rss      tw      fb
Keres

Két nemzetközi pofon Orbánnak


Mindkettőről a Népszabadság számolt be.

Az elsőről vasárnap. Blahó Miklós írása szerint bár „július 1-jéig Magyarország tölti be az EU soros elnöki tisztségét, mégsem kapott meghívót a Líbiával foglalkozó szombati csúcstalálkozóra. A franciák a gyors szervezéssel indokolják a mulasztást, amelyet Lengyelországgal szemben már nem követtek el.”

Az írás így zárul: Nicolas Sarkozy „a BT határozata után sebtében szervezett csúcstalálkozót szombaton Párizsba, aminek az ENSZ döntése nyomán nemigen lehetett más célja, mint hogy a francia államfő kezdeményező és szervező képességét országnak-világnak bemutassa. Francia források elismerik, nagyon gyorsan szervezték meg a szombati párizsi csúcsértekezletet a líbiai akciók egyeztetésére, s nagy figyelmet fordítottak rá, hogy az érintett arab térség, illetve a hadműveletekhez segítséget felajánló országok mindenképpen képviseltessék magukat. Így fordult elő, hogy Lengyelország ott lehetett, de az EU soros elnökségét adó Magyarország nem. Igaz, az EU külügyi főképviselője, Catherine Ashton megjelent Párizsban, s a Lisszaboni Szerződés szerint immár ő viszi az uniós diplomáciát, nem pedig a soros elnökség, amely küszködik is, miként tudja észrevétetni magát. A párizsi vendéglista nem okozott azonban diplomácia súrlódást a magyar-francia viszonyban, s elképzelhető, hogy az uniós külügyminiszterek hétfői brüsszeli tanácskozásán a tárcavezetők barátságosan túlteszik magukat a ’ki volt ott és ki nem volt ott’ kérdésén.”*

A másodikról hétfőn. Eszerint „A jól értesült lengyel Gazeta Wyborcza még a hét végén megírta, hogy május 27-28-ra Varsóba várják az amerikai elnököt. Barack Obama a közép-keleti európai elnökök csúcstalálkozóján vesz részt. Minden bizonnyal meghívást kapnak az államfők a térség összes EU-tagállamából. […] (A látogatás tényét a Fehér Ház is megerősítette.) […] Obama vezető lengyel politikusokkal is találkozik, tárgyal a kétoldalú viszonyról, és felkeres egy másik lengyelországi várost is. A lengyel külügyminisztérium megerősítette a hírt. […] A lengyelek egyrészt saját nemzetközi pozícióik megerősítését látják a magas szintű látogatásban, másrészt cáfolatát annak az állításnak, miszerint térségünk veszített volna fontosságából az Obama-érában. (Amikor még magyarországi helyszínről volt szó, a hazai vezetők Hillary Clinton jelenlétében bíztak. De ez sem látszott biztosnak.)

Az ügy magyar szempontból sem érdektelen. Végül is kiderült, hogy május végére is tervezhetők nemzetközi találkozók, tehát a keleti partnerségi csúcs elhalasztása mögött aligha csak időpont-egyeztetési gondok lehettek. A világ vezető politikusai a jelek szerint igyekeznek elkerülni, hogy jelenlétükkel emeljék az Orbán-kormány nemzetközi presztízsét. Feltehetően nem kívánnak kiszámíthatatlan helyzetbe jutni, illetve kitenni magukat a nemzetközi bírálatnak. Azt kell gondolni, hogy Orbán miniszterelnököt nem véletlenül hagyták ki a Líbiával kapcsolatos párizsi megbeszélésről, ahová Donald Tusk lengyel kormányfő meghívást kapott. (Lengyelország sem vesz részt katonai erőkkel a no-fly zónával kapcsolatos katonai vállalkozásban. A szerk.) Az, hogy a lengyel lap kifejezetten államfői találkozóról szól, megengedi, hogy a majdani varsói csúcsra is kizárólag dr. Schmitt Pál köztársasági elnököt invitálják meg.”


* Martonyi János az uniós országok külügyminisztereinek tanácskozása előtt, március 21-én az MTI-nek azt mondta: reméli, hogy a folyamatban levő katonai akció sikeres lesz, és megerősítette, hogy Magyarország ezt az akciót „politikailag teljes mértékben támogatja”. Elutazása előtt, március 20-án megerősítette korábbi álláspontját, miszerint hogy Magyarországnak „nem látszanak különleges képességei” az észak-afrikai ország elleni azonnali akcióban való részvételhez. „Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy humanitárius területen nem tudunk segíteni, akár az Európai Unió által koordinált akció keretében, akár pedig tagállamként.” A magyar külügyminisztérium ugyancsak vasárnap kiadott közleménye szerint „Moammer Kadhafi líbiai vezetőnek távoznia kell a hatalomból és a nemzetközi bíróság/líbiai nép előtt felelnie kell tetteiért”. Hétfőn, a külügyminisztereinek tanácskozása alatt adott nyilatkozatában Martonyi azt mondta: „Ha egy kormány rátámad saját népére, saját lakosságára, akkor ezt nem szabad engedni. Ilyen esetben a korszerű nemzetközi jogi gondolkodás szerint a be nem avatkozás tilalma és a szuverenitás elve háttérbe kell, hogy szoruljon, és előtérbe kerülnek az emberi jogok, előtérbe kerül a tömeges emberi jogsértés megakadályozása.”

Orbán Viktor március 12-én még úgy nyilatkozott: „Történelmi lehetőség kapujában áll Európa. Semmi olyat nem szabad tenni, ami miatt ez a lehetőség kicsúszna a kezünk körül, de mindent meg kell tenni, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget.” Szerinte ugyanis ha most jó politikát folytat az EU, akkor hosszú távra meg lehet alapozni egy keresztény-muszlim, illetve egy európai-arab együttműködést. Ám ha hibát vét, akkor könnyen lehet, hogy évtizedekre elszáll a lehetősége annak, hogy „az arab-muszlim és az európai-keresztény világ megtalálja az együttélés mindkét fél számára legtöbb előnyt jelentő módozatát”. Orbán szerint bármilyen óvatlan katonai akció, vagy ennek a lehetőségnek a felvetése is lerombolhatja ezt a történelmi lehetőséget. „Emiatt rendkívül óvatos vagyok minden ilyen mozdulatot illetően, és elsősorban azt kívánom hangsúlyozni, hogy az arab világ jövőjéről az araboknak kell dönteniük.”

Lásd még írásainkat:
Balogh S. Éva: Jobb lett volna, ha nem szólal meg: Orbán Viktor és Líbia 
Boros László: Provinciális despotizmus


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!