rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 8.

Veres János MSZP-s országgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter



Bolgár György: - Megint egy rendőrségi, illetve ügyészségi ügy: egy ma délutáni hír szerint a Központi Nyomozó Főügyészség őrizetbe vette Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium volt államtitkárát és Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezérigazgatóját a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet néhány évvel ezelőtti eladása ügyében. Mi erről már úgy egy-másfél évvel ezelőtt beszéltünk, és az biztos, hogy az ügyészség már legalább másfél éve nyomozást folytat ebben az ügyben. Érdekes módon, most jutottak el odáig, hogy bizonyos tisztségviselőket őrizetbe vegyenek. Annak idején azonban úgy emlékszem, hogy a mi beszélgetésünkben arra jutottunk, hogy Önnek ugyan voltak információi ennek az épületnek az eladásáról, de nem tudott semmi olyanról, ami valamiféle törvénytelenséget sejtetett volna. Mi az, amit Ön tud erről?

Veres János: - Ugyanaz, amit akkor mondtam, most is csak azt tudom.

- De nem árt, ha felfrissítjük a magunk és a közönség emlékezetét.

- Három fontos momentuma van ennek az én ismereteim szerint. Az egyik, az adott épület felépítményként volt magyar tulajdonban, az épület alatti földterület sohasem volt magyar tulajdon.

- Tehát a telek az orosz államé, az épület pedig a magyar államé volt.

- Az, hogy az orosz államé volt, ebben nem vagyok bizonyos, lehet, hogy Moszkva városé volt, de az bizonyos, hogy nem magyar tulajdon volt. Én nem láttam sohasem a telekkönyvet, éppen ezért nem tudom. Egy tény, hogy a 70-es években köttetett egy megállapodás, egy államközi szerződés, amely után, amikor a Szovjetunió széthullását követően Oroszország lépett be jogalanyként, azt követően több magyar kezdeményezés született ugyanarra nézve, hogy módosuljon ez a 70-es években kötött államközi szerződés, de az orosz fél részéről soha nem volt erre készség, hajlandóság. Ilyen értelemben ez mind a mai napig hatályban lévő szerződés.

- Ez a kettősség nyilvánvalóan kevésbé teszi értékessé magát az épületet, ha a telek az orosz államé, vagy Moszkváé.

- Ennél az a bizonyos államközi szerződés még többet tartalmaz. Nevezetesen azt is tartalmazza, hogy a másik ország kormányának van vevőkijelölési joga értékesítés esetén.

- Ha jól látom itt a mostani híreket meg a korábbi ügyészségi vizsgálatról kiszivárgott értesüléseket, akkor az a magyar hatóságok fő problémája, hogy itt nem volt egy teljesen nyílt vagy törvényes pályázat, hanem a későbbi vevő már korábban talán egy előszerződés nyomán kifizette a később pályázaton meghatározott vételárat, vagyis ez valamiféle suskust sejtet.

- A következőt hallom vagy látom a hírekből, hiszen a mai napon én is megnéztem az interneten, hogy mi jelent meg ezzel kapcsolatban. Amit én látok, az annyi, hogy amit itt valamilyen, általam nem ismert értékelés alapján feltüntetnek, hogy milyen értékre becsüli valaki az adott ingatlant, a sajtóban látott értékbecslések alapján azt tudom csak mondani, hogy bizonyosan nem vették azt figyelembe, hogy egyrészt ez nem magyar tulajdon, hanem csak a felépítmény magyar tulajdon. Nem vették azt sem figyelembe, hogy az értékesítés esetén a döntés joga az orosz kormányé volt, amely élni is kívánt ezzel a joggal. Tehát az orosz kormány meghatározta azt, hogy ki a vevő, nem a magyar fél döntötte el ezt önállóan. És a harmadik momentum az, hogy az adott ingatlannál eléggé furcsa módon jelentek meg a sajtóban vagyonértékelési vagy vagyonbecslési számok arra nézve, hogy hány négyzetméterről van szó. Aki járt ebben az ingatlanban az pontosan tudhatja, hogy ez az akkori kor követelményei szerint felépült ingatlan meglehetősen nagy holtterekkel, folyosó, aula, kiállító tér, meg nem tudom pontosan...

- Azt hiszem, még színházterem is volt benne.

- Ezt én nem tudom, azt hiszem, hogy volt igen, de mindenesetre elég nagy holtterekkel rendelkezett, olyan holtterekkel, amelyek kihasználása vagy hasznosítása meglehetősen kérdéses volt.

- Igen, ha valaki irodaépületet akar magának venni, akkor nem biztos, hogy színházat szeretne benne.

- Pontosan így van. Egy tény és még egy momentum van, amit szeretnek mindig elfelejteni, amikor erről cikkeznek mindenféle sajtótermékben, hogy ennek az épületnek a műszaki állapota olyan mértékben leromlott volt – hiszen nem volt egyszer sem érdemi nagy felújítása az épületnek –, hogy a gépészeti berendezései teljes mértékben felújításra vagy újjáépítésre, újjászervezésre szorultak volna. Ebből következően több olyan értékbecslés állt rendelkezésre annak idején, ami a felújítás vagy az újjáépítés költségére vonatkozott volna, ami jelentősen meghaladta annak az összegnek a nagyságát, amelyik bármelyik évben rendelkezésre állt volna a magyar költségvetésből ilyen feladatok ellátására.

- Magyarán a magyar állam azért kényszerült ennek az épületnek az eladására, mert nem tudta kihasználni, valamint fel kellett volna újítani olyan összegért, ami nem állt rendelkezésre, ugye?

- Mind a két állítás igaz. Tehát egyrészt nem is volt kihasználva az épület megfelelőképpen, másrészt a leromlott állapot miatt ez egy nagy felújításra szoruló épület volt és ebből következően nem nagyon volt arra lehetőség sohasem, hogy megfelelő forrás álljon rendelkezésre. Ez a nagy, több milliárd forint értékű felújítási igény merült volna fel ennek az épületnek a kapcsán.

- Eddig tehát, a dolog racionális, és valószínűleg senki nem vonja kétségbe, de ha már egyszer ésszerűnek látszott az épület eladása és nem volt pénz a felújítására, akkor miért történhetett meg az, hogy akár az orosz állam kijelölése nyomán a vevő előbb fizetett, mint ahogy a pályázatot a vásárlásra Magyarországon lebonyolították volna?

- Én erre vonatkozóan nem tudok válaszolni.

- De nincs is valami sejtése?

- Nincs.

- De ha kívülről nézné a dolgot, nem találná aggályosnak?

- Itt utólag rengeteg ember megvilágosodik. Utólag sok ember ellenőrként vagy ellenőrzőként úgy gondolja, hogy ez így lett volna jó vagy úgy lett volna célszerűbb csinálni. Én azt tudom csak mondani, hogy ebben a kérdésben számtalan egyeztetés zajlott hallomásom szerint az Orosz Külügyminisztériummal, amely egyértelművé tette a vevővel kapcsolatos álláspontját. Úgy tudom ráadásul, hogy ebben az ingatlanban azt követően, hogy a vevő megvette, állami intézmény, egy minisztérium került elhelyezésre.

- Tehát annál is nyilvánvalóbb, hogy az orosz állam, illetve az orosz kormányzat itt nagyon pontos és közvetlen szerepet játszott a vásárlásban, ugye?

- Nem mondanám, hogy a vásárlásban, én azt mondom, hogy magában az eljárás folyamatában. Az államközi szerződésben rögzítetteknek megfelelően éltek a számukra biztosított lehetőséggel.

- Nem lehet, hogy itt a két állam törvényei ütköztek össze és talán ebből fakad ez a mostani magyar vizsgálat is? Vagyis, hogy az oroszok, az orosz állam hozzájárulása nélkül nem lehetett eladni ezt az épületet, nekik joguk volt kijelölni a vevőt, ők meg is tették ezt, közben a magyar hatóságok fölfedezték, hogy mi viszont nem adhatjuk el az épületet pályáztatás nélkül. Ezt a két különböző igényt és törvényi felhatalmazást kellett összehangolni úgy, hogy az oroszok kijelölték a vevőt. Az már ki is fizette azt az összeget, amiben feltehetően megállapodtak, viszont Magyarországon le kellett bonyolítani a törvényeknek megfelelően egy pályáztatást. Ez viszont csak formális lehetett éppen az oroszok jogai miatt.

- Nem tudok válaszolni erre a kérdésére.

- De lehetséges, hogy akár így is történhetett?

- Nem tudok válaszolni a kérdésére, sok mindent lehet feltételezni. Én azt tudom, hogy maguk a szabályok mik voltak ebben a kérdésben, és én semmifajta olyan dologról nem tudok, ami a szabályokat sértette volna.

- Akkor akár úgy is megközelíthetjük a dolgot, hogy ha Magyarországon a szabályok tökéletes tiszteletben tartásával lebonyolítottak volna egy pályázatot, amelyen felkínálják megvételre a moszkvai kereskedelmi képviseletet, akkor megnyerhette volna azt akárki, akár török vevő, akár hongkongi vevő, akár orosz vevő, magánember vagy állami vevő? Mi pedig kihirdethettünk volna egy győztest, csak éppen semmit nem értünk volna vele, mert az orosz állam azt mondja, hogy ez engem nem érdekel, nekem egy másik vevő tetszik és csak az veheti meg.

- Nagyjából így van.

- Magyarán akkor még a vételár is elsősorban az oroszoktól függ vagy függött, hiszen legfeljebb azt mondhattuk volna, hogy kérem szépen, ennek a vevőnek 3,5 milliárd forintért nem adjuk el az épületet?

- Az én ismereteim szerint vevőként ez a vevő ígérte a legtöbbet az épületért.

- Tehát többen jelentkeztek, ez volt a vevő, és az orosz állam rábólintott.

- Így van. Ez volt a legkedvezőbb ajánlatot tevő, hiszen más vevőjelöltek is voltak. A pályázaton nemcsak egy vevő szerepelt, az én ismereteim szerint több voltak. Ez volt a legmagasabb ajánlatot tevő vevő, akit az orosz állam is elfogadott.

- Tehát az orosz állam elfogadta ezt a vevőt, a magyar állam pedig később írta ki a pályázatot.

- Nem, nem, én nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy a legmagasabb ajánlattevőt Magyarország ebben az esetben az orosz kormány egyeztetésével nyilvánította vevőnek. Nem azt mondtam, hogy bárki hamarabb döntést hozott volna.

- De az illető mégiscsak kifizette állítólag egy előszerződés alapján azt az összeget, amit később a pályázaton is hivatalosnak nyilvánítottak.

- Én állítólagos dolgokról nem szívesen nyilatkozom, erről sem kívánok nyilatkozni.

- Tehát nem tudja, hogy kifizette-e előbb. De erről a hírekben olvasni lehetett.

- A hírekben sok más dolgot is lehet olvasni, amik valótlanok. Mondjuk az elmúlt napokban számtalan olyan dolog jelent meg velem kapcsolatban is, ami nyilvánvalóan szemenszedett hazugság. Éppen ezért nem ülök fel olyan dolognak, amikor valaki azt mondja, hogy a hírekben ez benne van, mert sok olyan dolgot tesznek közzé a hírekben, amik nem felelnek meg a valóságnak.

De ha véletlenül mégis úgy történt volna, ahogy a hírekben szerepel, hogy ez a későbbi vevő korábban már egy előszerződés alapján mégis kifizette a magyar államnak ennek az épületnek az árát,  a későbbi pályázat alapján akkor is lehetett volna olyan más vevőjelölt, aki többet ígér és akkor az megnyerhette volna a pályázatot, amennyiben az orosz állam jóváhagyja.

- Természetesen.

- Mégsem ez történt, mert nem volt olyan, aki többet ígért, és az orosz állam jóváhagyásával végül az a vevő győzött, aki vagy kifizette előre vagy nem, ezt most Ön nem tudja igazolni, de a pályázaton ő nyert.

- Én olyan hírt nem láttam, hogy a vételárat fizette volna előre. Olyan hírt láttam, hogy bizonyos előleget fizetett előre. Nem tudom, hogy így volt-e ez, ilyet láttam.

- Tehát ha az illető kifizetett egy bizonyos előleget, ami később megegyezett a pályázaton meghatározott összeggel, amivel egyébként ő ígérte a legtöbbet, akkor ez megfelelt az akkori magyar törvényeknek Ön szerint, és megfelelt az orosz állammal kötött szerződésnek is.

- Szerintem igen.

- Akkor mi lehet az alapja annak, hogy most majdnem három és félszeres árat hiányol a Központi Nyomozó Főügyészség? Azt állítják, hogy a magyar államot 11 milliárd forintos kár érte. Látott Ön olyan értékbecslést, aminek alapján ez az épület úgy 15 milliárd forintot ért volna?

- Én csak olyan értékbecslést láttam, amelyet egy nagy, nemzetközileg elismert vagyonértékeléssel foglalkozó szervezet készített a magyar állam megbízásából. Ez a vételárnak megfelelő értékbecslést tartalmazott. Én nem láttam olyat, ami ilyen tízenvalahány milliárd forinttal magasabb árat tartalmazott. Láttam egy újságcikket, ami erre hivatkozott, ami nyilvánvalóan szakmai badarságokat tartalmazott, nagyvonalúan beszorozta az iroda, a folyosó meg a nem tudom én milyen helyiségeknek a négyzetméterszámát egy nagyon magas értékkel, egy nagyon magas négyzetméterárral.

- Tehát moszkvai belvárosi épületek magas négyzetméterárával szorozta be, mintha ez volna érvényes erre az épületre is.

- Így van. Nem vették figyelembe az épület műszaki állapotát, nem vették figyelembe, hogy az nem irodanégyzetméter, nem lakásnégyzetméter, hanem folyosó, hall, nem tudom megmondani, hogy pontosan milyen helyiségek voltak még benne. Egy bizonyos, hogy amire hivatkozott egy jobboldali hetilap ezelőtt már sok hónappal, hogy rendelkeznek ilyen meg olyan vagyonértékeléssel, abban nyilvánvaló szakmai badarságok voltak. Csak azt tudom mondani, amit én olvastam a magyar sajtóban, és az teljesen komolytalannak tekinthető. Én csak merem remélni, hogy egy magyar hivatalos szervezet nem ezt veszi alapul bármifajta eljárás során, hiszen nyilvánvaló, hogy az szakmailag inkább mosoly tárgya, semmint, hogy komolyan vehető ajánlat.

- Vagyis az ügyészségnek azt kellene bizonyítania, ha ezt az ügyet tovább viszi, hogy ennek a nagy nemzetközi értékbecslőnek a becslése rossz volt, ellenben mondjuk a magyar hetilapé meg jó.

- Ráadásul annyi évre visszamenőlegesen, amikor az született, hiszen a nemzetközi szervezet értékbecslése az adott tranzakció időszakában született. Nem tudom megmondani, hogy melyik évben volt, de már évekkel ezelőtt, és az akkori viszonyok figyelembe vételével született meg. Még egyszer mondom, a nevét meg sem tudom mondani a cégnek, csak valamelyik nagy nemzetközi szervezet moszkvai vagy oroszországi cége csinálta ezt a bizonyos értékbecslést, és ebből következően azt gondolom, az sokkal inkább autentikus, mint egy ehhez képest nyilvánvaló szakmai sületlenségeket tartalmazó másik értékbecslést, amire alapozva lehet mondani mindenfajta számot.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!