rss      tw      fb
Keres

Az arab világ dacol a félelem falával



„Egy fal dől le a Földközi-tenger másik partján, egy láthatatlan, de mindenütt jelen lévő fal, amely évtizedeken keresztül legfőbb mozgatórugója volt a bizonytalan legitimitású rezsimeknek” – írja vasárnapi vezércikkében a Le Monde. A félelem építette falról van szó, a minden területet, „elsősorban a rendőrséget és az igazságszolgáltatást eluraló rendszerszerű önkénytől” való félelem, amely buzgón felmorzsolt mindenkit, aki a jogait merte követelni.

A félelem „annak az állami erőszaknak a következménye volt, amely egy szűk, de teljhatalommal rendelkező kör döntésére bízott mindent, egyben biztosította a büntetlenségét.” És azé a hatalomé, amely politikai alternatíva hiányában brutálisan terjeszkedett, s „a fennálló rezsimeket a minden mást kirekesztő rendszerek legrosszabbikává tette”.

„A fal először Tunéziában engedett egy hosszú ideig megalázott nép csapásainak, amely hirtelen elszánta magát, hogy nem fogadja el többé a rá mért sorsot. És beomlott január 28-án Kairó, Alexandria és Szuez utcáin, egyszer és mindenkorra bebizonyítva, hogy az egyiptomi nép nincs passzivitásra ítélve, ahogy sokáig állították róla.”

A tunéziai példa nyomán egy maroknyi ellenzéki által hamarjában megszervezett négynapos tüntetéssorozat elég volt, „hogy példátlan vezetési válságnak nyisson utat annak az arab óriásnak az élén, amely az egymást követő, Mubarak által betöltött elnöki mandátumok során a Közel-Kelet egyik ’beteg emberévé’ vált”.

Egyiptom hosszú időn keresztül az arab világ vezérhangja volt, ezért gyakorol még nagyobb hatást a környezetére a Nílus két partját megrázó földrengés, mint amilyet a tunéziai forradalom gyakorolt. „Olyannyira, hogy a tévedés nagyobb kockázata nélkül állíthatjuk, hogy a félelem ma már a másik tábort jellemzi.”

„Ma már szétmarcangolja azokat az államokat, amelyek túl sokáig becsapták és elnyomták saját népüket, s a külső ellenség fenyegetésének kényelmes jelszavaival álcázták azt a törekvésüket, hogy hatalmukat megszállottan minden eszközzel megőrizzék.” Ezek a rezsimek ma reszkethetnek saját hatalmuk örökkévalósága miatt, meg persze amiatt, hogy évtizedek óta tartó, módszeres elzártságuk után – „amelyet azzal indokoltak, hogy a legkisebb engedmény is a biztos káoszt jelenti” – lehetetlennek látszik minden reformígéret.

„Két arab állam már bebizonyította a félelemstratégia képtelenségét. A félelem sem tudott megakadályozni két forradalmat. Hiába őriznek a nyugati demokráciák fájdalmas emlékeket az iráni rendszer bukásáról, amely 1979-ben ellenséggé változtatta a szövetségest, be kell látniuk, hogy semmi értelme tovább fedezni ezeknek a rendszereknek a galádságait”, amely rendszerek végső soron alkalmatlannak bizonyultak rá, hogy megakadályozzák a történelem mozgását. „Január 28-án az egyiptomiak nemmel feleltek arra a kérdésre, hogy Tunézia kivétel volt-e. És ma már valószínű, hogy nem ők lesznek az egyetlenek.”

(Kiemelések: a szerk.)


Az egyiptomi népfelkelésről szóló híreinket időrendben lásd itt
Az Index tudósítása percről percre

A hvg.hu beszámolója percről percre
Lásd még:
Iványi Márton írását a kitekinto.hu-n: Reng a föld az arab világban
A Metazin ismertetését az Izvesztyija elemzéséről:
Közel-keleti dominó


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!