Orbán sajtótájékoztatója: kiemelkedő, példátlan összefogás



Orbán Viktor sajtótájékoztatója szerdán a magánnyugdíjrendszer felszámolásának lezárásaként
Részletek


Egy újabb kiemelkedő és példátlan összefogás

„Úgy láttam, úgy illendő, hogy ha az ország egy nagy közös vállalkozásba belevág, és az akció véget ér, akkor tartozunk egymásnak annyival, de leginkább a kormány a választópolgároknak tartozik annyival, hogy közösen áttekintik a helyzetet, és mivel az egyik legnagyobb strukturális reform – hogy a liberális közgazdászok nyelvén beszéljek, és hogy a saját magyar nyelvünkön beszéljek: az ország átszervezésének egyik legfontosabb területe – éppen a nyugdíjrendszer átalakítása, ezért a magánnyugdíjrendszer harmadik pillérének a kiiktatása, illetve az ezzel a következménnyel járó átalakítás olyan esemény, amely indokolja ezt a sajtótájékoztatót, és indokolja azt is, hogy segítséget kérjek Önöktől, és arra kérjem Önöket, hogy legyenek kedvesek és tolmácsolják Magyarország tévénézői, rádióhallgatói és újságolvasói számára a magyar kormánynak a köszönetét azért az összefogásért, amelyet a nyugdíjrendszer átalakítása ügyében mutattak. Ez egy újabb kiemelkedő és példátlan összefogás, ha a megelőző hetekben-hónapokban tippelni kellett volna, hogy a hárompilléres nyugdíjrendszernek a fölszámolása mellett és a kétpilléres rendszerbe való visszalépés mellett körülbelül milyen arányban foglalnak állást majd a magyar választópolgárok, akkor nagyon kevesen lettek volna, akik azt mondták volna, hogy 97 százalék egy irányban – bármelyik irányban, de 97 százalék egy irányban – fogják majd kifejezni a véleményüket, és egyetértésre fognak jutni egymással.

Kétharmados választási eredmény, azt meghaladó önkormányzati választási eredmény, most a nyugdíjrendszer átalakításának egy nagyon fontos kérdésében egy 97 százalékos egyetértés: azt gondolom, hogy ezek mind-mind az összefogás és az együttműködés bíztató példái Magyarországon. Ezért gondoltam, hogy az első gondolat legyen a köszönet gondolata, illetve az első mondat hangozzon el a köszönet hangján ezért az összefogásért.”

Ez a lépés kellett ahhoz, hogy megmentsük a magyar nyugdíjrendszert az összeomlástól

„Másodsorban szeretném elmondani Önöknek azt is, hogy e nélkül a lépés nélkül, a hatalmas sikerrel zárult hatalmas összefogással zárult lépés nélkül a magyar nyugdíjrendszert nem lehetett volna fönntartani. Tehát egy nyolcvanszázalékos államadóssággal küszködő ország, amely iszonyatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a költségvetését a háromszázalékos hiányküszöb környékén tartsa, az egész egyszerűen nem engedhet meg magának, képtelen kigazdálkodni egy hárompilléres nyugdíjrendszert. Efelől sokan kételkedtek, de talán látva most a világgazdaság fejleményeit, ismerve a magyar költségvetés és a magyar gazdaság számait, talán ma már kevésbé érzik túlzásnak azt a mondatot, hogy ez a lépés kellett ahhoz, hogy megmentsük a magyar nyugdíjrendszert az összeomlástól. Közel volt, fenyegetett az a helyzet, ami tőlünk nem olyan távoli országokban már bekövetkezett, amikor eljön a pillanat, hogy a magyar állam egész egyszerűen nem tud fizetni. Például nem tud nyugdíjat fizetni. Ez a veszély nagyon közel volt. Örülök, hogy sikerült elhárítani, és az elhárításhoz az is kellett, hogy a visszalépőknek az aránya ilyen magas legyen.”

Magyarország kimenekült az kezelhetetlen államadóssággal rendelkezők sorából

„Nemcsak a nyugdíjrendszert sikerült így megmenteni, hanem hozzákezdhetünk az államadósság érzékelhető mértékű csökkentéséhez is. Amely hosszú távon helyezi biztonságba Magyarországot, a nyugdíjakat és a mai fiatalok jövőjét is. Az államadósság az első számú ellensége ma Magyarországnak, ezt kell csökkentenünk. Szeretném, ha tudnák, hogy egész Európában a 2011-es évben Magyarországot leszámítva csak egyetlen ország képes arra, hogy bármilyen kicsi mértékben is, de legalább csökkentse államadósságát. Olyan mértékben, ahogy mi fogjuk ezt megtenni a mostani döntés eredményeképpen, pedig senki sem képes a 2011-es évben. Sőt, ha megnézik a számokat, akkor azt fogják látni, hogy az euróövezet országai 2015-re a mainál magasabb adósságszinttel kénytelenek majd szembenézni, tehát mindaz, amit most Magyarországon teszünk, és aminek fontos része a nyugdíjrendszer strukturális reformja, az segít abban, hogy Magyarország kimeneküljön azoknak az országoknak a sorából, akik jól láthatóan egy-két éven belül szinte kezelhetetlen államadóssággal néznek majd szembe. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy Magyarország túlvan a világgazdasági válság keltette hullámok mindegyikén, jönnek még szembe hullámok, én nagyon mértéktartóan, realistán ítélem meg az európai gazdaságnak a kilátásait, a világválság a legkevésbé sem múlt el, és nagyon komoly kihívásokat tartogat a számunkra, nagyon komoly veszélyeket kell még elkerülnünk, illetve orvosolnunk.

Szeretném aláhúzni, hogy Magyarországnak ma az egész európai mezőnyben az a legfontosabb versenyelőnye, hogy egy-egy nagyon bonyolult és nehéz kérdést, mint például a nyugdíjrendszer átalakításának a kérdése estében, képes olyan mértékű összefogást létrehozni, amelyre ma nagyon kevés ország képes, ha egyáltalán. Tehát a legnagyobb ereje a gazdaságpolitikában ma Magyarországnak nem föltétlenül a gazdasági miniszter fölkészültsége, még csak nem is a miniszterelnök helyzetátlátó képessége, hanem a legnagyobb előnye és erénye ma Magyarországnak, a legnagyobb versenyelőnye az az összefogás, amely újra és újra létrejön, ha egy fontos kérdésben kell időnként nehéz és bonyolult kérdésben kell közösen állást foglalni, mint ahogy tettük ezt most.”

Az emberek vágynak arra, hogy bizalmat szavazhassanak a jövőnek, az államuknak

„Különösen annak fényében tartom nagyon nagy eredmények ezt a 97 százalékot, hogy azért az elmúlt húsz év tele volt a magyarok számára csalódással. Az elmúlt húsz évben a magyaroknak nem a bizalma, inkább a bizalmatlansága növekedett meg. A közügyek iránt, az állam iránt, általában az ország jövője iránt. Egy ilyen hangulatban, amikor az ország millióinak az a személyes élménye, hogy rengeteg személyes áldozatot vállaltak húsz év alatt, és cserébe leginkább csalódást és keserűséget kaptak, és kudarcokat kellett elviselniük, amelyek az ő felfogásuk szerint – és azt hiszem, nem tévednek – a legtöbb esetben nem az ő hibájukból következett be, egy ilyen helyzetben 97 százalékban bizalmat szavazni egy leendő vagy egy fönnálló állami nyugdíjrendszernek, ez pszichológiailag példátlannak tűnő és logikátlan fejlemény. Talán azt érdemes kiolvasnunk ebből, én legalábbis így magyarázom a fejleményeket, hogy az emberek vágynak arra, hogy bizalmat szavazhassanak a jövőnek. Hogy bizalmat szavazhassanak a saját államuknak, és bizalmat szavazhassanak Magyarország jövőjének.  A 97 százalék erről szól. Visszatér Magyarországon – nem mondom, hogy már visszatért, azt se mondom, hogy ez nagyon gyorsan fog bekövetkezni, de vissza fog térni Magyarországon – a bizalom a saját államunk iránt, és ha a saját államunk iránti bizalom visszatér, akkor visszatér a Magyarország jövőjébe vetett bizalom is.

Amikor az állam iránti bizalomról beszélek, szeretném felhívni az Önök figyelmét egy aprónak tűnő, de nem lényegtelen körülményre. Ez egy nagyon bonyolult államigazgatási akciósorozat volt. És levezényelni az állami igazgatásban dolgozó munkatársaknak is rendkívül nehéz volt. Egy országos akcióról beszélünk, nem lehetett tudni, mennyien lesznek, milyen rohamokra kell számítani, a terhelés nem volt folyamatosan elosztott terhelés, és azt kell mondanom, hogy a magyar államigazgatás jól állta a sarat. Tehát miközben azoknak is köszönetet mondok, akik döntést hoztak a saját nyugdíjuk jövőjéről, köszönetet kell mondanom az államigazgatásban  dolgozók közül azoknak, akik ennek a munkának a kivitelezésében részt vettek. Fennakadás nélkül, tisztességesen bánva az emberekkel, megadva nekik azt a tiszteletet, amelynek a jegyében szeretnénk az állam ügyeit intézni, ez egy nagyszerű államigazgatási-kormányzati teljesítmény volt a részükről. És ilyen apró sikerekből is épül az állam iránti bizalom újra fölépülése és megerősödése is.”

No ugye, hogy volt választási lehetőség; a választás szabad volt, a döntés felnőtt döntés

„Ez a 3 százalék [a maradók] épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani, no ugye, hogy volt választási lehetőség. Hiszen több mint százezren döntöttek úgy, hogy nem azt az utat járják, amit a kormány javasol, hanem egy másikat. Egy 100 százalék nekem is gyanús lett volna. De így, hogy volt 3 százalék, és teljesen világos volt, hogy egyetlen ember sem maradt le a magánnyugdíjrendszerben való maradás lehetőségéről technikai okok miatt, innentől kezdve azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a választás szabad volt. Kétségkívül nehéz kondíciók között kellett döntést hozni, de mindenki maga dönthetett a saját jövőjéről úgy, hogy ismerte egyébként a feltételeket. Tehát ez egy felnőtt döntés volt mindenkinek a részéről. Jól megvitatott, nem hogy jól: hevesen megvitatott, jól átsütött vita volt ez, minden porcikáját ismertük, a jövőt illetően természetesen vannak bizonytalansági elemek, de azért mégis ezt az egész helyzetet a magyar közvélemény alaposan áttárgyalta… tehát mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy felnőtt ember módjára hozzon döntést… És hosszú távon nem is szándékozunk változtatni azon a tényen, hogy mindig azok fognak jobban járni, akik bent maradnak a közös, szolidaritási alapú rendszerben.”

Ezek nagyon magabiztos emberek, megfelelő anyagi kondíciókkal, akik az összefogás keretein kívül maradtak

„Tehát szeretném, ha teljesen világos lenne: azok, akik közösséget vállalnak, együtt vállalnak kockázatot, akik felelősséget vállalnak egymásért, azok mindig jobb kondíciókkal fognak majd gondoskodni a saját jövőjükről, mint azok, akik egyéni utat választanak. Mi az egyéni utat nem zárjuk ki, de egyáltalán nem gondoljuk, hogy az egyéni út meg a közös út azonos kondíciók mellett kell hogy működjön. Azt gondoljuk, hogy az egyéni szabadság lehetőségét nyitva kell tartani, és világossá kell tenni, hogy milyen fajta előnyökkel jár, ha közösen akarunk megoldani egy problémát. Például azt a gondot, hogy mindannyian meg fogunk öregedni, és valamilyen módon gondoskodnunk kell az időskori biztonságunkról. Külön akarjuk ezt megoldani, vagy azt gondoljuk, hogy olyan formákat támogatunk, amelyben közösen oldjuk meg ezt a problémát. És akik azt választják, hogy ezt közösen oldják meg, azoknak bizony kedvezőbb feltételek mellett kell ezt megtenniük, mint azoknak, akik a saját útjukat akarják járni. Amit, még egyszer mondom, ha így döntenek, van hozzá elég erejük, így számolták ki, akkor tegyék meg. Tehát én nem kívánom őket egy pillanatig sem bírálni, sőt, örülök, hogy Magyarországon van százezer olyan ember, aki azt gondolta, hogy egy állami nyugdíjrendszertől teljesen függetlenül is meg fog állni a lábán. Magyarország elmúlt ötven évét figyelembe véve ez egy rendkívül bátor döntés. Ezek nagyon magabiztos emberek kell hogy legyenek, valószínűleg megfelelő anyagi kondíciókban is vannak, és úgy gondolják, hogy az összefogás teremtette biztonság keretein kívül is képesek saját maguk meg a gyerekeik biztonságát megteremteni. Tehát én elismeréssel adózom azoknak, akik bátrak, és ezt az utat választják. Ugyanakkor nyilvánvalóvá szeretném tenni, hogy az ország többsége szerintem erre nincs alkalmas gazdasági helyzetben és állapotban. Nekik az összefogás révén van esélyük arra, hogy biztonságos, kiegyensúlyozott, megbecsült időskoruk legyen. És őket segíteni kell ebben az összefogásban. Ezért a köznyugdíjrendszer mindig több lehetőséget fog kínálni, mint a magánnyugdíjrendszer. Ez a jövőben is így lesz. Legalábbis szándékom szerint mindenképpen.”

Illúzió, hogy alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható

„Én nem akarok vitát folytatni semmiféle magánpénztárral. Ez a vita eldőlt. Szerintem kár illúziót kelteni vagy olyan benyomást kelteni a magyar közéletben, mintha bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne. Nem lehet. Ez egy végleges rendszer. Kétpilléres magyar nyugdíjrendszer. Ezt nemcsak mint alkotmányjoghoz valamelyest konyító ember mondom, hanem mint olyan ember is, aki benne van a következő alkotmány előkészítésében. Tehát biztosak lehetnek abban, hogy a magyar nyugdíjrendszer egy kétpilléres nyugat-európai nyugdíjrendszer lesz, visszacsatlakozunk azoknak a nyugat-európai országoknak a világához,  ahol kétpilléres a nyugdíjrendszer. Van az önkéntes, ami magánalapon működik, és van mellette egy szolidaritási alapú közösségi nyugdíjbiztosító, amely mindig állami tulajdonban van.”

Közép-európai megoldás helyett nyugat-európai megoldást választottunk

„Ez a klasszikus nyugat-európai rendszer. Mi 97-ben kiváltunk ebből a körből. Ugyanis hárompilléres rendszert csak azok az országok vezettek be, amelyekből a Szovjetunió akkortájt vonult ki. Tehát mondjuk úgy, hogy új demokráciái voltak Nyugat-Európának. A régi országok sose álltak át erre a rendszerre. És mi most nem csinálunk mást, mint egy kísérleti szakaszt lezárva visszacsatlakozunk a nyugat-európai államokhoz. Ez egy fontos érv volt ebben a vitában is, amikor valaki végiggondolta, hogy mondjuk egy németországi típusú nyugdíjrendszernek akar-e a része lenni, vagy inkább egy kísérleti cseh vagy lengyel nyugdíjrendszerben szeretne maradni. Nem olyan nehéz választani, ha az ember ezt jól végiggondolja. Tehát itt nem egyszerűen egy döntés született, hanem európai megoldások közül választottunk, és közép-európai megoldás helyett itt most egy nyugat-európai megoldást választottunk. Persze a világban megoszlanak a vélemények arról, hogy a nyugat-európai megoldás a jövőt illetően versenyképes-e vagy nem.”

A szülők döntése alapján természetes módon születik egyre több és több gyermek

Orbán szerint a nyugdíjrendszer gondjainak megoldása nem a nyugdíjrendszeren belül van, hosszú távú fenntarthatósága ugyanis a foglalkoztatás bővítésében és a demográfiai mutatók javításában rejlik. Európában Magyarország akkor lesz versenyképes, ha utoléri, majd elhagyja az EU átlagát a foglalkoztatottságot illetően. És „több gyermeknek kell születnie annak érdekében, hogy demográfiailag ne gyengüljön meg a nyugdíjrendszer. Ehhez meg családpolitika kell, ennek a családpolitikával kombinált adórendszer az egyik példája, hogy hogyan próbálunk Magyarországon egy családbarát világot kiépíteni, amelyben a szülők döntése alapján természetes módon születik egyre több és több gyermek.”

A nyugdíjtípusú befizetések fedezzék a nyugdíjtípusú kifizetéseket

„Nincs befejezve még a strukturális  reformja a nyugdíjrendszernek. A cél, amit el kell érni, az az, hogy a nyugdíjrendszer közösségi kasszája egyensúlyban legyen. Tehát pénzügyileg úgy kell átszervezni az ellátások rendszerét, hogy a nyugdíjtípusú befizetések fedezzék a nyugdíjtípusú kifizetéseket… ma a nyugdíjkasszából fizetünk olyan ellátásokat, amelyeket nem a nyugdíjkasszából, hanem egy szociális alapból kellene fizetnünk. És ez nem is igazságos a nyugdíjjárulékot fizető emberekkel szemben, akik azért fizették be a nyugdíjukat, hogy nyugdíjat kapjanak, és nem azért, hogy másoknak fizessenek nem öregségi típusú ellátásokat… Ezért a nyugdíjkasszát pénzügyi szempontból át kell világítani, meg kell tisztítani, a nyugdíjasok iránti bizalom helyreállítása érdekében csak a nyugdíjjellegű kifizetések szabad hogy ottmaradjanak, azokat pedig a befizetésekkel egyensúlyba kell hozni, hogy hosszabb távon is egyensúlyban maradjon a nyugdíjrendszer. A nyugdíjrendszer egyensúlyát még ebben az évben meg lehet teremteni. Úgy kell átalakítani a pénzügytechnikai rendszerét a nyugdíjrendszernek, hogy ez már a következő év elején egy egyensúlyban lévő alapként tudjon működni. Erre van esély, ezen nagyon sok munkacsoport dolgozik február közepéig remélem, hogy szakmailag kiérlelt javaslatokat tudnunk majd bemutatni az országgyűlésnek, illetve majd a teljes országnak is.”

A politikai hazugságból és őszintétlenségből fakadó keresztfinanszírozások

„Az első vállalás, aminek eleget tettünk, én ezt megmondtam a választási kampányban, hogy a nyugdíjrendszert nem engedjük összeomlani. Nyugdíjasok ellátatlanul nem maradhatnak. A második, hogy a nyugdíjak reálértékét meg fogjuk védeni. Ezt a tavalyi évben is sikerült megtenni, és idén is meg fogjuk védeni. Tehát a választási kampányban tett vállalásainkkal összhangban képesek vagyunk a biztonság, a kiszámíthatóság és a hosszú távú fenntarthatóság irányába átalakítani a nyugdíjrendszert… Tudom, hogy kicsit zűrzavarosnak tűnik, amiket én mondok. De minden mondat, amit a magyar gazdaságra vonatkozóan mondok, mind azt célozzák, hogy átlátható, világos rendszereink legyenek… Ezek a szocializmusból megmaradt meg ilyen ravaszkodós, a politikai hazugságból és őszintétlenségből fakadó ilyen keresztfinanszírozások, hogy azt se tudjuk, mi micsoda, és hogy miért fizetek én az öregségi nyugdíjam kasszájából egyébként szociális ellátást meg idő előtti nyugdíjba menetelt, az teljesen fölfoghatatlan. Így nem is tud helyreállni a bizalom… Korrekt elszámolás, hosszú barátság. Átláthatóság. Ezek a nagyon egyszerű emberi dolgok kell hogy érvényesüljenek a legbonyolultabb pénzügyi rendszerek esetében is… Az emberek nem bíznak meg olyan rendszerekben, amiket nem értenek.”

Közpénzügyi szabályrendszert az alkotmányba

„Most nem akarok más témákba átmenni, de amit én például leginkább személyesen szeretnék majd hozzáadni az alkotmányozáshoz, az egy közpénzügyi szabályrendszer. Amit szeretnék az alkotmányba belefoglalni. És szeretném, ha az alkotmány ezt a garanciát a nyugdíjasoknak is megadná.”

„A jó úton járunk, azt akartam csak ezzel mondani összességében.”

Nekem hiába mondják az alkotmányjogászok, hogy egy alkotmány nem tud megvédeni bennünket a rossz kormányzással szemben

Az államadóssággal kapcsolatban kérdésre válaszolva Orbán Viktor elmondta: egyetért azzal a Németországban és Lengyelországban működő rendszerrel, amely az alkotmányban szabályozza az államadósságot. Ezekben az országokban ugyanis ha az államadósság elér egy meghatározott szintet, akkor automatikusan - külön döntés nélkül - államadósság-csökkentő mechanizmusok lépnek életbe. „Én támogatom ezt a megoldást.” „Én 52 százalékos GDP adóssággal adtam át Magyarországot 2002-ben. És 2010-ben ez nyolcvan százalék. Ez egy gazemberség. Ez egy gazemberség. Ilyet nem lehet csinálni egy országgal. És nekem hiába mondják az alkotmányjogászok, hogy egy alkotmány nem tud megvédeni bennünket a rossz kormányzással szemben, ez nem így van. És az elmúlt húsz év két legnagyobb bajával szemben nem védett meg bennünket az alkotmány. Kifosztották az országot, nem rögzítettük alkotmányos szinten a legfontosabb stratégiai vagyontárgyakat, másodsorban pedig nem voltak közpénzügyi szabályok, és nem védett meg bennünket az alkotmány attól, hogy rossz kormányok és rossz parlamentek az országot és a gyerekeinket a reménytelenség szélére vigyék. Ez tarthatatlan. Ezzel szemben az alkotmánynak védelmet kell nyújtani. Ezért vagyok híve a közpénzügyi szabályoknak.”

Ez kétségkívül egy intellektuálisan komoly kihívás, de dolgoznak rajta a szövegezők

Orbán Viktor szerint egyébként az új magyar alkotmányba „nem az lesz a nagy dolog, hogy beleírjunk egy ilyen szabályt, hanem hogy kell alkotni egy külön törvényt – egy átmeneti szabályt –, amellyel rá kell szorítanunk a következő kormányokat, hogy hogyan kell közeledni az államadósság elfogadható szintjéhez.” Nemcsak megvédeni kell az országot a további eladósodásból, hanem garanciát kell kapni arra, hogy az ország ki fog törni az adósságcsapdából. „Ezért jogalkotói szempontból bonyolultabb lesz megalkotni a közpénzügyi szabályokat, mint egyébként a messze az 55 százalék alatt lévő német és a még mindig az alatt lévő lengyel állam esetében volt. Ez kétségkívül egy intellektuálisan komoly kihívás, de dolgoznak rajta a szövegezők, hogy megtaláljuk a megfelelő, ugyanakkor a mindenkori kormányok számára kellő mozgásteret hagyó szabályrendszert.”

Nem akarok én senkit se meggyanúsítani semmivel

„Azt tudjuk, hogy nagyságrendileg ez idáig a magánnyugdíjpénztárnak, ahogy mi fogalmazunk, tőzsdézésre, mintegy harmincmilliárd forintot adott át az állam. Tehát egy évben 360 milliárdot. Ezt most nem kell átadnia, ezt a pénz beleteszi az állami nyugdíjrendszerbe, a közösségi nyugdíjrendszerben marad.” „A legnehezebb kérdés, hogy mennyi az annyi. És nem akarom elrontani ezt az összefogásról szóló sajtótájékoztatót, és nem akarok én senkit se meggyanúsítani semmivel, de azt tudom mondani, hogy most ugrik a majom a vízbe. Most kiderül, hogy ami ott van, az mennyi. A magyar állampapíroknál olyan sok vita nincsen, mert a magyar állampapírnak van egy lejárata, egy értéke, egy kamata, azt ki tudjuk számolni. Az visszajön az államhoz, azt rögtön kivezetjük, ezzel csökkentjük az államadósságot… Ennek a számai szerintem április környékére világosak… látni fogjuk, hogy ebből az államhoz visszakerült vagyonból mekkora az az összeg, ami tulajdonképpen az állammal szembeni tartozás volt, tehát kivezethető, és abban a pillanatban lemegy az államadósság szintje, lemegy a kamatfizetési kötelezettség is, ez majd a 2012-es költségvetésre jótékony hatást fog gyakorolni. De az igazi kérdés nem ez. Hanem az, hogy a nem magyar állampapírban lévő papírok, amik részvények, azok mit érnek. Ezért szerintem ennek a mostani magánnyugdíjrendszer fölszámolása utáni átadás-átvételnek legalább olyan pontosnak, precíznek kell lenni, s a jelentősége legalább annyira fontos, mint a kormányzati átadás-átvételkor volt. Itt pontosan mindent meg kell nézni. Mert aztán hogy egy-egy értékpapír mennyit ér, amikor megvették, mennyit ért, most mennyit ér, mik a kilátásai, ezeket egyenként meg kell vizsgálni. Hogy mekkora az a vagyontömeg, amit így központi vagy közösségi nyugdíjkassza rendelkezésére lehet bocsátani, ennek a számnak a tisztázása szerintem jó néhány hónapot igénybe fog venni. Most nagyságrendes becslések vannak, a Financial Timesban láttam ma reggel egy becslést, a múlt héten láttam egy ilyen nyugat-európai szakértői becslést, én megvárom, amíg az átadás átvétel megtörténik, és látjuk pontosan a számokat.”


Forrás: a fidesz.hu videója


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!