Mihályi Péter
- Részletek
- 2011. február 07. hétfő, 05:34
- Mihályi Péter
Ki a hülye?
Önkritikára szólította fel péntek délután a Nemzetgazdasági Minisztérium a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Ez nem vicc, a Matolcsy-féle minisztérium saját közleményének címébe is befogalmazta ezt a vágyat: „Önkritikát várunk az IMF-től.”
Először is – hangzik a magyar érvelés – , maradjanak csak csendben ott Washingtonban, mert ők sem jelezték előre a 2008-as világon átsöprő pénzügyi válságot. Ebből is látszik, hogy olyan nagyon nem értenek a gazdasághoz. Másodsorban pedig azért fogják be, mert a Bajnai-kormány működése idején, 2009 második felében nem tiltakoztak a 2010-es magyar költségvetés – úgymond – „hamis számai” ellen.
Szokatlan lépés, én ehhez hasonlóra sem emlékszem, de érthető. Mint köztudott, 2010 októberének utolsó hetében a magyar kormány azzal a megfontolással szakította meg a tárgyalásokat az EU és az IMF képviselőivel, hogy megszabaduljon a washingtoni pénzügyi szervezet speciálisan gazdaságpolitika elemzésre kiképzett szakembereinek kontrolljától. Az „oszd meg és uralkodj” logikának megfelelően gondoltak eljárni. Brüsszellel nyilván nem lehet összeveszni – már csak a soron következő magyar elnökség miatt sem –, de legalább az IMF-et kihagyjuk a játékból. Ebből a megfontolásból mondott le a magyar kormány arról, hogy igénybe vegye a korábban megkapott hitelcsomag utolsó részét. Nagy kár, hogy akkor ősszel nem akadt egyetlenegy szakértő sem a kormány háza táján, aki szólt volna: az IMF kontrolljától akkor sem szabadulnak meg, ha nem vesznek fel több hitelt. Ebben a szervezetben ugyanis – az Alapszabály 4. paragrafusa szerint – minden tagországgal folyamatos a konzultáció, és évi egy alkalommal megjelenik egy értékelő beszámoló akkor is, ha nincs érvényben hitelszerződés. Vagyis csak azért, hogy az IMF ne láthasson be a kormány kártyáiba, tökéletesen felesleges volt összeveszni velük. Sőt. Előre borítékolható volt, hogy „ezek” – a durva kitessékelés ellenére is – újra el fognak jönni Budapestre (ez meg is történt december első hetében), és azt is tudni lehetett, hogy a soron következő éves értékelés a lehető legkevésbé lesz megértő és bizakodó hangvételű. Az értékelés január 11-re készült el, de mostanáig tartott, amíg az IMF valamennyi döntésre hivatott testülete átnézte és véglegesítette a jelentést kísérő határozatokat és nyilvános közleményeket.
Őszintén szólva nem csoda, hogy ingerülten reagált a Matolcsy-féle minisztérium a magyar idő szerint csütörtökön napvilágra került 60 oldalas IMF-tanulmányra. Soha rosszabbkor nem jöhetett volna. A magyar kormány által január közepén megkezdett bizalomépítő kampány éppen kezdett termőre fordulni. Miután Orbán Viktor háromórás interjút adott a Wall Street Journalnek, és abban mélyenszántó reformintézkedéseket helyezett kilátásba, a külföldi elemzők sorra jelentették meg optimista nyilatkozataikat. Ennek nyomán a forint erősödött, a magyar államkötvények kockázati felára is csökkent a piacokon. Ezt a bizakodó hangulatot alighanem elrontotta a most közzétett IMF-jelentés, amely az eddig megtett intézkedéseket időlegesnek, elégtelennek és kockázatosnak nevezi, és ismét emlékezteti a külvilágot arra, hogy mindeközben a magyar kormány megnyirbálta több, a gazdaságpolitika alakításáért és értékeléséért felelős, független intézmény (Alkotmánybíróság, MNB, Költségvetési Tanács) hatókörét.
Rosszkor jött az IMF-jelentés azért is, mert az Orbán-kormány időzavarba került. A már említett Wall Street Journal-interjúban még arról volt szó, hogy február 15-én kerülnek nyilvánosságra a kiérlelt reformjavaslatok. De hát ezek láthatóan még távolról sincsenek készen. Gondoljunk csak az egészségügy átalakítása kapcsán kibontakozott, és a múlt héten felszínre került Fideszen belüli ellentétekre. Emiatt a kormány már legalább egy hete a február végi határidőt sugallja különféle sajtónyilatkozatok útján. Sőt, legújabban, már az IMF-jelentés után, Matolcsy György megpedzette a március elejei határidőt is.
De talán még ennél is jobban aggaszthatja a kormányt, hogy az IMF – mint afféle lelkiismeretes tanító néni – néhány mondatban le is diktálta a ceruzáját rágcsáló, haladni nem képes kisdiáknak, hogy miféle strukturális reformokkal lehetne 4 százalékponttal, elfogadható szintre csökkenteni a magyar államháztartás normálisan számolt (az elkonfiskálni remélt nyugdíjpénzeket figyelembe nem vevő) 5,1 százalékos hiányát:
még inkább rászorultsági alapra kell helyezni a szociális támogatásokat,
csökkenteni kell a közszféra létszámát,
racionalizálni kell a köztulajdonban álló közlekedési vállalatokat (MÁV, BKV, Malév),
ésszerűbben kell megszervezni a munkaerőpiaci segélyprogramokat.
Ez azért roppant kellemetlen a magyar kormány számára, mert a következő hetekben ez a négy pont lesz a mérce a külföldi megfigyelők számára. Ha mértékét tekintve és/vagy tartalmát tekintve nagyon mást fog bejelenteni a kormány, akkor ennek bizony kevés hitele lesz, és megint akut módon fenyeget az ország leminősítése.
Ez tehát a háttere a pénteki „kérjen bocsánatot az IMF”-közleménynek. Nagy kérdés, hogy lesz-e a világon mértékadó elemző és kommentátor, aki hitelt ad ennek. Hiszen a világsajtó még nem felejtette el, hogy szűk pár héttel ezelőtt a magyar kormány az Európai Uniót és az Európai Parlament képviselőit oktatta ki arról, hogy milyen is a korszerű médiatörvény. „Nem is tudnak magyarul!” – hangzott akkor az egyik érv. És tényleg nem tudnak, sem az EU-ban, sem az IMF-ben. Bizonyára Weöres Sándor lefordíthatatlan, kisfiúkról szóló négy sorát sem ismerik:
KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.