rss      tw      fb
Keres

Balsaival szemben, a rendőrség és a jogállam védelmében



2001. február másodikán Balsai István egykori igazságügy miniszter, ma a miniszterelnök megbízottja „a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról” címmel önálló képviselői indítványt nyújtott be az országgyűlésnek. A javaslat célja – legalábbis szerzőjének megfogalmazásában – az, hogy orvosolja „a demokratikus jogállamot és a polgárok alkotmányos alapjogait a 2006. év őszén ért sérelmeket”. Végre egy pont, ahol egyet tudok érteni Balsaival! 2006 őszén tényleg durva támadás érte a demokratikus jogállamot, tényleg sérültek, mégpedig többrétűen is, az alkotmányos alapjogok. Végre, a Fidesz megtalálta a demokráciához visszavezető utat! Izgatottan folytattam a szöveg olvasását és rögtön az emelkedett bevezető után ezt olvashattam:

„1.§ A 2006. szeptember 18. és október 24. között, a Magyar Köztársaság területén, a tömegoszlatásokhoz kapcsolódóan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, illetve garázdaság miatti elítélések, továbbá a bíróság hatáskörébe tartozó rendzavarás, garázdaság és veszélyes fenyegetés szabálysértése elkövetésének megállapításai semmisnek tekintendők, amennyiben az elítélés vagy a megállapítás alapját kizárólag rendőri jelentés, illetőleg rendőri tanúvallomás képezte.”

A politikusi tisztességről újra és újra feltámadó illúzióim egy pillanat alatt szertefoszlottak. Már megint rá kellett döbbennem, hogy Balsai és a Fidesz át akart verni, nem azt jelenti nekik a demokratikus jogállam, mint a világon minden demokratának. Persze tudom, nekik „nemzeti” illetve „plebejus” demokráciájuk van.(1) Innen nézve nyilvánvalóan a jogállam is „nemzetinek” illetve „plebejusnak” látszik. Az 1. § megfogalmazása szerint pedig a jogállam elleni támadást 2006 őszén a rendőri tanúvallomások jelentették. Még pontosabban megfogalmazva a rendőrség támadta meg a jogállamot és a demokráciát, ahogyan ezt a javaslat általános indoklásában olvashatjuk is. Ott megtudjuk, hogy a rendőrséget nem a zavargások felszámolására, hanem csak tömegmegmozdulásokra való hivatkozással vezényelték az utcákra. Ez a szó pedig – ha jól értem – azt jelenti, hogy csak ürügy volt arra, hogy – némi költői túlzással – a rendőröket, mint valami veszett vadat, tombolni szabadon engedjék. A rendőrök, a rendőrség és ezáltal a jogállam elleni támadások a demokrácia védelmezésének minősülnek Balsai érvelésében! Azt persze ő sem meri tagadni, hogy a rendőr, az ügyész, a bíró és az ügyvéd egyaránt a jogállam megszemélyesítői. Az ellenük intézett minden agressziót a jogállam elleni agressziónak kell tekinteni. Balsai szeretné, ha a kecskék (a szélsőjobboldal rohamosztagosai) is jóllaknának és a káposzta (a rendőrök kormány iránti bizalma) is megmaradna. Ezért két kiegészítést is tesz: egy időbelit (1.§) és egy az információ forrására vonatkozót. Ha ugyanis civil tanúk vagy beismerő vallomások is bizonyítják az elítélt bűnösségét, akkor nem kell semmissé nyilvánítani az ítéletet. Ám ez csak implicite szerepel a javasolt törvényszövegben, kifejtve kizárólag a részletes indoklásban olvasható!

Mi történt 2006 őszén?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy 2006 ősze miért olyan fontos a Fidesznek és személy szerint Orbánnak. Ennek legfontosabb eleme az, hogy a Fidesz politikusai igyekeznek az ellenállás mitikus ködébe burkolni az akkor elkövetett bűneiket és igyekeznek felmentetni és felmenteni az akkori bűnösöket. Álláspontom szerint valahogy így lehetne néhány tézisben összefoglalni mindazt, ami 2006 őszén néhány hónapon keresztül valójában történt (2):

a) Az eseményeket egy jól kigondolt, de ügyetlenül és bátortalanul végrehajtott államcsínykísérletként jellemezhetjük.

b) Értelmi szerzőit és elindítóit a Fidesz, végrehajtóit pedig a szélsőjobboldal tarka és rendkívül zavaros táborában kereshetjük. Az utóbbiba tartoztak a neonáci eszmékkel szimpatizáló futballszurkolók bandái, a Jobbik szimpatizánsai és tagjai valamint a különféle táltos- és egyéb hívő, ősmagyarkodó csoportok tagjai, akikhez nem kis számban csatlakoztak a Fidesz és Orbán hívei is.

c) A Fidesz vezérkara megpróbált minden számára akkor elfogadhatónak tűnő eszközt igénybe venni a siker (Gyurcsány kormányának lemondatása) érdekében. Tömegtüntetéseket és permanens nagygyűléseket szervezett, lehetőleg úgy, hogy a legtöbb alkalmat adja a szélsőjobboldalnak a zavargásokra. Ultimátumot intézett a parlamenthez és a kormányhoz. Soha, egyetlenegyszer sem foglalt világosa és egyértelműen állást.

d) A Fidesz együttműködött az utcákon pusztító neonáci-szélsőjobboldali csoportokkal. Ezt látszik bizonyítani a Wikileaks által nyilvánosságra hozott amerikai nagyköveti jelentés is. Az utcákon tomboló neonáci-szélsőjobboldali csoportok követeléseit Orbán Viktor fogalmazta meg – az akkori sajtóban nem találunk rajta kívül senki mást, aki jelentős hatással volt az eseményekre. Megfordítva, az utcai erőszak Orbán érdekeit szolgálta és céljait követte.

e) A rendőrség vezetői a tévé székház előtt dilettantizmusukról és beosztottaikkal szembeni totális felelőtlenségről tettek tanúbizonyságot. Mindez korábban is fennállt, és szükségszerű következménye annak a rendészetpolitikának és szervezeti-hatalmi rendszernek, amelyet valamennyi párt kétségbevonhatatlannak tekintett, amelyet azonban mégis a jobboldal politikusai védelmeztek és védelmeznek a legeltökéltebben. Gergényi budapesti főkapitány, akit 2006 őszéig minden párt istenített, jó példája annak a kontraszelekciós folyamatnak, amely ezekből a belső viszonyokból eredt és ered ma is.

f) A tüntetők és zavargók elleni rendőri brutalitás is ebből a szervezeti és foglalkozási kultúrából eredt. Valamint az is, hogy a rendőri korrupció – ahogyan erre korábbi kutatásaink rávilágítottak – leginkább a szervezeten belül virágzik. Ez nem mellékvágány, szorosan összefügg a témánkkal. Rendőrök is követtek el bűncselekményeket ezekben a hónapokban, gyakrabban, koncentráltabban, mint máskor, és ami a fontos, mindenki számára láthatóan.

g) De ami a törvényjavaslat szempontjából a lényeg: 2006 őszén a demokrácia és a jogállam elleni támadás zajlott az utcákon. A rendőrség, vezetőinek dilettantizmusa és egyes tagjainak bűntettei ellenére is, a demokráciát és a jogállamot védelmezte!

Ez nem egy másik történet, ez ugyanaz, mint amit Balsai is előad. A különbség az, hogy ő a jogállam és a demokrácia ellen, az „új rendszerváltásért” harcoló szélsőjobboldali csoportok szempontjából meséli el, a fentiek viszont a jogrend és a demokrácia szempontjából fogalmazódtak meg.


An Arbitrary Anomaly – flickr/Jason A Samfield

Tudja-e Balsai, hogy mit tesz?

Tudja-e mik lesznek tettének következményei? Nagyon úgy néz ki, hogy nem tudja! Azt állítja, hogy a jogállam érdekében cselekszik, csakhogy amit tesz, az éppen a jogállam lerombolása. Ugyanazt teszi, mint a tévészékház lépcsőjén a rendőrökre támadó csürhe. Ó, bocsánat! Előbb-utóbb érdemrendek függnek majd a mellükön, akárcsak egykor Prónaynak, ugye? Netalán közülük kerülnek majd ki a rendőrség új vezetői? Ha a „tettrekészeken” és támogatóikon múlik, akkor bizonyosan így lesz. Ezért is szeretnének annyira a leendő rendőrtisztek közé beférkőzni.

Balsai és törvényjavaslata azt állítja, hogy a jogállamot védi. A következőkben nem az orbáni, hanem a szokásos értelemben használom a jogállam kifejezést. A jogállam többek között azt jelenti, hogy a polgárok és az igazságszolgáltatás intézményei között bizalom van. Ennek a bizalomnak a szándékos erodálását nevezzük weimarizálódásnak. 2006 és 2010 között az volt a Fidesz egyik legfontosabb célja, hogy bizalmatlanságot teremtsen a közhatalom intézményei iránt. Túlzottan nehéz feladata nem volt, mert a rendszerváltásnak még nem sikerült olyan intézményeket és kultúrát kimunkálnia, amely eleve kilátástalanná tehette volna a kísérletüket. Hogy a témánál maradjunk, a rendőrség iránti bizalom eléggé ingatag volt és az ma is. Balsai még mindig erre a bizalmatlanságra építi a javaslatát. De vajon megvédi-e ezzel a jogállamot, vagy ellenkezőleg lerombolja? A jogállam működésének egyik elengedhetetlen feltétele az igazságszolgáltatás intézményeinek politikai beavatkozás nélküli tevékenysége. Egy demokráciában egyetlen legitim lehetőség nyitott csak a politika számára, hogy befolyásolja ezeket az intézményeket: az igazságszolgáltatási politika formálása és törvényekben való megfogalmazása.

Balsai azt képzeli, hogy lehetséges mindössze néhány hétre korlátozottan csalónak és hazugnak nevezni a rendőröket. Bárkit közülük, válogatás nélkül. Azt képzeli, hogy ennek semmilyen hatása nem lesz a rendőrség iránti bizalomra és fordítva, a rendőrök politika iránti bizalmára. Ez több mint a szokásos politikusi korlátoltság, ez már vakhit! A Balsai-javaslat a rendőrség legitimitását kérdőjelezi meg. „Ez nem a rendőrség kollektív megbélyegzése” – válaszolja erre. Ha hiszi, ha nem, a rendőrök és a civilek számára az! Sőt! Hiába korlátozná néhány hétre a megbélyegzést, valójában azt mondja ki, hogy éles konfliktusszituációkban a rendőrök által tett tanúvallomásokat nem lehet hitelesnek tekinteni. Márpedig sokszor pont ilyen helyzetekben kell a rendőrnek intézkednie, és gyakran előfordul, hogy éles érdekellentét áll fenn a vádlott és a tanúvallomást tévő rendőr között. Lehet, hogy a Fidesz politikusai még sosem hallottak róla, de éppen az a rendőrség egyik feladata, hogy konfrontatív helyzeteket kezeljen. Kétségtelen, hogy erre a mai magyar rendőrség nem, vagy éppen hogy csak alkalmas. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy a rendőrök által elkövetett hibákat és bűnöket éppúgy, ahogyan minden más állampolgár esetében is, kizárólag egyedi eljárásban lehet megítélni – legalábbis egy jogállamban. Ismét más kérdés a tudományos kutatás, amikor valószínűségi állításokat teszünk a rendőrség működésére és a rendőrök viselkedésére vonatkozólag. Kissé egyszerűbben fogalmazva: Balsai javaslata azt állítja, hogy a rendőrök tisztességtelenek. És azt hiszi, hogy ez az ítélet néhány hétre korlátozható.

Téved Balsai akkor is, amikor azt állítja, hogy „ez nem beavatkozás az igazságszolgáltatásba”. Még több is annál! A kormány és a parlamenti többség úgy viselkedik, mint egyes rendőrök, akik – mert ők alkalmazzák a törvényt – felette állónak képzelik magukat. Orbánék is ezt képzelik, azon az alapon. hogy most ők hozhatják a törvényeket, olyat, amilyet csak akarnak. Voltak törvények a rendszerváltás előtt is, mégsem volt jogállam, hisz a törvények lehetnek jogtalanok is. Balsai javaslata pont ilyen. Kíváncsi vagyok, vajon hogyan szerzi majd vissza a rendőrök bizalmát a Fidesz!

Cui prodest?

Miért vállalja ezt a szerepet Balsai, illetve a Fidesz? A legkézenfekvőbb feltevés az, hogy érdekében áll általában megrágalmazni a rendőröket. Érdekében áll, hogy minél stabilabb támogatást biztosítson önmaga számára a szélsőjobboldali, sőt neonáci körökben. A Balsai-javaslat célja a Fideszt szolgáló szélsőjobboldali pusztítók jogkövetkezmények alóli mentesítése. Ahogyan kártérítésük is, azt igyekszik bizonyítani, hogy Orbán céljait akár még bűncselekmények elkövetésével is büntetlenül lehet szolgálni. A múltban és majd a jövőben is.

A jogállamot és a demokráciát nem a rendőrök válogatás nélküli, nyilvánvalóan önös politikai érdekekből történő megrágalmazásával lehet megvédeni. A rendőrség, amennyiben az erőszak, a kiszolgáltatottság és a privilégiumok ellen a szabadságjogok, az emberi méltóság védelmében lép fel, a demokrácia elengedhetetlenül fontos intézménye. Ez az, ami az Unió régebbi tagállamaiban oly nagy tiszteletet biztosít a rendőröknek. Nézzük csak, mit kapott eddig Orbán kormányától a rendőrség? Ígéreteket, mint minden más eddigi kormánytól. Ígéretet arra, hogy többen lesznek, ígéretet arra, hogy militárisabb lesz, hogy még az eddigieknél is inkább a parancsuralom fog érvényesülni. Aztán kapott bizalmatlanságot és provokatív ellenőrzést. Ja, és még valamit, leértékelést, hiszen az eddigi belső feszültségeket még megtoldották egy elitegység (Terrorelhárító Központ) létrehozásával és elkülönítésével, ahol 5–15-ször akkora bérpótlékot fizetnek, mint egy tűzszerésznek. Másként fogalmazva, pontosan azt nem kapja meg a rendőrség, amire egy demokráciában szüksége lenne: a középosztályba emelkedést, a (nem fideszes értelemben vett) polgári kultúrát, a megbecsülést, a minden polgárral azonos jogokat. Balsai javaslata rendőrségellenes, demokrácia- és jogállamellenes. Ha elfogadják, a parlamenti többség szégyene lesz.


Krémer Ferenc                   



(1) Az újmagyarban a demokrácia a tekintélyes emberek korlátlan uralma.

(2) Mindez természetesen a rendelkezésre álló anyagok tudományos elemzéséből levont következtetés. Úgy is mondhatnám, hogy egy remek magyarázó erejű munkahipotézis.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!