A titok nyitja
- Részletek
- Napi apró
- 2011. február 04. péntek, 02:47
- Andor Mihály
Olyan őszinte hévvel védi a fülkeforradalmi Fidesz-kormány azt a véleményét, hogy Magyarországon semmi nem fenyegeti a sajtószabadságot, hogy gondolkodóba estem. Lehet, hogy igazuk van? Miért látom én másképp? Micsoda titok lappang itt?
Aztán rájöttem a titok nyitjára. Azt a fajta sajtószabadságot, ami a fülkeforradalmárok fejében él, valóban nem fenyegeti semmi. Kósa Lajos segített, amikor a Klubrádió „Megbeszéljük” című műsorában nyilatkozott a minap: „A legbiztosabb jele, hogy Magyarországon a sajtószabadságot semmilyen veszély nem fenyegeti, hogy bármelyik sajtóban, ha megnézi, mindenfélét össze lehet írni vezető politikusokról, kormányról, anélkül, hogy ezért bárki, bármilyen büntetést kapna.” A mondat, mint egy fénycsóva, utólag megvilágította azt is, amivel főnöke két héttel ezelőtt az Európa Parlamentben cáfolta a médiatörvényt érő vádakat: „Cohn-Bendit tüzes szónoklatai azok ártatlan babahangok ahhoz képest, amit a magyar újságok írnak”.
Vagyis a fidesz-sajtószabadság azt jelenti, hogy mindenfélét össze lehet írni, és ezt nem büntetik. Van, aki ezt a szabadságot útszéli hangon folytatott gyalázkodásra és hazudozásra használja, mint a Fidesz újságírónak álcázott propagandistái tizenhat éve szakadatlan. Ezt továbbra is szabad lesz. Persze kell egy kis engedékenység: lehet szidni a kormányt is. Ha ez nem lép ki az újságok vélemény rovatából, akkor minden írás úgyis csak hatástalan szájalás.
De ha a sajtószabadság a hiteles tájékoztatást és az információkhoz való hozzájutást is jelenti, akkor már baj van. Ha a kézivezérlésű MTI híreket hallgat el, tényeket kicsit megfarigcsálva közöl, ha a köztelevízió és a közrádió tendenciózusan szerkeszt, és ha az állami vállalatok vagy intézmények nem hajlandók információkat adni a korrupciót leleplező cikkekhez, akkor aligha lehet sajtószabadságról beszélni.
Állampolgárként nem csak mások szabadon kifejtett véleményére vagyok kíváncsi, hanem a valóság tényeire is.
(Andor Mihály)
