Opendemocracy.net – Magyarország médiája: a reformcsapda



Orbán Viktor magyar miniszterelnök európai parlamenti látogatását 2011. január 19-én tiltakozás fogadta, amelynek keretében a testület néhány tagja leragasztotta a száját és „Cenzúrázva” feliratú lapokat tartott a magasba – írja az opendemocracy.net honlapján közzétett írásában Darian Pavli. (Pavli a Nyílt Társadalom Jogi Kezdeményezés  Információs és véleménynyilvánítási szabadság programjának vezető jogásza. Korábban a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet dél-balkáni kutatója és az EBESZ albániai missziójának vezető jogásza volt.)

A parlamenti képviselők a magyar kormány vitatott új média „reform” törvénye miatt ellenkezésüket fejezték ki. Aggodalmaikat azonban nem elég széles közben osztják az Európai Unióban, ahol a budapesti törvénykezésre adott nem megfelelő válasz zavaró kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az unió ki akar-e állni azért, hogy tagállamaiban érvényre jussanak a  demokratikus értékek.

A kormány reformjai egy az ország demokráciájának radikális átalakítására irányuló, átfogóbb erőfeszítés részét alkotják, amely Orbán Viktor Fidesz pártjának a 2010. áprilisi választokon aratott győzelme után kezdődött meg.

A 2011. január 1-jén, Magyarország soros uniós elnökségének első napján életbe lépett új törvények talaját jól előkészítették egy sor alkotmánymódosítással és az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozásával, továbbá azzal, hogy az ország számos független intézményének élére a Fidesz iránt lojális embereket helyeztek. Kornai János, Magyarország talán legnagyobb tiszteletnek örvendő közgazdásza és politikai kommentátora az Orbán-kormány ténykedését Vlagyimir Putyin oroszországi rezsimjéhez hasonlítja.

Orbán Viktor azzal érvel, hogy a médiatörvény minden elemét elfogadták már egyik vagy másik uniós tagállamban. Ez az állítás félrevezető, mert egyetlen ország sem fogadott el ilyen fajta rendezett csomagot, amelyet ilyen egyértelműen politikai aggodalom mozgat. A törvény leginkább problematikus vonásai – beleértve azt, hogy ítélkezési jogot biztosít új őrtestületeknek médiatársaságok engedélyeinek megtagadása, vagy bevonása ügyében – valójában a szovjet világ tájékoztatási minisztériumainak tekintélyelvű megoldásaira emlékeztetnek.

Egy járulékos folyamat olyan helyzetet teremtett, amelyben a reform egésze alattomosabb, mint egyes részei. Ez a folyamat 2010 júliusában kezdődött a magyar alkotmány egyik módosításával, amelyet Orbán Viktor pártja, a Fidesz a választásokon szerzett több mint kétharmados parlamenti többségének köszönhetően tudott keresztülvinni. A módosítás megszüntetett egy szabályt, amely arra kötelezte az államot, hogy megakadályozza a médiamonopóliumok létrejöttét, és ezzel elősegítse a média pluralitását. A helyére egy orwelli formula került arról, hogy az állampolgároknak joguk van „a közéletről szóló megfelelő tájékoztatáshoz”.

Ez csupán az előjáték volt: azóta a kormány a parlament feletti ellenőrzését arra használta fel, hogy három különböző médiajogszabályt léptetett életbe, amelyek az új médiahatóságoknak példátlan jogokat biztosítanak.

Ezek minden – nyomtatott, sugárzott és online – médiától (függetlenül attól, hogy magán- vagy köztulajdonban van) megkövetelik a nemzeti és európai ügyekről szóló „hű és objektív” tájékoztatást, a működéshez a hivatalos regisztráció megszerzését írják elő, és megkövetelik, hogy a média tartózkodjon bizonyos (közelebbről meg nem határozott) csoportok, továbbá (meg nem határozott) családi és vallási értékek megsértésétől.

E normák homályos volta a sajtót kiszolgáltatja az új médiahatóság értelmezéseinek. Mi több, a tanács összetétele teljesen egyoldalú: elnökét és négy tagját a Fidesz nevezi ki, nem hagyva helyet az ellenzéki vagy független képviseletnek. Ráadásul szankcionálási jogai csak korlátozott mértékben képezik jogi felülvizsgálat tárgyát – úgy tűnik, ez a szabály nem egyeztethető össze az Európai Emberi Jogi Konvencióval.

Amennyiben a tanács úgy ítéli meg, hogy valamely médium megsértette az új feltételeket, az adott orgánum komoly szankciókkal sújtható, egyebek mellett engedélye elvesztésével, büntetőbírságokkal, az interneten működő hírportálokat be lehet zárni a tartalmi követelmények megsértése miatt, és a tanács megkövetelheti, hogy bármely médium adja ki a gazdaságilag vagy szakmailag érzékeny kérdésekben őt tájékoztató informátorokat


A demokrácia lényege

Ez az új médiarezsim Magyarországon egyértelműen fenyegeti a sajtószabadságot. Ezért aggasztó, hogy az EU reagálása nem megfelelően foglalkozik a kérdéssel. Ehelyett az unió ugyanazt a határozatlanságot mutatja, amely eddig is aláásta azt a képességét, hogy nyomást gyakoroljon a sajtószabadság és a demokratikus nyíltság érdekében (például) Örményországban és Törökországban.

Az EU digitális ügyekkel foglalkozó biztosa, Neelie Kroes formálisan értesítette a magyar hatóságokat január 21-én, hogy a médiatörvény három vonatkozása, egyebek között a „túl széles körű” regisztráció-kötelezettség a jelek szerinti sérti az uniós szabályozást. Az a probléma, hogy ez a fajta reagálás azzal, hogy szűken csak az unió audiovizuális jogszabályaival való összeegyeztethetőségre összpontosít, önmagában túlságosan korlátolt, és valószínűleg visszaüt, mert alkalmat ad az Orbán-kormánynak, hogy csavarjon egyet az új törvényeken, és aztán azt mondhassa, hogy megfelelnek Brüsszel szabályainak.

Valójában ez a lényege a „kompromisszumos formulának”, amelyet a Neelie Kroesnek január 31-én Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes által küldött levél után értek el: a levél azt állítja, hogy a kormány módosítja a törvényt, biztosítandó, hogy az „teljes összhangban legyen a(z EU szabályozás támasztotta) követelményekkel.

Az Európai Uniónak fel kell emelni a tekintetét. Meg kell mutatnia, hogy komolyan veszi saját, az alapvető jogokról szóló chartáját, amely garantálja „a sajtó szabadságának és pluralizmusának” tiszteletben tartását. Ez úgy kell megtennie, hogy az ügyet a megfelelő szinten kezeli: nem technikai kérdésnek, hanem a nem vitatható demokratikus értékek kérdésének tekinti.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!