Jobbik és környezetvédelem
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. április 07. szerda, 05:13
A Jobbik választási programjának első mondataiban ezt írják: „Ma ökoszociális nemzetgazdaságra van szükség. A gazdaságot az emberhez méltó környezet (öko-), az emberhez méltó élet (szociális) és a magyarság (nemzet) érdekében korlátok alá kell vetni. Nem azért, hogy a gazdasági fejlődést fékezzük, hanem azért, hogy a gazdaságot, és ebből fakadóan a társadalmat az összeomlástól megóvjuk. Ezt jelenti az ökoszociális nemzetgazdaság.” Még jó, hogy megmagyarázták! Erre mondtam angol nyelvű blogomban, hogy „wow,” amit úgy lehetne valahogy lefordítani, hogy „nahát, ez aztán igen!” Persze gúnyos értelemben. Ugyanakkor kértem olvasóim segítségét: talán valaki el fogja tudni magyarázni nekem ennek az ökoszociális nemzetgazdaságnak a mibenlétét. Eddig még senki sem jelentkezett.
Ennek a meglehetősen értelmetlen koncepciónak egyik megalapozója Kepli Lajos. Kepli 1978-ban született és 2004-ben diplomázott a Pannon Egyetem környezetmérnöki szakán, ahol környezetmenedzsmentre szakosodott. A 2002-es választások után több polgári körhöz is csatlakozott, de egy demonstráción találkozott Szabó Gáborral, a mostani pártigazgatóval, aki meggyőzte, hogy „köztük a helyem.” Tehát Kepli már 2003-ban Jobbik-tag lett, és már a párt október 24-én tartott első, alakuló kongresszusán is részt vett. Meg kell adni, megrendített Keplinek az a kijelentése, hogy ők azok, akik az októberi forradalom lángját viszik tovább, és őrzik '56 üzenetét és szellemiségét. Ugyanis ezen a kongresszuson Pongrácz Gergely őket bízta meg ezzel a feladattal. Valahogy nem tudom összeegyeztetni a Jobbik elképzeléseit a világról azzal, amit mi akkoriban gondoltunk Magyarország jövőjéről.
Kepli és családja Balatonalmádiban lakik, ahol környezetmérnökként saját irodát tart fent. Természetesen ő vezeti a balatonalmádi Jobbik szervezetet is. Jelenleg országgyűlési képviselő Veszprém megye 2. választókerületében, amelynek központja Balatonfüred. Mint említettem, Kepli a párt környezetvédelmi kabinetjének elnöke is és írásainak nagy része ezzel a témával foglalkozik. Ami pedig a választókerületét illeti, a régió adottságaira való tekintettel különös figyelmet fordít az idegenforgalomra, a halászatra, és a borászatra.
De először nézzük meg, mi Kepli elképzelése a környezetvédelemről. Szerinte teljes értelmetlen „fenntartható fejlődésről” beszélni, mert mindez csak áltudomány, amelyet a színfalak mögött a globális nagytőke irányít. Kepli szerint sutba kell dobni a „fejlődésről” szóló helytelen elképzeléseinket, mert a „fogyasztásnövekedés öngerjesztő folyamata nélkül a környezet védelmének igénye fel sem merülne.” Tehát, ha jól értem, le kell állítani mindenféle fejlődést, és a „fejlett nyugat majmolása” árt az országnak.
Kepli elképzelései a környezetvédelemről meglehetősen sajátosak. Itt van egy példa. „A hulladék újrahasznosításra épülő új iparág látszólag a környezet védelmét szolgálja, valójában azonban újabb fogyasztást generál, hiszen a hulladék az ő számára csak nyersanyag.” Fordítsuk le ezt magyarra. Rossz ötlet például a műanyagpalackok újrahasznosítása, mert az csak arra sarkallja az embereket, hogy több ásványvizet igyanak. Nem kell környezetvédő szakértőnek lenni, hogy belássuk, ez butaság. Kepli továbbmegy. Szerinte az autóra szerelt katalizátor, a gyárkéményre szerelt szűrő, a szennyvíztisztító művek mind feleslegesek. „Illúzió, amely elhiteti velünk, hogy minden mehet tovább, mi megtettük a magunkét. S ekként csak további szennyezést generál.” Ezek után Kepli elmondja véleményét arról a sok „nemzeti érzelmű” honfitársáról, aki „egy-egy újabb gőzleeresztő demonstráció és zászlólengetés után, mint aki jól végezte dolgát, autóba pattan, és – lássuk, miből élünk! – elmegy a legközelebbi multinacionális üzletlánchoz egy karton szlovák tartós tejért. Ugye érzik a hasonlóságot a fenti példával? Na így nem fog menni. Ennél már egyszerűbb, ha odaállunk a tükör elé, és szemközt köpjük képmásunkat.” Kíváncsi vagyok, hogy Kepli kerékpárral járja-e a választókerületét. Nagyon remélem, hogy nem katalizátorral felszerelt autóval furikázik.
Kepli január 23-án tartott kampánynyitót. A beszéd kb. 10 percig tartott, amelyben röviden és velősen kifejtette véleményét a jelenlegi politikai vezetőkről: bűnözők és prostituáltak. Gyurcsány csak egy rossz ripacs volt, de Bajnai egy igazán jó színész. Gyökeres változásra van szükség. Le kell állítani a Balaton kiárusítását. Külföldiektől el kell venni a telkeket, nem szabad wellness szállodákat építeni, hanem vissza kell térni a kis családi szobakiadásokhoz. Zimmer Frei alapon talán megint? Le kell állítani a szőlők kivágását. Nem szabad beengedni a multikat a kereskedelmi folyamatokba.
A szónoklat legbeszédesebb része az a néhány perc volt, amikor Kepli az eddigi rossz környezetvédelmi folyamatokról beszélt. Az egyik jobbra húzta a gyeplőt, a másik balra, aztán a végén a sehova sem jutottak, mindig egy helyben topognak. Karjával előre mutatott – majd a Jobbik rendbe teszi a dolgot –, és a másik karjával hátra mutatott. Én is ettől félek, bevallom.
Néhány nappal ezelőtt Kepli írt egy cikket a Barikád március 30-i számába, „Homokozó-szindróma” címmel. A cikk kirohanás Bayer Zsolt és Orbán Viktor ellen, amiben nincs semmi újdonság. A cikk vége ellenben figyelemreméltó. Kepli így fejezi be a cikkét: „Magyarként a hazánkban, büszkén, félelem nélkül élni. Mi nem követelünk sokat, egy cseppel sem többet, mint ami jár. A földünket, vizünket, levegőnket, nemzeti vagyonunkat, családunkat, munkahelyünket, egészségünket, biztonságunkat, falvainkat és városainkat, történelmünket, kultúránkat, múltunkat, jelenünket, és szebb jövőnket. Ezekhez azonban az utolsó csepp vérünkig ragaszkodni fogunk! Ezt jó, ha megjegyzik önök, és mindazok a hatalmak, akikhez önök feltétel nélkül dörgölőznek immár 20 éve folyamatosan. Egyes emberként tán gyarlók vagyunk és tökéletlenek, de egységként, nemzetként legyőzhetetlenek. Mi, magyarok.” Sohasem árt egy kis nemzeti büszkeség, de azért nem próbálnám ki ezt a legyőzhetetlenséget!
Kepli Lajos nemrégen másfajta környezetvédelemmel is foglalkozott, és került be az országos médiába. Jövő nyáron a Veszprém megyei Felsőörsön, egy valamikori úttörőtábor helyén, az úgynevezett norvég alapból zenei akadémia indul hátrányos helyzetű cigány gyerekek számára, Snétberger Ferenc gitárművész irányításával. Felfigyelt erre Kepli, aki február közepe táján „Résen vagyunk” című szórólapokkal fedte le egész Felsőörsöt. A helybeli jobbikos képviselők azonnal napirendre is vették az ügy megtárgyalását, bár mint kitűnt, a helyi képviselőtestület már többször megtárgyalta a beruházás részleteit. A lakosságot is felvilágosították.
Amikor a Népszabadság újságírója megkérdezte Keplitől, mi a problémája a zenei táborral, a jobbikos képviselőjelölt kijelentette, hogy diszkriminatívnak tartják, hogy a zenei szakkollégiumban csak roma fiatalokat tanítsanak. Ebben az esetben valószínűleg a norvég kormánynál kellene Keplinek reklamálni, mivel a norvégok a hátrányos helyzetű kisebbségek, különös tekintettek a roma kisebbség felzárkózását akarták ezzel a pénzzel segíteni. Különben a projektet sokan mások is támogatják, köztük Soros György Open Society Institute-ja is, évi százezer dollárral. További részleteket a Népszabadság honlapján lehet az ügyről olvasni.
Kepli elképzelései beleillenek abba a teljesen irreális ötlettömegbe, amivel a Jobbik választási programja tele van. De úgy látszik, mindez nem számít. A választók 15-20 százaléka, köztük úgynevezett értelmiségiek is beveszik mindezt. Valahogy elfelejtették megtanítani nekik a kritikus gondolkodás alapjait. És ha Hoffman Rózsától függne, akkor a helyzet még rosszabb lenne.
Néhány nappal ezelőtt egy igen figyelemreméltó írás jelent meg a Reuters honlapján a magyar oktatás hiányosságairól. Ettől teljesen függetlenül néhány napja én is írtam a problémáról a Hungarian Spectrumban „The answer to Hungary's ills: Education.” Azóta tucatjával jönnek a hozzászólások, sok Magyarországról, amelyek egyetértenek velem. Csak attól félek, hogy egy Fidesz-kormány nemhogy semmi értelmeset nem csinál majd e terén, de szerintem politikusaik fel sem tudják fogni, mi is az igazi probléma. Azt hiszik, ha visszaállítják a fegyelmet az iskolákban, akkor minden rendben lesz. Figyeljenek nagyon: nem lesz rendben. Higgyék el! Mondja ezt olyasvalaki, aki iskoláit Magyarországon, Kanadában és az Egyesült Államokban végezte. Tehát van összehasonlítási alapja.