rss      tw      fb
Keres

Oszkó Péter: Akkor hát legyen harc



Gaál Szabolcs Barna, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) elnöke – Budai Gyula „elszámoltatási kormánybiztos” jelenlétében – csütörtöki sajtótájékoztatóján jelentette be,  hogy a Kehi befejezte a magyarországi kaszinóberuházások koncessziós szerződéseinek vizsgálatát, és ennek alapján a hivatal elnöke a sukorói projekt ügyében büntetőfeljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen hűtlen kezelés és hivatali visszaélés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. Gaál Szabolcs Barna a Gyurcsány Ferenc volt kormányfő érintettségét firtató újságírói kérdésre úgy válaszolt: az ő neve ilyen aspektusban a dokumentumokban nem jelent meg. Ugyancsak újságírói felvetésre elmondta, hogy Veres János és Oszkó Péter a feljelentésben is nevesítve vannak más volt kormánytagokkal együtt, utóbbiak nevét azonban nem árulta el.

***

Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szombat este a blogjában reagált a legújabb vádakra és az ellene is irányuló büntetőfeljelentésre.

Részletek:

„Talán túl megértő voltam már tavaly is az egyes választási kampányok hevében tett kijelentésekkel szemben, s azzal hitegettem magam, hogy majd eljön a konszolidált kormányzati munka ideje, amikor […] a szakmai kritikát megfogalmazóknak nem kell majd tartaniuk alantas karatkerromboló lejáratókampányoktól.

Sajnos éppen egyhetes családi pihenésem közben kellett meggyőződnöm róla, hogy amíg busásan megfizetett kormányzati munkások tekintik feladatuknak álhírek terjesztését, a dokumentumok hiányos bemutatása és lényegi adatok eltitkolása segítségével folytatott hamis vádaskodást, addig a jelzett közállapotok nem hogy nem fognak konszolidálódni, hanem mára már láthatóan az állam aktív beavatkozásának eredményeként lesznek egyre torzabbak, vezetik félre a tömegtájékoztatásban még hívőket és teszik védtelenné és kiszolgáltatottá azokat, akik próbálják megtartani és megvédeni a szakmai önállóságukat és függetlenségüket. Azok a hamis vádak és rágalmak, amiket az elmúlt napokban a KEHI jelenlegi elnöke, valamint az elszámoltatási kormánybiztos, illetve erre alapozva és láthatóan felettébb szervezett módon a kormánypárti sajtó terjesztett, végleg fel kellett, hogy rázzanak naiv ábrándozásaimból.”

„…úgy gondolom, itt az ideje, hogy azok is vállalják és viseljék is a felelősséget a tetteikért és megnyilvánulásaikért, akik másokról rendszeresen hamis rágalmakat terjesztenek, illetve akik az elfogult, manipulatív és hatalompolitikai célokat szolgáló félretájékoztatást és mások befeketítését iparszerűen űzik.”

„Az én eszközeim a független nyilvánosság és a jog, illetve amennyi mára maradt belőle.” Mint írja, ezeken a csatornákon fogja a következő napokban bemutatni, „milyen mértékben hamis, torz és félrevezető nyilatkozatokat tettek többen is személyemmel kapcsolatban, hogy hiányosan és megvágottan közzétett dokumentumok alapján hogyan igyekeztek még csak nem is először hamis gyanúba keverni, s a valós tények teljeskörű bemutatásával és megismerésével milyen nevetségesnek is tűnnek a vádaskodások.”

Egyben bejelenti, hogy a jogi eljárásokat is megindítja.

***

Veres János véleményét a vádról Bolgár György interjújában olvashatják.

***

Vasárnap Oszkó Péter Tények és vádak címmel újabb, ezúttal hosszú írást tett közzé a blogján, mert mint írja: „magam és a tények védelmében kénytelen vagyok több időt és helyet szánni a részletek ismertetésére.”

Egyúttal azt is kilátásba helyezi, hogy a blogban elszaporodhatnak azok az információk és dokumentumok is, „amelyeket a rövid miniszterkedésem alatt volt módom látni és tapasztalni, egyebek mellett a jelenlegi kormánypárt és politikai holdudvara sajátos ügyeiről és cselekedeteiről”.

Oszkó szerint „a meghiúsult sukorói turisztikai beruházás évek óta arra szolgál, hogy jobboldali politikusok sokszor kedvükre kiválasztott és aktuálisan ellenfélnek, vagy legalább is túl hangos kritikusnak tekintett személyeket próbáljanak vele befeketíteni, még akkor is, ha állításaik már elsőre is értelmetlenek.” De ha bármiféle visszaélés kiderülne a sukorói telekcsere ügyében, „arra az esetre éppen személyesen én indítottam meg azokat a jogi eljárásokat, amelyek az állami érdekeket megvédték és a telekcsere semmisségének megállapítását indítványozták bírói fórumok előtt”, ezért „én semmiképp nem lehetek az elkövetője bármiféle visszaélésnek”.

Ezután beszámol a koncessziós eljárást lezáró szerződésről, a benne foglalt garanciákról, amelyeknek köszönhetően az „eddig még tisztázatlan körülmények között zajlott telekcsere miatt meghiúsult nagyberuházásból a magyar állam úgy tudott visszavonulni, hogy az érintett telkeit megtarthatja, a koncessziós jogot visszavonhatta”. „Nehéz elképzelni ennél jobb, az állam érdekeit nagyobb arányban érvényesítő és jogilag biztonságosabb megoldást, illetve kényelmesebb jogi pozíciót a jelenlegi kormány számára.”

„Erről a nem mellékes körülményről a Magyar Nemzet annak ellenére felejtett el megemlékezni, hogy arról egy munkatársát pénteken egy telefonbeszélgetésben részletesen felvilágosítottam, s a párbeszédből úgy tűnt, ennek a körülménynek a jelentőségét, sőt az ügy szempontjából döntő mivoltát megértette. A Magyar Nemzet szombati számában megjelent cikkben azonban mindezekről említés sem esik.”

Oszkó idéz a Magyar Nemzet állításaiból, és részletesen cáfolja őket, illetve a folyamat különböző etapjaiban ismert és a közbülső döntések alapjául szolgáló tényeket vagy éppen a hiányukat írja le. Megjegyzi, hogy noha nyilvánvaló, hogy az általa hivatkozott feljegyzés a Magyar Nemzet birtokában van, és a KEHI is pontosan ismeri, a lap nem tesz róla említést, sőt az ellenkezőjét állítja annak, amit a feljegyzés bizonyít, nevezetesen hogy a tények hiányosságai miatt éppen ő kérte a pályázat elbírálásának elhalasztását. Sőt, a dokumentum erre utaló bekezdését „a Magyar Nemzet… elegánsan kivágta, s csak az ő alternatív igazságát alátámasztó egy bekezdést tette láthatóvá”, ahogy más bekezdéseket is kihagyott, amelyek ellentmondtak volna a koncepciós vádnak. „De a cikk címében alkalmazott megfogalmazások is tanúbizonyságát adják a minőségi újságírásnak, hiszen olyasfajta fordulatokkal élnek, mint ’Mentik a bőrüket Oszkóék’, illetve végképp érthetetlen módon, miszerint ’Megdőlt Oszkó Péter alibije’. Ítélje meg mindenki a saját ízlése szerint, hogy vajon ez a módja-e a tények elfogulatlan, teljes körű és kiegyensúlyozott bemutatásának.”

Oszkó Péter így zárja az írását: „Megjegyzem, semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy ezen dokumentumokat a KEHI eljuttatta az ügyészségre, már csak azért sem, mert tudomásom szerint az ügyészség már másfél éve, 2009. szeptember 7-i határidővel az összes, a koncessziós pályázattal kapcsolatos dokumentumot bekérte a Pénzügyminisztériumtól, így feltételezem, hogy az itt ismertetett feljegyzések egyébként vágatlan formában amúgy is a rendelkezésére álltak. Így aztán nehéz lenne bármiféle hirtelen fordulatot feltételezni az eddig is folyó nyomozás menetében. Az e heti események nyomán sokkal inkább az a kérdés merül fel, hogy ha bárki ilyen mértékben hamisan mutatja be a nyilvánosság előtt a koncessziós pályázat és szerződéskötés folyamatait, annak milyen jogkövetkezményekkel kell számolnia.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!