhassák, akik hiszen a demokráciában. [taps].”


A választók mindennapjaiban a megosztottság nem létezik

„Bár az MSZP és az LMP által előidézett helyzet erkölcsileg elfogadhatatlan”, térjünk napirendre „a felett a botrány felett, amelyet ellenzéki képviselőtársaink egy részének magatartása jelent.” De így a kormányoldalnak kell képviselnie „a magukat baloldalinak valló honfitársainkat is”. Ami nem nehéz, mert „mindaz az éles szembenállás, megosztottság, kibékíthetetlenség, amely a magyar szellemi és benne a politikai elitet jellemezte és jellemzi ma is, s amely egyetértésre képtelenség oly visszataszítóvá tette sokak számára az elmúlt két évtized politikai küzdelmeit, ma ez a magyar társadalomban, a választók mindennapjainak világában nem létezik. Az ő világukban nem ideológiák mentén zajlanak a konfliktusok, az ő harcaik nagyon is hétköznapiak. Az ő konszenzusuk egy mondatban is összefoglalható: normális emberi életet szeretnének élni.”


Nemzeti imánk

A benyújtott javaslat „mindenki számára elfogadható, sőt azonosulásra alkalmas dokumentum.” Az alaptörvény „az egész nemzeté lesz… Mindannyiunké lesz. Kifejezi ezt mindjárt az első mondata is, amely nemzeti imánk kezdete is egyben: ’Isten áldd meg a magyart’.”


A Szent Korona által megjelenített joguralom

„Most, amikor az új alaptörvényről vitázunk, tulajdonképpen új otthont építünk magunknak, új falakat, de azokra az alapokra, amelyekre követésre méltó elődeink is építettek: történelmünkre, összetartozásunk, közös megmaradásunk és közös boldogulásunk történetére, az ezeresztendős állami múltra, a Szent Korona által megjelenített joguralomra, az Aranybullára, azaz az önkény minden formájának elutasítására, egyéni és közösségi szabadságjogainkra, amelyekért szabadságharcos őseink, úgy a 48-asok mint az 56-osok, ha kellett, az életükkel fizettek.”


Szentjeink és katonáink

„Sajátosan magyar, mégis keresztényként európai, sokszínű és integráló erejű kultúránkra, szentjeink, katonáink, Nobel-díjasaink és művészeink teljesítményére. Azokra a parancsokra, amelyek a történelem kezdetétől elválasztják a jót a rossztól, s azokra, amelyek előírják a hatalmat gyakorlóknak, az államot igazgatóknak a jó, a közjó követését… a jogokkal járó kötelességekre, amelyek nemcsak korlátoznak, hanem össze is kötnek bennünket. Hiszen jogokat csak együtt biztosíthatunk mindannyiunknak. Végezetül: a jövő iránti elkötelezettségre kell építeni, arra, hogy a jövő abból áll össze, amit ma megteszünk. Semmit nem tehetünk hát pillanatnyi előnyökért, ha azzal a holnap ajtaját magunkra csapjuk.”


A közösség iránti kötelességét teljesítő ember jogait biztosítjuk

A Szabadság és felelősség című fejezet teljesíti azt a kívánságot, hogy az ember elidegeníthetetlen jogainak rögzítése előzze meg az ezek garantálására hivatott állam szervezeti és működési alapelveinek leírását. „Ezzel a javaslat hitet tesz amellett is, hogy a közösség iránti kötelességét teljesítő ember jogainak biztosítása legyen minden más alkotmányos szabály eredendő célja.” „A jogalkalmazásban az alaptörvény is méltó szerephez jut.” A szabályok „a mindennapi élet részei lehetnek, ahelyett, hogy valami el nem érhető magasság úri huncutságaként lebegjenek valahol a mindennapok felett.”


Gyerek és szülő kötelessége

„A javaslat nem csak azt rögzíti, hogy az állam és az egyházak különváltan működnek, de azt is, hogy közösségi célok érdekében együttműködnek. A nemzedékek közötti szolidaritás erősítése jegyében a szülők gyermekeikről való gondoskodásának kötelezettségével párban megjelenik a felnőtt gyermekek rászoruló szüleikről való gondoskodását előíró kötelezettség is.” „A javaslat kiemelten kezeli az emberi méltóság védelmét… Az Alkotmánybíróság  idevágó döntésével összhangban kimondja azt is, hogy a magzat életét a fogantatásától kezdve védelem illeti meg.”


Útját álljuk az MSZP által végrehajtott gazdasági kalandorpolitika megismétlődésének

„…Magyarország szakítson azzal a jövőt felélő politikai és társadalmi gyakorlattal, amely a közelmúltban jellemezte. Már a Nemzeti hitvallás című részben erős megfogalmazásokat találunk.” „Az államról szóló fejezet a jövő érdekében, útját állva az MSZP által végrehajtott gazdasági kalandorpolitika megismétlődésének, a felelős költségvetési politika és vagyongazdálkodás garanciális szabályainak egész sorát alkotta meg…”


Nem lehet olyan adórendszer, amely a gyerekeseket „bünteti”

„Egy vészesen fogyatkozó társadalom felelős döntéshozóihoz méltón  kiemelten kezeli a házasság és a család intézményeinek védelmét, melyet… sarkalatos törvénybe utal. Nemcsak kijelenti, hogy Magyarország támogatja a gyermekvállalást, nemcsak deklarálja a gyermekek jogainak védelmét, hanem azt is kijelenti, hogy ezentúl nem lehet olyan adórendszert létrehozni, amely bünteti azokat, akik egy közösség számára a legfontosabb értékről, a nemzet jövendő tagjainak életéről gondoskodnak.”


A feladatok a bűnök arányában nőnek

„Hamvas Bélával szólva: nem szabad elfelejteni, hogy az emberben a feladatok a bűnök arányával nőnek. Minél nagyobbak a bűnök, az ember annál nagyobb feladatok kényszerű elvégzését rója önmagára. Azt hiszem, nem szabad tovább növelni a ránk nehezedő feladatok súlyát. Jó, ha elbírunk azzal, ami idáig felgyűlt.”


Forrás: MTV videó


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!