A NENyi és a Himnusz egy szinten?


Tegnap óta olvasható annak az alkotmánynak a tervezete, amelyet a mostani miniszterelnök majd tisztelni tud. (Mert, mint korábban elmondta, a jelenlegi alkotmányban nem volt mit.)

Született már remek gyorsfénykép a tervezetről, és biztosan lesz még számos elemző kritika, én itt és most csupán egyetlen botrányos jellemzőre szeretném felhívni a figyelmet.  Arra, hogy az alkotmányozóknak volt merszük a Himnusz első  sorával („Isten, áldd meg a magyart”) kezdett alkotmányt  a nemzeti együttműködési pártnyilatkozat – kiadása óta még hamisabban csengő – szlogenjével zárni: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”.

(Közbevetőleg: a Himnusz első sora nem idézőjelek között szerepel. Vajon miért? Nem Kölcsey Ferenc költeményének első soráról van szó? A kis írásjel lemaradása is önleleplező. A szerkesztők így vágták át a gordiuszi csomót, ezzel zárták le egyoldalúan azt a vitát, hogy kezdődhet-e vagy nem egy szekularizált 21. századi köztársaság,  modern  alkotmányos jogállam újraírt alaptörvénye fohásszal, az Istenhez. )

Ám, nem – az egyébként mindenki által tisztelt -  Himnusz idézése a probléma, hanem az, hogy lényegében csak fel van használva. A vita ilyen módon való lezárására, továbbá, hogy keretet alkosson valami mással, a fülkeforradalmi „rendszerváltás” újsütetű szimbólumával, a NENyi-vel.*

A Himnusz egy szintre kerülhet a NENyi-vel? Ez az üzenet esszenciális. Az alkotmányozók önmaguknak tulajdonított jelentőségének súlyos elméretezését illusztrálja, remekül kifejezi az alkotmányozási önkényt, s egyszer egzakt példaként szolgál majd arra, meddig juthat el az önkontrollját vesztett hatalom, ha még ízlése sincs.

(Lánczos Vera)


* Kiegészítés: amely ugyanilyen módon használta fel az 1848-as forradalom 12 pontjának egyik mondatát ahhoz, hogy egy hamis világképet sugalljon. (2011. március 11. L.V.)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!