rss      tw      fb
Keres

Nemzetiek, egymás kereszttüzében

Klinghammer István akadémikus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem volt rektora és a Nemzeti kör tagja a Jobbik elleni felhívás egyik aláírójaként szólalt meg Bolgár György műsorában.  A Jobbik elleni kifogásaikat ebben a mondatban foglalta össze: „Ez már nem radikalizmus, ez már tulajdonképpen hatalomért való törekvés rossz módszerekkel, rossz célokkal, rossz iránnyal és nagyon kellemetlen stílussal”.

Áh, tehát a modoruk rossz, az a baj velük! Megjegyzem, ez már nekem is feltűnt: való igaz, hogy a „tetves zsidrákok”, a „kilincsorrú honfitársaink”, az „undorító orkok és rétinégerek”, „rohadt patkányok” vagy az „oszladozó fitymák tengere” kifejezések nekem is gyanúsak voltak, de a fene tudja, valahogy sehogy sem tudtam ezt szimplán a jó modor hiányának tekinteni. Különösen, ha mellé tettem az olyan, általános modortalanságokat, mint amilyen például a „nem tud vigyázni, maga barom?” – akkor vált feltűnővé, hogy mindez talán mégsem egyszerűen a kellemetes stílus hiánya lehet. Hanem nagyon is jól ismert irányzatok karakteres képalkotási technikáját látjuk, amelyben egyrészt a biológiai jellegű metaforák, másrészt az undorítónak talált biológiai jelenségek felnagyítása a jellemző, összekapcsolódva bizonyos etnikumok homogenizálásával. Egyszóval anélkül, hogy ehhez akadémikusnak kellett volna lennem, én már a második kampósorrnál láttam, hogy antiszemitizmussal, rasszizmussal, szélesebb merítésben nácizmussal állunk szemben, és ezt uszkve húsz-huszonegy éve sikerült is nyilvánosan néven neveznem, amivel egyébként nem állok egyedül, ha nem is voltunk nagyon sokan. (Ami azt illeti, a tiltakozás egy másik aláírójával, Lányi Andrással ebben egészen határozottan egymás mellett álltunk, a kezdetekkor.)

Klinghammer akadémikusnak és aláíró társainak azonban ezt most a tiltakozás teljes szövegében sem sikerült megtenniük. Ha rájuk kéne hagyatkoznunk, és tőlük kéne megtudnunk, hogy mi is a baj a Jobbikkal, akkor csak arról értesülnénk, hogy – mint láttuk a fenti mondatban is – rosszak a módszerek, a célok, és rossz az irány, valamint a stílus, illetve hogy a szóban forgó személyek a „félkatonai szervezetek alakításával, az egyes népcsoportok elleni gyűlölködésükkel” járatják le az országot. „Hangzatos szólamaik nem a belső békéhez, hanem az ellenségeskedés fokozásához, az ellentétek mélyüléséhez vezetnek”. Ennyi. De hogy konkrétan mit is képviselnek szerintük az agresszorok, azt egyetlen szóval nem írták le, nem mondták ki a finnyás személyek. Akik pedig a következők: Jávor Béla, író, ügyvéd; Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter; Klinghammer István, akadémikus; Kodolányi Gyula, író, a Magyar Szemle főszerkesztője; Lányi András, író, a Védegylet alapítója; Makovecz Imre, a Művészeti Akadémia elnöke; O'sváth György, az Európai Kutató Központ elnöke; Péter László, egyetemi tanár; Solymosi Frigyes, akadémikus; Sótonyi Péter, akadémikus.

Arra viszont gondosan ügyeltek, hogy ha valaki netán mégis ráismerne, akkor elbizonytalanítsák, és számára elkenjék ennek az irányzatnak a kontúrjait, gondosan összemosva a bolsevizmussal: Senkinek sem szabad megfeledkeznie arról: hová vezetett hazánkban már többször is a szélsőséges pártok megerősödése, hatalomba jutása, és hogy ez az ország számára milyen tragikus következményekkel járt. Az idősebbek erkölcsi kötelessége, hogy a múltról keveset tudó és a radikális, forradalmi eszmékhez gyanútlanul vonzódó fiatalok figyelmét fölhívják a történelmi tanulságokra. Az országnak arra nincs szüksége, hogy hasonlóan, mint a háború előtt és után (gyengébbek kedvéért: a háború után, 1948-ig többpárti demokrácia volt, kirekesztés nélkül, LJ.), a lakosság veszélyes, kirekesztő nézetek befolyása alá kerüljön, ami sohasem fellendüléshez, hanem csak pusztuláshoz vezetett” – írták. Gondolom, azt szeretnék elkerülni ezzel, hogy valaki véletlenül önmagában akarja náciként definiálni a nácikat olyankor, amikor nácik masíroznak katonai egyenruhában, és nácik gyilkolnak cigányokat, miközben a kommunisták mindezeket még osztályalapon sem teszik.

Összegezve tehát: A magukat nemzetiként megkülönböztető professzorok általában tiltakoznak a rossz modor és a kirekesztő, szélsőséges, forradalmi radikalizmust hirdető nézetek ellen, képviseljék azok bármelyik konkrét politikai irányzatot.

Nem szeretném rontani az üzletüket, de ennek olyan nagy hatékonyságot nem jósolok, legalább is a társadalom köreiben, hiszen az emberek szeretik tudni, hogy egy tiltakozás konkrétan mire hivatkozva mire is vonatkozik, de ez ügyben a tiltakozás semmi kapaszkodót nem kínál nekik.

Mindazonáltal az is kiderült, hogy a tiltakozás csak innen nézve látszik túlzóan óvatosnak és elkenősnek, speciel épp a nemzeti oldalról nézve kifejezetten durvának, gorombának minősül! Íme, az onnan érkező „ellenlevél”:

Tisztelt Nemzeti Kör!
Nyilvánosságot kapott a Nemzeti Kör (nem valamennyi tagja által aláírt) közleménye, melyben a FIDESZ retorikáját követve goromba támadást intéznek a JOBBIK ellen. Maga az a tény is meglepő, hogy egy amúgy is elsöprő győzelem előtt álló párt hatalmi mohóságát támogatva törekszenek minden kétely kinyilvánításának meggátlására. Képtelenek megérteni azok óhaját, akik igenis szükségét látják egy olyan erős parlamenti frakció jelenlétének, mely a nemzeti érdekeket szem előtt tartva tudja figyelmeztetni az új hatalmat ígéreteinek betartására.
Az persze nem lépte át a Nemzeti Kör tagjainak tűrési küszöbét, hogy Szegeden, a Kör egyik kiemelt hangadójának egyetemi városában (és terv szerint ősszel a Magyar Tudományos Akadémián) egy kommunista diktatúra idején miniszterként dolgozó politikai bűnözőnek, Ortutay Gyulának emlékét fényezzék. Ortutayét, aki a kommunista terror szolgálatában miniszterként működött közre az egyházi iskolák államosításában, a tanító rendek szétverésében. Ő volt az, akinek Pártfeladata (
sic!) volt - az alkoholista Dobi társaságában - az egyetlen komoly polgári pártnak, a Kisgazdapártnak (melynek mindketten tagjai voltak) lenullázásában.
Tisztelettel Sajgó Mihály Professor Emeritus, az MTA doktora”.

Mit lehet mondani erre? Ezek szerint hiába tiltakoztak egyúttal a kommunizmus ellen is, a náluk is nemzetibb professzornak ez nem jó: ő azt szeretné, ha a nemzetiek csak és kizárólag a kommunizmus ellen tiltakoznának, de az ellen nagyon.

Mielőtt azonban túlzó következtetéseket vonnánk le arról, hogy a nemzeti oldal írói, művészei és professzorai milyen filozófiai törésvonalak mentén ölik egymást, ne feledkezzünk el az időpontról: teszik ezt abból az alkalomból, hogy a Jobbik nevű párt népszerűsége veszélyezteti a Fidesz nevű párt népszerűségét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

одыхнегабаритные грузыmust see in moscow