rss      tw      fb
Keres

GKI-összefoglaló az államadósság alakulásának szakaszairól



A GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzése az államadósság 1989-2010 közötti alakulásának szakaszairól. Az adat az államháztartás (a központi kormányzat és az önkormányzatok egymás között konszolidált) bruttó adósságát mutatja. Ennek az adósságnak a GDP-hez viszonyított értékét tekintik az egyik kulcsfontosságú egyensúlyi mutatónak az EU intézményei és a piaci elemzők egyaránt. (Az euró csatlakozás egyik feltétele is erre a mutatóra vonatkozik, miszerint az államadósságnak a GDP 60 százaléka alatt kell lennie, illetve a kisegítő szabály alapján magasabb érték esetén folyamatos csökkenést kell bizonyítani.) A teljes elemzés elolvasható a GKI honlapján.


1. Az államháztartás adóssága a rendszerváltáskor a GDP 73 százalékát tette ki, ami eleve igen magas szintet jelentett. Az ezt követő első szakaszban 1989 végétől 1994 végéig emelkedő tendencia érvényesült: az adósság 90 százalékra emelkedett. A gazdasági visszaesés és a költségvetési alkalmazkodás késlekedése, továbbá a bankkonszolidáció és a forint leértékelődése az adósságot kritikus szintre tornászta fel.

2. Az államadósság csökkentése szempontjából az „aranykor” a második szakaszt végig meghatározó Bokros csomaggal kezdődő 1995-2001-es időszak volt.  2001 végére 52 százalékra esett az adósság mértéke, de 1997 végén is már csak 62 százalék volt. A magas infláció dinamikus gazdasági növekedéssel párosult és ehhez viszonyítva kézben tartott maradt az államháztartás hiánya. A privatizációs bevételek felhasználása is segítette az adósságcsökkentést.

3. A harmadik szakaszban 2001 vége és 2007 vége között folyamatos adósságemelkedés történt, 2007 végén 66 százalékra. (Ez azonban erőteljesebben két hullámban, 2002-ben és 2005-2006-ban következett be.) Ilyen módon a korábbi államadósság-csökkenés több mint az egyharmadának a „visszanövése” történt meg. Az államháztartási hiány ebben az időszakban volt a legmagasabb, ami a mérsékelt infláció miatt a korábbiaknál sokkal lassabb folyó áras GDP emelkedéssel párosult.

Az államháztartási hiánynak a 2000. évihez viszonyított, 2002–2007. évi átlagos GDP arányának növekedésében statisztikailag a kiadások emelkedése játszotta a fő szerepet (+ 3,2 százalékpont) és ehhez képest az adócentralizáció csökkenése (–1 százalékpont) csak másodlagos volt.

Az államháztartási egyensúly romlását nagyrészt az eladósodás növekedése finanszírozta. A többlet-eladósodással bevont, az államháztartáson keresztül beáramló források útja különösen a társadalmi juttatásokban részesülő háztartásokhoz (mindenekelőtt a nyugdíjasokhoz), a közszférában foglalkoztatottakhoz, az úthálózat építéséhez, a gázár- és lakástámogatások kedvezményezettjeihez, valamint adócsökkentések formájában az adófizetők széles köréhez vezetett, de az önkormányzatoknál is érzékelhető mértékű kölcsön felhasználás történt.

4. A negyedik szakaszban 2007 végétől 2010 végéig az adósságráta 80 százalékra emelkedett. Ez alapvetően a világgazdasági válság következménye: a GDP emiatt bekövetkezett visszaesése, a lehívott, de fel nem használt IMF–EU-hitelekből képzett finanszírozási tartalékok növekedése és az árfolyamveszteség. Ebben az időszakban is folytatódott az önkormányzatok erősödő eladósodása.

5. A négy adósságalakulási szakasz legfontosabb számszerű jellemzőit összefoglalóan az alábbi táblázat tartalmazza:

Az adósságnövekedés szakaszainak fő jellemzői, 1989-2010

Átlagos államház-tartási  hiány/GDP (%)

Átlagos éves adósságráta-változás (százalékpont)

Infláció GDP deflátor (%)

GDP index reál (%)

Államadósság-ráta, (%)

1989

73

1990-1994

5,3

3,4

300

85

1994

90

1995-2001

5,6

-5,3

211

126

2001

52

2002-2007

7,5

2,3

136

122

2007

66

2008-2010

4,1

4,7

112

95

2010

80


6. Az államadósság fontosságára nézve is meghatározó, hogy a nálunk képződő hazai megtakarítási szint hagyományosan alacsony, messze nem elégséges a hazai pénzügyi rendszer forrásigényének kielégítésére. Ezért az államadósság finanszírozásához, továbbá a lakossági és a vállalati hitelezéshez is jelentős arányban külföldi megtakarítások bevonására volt és van szükség. Kifejezetten az államadósságot nézve jelenleg annak mintegy 43 százaléka áll fent devizában, de a külföldi befektetők forintban is vásároltak állampapírokat. Így végső soron a magyar államadóság 57 százalékát jelenleg a külföld finanszírozza, ami korlátozza a gazdaságpolitika mozgásterét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!