Újabb hadszíntér
- Részletek
- 2011. február 19. szombat, 06:18
- Bauer Péter
Bauer Péter
Magyarország – mint a miniszterelnöki beszédből megtudtuk – háborúban áll, méghozzá sokfrontos, kemény harcban. Ezt mi eddig nem így éltük meg, inkább szuperdilettáns kormányzásként érzékeltük, de ha háború van, legyen háború.
Ugye az biztos, hogy médiaháború, az van: pontosabban harc a média korlátlan uralmáért. Ebben a kormány pillanatnyilag vesztésre áll, de küzd a rossz törvény utolsó betűjéig. A miniszterelnök – ahogy háborúban szokásos – hamis hadijelentéssel eteti hallgatóságát a Parlamentben, de ugye a hazug embert hamar utolérik, a népi bölcsesség szerint (most pl. egy nap alatt).
Újabban adóháború is van: a rossz adótörvény következményeinek a vállalkozókra történő hárításáért folyik a harc, az akcióbrigádokat már szervezik. Itt is hazugság jegyében folyik a háború: mintha a vállalkozókat bármiféle megállapodás kötelezné az elszúrt adótörvény korrekciójára. Nem kötelezi.
A legszörnyűbb, a legaljasabb háború, amit a kormány folytat, az a szegények elleni harc. A munkanélküli segélyezés, a közmunkák megfaragása, a családi pótlék befagyasztása mind-mind súlyos csapás a szegényekre. Ha cinikus lennék, akkor Antall modorában azt mondanám: tetszettek volna elmenni szavazni. De a helyzet súlyosabb annál, hogy anekdotázzunk.
A miniszterelnök – saját közönsége előtt – nem restelli azt állítani, hogy aki akar, az elmehetne dolgozni. Ez a hazugságok legnagyobbika, és önellentmondásba keveri a szónokot: akkor mi szükség az egymillió új munkahelyre? Üres fecsegés, mérsékelt sikerrel.
A legújabb háború olyan, eddig viszonylag békés területen indult, mint a múzeumok ügye. A kultúráért felelős államtitkár (aki eddig csak a kulturális támogatások csökkentésével és megszüntetésével foglalkozott), hirtelen mikrofon elé áll, és bejelenti, hogy a mostani 56-os emlékmű helyére múzeumokat akarnak telepíteni, még a Várból is lehoznák a Nemzeti Galériát, a helyére pedig kormányhivatalokat (!) telepítenének. A Szépművészeti Múzeum bővítését, amit öt év alatt, társadalmi vitában érleltek ki, és amire a pénz is megvan, azt törölnék.
Persze az 56-os emlékműnek egy óriási hibája van: Gyurcsány Ferenc avatta fel. Ez önmagában is pusztulásra ítéli – Orbánék értékrendje szerint. A Királyi Palotának viszont meglenne az új lakója: Orbán a Sándor Palotát is a miniszterelnöknek hozatta rendbe, pedig akkor még nem is volt kétharmada… Most már nagyobb palota járna!
Komolyra fordítva a szót: nincs olyan kormányhivatal, amely a csodálatos épületegyüttesre méltó lenne. Másrészt már a Sándor Palota felújításánál kiderült, hogy forgalmi problémák miatt közhivatalt nem érdemes a Várba vinni. És végül a harmadik, de nem a legkevésbé fontos szempont: Szőcs Géza szerint a program 100 milliárdba (!) kerülne, akkor, amikor a kultúra és a tudomány haldoklik a pénzhiány miatt.
Bauer Péter
Okleveles hid- és szerkezetépítő mérnök (BME 1960),
Diploma in Management Study (Brunel Egyetem, London, 1992)
Jelenleg statikus szakértő, tervező.
1998 óta ír gazdasági témájú cikkeket különféle lapokba
Írásai a Galamusban:
A közgazdászprofesszor árulása
A FIDESZ és a nyugdíjreform
Demján Sándor amnéziája
Elvesző illúziók (hozzászólás az Ungváry-vitához)
Elefántok a porcelánboltban
Sukoróról, másképp
A nagyotmondás világbajnoka
Aránytévesztés
Póker-kormány
Kitekintés a romhalmaz alól
