rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 8.



Bolgár György kérdései a 2010. február 8-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük Orbán Viktor tegnapi évértékelő vagy országértékelő beszédét, amelyet azonban elég nehéz értékelésnek nevezni. Akkor mi volt ez és miért?

Másik témánk, hogy vajon miért szabadítja rá a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt a kormány a magánnyugdíjpénztárakra? Mindent ellenőrizni fognak? Az államszocializmust szeretné újból a magyar társadalom?

Mit szólnak aztán a Külügyminisztérium volt államtitkárának őrizetbe vételéhez a moszkvai kereskedelmi képviselet épületének állítólag áron aluli eladása miatt másfél év nyomozás után? Ez vajon micsoda?

Aztán mi a véleményük a februári fizetésekről? Egyelőre ugyanis nemigen hallani arról, hogy az új adórendszer milyen konkrét következményekkel járt a munkában állók számára. Önök már tudnak valamit?

Mit gondolnak továbbá arról, hogy egy LMP-s képviselő helyszíni tapasztalatai szerint Borsod megye az összeomlás szélén áll? Egyes helyeken éhséglázadásoktól tartanak a helyi polgármesterek és a megváltoztatott közmunkaprogram állítólag még a létminimumot sem biztosítja a rászorulóknak.

És végül a filozófusok után a filmesek is tiltakoznak a kormány lépései miatt. Ők az egyszemélyi filmirányítást kifogásolják. A leghíresebb magyar rendezőket támogatja egy sor világnagyság is, Michael Hanekétől Andrzej Vajdáig. Hiába?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Papcsák Ferenc, Zugló fideszes polgármestere


Bolgár György: - Azt hallottam a napokban, hogy ön felszenteltette az önkormányzat épületét Zuglóban. Így volt ez?

Papcsák Ferenc: - Így van. Régen beszéltünk már, úgyhogy nagyon köszöntöm a magam részéről is a hallgatókat. Valóban így történt, igen.

- És miért tette ezt?

- Miért tettem? Mert én meggyőződéses görög katolikus ember vagyok, és én úgy ítéltem meg, hogy mivel Magyarországon vallásszabadság van, egy nagyon-nagyon szép hagyomány az, hogy azokat a helyeket, azokat a helyiségeket, azokat a házakat, ahol dolgozunk, ahol élünk, megszenteljük. Ez a mi, vagy az én vallásomhoz kapcsolódó szép hagyomány.

- Ezt meg is értem az ön szempontjából, de ebben az önkormányzati épületben nyilván sok nem vallásos ember is dolgozik. Nem biztos, hogy az ő szellemiségüknek is megfelel ugyanez, nem?

- Nem tiltakozott ez ellen senki. Igazából ez az én szellemiségemmel összeegyeztethető. Azért szép, hogy Magyarországon vallásszabadság van, és engedje meg, hogy innen is hadd köszönjem meg azt a biztatást, amit annak a szép hagyománynak a megtartásáért kaptam a dolgozóktól is, akik ezt látták és tapasztalták, és nagy örömmel vettek részt ebben a szép eseményben. Nyilván vannak olyan dolgozóink is, akik nem görög katolikusok, azoknak a meggyőződését én a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartom. Zugló egyébként azért is egy fantasztikus kerület, ugye én szabolcsi származású vagyok, ezt tudja kedves Bolgár úr, hogy Szabolcsban öt vallás volt egymás mellett békésen megférve, Zugló sincs másképpen. És azért is fontos, hogy a vallással foglalkozunk, illetve erre odafigyeljünk a jövőben. Szerintem egy nagyon szép dolog, egy nagyon szép cselekmény volt ez. Jó szívvel veszem, ha mások is hangot adnak ennek a vallási meggyőződésüknek.

- Igen, ebben az országban a jelenlegi alkotmány szerint, talán még a következő szerint is az egyházat és államot elválasztják egymástól. Tehát az ön vallási meggyőződése az egy dolog és ezt mindenki tiszteletben is tartja, de kvázi isteni szolgálatra felavatni egy ilyen intézményt, amely mindenkinek a kiszolgálására hivatott, a kerületben élők kiszolgálására hivatott, kicsit furcsának látszik, nem?

- Én teljesen másképpen látom. Mi már sehol nem leszünk, de az egyház még mindig élő és működő szervezet lesz. Mi politikusok, közéleti személyek ciklusokra vagyunk kárhoztatva, de az egyház, illetőleg a Jó Isten és a Jó Isten kegyelme hosszabb lélegzetvételű. Nem baj az szerintem, ha biztat bennünket a munkánk során és megsegít bennünket, mert nagyon nehéz feladat előtt állunk Zuglóban is.

- Önt biztatja?

- Az én vallási meggyőződésemről már beszéltünk, úgyhogy én azt gondolom, hogy segít és támogat ebben az egyébként nehéz munkában, igen.

- Ezt az aktust ön megbeszélte bárkivel az önkormányzatban, mondjuk a testülettel, hogy ön ezt szeretné?

- Hogyne. Több képviselő, illetőleg a kulturális tanácsnok úr is részt vett ebben, az alpolgármester urak szobáját is felszentelték, akiknek a vallási meggyőződése, mindegyiknek egyébként, római katolikus. Én görög katolikus vagyok. Nem szoktuk ezt nyilvántartani, csak ugye ezt kiderült.

- Milyen pap tartotta a felszentelést ezek után? Római katolikus vagy görög katolikus?

- Római katolikus. Zuglóban nincs görög katolikus parókia, de hát egy az Isten, úgyhogy...

- Értem. Ebből a szempontból a felekezetek békés együttműködése példaadó.

- Így van, pontosan. Úgyhogy szerintem ez egy nagyon szép hagyomány. Csak azt szeretném még mondani, hogy ez nemzeti hagyomány is, hiszen ha nem lett volna oly erős a vallás Székelyföldön vagy Erdélyben, vagy akár Magyarországon a középkorban és nem lettek volna ilyen alapintézményeink még, akkor nagy bajban lenne az ország, a hazánk és a magyar nemzet. A vallásnak, illetőleg az egyházaknak – akár a reformátusságnak, akár a katolikusságnak – óriási szerepe van abban, hogy még ezt az országot Magyarországnak hívják.

- Ebben is biztos sok igazság van, de talán abban is, hogy ha más vallások nem lettek volna ugyanilyen erősek, akkor talán nem lettek volna gyilkos vallásháborúk sem.

- Nem vagyok teológus, azért ezt nézze el nekem Bolgár úr, mert ebbe nem nagyon szeretnék belemenni. Egy nagyon szép hagyományt szerettem volna ezzel ápolni és meglep a kérdése. Egy nagyon szép hagyományt szerettem volna ezzel is úgymond követni, hogy így fejezzem ki magam, és én erre büszke vagyok. Nem sértettem ezzel szerintem meg senkit. Akik ebben részt vettek és akik látták, a polgárok is, akik bejöttek, vagy a Bosnyák téren, vagy az utcán bárkivel találkozom és tud erről vagy hallott erről, az inkább pozitív visszajelzést adott. Én nem találkoztam egyetlen negatív felhanggal sem. Még az interneten a kommentek között sem, pedig azt azért szoktam figyelni, hogy akár az ellenzék részéről sem merült fel ilyen típusú ellenérzés, ellenvetés. Azt is tiszteletben tartanám, ha valakinek más véleménye van.

- Azt mondja, hogy az alpolgármesterek hivatalát is felszentelték, az önét is nyilván.

- Igen.

- És azt hallottam, hogy kiraktak valamilyen papírt utána, hogy a takarítónő ne törölje le az ajtót?

- Ugye ez egy hagyomány, amely hagyománynak a jelképe, hogy felírnak az ajtófélfára egy szöveget, amellyel lényegében a felszentelés befejeződik, tehát ez egy rituálé.

- Mivel írják fel, krétával?

- Krétával, igen. És nyilván a takarítók másnapra letörölték ezt, vagy legalábbis én most itt vagyok a hivatalomban, felnézek az ajtómra és nem látom.

- És egyébként nem is volna szabad letörölni sosem?

- De le lehet törölni.

- Le lehet törölni, de minél tovább ott marad, annál jobb?

- Nem. Maga a szentség, tehát az, hogy egy olyan helyiségben dolgozik az ember, amit egy egyházatya megszentelt, azt gondolom, hogy sokkal fontosabb. Én a meggyőződésem szerint mondom, tehát mindenki eldöntheti, hogy mit tesz.

- De ez nem a fölírástól függ.

- Így van. Tehát ez egy alapszabadságjog az én részemről. Én azt gondolom, az egy fontos gesztus és lépés volt az én részemről, a saját magam szempontjából. Más érzés az én számomra ide belépni, mint mondjuk korábban volt.

- Értem. Akkor még egy-két kerületi dologról is kérdezném, ha megengedi. Azt hallottam, lehet, hogy ez is igaz, csak úgy, mint az előző, hogy változtatási tilalmat is életbe léptettek Zuglóban, vagyis gyakorlatilag nem lehet építkezni a kerületben. Ez igaz?

- Időlegesen. Ez arról szól pontosan, amit a szerkesztő úr mond, egyéves időtartamra részlegesen. Tehát a korábban beadott építési engedélyek vagy lakótelepek korszerűsítése kapcsán már korábban folyamatban lévő építési hatósági eljárásokat, építésiengedély-kiadásokat ez nem érinti. Ugye visszamenőleges hatálya a rendeletnek nincs, de mostantól, tehát a testület napokban meghozott döntésétől számított egy évig felülvizsgáljuk a kerületi szabályozási tervet, tehát ez egy nagyon fontos dolog. Kimondhatjuk, hogy valamikor Zugló arról volt neves és híres, hogy zöld Zuglónak is nevezték vagy Pest Rózsadombjának. Ez a jellege sajnos az elmúlt politikai ciklusok időszakában megroppant. Nagyon sok új építésű lakást emeltek, családi házas környéken is. Most mondok egy példát, két ilyen családi ház közé felhúztak egy nyolclakásos társasházat. Az építési hatóságunk, mondhatom azt, hogy nem állt a helyzet magaslatán. Például van olyan építész, befektetői csoport, aki 800 lakást akar építeni és az új építésű lakásoknak jelenleg itt Zuglóban az eladatlansági mértéke egyharmad. Mondhatjuk azt, hogy Zugló megtelt. Míg a fővárosban tíz lakásban húsz fő lakik, addig Zuglóban ez 17, tehát 1,5-szer, 1,7-szer annyi ember. Úgyhogy szerintem nagyon fontos, hogy áttekintsük ezeket és volt egy nagyon súlyos probléma, amiről érdemes beszélni, hogy Zuglóban az ingatlanfejlesztésekkel kapcsolatban nem tartott lépést az infrastruktúra fejlesztése, fejlődése, hiszen az ingatlanfejlesztőket nem kényszerítette az akkori városvezetés úgynevezett településrendezési szerződések megkötésére. Így ez azt jelenti a mindennapokban, hogy az oktatási, egészségügyi vagy gyermekelhelyezési intézményeket nem fejlesztettek párhuzamosan. Tehát ideköltöznek családok, de nem tudnak igénybe venni szolgáltatásokat.

- Értem. Tehát ez indokolja ön szerint ezt az egyéves változtatási tilalmat.

- Így van.

- De közben ez megakadályozza akár azokat, akiknek telkük van ott, vagy szeretnének hozzáépíteni a házukhoz.

- Ez alól mentesíthetünk. Tehát ez egy elrendelt tilalom, amely alól a testület részlegesen, időlegesen területenként, egyénenként felmentést adhat. Itt most lényegében, hogy értse a szerkesztő úr a változtatási tilalom elrendelését, nagyon fontos, hogy áttekintsük Zugló építési, építéshatósági rendszerét. Sajnos azt kell hogy mondjam, nem prejudikálva, tudja, én soha nem tettem ilyet és nem teszek ilyet, de sajnos olyan típusú információink is vannak, hogy építési engedélyeket nem feltétlenül jogszerű körülmények között adtak ki. Itt ugye vizsgálatokat folytatunk. Ez az egyik megállapítás, hogy fontos, hogy egy olyan kerületi, úgynevezett integrált városfejlesztési stratégiát alkossunk meg, amelyben meghatározzuk Zugló városrész városának a jövőjét, tehát hogy hogyan akarjuk mi ezt a várost elképzelni. A választókkal együtt találtuk ezt ki, tehát ők erre szavaztak.

- Mármint, hogy legyen változtatási tilalom?

- Így van, hogy rendeljük el, hiszen túlzsúfolt. Tehát a választási kampányban mi ezt nem egyszer, nem kétszer a saját orgánumainkon keresztül terjesztettük, a helyi, az akkori Fidesz-frakció több alkalommal is kezdeményezte, és így tovább.

- Tehát ez nem érte meglepetésként a zuglóiakat.

- Nem.

- De mégis, nem túl merev rendszer ez, hiszen egyrészt teljesen leállítják az építési tevékenységet legalább egy évre, ez azért a kerületnek sem jó, akár a vállalkozóknak sem jó, akár sok ember természetes igényét is akadályozza, vagy annak kielégítését is akadályozza. Nem az lett volna a megoldás, hogy azt mondják, sokkal szigorúbban fogjuk felülbírálni és törvényesebben az építési engedélyeket, megpróbáljuk belehelyezni egy általános kerületrendezési tervbe is, amelyet majd közben azért alakítunk, és ezért kétszeres vagy háromszoros figyelemmel fogjuk majd kiadni az építési engedélyeket. Így nem akadályozták volna meg a dolgok természetes menetét és mégis nagyobb figyelmet szenteltek volna annak, amire Önök szerint kell.

- Részben értek Önnel egyet. Ugye van ez a – nevezzük így – puhább megoldás, amit ön most felvázolt, amivel egyet is lehet bizonyos szempontból érteni. Én egy kicsit a határozottabb és radikálisabb megoldást tartottam célszerűnek, hiszen itt egy burjánzás volt, hogy ezt a csúnya kifejezést vagy szót alkalmazzam. Mondhatom azt, hogy a zöld felületeknek egy olyan szintű romba döntése valósult meg, szívesen látom önt személyesen is, és akkor elviszem és megmutatom önnek. Mondok egy tipikus példát. Intézményi besorolás, tehát ilyen vegyes övezeti besorolású területen – mivel nem kötöttek, ahogy említettem ilyen településrendezési szerződést a vállalkozóval –, az adott területen megvásárolta az önkormányzattól az X ingatlant, majd annak van egy beépítési aránya, százaléka, egy trükkösséget alkalmazva felosztotta hat darab telekre. A hat darab telekre magasabb arányú négyzetméter nagyságú épületeket húzott fel, de infrastruktúrát nem fejlesztett a környéken. Egyszerűen az emberek a sárban, a hóban, a nem tudom miben állnak. Járdát nem épít, és most azt látjuk, hogy a hatóság építési engedélye nélkül elkezdett felhúzni egy újabb lakóingatlant, még egyszer, vegyes övezetű területen, ahol neki intézményt is kellett volna fejlesztenie.

- Akkor be kell vele tartani a törvényt.

- Most így tudjuk betartatni a törvényt, hogy hozunk egy olyan normát, amelynek meg kell felelni mindenkinek. Áttekintjük az ő jogi státuszát és fel kell hogy lépjünk az ilyen típusú építkezések ellen. Mert ugye mi történik? Felhúz egy ilyen ingatlant, és ez nem egyszer fordult elő az elmúlt városvezetés időszakában is, hogy felhúznak mondjuk egy 10-20 lakásos társasházat építési engedély nélkül, és akkor fennmaradási engedélyt kérnek, illetve használatba vételi engedélyt kérnek, és nekünk politikai szempontból meg emberi, meg mindenféle szempontból mérlegelnünk kell, hogy azzal a tíz családdal, aki beköltözött oda, most mi lesz. Ugye ez történt karácsony előtt a közmeghallgatáson is, hogy eljött oda 20-30 család, hogy miért nem adjuk mi ki a használatba vételi engedélyt. És azért nem akartuk kiadni a használatba vételi engedélyt az egyébként már a korábbi városvezetés időszakában felhúzott több mint 150 vagy 150 lakás körüli építkezéshez, mert egyszerűen nem kötöttek településrendezési feltételekről szerződést, tehát egy mulasztás van a korábbi városvezetés részéről, hogy ilyen szerződést, kontraktust kössön. De az a legnagyobb probléma, hogy ott, ahol van, annak sem tudtak érvényt szerezni. Ezért rendeltünk el ilyen típusú változtatási tilalmat, hogy ezeknek az egyébként megkötött kontraktusoknak érvényt tudjunk szerezni, illetőleg a későbbiekben ne fordulhasson ilyen elő, hogy mondjuk a családok minket zaklatnak és ránk mutogat a vállalkozó, hogy mi nem adunk használatba vételi engedélyt, miközben ő jogellenesen épített mondjuk, vagy nem az építési engedélynek megfelelően.

- Akkor még egy dolgot hadd kérdezzek meg. Néhány hete betelefonált nekem egy zuglói LMP-s önkormányzati képviselő azzal, hogy most már nem is írhatnak az ellenzéki képviselők a helyi önkormányzati lapba. A szerkesztő felhívta őket, hogy mondják el, amit akarnak, majd ők összefoglalják, vagy megírják helyettük. Miért jó ez a gyakorlat?

- Hát ez egy újság. Tehát azért ne felejtsük el, hogy a korábbi időszakban az újságot, szerintem ez egy rossz metodika volt, az újságot képviselők meg lobbisták, meg nem tudom kik szerkesztették. Most egy külön kiszervezett újságírókból álló stáb viszi és ha valaki el akar mondani bármilyen véleményt, márpedig ez fontos, tehát akár az LMP-s képviselő, akkor megkérdezik az újságírók és leírják interjú formájában. Ugye korábban az volt a gyakorlat, hogy a képviselők mindenféle szellemi termékeket tettek be egy ilyen újságba, de akkor ez nem újság ugye, hanem akkor az egy nem tudom micsoda. Tehát most sem akadályozzák...

-… Hát én láttam már ilyen szellemi termékeket országos lapokban is képviselőktől. Hát ön még nem írt cikket soha sehova?

- Bolgár úr, válasszuk ketté, jó? Tehát én abban hiszek, hogy a képviselő dolga az, hogy képviselje a választói közösségét. Az újságíróknak meg az a dolga, hogy újságot szerkesszenek és írjanak. A képviselőket megkérdezik a lapszerkesztők. Mindig megnyilatkozhatnak, semmi korlátozás, akadály alá nem esnek, hogy a véleményüket tolmácsolják a választók irányába. Így lesz a későbbiekben is, de ők nem lapszerkesztők.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Kaufer Virág, a Lehet Más a Politika képviselője


Bolgár György: - Nemrégiben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járt, az új közmunkaprogramról tájékozódott, polgármesterekkel, cigány önkormányzati képviselőkkel tárgyalt, beszélgetett és tapasztalatokat gyűjtött arról, hogy milyen az ottani helyzet. Mindjárt erre is rátérnék, de először arra válaszoljon nekem és egy percben el is intézzük ezt, hogy néhány hete, amikor az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén a magyar médiatörvény, illetve a magyar demokrácia volt napirenden, akkor egyetlen ellenzéki képviselő sem vett részt ezen a strasbourgi parlamenti közgyűlésen. Sem szocialista, sem az egyetlen LMP-s, Ön, mert valahol voltak. Ön például hogyhogy nem tudott erről a vitáról, amely Magyarországot érintette és amiben így egyedül fideszes és KDNP-s képviselők képviselték Magyarországot?

Kaufer Virág: - Ez a vita egy sürgős beterjesztés eredményképpen született. Hétfőn beterjesztette egy svájci képviselő és szerdán már vitára is került. Senki nem tudott róla előzetesen. Én egy külföldi tanulmányúton voltam, és tulajdonképpen másik kontinensen tartózkodtam, amikor ez megtörtént. Ez az egész delegációt váratlanul érte, és sajnálatos módon nem tudtam jelen lenni. Ugyanakkor március közepén az Európa Tanács monitoring bizottsága meghallgatja a magyar delegáció vezetőit a médiatörvényről, és ennek a monitoring bizottságnak én vagyok az egyetlen magyar tagja, akkor fogom bepótolni a hiányzásomat.

- Tehát egy monitoring bizottságot, a helyzetet vizsgáló bizottságot ezek szerint megbíztak azzal, hogy közelebbről is vizsgálja meg a helyzetet?

- Igen, tehát azon az ülésen két kezdeményezés indult. Az egyik egy azonnali vita, amiről ön is beszélt, és volt egy másik, ami pedig egy határozat és egy kivizsgálás kezdeményezése. Amennyiben ezt az Európa Tanács parlamenti bizottsága jóváhagyja és a különböző testületei, így például a monitoring bizottság, akkor megfigyelőket fognak küldeni Magyarországra az Európa Tanácsból.

- Ami önmagában is elég rendkívüli lépés volna.

- Ez egy rendkívüli lépés volna, igen, de sok minden múlik a tárgyalások kimenetelén és például azon, hogy Orbán Viktor a Brüsszelben tett ígéreteit mennyire tartja be.

- Igen. Mindenesetre csak a hallgatóknak mondom, hogy az Európa Tanács és annak ez a bizonyos monitoring bizottsága nem tévesztendő össze az Európai Unióval és annak parlamentjével sem. Ott egy másik vita folyt, más parlamenti képviselők előtt. Több európai szervezet vizsgálja a magyarországi állapotokat, ez a lényeg.

- Pontosan.

- De akkor vissza Magyarországra és Borsod-Abaúj-Zemplénbe. Egyáltalán miért jutott eszébe, hogy elmegy a helyszínre, bár a képviselőknek persze dolga ott lenni a terepen és tudni, hogy mi történik az országban. De mégis elég rendkívülinek és végül is hírt érdemlőnek bizonyult, a Hírszerző fő sztorija volt ma délelőtt, hogy ön ott járt, sok emberrel beszélt és borzasztó állapotokat talált. Hogy jutott eszébe tehát?

- A foglalkoztatási bizottság tagjaként dolgozom a parlamentben és szólaltam fel az elmúlt ülésszak alatt a közfoglalkoztatási vitában. És önkormányzati képviselőnk Ináncsról megkeresett azzal, hogy a helyzet a kistérségben igen siralmas. Már egy hónap után érzékelhető az új közmunkaprogram negatív hatása amiatt, hogy több száz embert el kellett küldeni januártól kezdődően az önkormányzatoknak és ennek a kivizsgálására utaztunk le. A hétfői és keddi napot töltöttem ott, egyébként most is az M3-son vagyok, visszafelé tartok Budapestre és sajnos rengeteg elkeseredett és csalódott emberrel találkoztam.

- Mi magyarázza azt, hogy már egy hónap után ilyen szomorú következményei vannak az új közmunkaprogramnak? Miért nem tudtak például abban a kistérségben annak a néhány száz embernek munkát adni? Mi változott?

- Encs az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérsége. Harminc településből áll, aprófalvak is tartoznak közé. Néhány száz ember él itt és köztudottan nagyon magas a munkanélküliség, amiből következően tulajdonképpen az állam is, az államon keresztül az önkormányzat a legfontosabb foglalkoztató. Olyan történeteket hallottam, hogy az emberek Miskolcra nem tudnak bemenni dolgozni, mert a fél ötös kezdést nem tudják megoldani, vagy azért, mert nincs pénzük bérletre és vidékinek számítanak egy 40 kilométeres távolságról. Tehát az, hogy az önkormányzat helyben tud az embereknek munkát adni, egy nagyon nagy előny és számos olyan programról hallottam, amely az országos kritikát megcáfolandó azt mutatta be, hogy a helyi közösségeket segíteni is tudja egy jól gondozott, jól menedzselt közmunkaprogram. Ennek ellenére az LMP nem gondolja, hogy ez hosszú távon a tartós munkanélküliséget meg tudja oldani, de amit én most láttam az elmúlt két napban, az az volt, hogy egyik napról a másikra az önkormányzatoknak fel kellett bontani szerződéseket. Voltak családok, akik sírva számoltak be arról, hogy decemberben még 110 ezer forint volt a havi bevételük, ez januárra mindösszesen 30 ezer forintra csökkent. És természetesen a számlák, a közüzemi számlák ugyanannyik maradtak vagy még több lett belőlük, és az önkormányzat kénytelen volt felbontani a szerződést, mert az állam csökkentette a rendelkezésre álló keretet, illetve megszabta az, hogy maximum négy órában lehet az emberek többségét foglalkoztatni az eddigi nyolc óra helyett.

- Magyarán az új évben a kormány új programja következtében az önkormányzatoknak kevesebb pénzük van arra, hogy a munkanélkülieket, illetve a közmunkaprogramban résztvevőket foglalkoztassák, és ezért kevesebb embert, ráadásul kevesebb időre tudnak csak munkával ellátni és kifizetni?

- Igen, pontosan. A jogszabályok része lett az is, hogy a négyórás foglalkoztatást támogatja csak 95 százalékban az állam. Tehát az emberek többségét négy órára fogják felvenni, és hogy minden jogosult hozzáférjen a szolgáltatásokhoz, ezért átlagban két hónapot tudnak majd egy évben biztosítani négy órában azoknak az embereknek, akik eddig főállásban dolgoztak.

- Ez ugye csak arra elég, hogy legalább segélyt tudjanak kapni.

- Pontosan. Ez ahhoz kell, ez az a minimum követelmény, amivel az emberek egyáltalán 2012-től jogosultak lesznek a segélyre, ami jelen pillanatban, mint mondtam volt, nem éri el a 30 ezer forintot.

- Az tényleg kivételes drámának látszik, hogy valaki 110 ezer forintról 30 ezerre eső jövedelemből próbálja decemberről januárra eltartani magát. Hány ilyen ember lehet például ebben a kistérségben?

- Természetesen a számadatok még változóak. Amiről nekem a polgármesterek beszámoltak, hogy egy kistérségben 1600 embert voltak kénytelenek az önkormányzatok elbocsájtani, tulajdonképpen a szerződésüket felbontani, és ezek az emberek sorban álltak a munkaügyi központnál, hogy bejelentkezzenek segélyre. Tulajdonképpen a lakossági fórum, amit összehívtak számomra Ináncson, azt mutatta, hogy az emberek kétségbe vannak esve, mert adófizetőkből újra segélyezettekké válnak, és egyrészt a kieső rész, ami zavarja őket, másrészt az, hogy a közösségben betöltött státuszuk ezzel romlik, az önbecsülésük romlik. Ugye Orbán Viktor tegnapi beszédében is beszélt a munka becsületéről, meg arról, hogy a társadalomban az találja meg a helyét, aki dolgozik. Ehhez képest az apparátusa olyan rendeleteket hoz, hozzáteszem meggondolatlanul, egyeztetés nélkül, ami azt eredményezi, hogy az emberek kénytelenek visszamenni segélyre és a munkalehetőséget elveszi tőlük.

- 1600 ember ebben az egyetlen kistérségben? 1600 ember szerződését bontották fel és kényszerülnek újból segélyre? Hát ez dráma.

- Igen, és ugye Czomba Sándor államtitkár úr említette, hogy országszerte 13 ezer munkahelyet sikerült az új közmunkaprogramból finanszírozni. Ez például Ináncs település esetén, ahol eddig 80 ember dolgozott majdnem teljes munkaidőben, azt jelenti, hogy két teljes idejű alkalmazottat és plusz 80 embert tudnak felvenni négy órára egész évben. Tehát sokkal kisebb a létszám, közel egyötödre csökkent azoknak a száma, akiket az önkormányzatok foglalkoztatni tudnak majd, és az emberek, illetve az önkormányzatok rettegnek attól, hogy mi lesz, ha nem lesz munka. Önkormányzati képviselőkkel is beszéltem. Ők is azt mondták, hogy a közbiztonságra, a közhangulatra, mindenre hatással volt az, hogy dolgozni tudtak az emberek.

- Ez van most veszélyben.

- Olyan kijelentések is elhangoztak, hogy akár éhséglázadásra is lehet számítani.

- Igen, ezt a Hírszerző ki is emelte a címében. Valóban ilyen súlyos a helyzet, nem valami túlzott dramatizálása ez a fennálló problémáknak?

- A lakossági fórum után odajött hozzám egy asszony és elsírta magát, és azok az indulatok, amiket én láttam, illetve az a tény, hogy ennyi ember kereste meg a parlament legkisebb pártjának képviselőjét, azt gondolom, hogy komoly aggodalomra ad okot.

- Ezek szerint mások nem keresik meg őket. Tehát jött valaki Pestről, ez a szindróma léphetett életbe, nem?

- Körülbelül ilyesmi történt, igen. Az egyik polgármester meg is köszönte, hogy mindenféle kérés és kívánság nélkül ellátogattam hozzájuk, hogy meghallgassam a problémájukat. Azt mondta, hogy utoljára ez 1991-ben történt velük. Én úgy gondolom, hogy a kormánynak be kell látnia, hogy hibázott, magára hagyta ezt a kistérséget és anélkül, hogy igazából a vállalkozásfejlesztés eredményt érne el, tehát hogy a vállalkozók, a kis- és középvállalkozók munkát tudnának biztosítani azoknak az embereknek, egyszerűen hátat fordít a leghátrányosabb térségeknek. Szerintem be kell ismernie a kormánynak, amely a kétharmados többségével két nap alatt alkotmányt tud módosítani, be kell ismernie, hogy hibázott. Jöjjön le, beszéljen az érintettekkel és haladéktalanul korrigáljon.

- Az ön tapasztalatai vagy adatai szerint, mint a parlament foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának tagja, hány ilyen kistérségi hely lehet Magyarországon, ahol hasonlók a problémák, vagyis hányszor 1500 vagy összesen hány embert érinthet ez a probléma?

- Tavalyi adatok szerint olyan 170 ezer ember van országszerte, aki jogosult lehet a közmunkaprogramra. Ebből az előző kormány alatt olyan 100 ezer ember volt alkalmazásban, úgyhogy több ezer elbocsátásra lehet számítani, ha a kormány nem tesz semmit.

- Vagyis azt mondja, hogy azonnal tenni kell valamit, különben nem fogják ezek az emberek kibírni a következő hónapokat.

- Haladéktalanul.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Veres János MSZP-s országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter



Bolgár György: - Megint egy rendőrségi, illetve ügyészségi ügy: egy ma délutáni hír szerint a Központi Nyomozó Főügyészség őrizetbe vette Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium volt államtitkárát és Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezérigazgatóját a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet néhány évvel ezelőtti eladása ügyében. Mi erről már úgy egy-másfél évvel ezelőtt beszéltünk, és az biztos, hogy az ügyészség már legalább másfél éve nyomozást folytat ebben az ügyben. Érdekes módon, most jutottak el odáig, hogy bizonyos tisztségviselőket őrizetbe vegyenek. Annak idején azonban úgy emlékszem, hogy a mi beszélgetésünkben arra jutottunk, hogy Önnek ugyan voltak információi ennek az épületnek az eladásáról, de nem tudott semmi olyanról, ami valamiféle törvénytelenséget sejtetett volna. Mi az, amit Ön tud erről?

Veres János: - Ugyanaz, amit akkor mondtam, most is csak azt tudom.

- De nem árt, ha felfrissítjük a magunk és a közönség emlékezetét.

- Három fontos momentuma van ennek az én ismereteim szerint. Az egyik, az adott épület felépítményként volt magyar tulajdonban, az épület alatti földterület sohasem volt magyar tulajdon.

- Tehát a telek az orosz államé, az épület pedig a magyar államé volt.

- Az, hogy az orosz államé volt, ebben nem vagyok bizonyos, lehet, hogy Moszkva városé volt, de az bizonyos, hogy nem magyar tulajdon volt. Én nem láttam sohasem a telekkönyvet, éppen ezért nem tudom. Egy tény, hogy a 70-es években köttetett egy megállapodás, egy államközi szerződés, amely után, amikor a Szovjetunió széthullását követően Oroszország lépett be jogalanyként, azt követően több magyar kezdeményezés született ugyanarra nézve, hogy módosuljon ez a 70-es években kötött államközi szerződés, de az orosz fél részéről soha nem volt erre készség, hajlandóság. Ilyen értelemben ez mind a mai napig hatályban lévő szerződés.

- Ez a kettősség nyilvánvalóan kevésbé teszi értékessé magát az épületet, ha a telek az orosz államé, vagy Moszkváé.

- Ennél az a bizonyos államközi szerződés még többet tartalmaz. Nevezetesen azt is tartalmazza, hogy a másik ország kormányának van vevőkijelölési joga értékesítés esetén.

- Ha jól látom itt a mostani híreket meg a korábbi ügyészségi vizsgálatról kiszivárgott értesüléseket, akkor az a magyar hatóságok fő problémája, hogy itt nem volt egy teljesen nyílt vagy törvényes pályázat, hanem a későbbi vevő már korábban talán egy előszerződés nyomán kifizette a később pályázaton meghatározott vételárat, vagyis ez valamiféle suskust sejtet.

- A következőt hallom vagy látom a hírekből, hiszen a mai napon én is megnéztem az interneten, hogy mi jelent meg ezzel kapcsolatban. Amit én látok, az annyi, hogy amit itt valamilyen, általam nem ismert értékelés alapján feltüntetnek, hogy milyen értékre becsüli valaki az adott ingatlant, a sajtóban látott értékbecslések alapján azt tudom csak mondani, hogy bizonyosan nem vették azt figyelembe, hogy egyrészt ez nem magyar tulajdon, hanem csak a felépítmény magyar tulajdon. Nem vették azt sem figyelembe, hogy az értékesítés esetén a döntés joga az orosz kormányé volt, amely élni is kívánt ezzel a joggal. Tehát az orosz kormány meghatározta azt, hogy ki a vevő, nem a magyar fél döntötte el ezt önállóan. És a harmadik momentum az, hogy az adott ingatlannál eléggé furcsa módon jelentek meg a sajtóban vagyonértékelési vagy vagyonbecslési számok arra nézve, hogy hány négyzetméterről van szó. Aki járt ebben az ingatlanban az pontosan tudhatja, hogy ez az akkori kor követelményei szerint felépült ingatlan meglehetősen nagy holtterekkel, folyosó, aula, kiállító tér, meg nem tudom pontosan...

- Azt hiszem, még színházterem is volt benne.

- Ezt én nem tudom, azt hiszem, hogy volt igen, de mindenesetre elég nagy holtterekkel rendelkezett, olyan holtterekkel, amelyek kihasználása vagy hasznosítása meglehetősen kérdéses volt.

- Igen, ha valaki irodaépületet akar magának venni, akkor nem biztos, hogy színházat szeretne benne.

- Pontosan így van. Egy tény és még egy momentum van, amit szeretnek mindig elfelejteni, amikor erről cikkeznek mindenféle sajtótermékben, hogy ennek az épületnek a műszaki állapota olyan mértékben leromlott volt – hiszen nem volt egyszer sem érdemi nagy felújítása az épületnek –, hogy a gépészeti berendezései teljes mértékben felújításra vagy újjáépítésre, újjászervezésre szorultak volna. Ebből következően több olyan értékbecslés állt rendelkezésre annak idején, ami a felújítás vagy az újjáépítés költségére vonatkozott volna, ami jelentősen meghaladta annak az összegnek a nagyságát, amelyik bármelyik évben rendelkezésre állt volna a magyar költségvetésből ilyen feladatok ellátására.

- Magyarán a magyar állam azért kényszerült ennek az épületnek az eladására, mert nem tudta kihasználni, valamint fel kellett volna újítani olyan összegért, ami nem állt rendelkezésre, ugye?

- Mind a két állítás igaz. Tehát egyrészt nem is volt kihasználva az épület megfelelőképpen, másrészt a leromlott állapot miatt ez egy nagy felújításra szoruló épület volt és ebből következően nem nagyon volt arra lehetőség sohasem, hogy megfelelő forrás álljon rendelkezésre. Ez a nagy, több milliárd forint értékű felújítási igény merült volna fel ennek az épületnek a kapcsán.

- Eddig tehát, a dolog racionális, és valószínűleg senki nem vonja kétségbe, de ha már egyszer ésszerűnek látszott az épület eladása és nem volt pénz a felújítására, akkor miért történhetett meg az, hogy akár az orosz állam kijelölése nyomán a vevő előbb fizetett, mint ahogy a pályázatot a vásárlásra Magyarországon lebonyolították volna?

- Én erre vonatkozóan nem tudok válaszolni.

- De nincs is valami sejtése?

- Nincs.

- De ha kívülről nézné a dolgot, nem találná aggályosnak?

- Itt utólag rengeteg ember megvilágosodik. Utólag sok ember ellenőrként vagy ellenőrzőként úgy gondolja, hogy ez így lett volna jó vagy úgy lett volna célszerűbb csinálni. Én azt tudom csak mondani, hogy ebben a kérdésben számtalan egyeztetés zajlott hallomásom szerint az Orosz Külügyminisztériummal, amely egyértelművé tette a vevővel kapcsolatos álláspontját. Úgy tudom ráadásul, hogy ebben az ingatlanban azt követően, hogy a vevő megvette, állami intézmény, egy minisztérium került elhelyezésre.

- Tehát annál is nyilvánvalóbb, hogy az orosz állam, illetve az orosz kormányzat itt nagyon pontos és közvetlen szerepet játszott a vásárlásban, ugye?

- Nem mondanám, hogy a vásárlásban, én azt mondom, hogy magában az eljárás folyamatában. Az államközi szerződésben rögzítetteknek megfelelően éltek a számukra biztosított lehetőséggel.

- Nem lehet, hogy itt a két állam törvényei ütköztek össze és talán ebből fakad ez a mostani magyar vizsgálat is? Vagyis, hogy az oroszok, az orosz állam hozzájárulása nélkül nem lehetett eladni ezt az épületet, nekik joguk volt kijelölni a vevőt, ők meg is tették ezt, közben a magyar hatóságok fölfedezték, hogy mi viszont nem adhatjuk el az épületet pályáztatás nélkül. Ezt a két különböző igényt és törvényi felhatalmazást kellett összehangolni úgy, hogy az oroszok kijelölték a vevőt. Az már ki is fizette azt az összeget, amiben feltehetően megállapodtak, viszont Magyarországon le kellett bonyolítani a törvényeknek megfelelően egy pályáztatást. Ez viszont csak formális lehetett éppen az oroszok jogai miatt.

- Nem tudok válaszolni erre a kérdésére.

- De lehetséges, hogy akár így is történhetett?

- Nem tudok válaszolni a kérdésére, sok mindent lehet feltételezni. Én azt tudom, hogy maguk a szabályok mik voltak ebben a kérdésben, és én semmifajta olyan dologról nem tudok, ami a szabályokat sértette volna.

- Akkor akár úgy is megközelíthetjük a dolgot, hogy ha Magyarországon a szabályok tökéletes tiszteletben tartásával lebonyolítottak volna egy pályázatot, amelyen felkínálják megvételre a moszkvai kereskedelmi képviseletet, akkor megnyerhette volna azt akárki, akár török vevő, akár hongkongi vevő, akár orosz vevő, magánember vagy állami vevő? Mi pedig kihirdethettünk volna egy győztest, csak éppen semmit nem értünk volna vele, mert az orosz állam azt mondja, hogy ez engem nem érdekel, nekem egy másik vevő tetszik és csak az veheti meg.

- Nagyjából így van.

- Magyarán akkor még a vételár is elsősorban az oroszoktól függ vagy függött, hiszen legfeljebb azt mondhattuk volna, hogy kérem szépen, ennek a vevőnek 3,5 milliárd forintért nem adjuk el az épületet?

- Az én ismereteim szerint vevőként ez a vevő ígérte a legtöbbet az épületért.

- Tehát többen jelentkeztek, ez volt a vevő, és az orosz állam rábólintott.

- Így van. Ez volt a legkedvezőbb ajánlatot tevő, hiszen más vevőjelöltek is voltak. A pályázaton nemcsak egy vevő szerepelt, az én ismereteim szerint több voltak. Ez volt a legmagasabb ajánlatot tevő vevő, akit az orosz állam is elfogadott.

- Tehát az orosz állam elfogadta ezt a vevőt, a magyar állam pedig később írta ki a pályázatot.

- Nem, nem, én nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy a legmagasabb ajánlattevőt Magyarország ebben az esetben az orosz kormány egyeztetésével nyilvánította vevőnek. Nem azt mondtam, hogy bárki hamarabb döntést hozott volna.

- De az illető mégiscsak kifizette állítólag egy előszerződés alapján azt az összeget, amit később a pályázaton is hivatalosnak nyilvánítottak.

- Én állítólagos dolgokról nem szívesen nyilatkozom, erről sem kívánok nyilatkozni.

- Tehát nem tudja, hogy kifizette-e előbb. De erről a hírekben olvasni lehetett.

- A hírekben sok más dolgot is lehet olvasni, amik valótlanok. Mondjuk az elmúlt napokban számtalan olyan dolog jelent meg velem kapcsolatban is, ami nyilvánvalóan szemenszedett hazugság. Éppen ezért nem ülök fel olyan dolognak, amikor valaki azt mondja, hogy a hírekben ez benne van, mert sok olyan dolgot tesznek közzé a hírekben, amik nem felelnek meg a valóságnak.

De ha véletlenül mégis úgy történt volna, ahogy a hírekben szerepel, hogy ez a későbbi vevő korábban már egy előszerződés alapján mégis kifizette a magyar államnak ennek az épületnek az árát,  a későbbi pályázat alapján akkor is lehetett volna olyan más vevőjelölt, aki többet ígér és akkor az megnyerhette volna a pályázatot, amennyiben az orosz állam jóváhagyja.

- Természetesen.

- Mégsem ez történt, mert nem volt olyan, aki többet ígért, és az orosz állam jóváhagyásával végül az a vevő győzött, aki vagy kifizette előre vagy nem, ezt most Ön nem tudja igazolni, de a pályázaton ő nyert.

- Én olyan hírt nem láttam, hogy a vételárat fizette volna előre. Olyan hírt láttam, hogy bizonyos előleget fizetett előre. Nem tudom, hogy így volt-e ez, ilyet láttam.

- Tehát ha az illető kifizetett egy bizonyos előleget, ami később megegyezett a pályázaton meghatározott összeggel, amivel egyébként ő ígérte a legtöbbet, akkor ez megfelelt az akkori magyar törvényeknek Ön szerint, és megfelelt az orosz állammal kötött szerződésnek is.

- Szerintem igen.

- Akkor mi lehet az alapja annak, hogy most majdnem három és félszeres árat hiányol a Központi Nyomozó Főügyészség? Azt állítják, hogy a magyar államot 11 milliárd forintos kár érte. Látott Ön olyan értékbecslést, aminek alapján ez az épület úgy 15 milliárd forintot ért volna?

- Én csak olyan értékbecslést láttam, amelyet egy nagy, nemzetközileg elismert vagyonértékeléssel foglalkozó szervezet készített a magyar állam megbízásából. Ez a vételárnak megfelelő értékbecslést tartalmazott. Én nem láttam olyat, ami ilyen tízenvalahány milliárd forinttal magasabb árat tartalmazott. Láttam egy újságcikket, ami erre hivatkozott, ami nyilvánvalóan szakmai badarságokat tartalmazott, nagyvonalúan beszorozta az iroda, a folyosó meg a nem tudom én milyen helyiségeknek a négyzetméterszámát egy nagyon magas értékkel, egy nagyon magas négyzetméterárral.

- Tehát moszkvai belvárosi épületek magas négyzetméterárával szorozta be, mintha ez volna érvényes erre az épületre is.

- Így van. Nem vették figyelembe az épület műszaki állapotát, nem vették figyelembe, hogy az nem irodanégyzetméter, nem lakásnégyzetméter, hanem folyosó, hall, nem tudom megmondani, hogy pontosan milyen helyiségek voltak még benne. Egy bizonyos, hogy amire hivatkozott egy jobboldali hetilap ezelőtt már sok hónappal, hogy rendelkeznek ilyen meg olyan vagyonértékeléssel, abban nyilvánvaló szakmai badarságok voltak. Csak azt tudom mondani, amit én olvastam a magyar sajtóban, és az teljesen komolytalannak tekinthető. Én csak merem remélni, hogy egy magyar hivatalos szervezet nem ezt veszi alapul bármifajta eljárás során, hiszen nyilvánvaló, hogy az szakmailag inkább mosoly tárgya, semmint, hogy komolyan vehető ajánlat.

- Vagyis az ügyészségnek azt kellene bizonyítania, ha ezt az ügyet tovább viszi, hogy ennek a nagy nemzetközi értékbecslőnek a becslése rossz volt, ellenben mondjuk a magyar hetilapé meg jó.

- Ráadásul annyi évre visszamenőlegesen, amikor az született, hiszen a nemzetközi szervezet értékbecslése az adott tranzakció időszakában született. Nem tudom megmondani, hogy melyik évben volt, de már évekkel ezelőtt, és az akkori viszonyok figyelembe vételével született meg. Még egyszer mondom, a nevét meg sem tudom mondani a cégnek, csak valamelyik nagy nemzetközi szervezet moszkvai vagy oroszországi cége csinálta ezt a bizonyos értékbecslést, és ebből következően azt gondolom, az sokkal inkább autentikus, mint egy ehhez képest nyilvánvaló szakmai sületlenségeket tartalmazó másik értékbecslést, amire alapozva lehet mondani mindenfajta számot.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!