Kovácsy Tibor
- Részletek
- G-7
- 2011. március 21. hétfő, 04:56
Akcióhősök ideje
A kormányzat – konkrétan Pintér Sándor belügyminiszter – az Orbán Viktor által egykoron beígért nyaklevesek óta már több alkalommal ostorozta az olyan félkatonai szervezeteket, amilyenek Gyöngyöspatát lepték el az elmúlt napokban. Tavaly július végén egy sajtótájékoztatón egyebek mellett arról beszélt, hogy „félkatonai szervezetek jöttek létre, amelyek a rend visszaállítását tűzték zászlajukra, törvényi jogosítvány nélkül” – olvashatjuk a kormányzati portálon. Ezt akkor a közhatalom elleni támadásnak minősítette. „ … az állami főhatalmat a magyar kormány senkinek nem kívánja átadni, ezért aki ilyen szervezetben szervezőként vagy tevőlegesen részt vesz, szabálysértést követ el, és ugyancsak elzárással lesz büntethető” – folytatódik az idézet. Ekkor esett szó arról a bizonyos „közbiztonsági csomagról” is, amely a kisebb súlyú bűncselekményeknél a büntetések szigorításáról intézkedett, és hamarosan hatályba is lépett. Nem így a félkatonai szervezetekre vonatkozó kitétel. Így aztán az általa irányított rendőrség helyett magukat polgárőröknek, illetve „betyároknak” mondó szabadcsapatok váltak a rendteremtés élharcosaivá, megtalálva azt a rést, amelyet a rendőrség tétlenkedése hozott létre. Ez önmagában véve is baj, de az teszi igazán súlyossá a helyzetet, hogy a helyi lakosság, amely nyilván nem ok nélkül érzi fenyegettetve magát, a jog és a biztonság védelmezőit látja ezekben a gárdákban. Ehhez képest egyenesen nevetséges, hogy miután a helyzet a végsőkig éleződött, a miniszterelnök megint csak megbízta belügyminiszterét, hogy dolgozzon ki akcióprogramot az ilyen szervezetek megfékezésére. Hát most majd nekiáll, és kidolgoz egyet temérdek tennivalója közepette, amelyek a következő hónapokban megakadályozzák abban, hogy minderről egy interjú keretében fejtse ki az álláspontját. Azt viszont még nem tudni, kinek osztja ki Orbán a következő feladatát: megvizsgálni, mi a teendő akkor, ha egy önkormányzat szembe megy a központi törekvésekkel, és támogatja a félkatonai szervezetek akciózását, amint ezt állítólag Gyöngyöspata képviselőtestülete tette.
Mindez épp elég felháborító, de a szélsőjobbos nyomulásnál is nagyobb veszélyt látok abban, hogy a cigányok sorsa mint a komolyan veendő, sőt a megoldandó sürgős feladatok sorában az első helyen álló társadalmi probléma megint csak a közbiztonsági-rendészeti oldala felől kerül bele a közbeszédbe. Pedig sokkal fontosabb vonatkozásai azok, amelyek a tanköteles kor meghatározása vagy mondjuk a közmunka-rendelkezések összefüggésében hatnak Gyöngyöspatától Hajdúhadházig egész térségek jövőjére. A korábbi évek mindegyre félresikerült, félbehagyott, félresiklott próbálkozásai után továbbra sincs még csak szándék sem, nemhogy a társadalmi támogatás fokozása érdekében tett erőfeszítés a többszörösen hátrányos helyzetű emberek, települések, régiók leszakadásának megállítására. Azt várhatta volna az ember, hogy a Pintér Sándornak feladatot kínáló tanácskozáson ejt néhány keményen pattogó szót a miniszterelnök ezekről az alapvető problémákról is, netán ezért hívták oda a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárt, Balog Zoltánt és Farkas Flóriánt, az Országos Roma Önkormányzat Fideszes vezetőjét is. Vagy ha ez már nem így esett – ha meg netán igen, az a résztvevők édes titka maradt –, legalább Járóka Lívia, ugyancsak Fideszes EP-képviselő, a magyar uniós elnökség szívén viselt reménybeli roma stratégiájának egyik kidolgozója mondhatott volna valami ígéreteset, amikor szombaton egy órán keresztül kérdezték az Inforádióban. Magyarországgal összefüggő konkrétumként annyit árult el, hogy a hazai megoldást állította példaként Európa elé. A Balog-államtitkárságot (tevékenységéről a hírek itt olvashatók), amely majd elkészíti a nemzeti akciótervet stb., stb. – „és kezdődhet a munka”. Mégpedig annak az új (Kemény István és munkatársai által már évtizedek óta evidenciaként hangoztatott) megközelítésnek a szellemében, hogy a cigánykérdés nem etnikai, hanem társadalmi kérdés – remélve, hogy az EU majd pénzt tol az ügybe. Járóka Lívia persze nem tehet róla, hogy a látszat mögött, amelyet képvisel, még csak nem is másfajta tények vannak, hanem a nagy büdös semmi. Viszont esetleg rákérdezhetne a főnökeinél, nem tartanak-e üleptáji sérülésektől, ha túl sokáig gunnyasztanak a fortyogó katlan fedelén, miközben alulról még szítják is a tüzet.
