rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban – „Ez felfoghatatlan, ez botrányos”, illetve „hajcihő”


ELLENE
Nyilatkozatban állt ki Schiff András mellett Elfriede Jelinek két másik osztrák író – Süddeutsche Zeitung: A nagy tisztogatás; Hazaárulók, zsidók, buzik – A Die Presse vendégkommentárja Bayer Zsoltról és a Fideszről – A pozsonyi Új Szó a magyar médiatörvényről – Az Európa Tanács kiáll az újságírók forrásainak védelme mellett

MELLETTE
A berlini Tagesspiegel cikke – A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége támogatja a kormányt – Kósa: az egész „hajcihő” a szocialisták szervezése alapján indult az ország ellen


ELLENE

Nyilatkozatban állt ki Schiff András mellett Elfriede Jelinek két másik osztrák író

Nyilatkozatban állt ki Schiff András zongoraművész mellett kedden három neves osztrák író, köztük a Nobel-díjas Elfriede Jelinek.

Schiff András bírálóan nyilatkozott hazája kormányáról és ezért „azt kellett hallania Orbán Viktor egy közeli munkatársától, hogy a jelek szerint nem gyilkolták meg elég elődjét” – állt az APA osztrák hírügynökség által kedden közölt szövegben. „A jelek szerint a kormány eltökélt abban, hogy behozza az elmulasztottakat. Ez felfoghatatlan, ez botrányos, ez felháborító – ez a realitás” – írta Jelinek, Peter Turrini és Michael Scharang a közös nyilatkozatban.

A hírügynökség a Die Welt című német napilap múlt heti cikke nyomán ismertette Bayer Zsolt közírónak a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikáját. A konzervatív irányultságú német lapnak a tudósításban idézett megfogalmazása szerint Bayer Zsolt „az Orbán köréhez tartozó Magyar Hírlapban” „alig leplezett antiszemita kódolással” keltett hangulatot „a Kohnok” ellen, élesen bírálva Schiff Andrást éppúgy, mint Nick Cohent, a The Guardian újságíróját és Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselőt, s a szöveg abban a mondatban csúcsosodott ki, hogy: „Sajnos nem sikerült mindegyiket nyakig elásni az orgoványi erdőben.”

„Ez nyilvánvalóan jelképes halálos fenyegetés. Nem reszketek. De komolyan veszem, mert komolyan gondolják” – idézte a zongoraművészt az osztrák hírügynökség, hozzátéve, hogy Schiff András a fenyegetések miatt átmenetileg minden magyarországi koncertjét lemondta.

***

Süddeutsche Zeitung: A nagy tisztogatás – Hazaárulók, zsidók, buzik

„Hazaárulók, zsidók, buzik”: a nacionalista magyar kormány párthű emberekkel tölt be minden kulcspozíciót a múzeumokban, operákban és egyetemeken – írja Michael Frank hétfőn, a Süddeutsche Zeitung honlapján közölt írásában, melynek címe: Aggodalom a magyar kulturális életért.

Érkeznek Magyarországról jó hírek is. Döntés született, hogy a pécsi Kodály-központ, egy lélegzetelállító akusztikájú, csodás új koncertterem üzemelési költségeinek nagy részét fedezik. Ez figyelemre méltó egy ilyen feszesen központosított országban. A kultúrpolitika, legalábbis ha a költségekről van szó, országos politikai, és ezzel többnyire fővárosi politikai ranggal bír.

Megnyugtatni ez senkit sem fog azok közül, akik a kulturális életért aggódnak. Mert miközben Európa ugyan hevesen vitatkozik Magyarország kétes új médiatörvényéről, művészek és tudósok arra panaszkodnak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök új kormánya a kultúrában szigorúan völkisch-népnemzeti úton halad, de ez mindeddig nem vezetett nagy tiltakozáshoz. Pécs új koncertterme kereken 2,4 millió eurót kap Budapestről. De ritkán volt ilyen világos, honnan jön a pénz az eladósodott Budapesten: a kormány megvont minden alaptámogatást a független színházaktól, ami évi 4,5 millió eurót tett ki.

Pedig Magyarország mindeddig, legalábbis külföldön, főleg független produkciókkal váltott ki lelkesedést. Tény: a nemzetközi hírű színházi neveknek, mint Schilling Árpád, Hudi László vagy Pintér Béla nincs közük a „magyarosch” pátoszhoz, amely a művészetekben és az építészetben is afféle puszta-cifraszűr stílusban kezdi lerombolni az országot.

A tendencia nem olyan új, mint a kormány, nem lehet csakis a kétharmados többséggel uralkodó, nemzeti konzervatív Fidesz számlájára írni. Olyan nyomás is van benne, amely már a kommunizmus megdöntése óta átitatta az országot, s amelyet az új kormány arra használ fel, hogy az egyébként oly hallgatag többség hangos tetszésnyilvánítása mellett keményen felássa az egész kulturális humuszt. Újságírók, írók, művészek, muzsikusok, tudósok, értelmiségiek óvnak az egész kulturális élet „gleichschaltolásától”. Konrád György író „a diktatúra új fajtájáról” beszél, kollégája, Dalos György a politikát olyan ételhez hasonlítja, amelybe „dioxint kevertek”.

Orbán a Fidesz hatalomátvételét „forradalomként” propagálja. Ezt állítja a „Nemzeti együttműködési nyilatkozat” is, amely Orbán személyes ügyét az egész nemzet ügyévé teszi, s amely a kormány felhívására minden hivatalos helyiségben a falon függ. Kicsiket és nagyokat egyaránt érint. Így a Nemzeti Színház igazgatója közvetlenül leváltása előtt áll. Szörnyű a bűne: eleget tett a román nagykövet kérésének, aki országa nemzeti ünnepét a budapesti Nemzeti Színházban akarta megülni. Ezt a tiltakozások vihara megakadályozta.

Hol marad a tiltakozás?

Alföldi Róbert igazgató meggyalázta a magyar lelket, hiszen „Romániához tartozik Erdély is, egykor a magyar birodalom része” – vetették a szemére. Alföldit nyomban besorolták a „hazaárulók, zsidók és buzik” undorító csapatába, amelyet újabban a szélsőjobb, s ezen belül a nyíltan fasiszta Jobbik minden rosszért felelőssé tesz. És a nyomukba lép Orbán emberei is, mint például Bayer Zsolt publicista, a kormányfő barátja.

A stramm nemzetiek hasonlóan szidalmaznak olyan nemzetközi rangú művészeket is, mint Schiff András pianista. Ő a bírálata miatt olyan éles uszító kampány célpontjának látja magát, hogy egyelőre nem szándékozik Magyarországon fellépni. Nyilatkozatához Daniel Barenboim és mások csatlakoztak. Még Sólyom László, tavaly őszig Magyarország államfője és az akkor még ellenzékben lévő Fidesz támogatója is szerepel egy kézről kézre terjedő listán, amely a „hazának” ártókat sorolja fel. Sólyomnak, a konzervatív alkotmányjogásznak az a bűne, hogy az alapjogok tekintetében nem hajlandó kompromisszumokra.

A Nemzeti Színház körüli ügy jól jött a kormánynak. Végtére is minden kulturális tisztséget szigorúan a saját embereivel akar betölteni. A kezdet a közszolgálati média teljes vezetői karának leváltása volt, anélkül, hogy az Európai Unióban bárki tiltakozott volna emiatt. A legtöbb múzeum és képtár vezetését már nyáron és ősszel lecserélték. Aztán következett Vass Lajos, az Állami Operaház igazgatója, akit rossz gazdálkodással vádoltak meg. Fischer Ádám főzeneigazgató ezt követően rezignáltan maga mondott le. Utóda átmenetileg az az ember lett, aki ezt a tisztséget már Orbán első kormánya (1998-2002) idején is betöltötte. A Tudományos Akadémiát irtják. A Lukács György Archívum csapatát teljes egészében lecserélik.

Tamás Gáspár Miklós filozófus drámai felhívásban panaszolta fel „a szabadság és az értelmiségiek elleni jobboldali támadást”. A felhívást 2000 tudós írta alá. A New York-i New School for Social Research filozófiaprofesszorai Orbánhoz intézett levélben keltek volt kolléganőjük, Heller Ágnes és harcostársai, Vajda Mihály és Radnóti Sándor védelmére. Őket sok más kritikus szellemmel együtt „fészekbe piszkítónak”, bandának ócsárolják.

A nem kedvelt tudósokat többnyire azzal vádolják, hogy nem a megfelelő célokra fordították a támogatási pénzeket. A kormány nem veszi magának a fáradságot, hogy cáfolja a vádat, miszerint a leváltások és új kinevezések politikailag motiváltak. Vass mindenesetre korábban egy szocialista kormány kulturális államtitkára volt. A jelenlegi kulturális államtitkár, Szőcs Géza azt mondja, helyre kell hozni a tavaly tavaszi választásokat zúgva elvesztő szocialisták hibáit. „Ha korrigáljuk a szocialisták sok hibáját, akkor azt rosszindulatúan interpretálják: minden vezető művész, aki pozícióját az előző kormányhoz való lojalitásának köszönheti, azt hiszi, ennek most fordítva kell lenni, és hogy őket most tisztán politikai okokból váltják le, ahogyan az elődeikkel történt”. A maguk részéről mindenképpen korrupt szocialisták nyolc éven át kormányoztak, minden szerencse nélkül. Vagyis alig van vezető beosztású személyiség a kulturális életben, aki – akár politikai kapcsolatokkal, akár anélkül – nem a szocialisták idején került volna tisztségébe, és így most nem lenne szabad célpont.

A pénznek nagy szerepe van a völkisch-népnemzeti beilleszkedésben. Már Bajnai Gordon előző, a szocialisták által támogatott miniszterelnök kormánya is erősen megkurtította a kulturális költségvetést. Most azonban átfogóan erőteljes intézkedéseket hoznak. A pénzügyi veszteség ok az elbocsátásra. A kulturális intézményeknek költségvetésük kétharmadát maguknak kell kigazdálkodni. Más szóval bármely kulturális intézmény – az operaházak, a színházak, múzeumok, gyűjtemények – bármely igazgatója, vezetője kirúgható, mert krónikusan veszteségesen dolgoznak, különösen egy ilyen szegény országban. A pazarlás, rossz gazdálkodás vált a sztereotip indoklássá majd minden elbocsátás, vagy nem meghosszabbított szerződés esetén.

Különösen erősen sújtja ez a tisztogatási hullám a vidéket. Magyarország amúgy is erős elvárosiasodástól szenved. Mégis nem kevés kis- és közepes város engedi meg magának, hogy  színházat tartson fenn. Kis múzeumok, amelyek nem csupán a szűkebb hazával foglalkoznak, szerényen, de jól szerepelnek. Vegyük csak példának megint Pécs városát, amely 170 ezer lakosával 17 múzeumot tart fenn. Már rég nem fűtik egyiket sem. A legutóbbi helyhatósági választások óta azonban a magyar települések 95 százaléka, és majdnem minden megye szintén  Fidesz-uralom alatt áll. És hullanak a fejek. Indokot nem nagyon kell keresni. Egy a jogállamiság szempontjából a médiatörvényhez hasonlóan kétes jogszabály lehetővé teszi, hogy közalkalmazottakat két hónapon belül indoklás nélkül elbocsássanak. És eszerint járnak el.

***

A Die Presse vendégkommentárja Bayer Zsoltról és a Fideszről

Bayer Zsolt Nógrád megyei kitüntetésével és a Fidesz politikájával foglalkozó vendégkommentárt közölt keddi számában a konzervatív Die Presse című osztrák napilap.
„A Fidesz alapítói közé tartozó Bayer Zsolt újra és újra példátlan, zsidók elleni gyűlöletkirohanásokkal kelt feltűnést. Kitüntetést kap ezért?” - írta a lap hasábjain Karl Pfeifer osztrák újságíró. A szerzőt a lap úgy mutatja be, hogy újságírói tevékenysége miatt 1980-87 között négy alkalommal kiutasították Magyarországról, és a Hetek című budapesti hetilap tudósítója.
A kitüntetett fekáliaantiszemita című írásában a szerző felidézte a brüsszeli szőnyegügyet, a „Nagy-Magyarországot ábrázoló” szőnyeg miatt elhangzott bírálatokat. A vehemencián, amellyel Magyarország a trianoni szerződésre emlékezik, nem csak Ausztriában csodálkoznak – folytatódott a cikk. Magyarországon ellenben a történelmet szakadatlan áldozathozatalként fogják fel. „A Fidesz és vezetője, Orbán Viktor ápolják ezt az áldozatmítoszt, amely az általuk propagált nemzeti közösség öndicsőítésére való végzetes hajlandósággal társul.”
A Fideszt más néppártoktól többek között antikapitalista retorikája különbözteti meg, ami lehetővé teszi, hogy a miniszterelnök Pozsgay Imre volt kommunista államminisztert engedje az alkotmány megalkotásában közreműködni. Pozsgay bojkottra hívott fel a különadót ellenző, „a saját anyagi érdekük miatt Brüsszelhez és a nyugati médiához futó” külföldi vállalatok ellen. Ehhez a retorikához egy „példa nélküli antiszemita publicisztika” társul - írta Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban megjelent Ugyanaz a bűz című írására utalva. Kiemelte Bayer cikkének kezdő sorait, amelyekben az állt: „Magyarországból ’bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff.” Nem ez az első eset, hogy Bayer „fekálianyelvezetet” használ zsidók vagy vélt zsidók ellen – írta a kommentár szerzője.
Bizalmas beszélgetésekben azt hallani, hogy a Fidesz nem tud elhatárolódni Bayertől, mert a párt sok tagja hasonló módon gondolkozik, mint ő. Valószínűleg ezért kapta, fideszes politikusok javaslatára Bayer Nógrád megye Madách-díját – vélekedett a szerző.
Orbán Viktor az Európai Néppárt alelnöke, a Fidesz partnereinek a saját érdekükben utána kellene kérdezniük a kormánypolitikusok szép külföldi „vasárnapi beszédeinek” – írta a Die Presse vendégkommentárjának szerzője.

***

A pozsonyi Új Szó a magyar médiatörvényről

Médiapróba címmel közöl hétfőn kommentárt a magyar médiatörvényről az Új Szó című szlovákiai magyar napilap.

„A magyar kormány legnagyobb bánatára az elmúlt héten a legtöbbet nem az uniós elnökség – elemzők szerint nagyon jónak minősített – programját ragozták, hanem a médiatörvényt. Persze a magyar kormány pontosan tudta, hogy a jogszabály kiüti a biztosítékot az unióban, ez nem érhette meglepetésként. Ez a kormány annál dörzsöltebb, hogy csak úgy meg tudják lepni” – írja a szerző, Molnár Norbert főszerkesztő. „Ezért is tartom színjátéknak, ahogy a budapesti hivatalos körök megdöbbenésüknek adtak hangot az Európai Parlamentben történtek után, ahol boldog-boldogtalan a médiatörvényt bírálta, nem mellesleg teljes joggal.”

Molnár Norbert szerint helytelen és álságos azt hangoztatni a törvénnyel kapcsolatban, hogy várjuk meg, mit hoz a gyakorlat. „Mindegy, hogy a gyakorlatot öncenzúrának vagy Szalai Annamáriának hívják, nem kellene a sajtó szabadságáról szóló törvény alkalmazását egy személyre vagy egy méltán meghaladott és már-már elfeledett gyakorlatra bízni. A magyar médiatörvény legnagyobb problémája a filozófiája. Azért született, hogy a szabad sajtót megregulázza. Eszközei kifinomultak, s az az érvelés is elfogadható, hogy semmi sincs benne, amit ne tartalmazna valamelyik más európai uniós tagország médiatörvénye, csak nem mindegy, mennyi zöldség kerül a levesbe. És mikor. Ez a törvény egyszerűen rossz szándékból született” – vélekedik a főszerkesztő.

Szerinte ugyanez a problémája a szlovák sajtótörvénynek is: a filozófiája és a szándéka, amely azonban „halovány próbálkozás a magyar jogszabály mellett”.

Molnár Norbert rámutat, hogy a volt szlovák kormánypárt, a Smer – az ellenzék gyengesége miatt – a sajtót tartotta legnagyobb ellenzékének, ezért született meg a törvény. Ma Magyarországon gyakorlatilag nem létezik ellenzék, ezért a kabinet ugyanahhoz a módszerhez folyamodott, mint a korábbi szlovák kormány, csak az előbbinek éppenséggel még kétharmada is van.

„Hangoztatja is, hogy neki mindenre felhatalmazása van. Joga van a hatalmát megerősíteni, de nincs joga trükkösen bebetonozni. Mert az megbosszulhatja magát, és meg is fogja. Mintha félne a Fidesz, csak azt nem tudni, mitől. Mintha nem bízna önmagában, ezért kifelé roppant erejét bizonygatná. Ha az Európai Bizottság nyomására Orbánék kénytelenek lennének megváltoztatni a médiatörvényt – márpedig néhány passzusát módosítani kellene –, akkor lehullana az erős ember álarca. A sajtótörvény egyetlen előnye, hogy Magyarországon beszélni kezdtek a sajtószabadságról. Európában pedig azon gondolkodnak, vajon saját sajtótörvényeik rendben vannak-e. Hát nézzük a magyar törvény eme pozitív oldalát” - zárja írását az Új Szó főszerkesztője.

***

Az Európa Tanács kiáll az újságírók forrásainak védelme mellett

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése kedden határozatban állt ki az újságírók forrásainak védelme mellett, hangsúlyozva, hogy a források kötelező kiadását olyan, „rendkívüli körülményekre kell korlátozni”, amikor fontos köz- vagy egyéni érdek forog kockán.

A különleges esetekben az eljáró hatóságnak közölnie kell, mi az, ami többet nyom a latban a forrás kiadása mellett, szemben a nem-közlés érdekével.

„Ha a nemzeti jog védelmet biztosít az újságírónak a forrás kiadásával szemben, abban az esetben nem kérhetik annak kiadását” - hangzik a Közgyűlés ajánlása.

A képviselők úgy vélik, hogy az újságírók forrásának védelme „alapfeltétele az újságírói munkának és a közönség közérdekű ügyekről való tájékozódáshoz fűződő jogának”.

A képviselők kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy Európában nagy számban vannak olyan esetek, amikor „a hatóságok kötelezik vagy megkísérlik kötelezni az újságírókat forrásaik kiadására”, az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyértelműen meghatározott normái ellenére.

A Közgyűlés hivatkozott az új magyar médiatörvényre is, felszólítva a magyar kormányt és az Országgyűlés képviselőit, hogy módosítsanak a törvényen, biztosítva, hogy az ne korlátozza az Emberi Jogok Európai Konvenciója 10. cikkelyében lefektetett jogot.

A Közgyűlés felszólította a tagállamokat, hogy elemezzék és javítsák törvényeiket az újságírók forrásai bizalmasságának védelméről, különösen a megfigyelésre, terrorizmus-elleni harcra, adatvisszatartásra és a távközlési adatforgalomra vonatkozó nemzeti törvények felülvizsgálatával.


MELLETTE

A berlini Tagesspiegel cikke

Magyarország megalázása címmel közölt cikket vélemény rovatában hétfőn a berlini Der Tagesspiegel.

A német főváros liberális napilapjának szerzője, Alexander Gauland konzervatív publicista előrebocsátja: nem ismeri a magyar médiatörvény tartalmát. Így lehet ezzel a külföldi kommentátorok többsége is, ám ez nem gátolta meg őket abban, hogy nemesebb ügyhöz illő izgalomba jöjjenek.

„Hogy aztán akadnak-e a jogszabályban olyan rendelkezések, amelyeket másként is meg lehetett volna fogalmazni, az nem tudható. Viszont az egyhangú elmarasztalást nem érdemelte meg az a nép, amely újabb kori történelmében többet tett és szenvedett Európa szabadságáért, mint az olcsó bírálók népei.”

A továbbiakban emlékeztet arra, hogy a trianoni szerződéshez képest, amelynek nyomán Magyarország elvesztette területének kétharmadát, a németeket sújtó versailles-i békeszerződés csupán lanyha fuvallat volt. „A Magyar Királyság elveszítette Nyugat-Magyarországot, Horvátországot, Szlovákiát, a Bánátot és Erdélyt, jóllehet a katasztrófáért nem terhelte nagyobb felelősség, mint másokat, győzteseket és veszteseket. Nem kell a pusztai romantika bűvöletébe esni ahhoz, hogy megértsük: egy ilyen sokk hosszú időn át érezteti a hatását a népben, és ezáltal a történelem tovább marad eleven, mint más, szerencsésebb országokban.”

Gauland szerint nem nevezhető sikeres integrációs ötletnek a magyarok büszkeségének a megalázása, a tavalyi választásokon hozott döntésük utólagos delegitimálása. Fölmerül a gyanú, hogy a bírálókat még inkább elkeseríti az új kormány jobboldali karaktere – egy magyar Chávez vagy Morales valószínűleg jóval kisebb irritációt váltott volna ki – utalt a szerző a venezuelai és a bolíviai baloldali populista vezetőkre, és hozzátette: még egyetlen cikket sem cenzúráztak, egyetlen újságot sem tiltottak be, és – eltérően Berlusconi Olaszországától – az elektronikus médiumok sem egyetlen ember érdekeit szolgálják.

„Azt, hogyan lehet kiszabadítani egy büszke népet a maga választotta elszigeteltségből és elkeseredésből, Magyarország esetében egy asszony mutatta meg, aki mifelénk legföljebb turistacsalogatónak számít: Erzsébet osztrák császárné. Ő volt az, aki meggyőzte a férjét, Ferenc József császárt az 1867-es kiegyezés szükségességéről, amelyet a Szent István-i korona országának négy legboldogabb évtizede követett. Erzsébet nem folyamatos megalázással, hanem belátással és elismeréssel talált utat a magyarok szívéhez. Talán Európa is tanulhatna egy keveset Sisitől” – zárta írását a Der Tagesspiegel cikkírója.

***

A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége támogatja a kormányt

A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD) támogatásáról biztosította a magyar kormányt a nemzeti érdekek megvalósításában, és az erről szóló nyilatkozatát kedden eljutatta az Európai Parlament összes magyar képviselőjéhez.

A 2011. január 20-án született nyilatkozatban aggodalommal állapítják meg, hogy „a legutolsó parlamenti választásokon pozícióit elveszített politikusok egy csoportja és e csoportot támogató befolyásvesztett értelmiségiek” Magyarországot „megbélyegző, rágalmazó és lejárató nemzetközi médiakampányt indítottak el”.

A szövetség elítéli „ezt az álszent Magyarország ellen folytatott politikai hadjáratot, amelyben Európát olyan törvények miatt akarják 'megvédeni' Magyarországtól, amelyeket az Országgyűlés kétharmados többséggel fogadott el”. A szövetség úgy véli, hogy a törvényeket „tudatosan elferdítve” mutatják be.

A parlament által elfogadott gazdasági jogszabályoknak a szövetség szerint az a céljuk, hogy tartsák az Európai Unió által elvárt költségvetési hiánycélokat.

A szövetség úgy látja, hogy bár a kormány kifejezte készségét, hogy finomítja a jogszabályokat, a Magyarországot támadó médiakampány „még nagyobb vehemenciával folytatódik”, ami annak a bizonyítéka, hogy a „támadások mögött a hatalmukat elveszett politikai erők és az érdekeiben sértett nemzetközi pénzvilág áll”.

***

Kósa: az egész „hajcihő” a szocialisták szervezése alapján indult az ország ellen

Az Európai Bizottság levelét elolvasva a napnál világosabban látszik, hogy az nem támasztja alá azt a „hajcihőt”, ami az Európai Unióban és az Európai Parlamentben eddig folyt – jelentette ki keddi budapesti sajtótájékoztatóján a Fidesz alelnöke.

Kósa Lajos közölte, egyértelműen látszik, hogy ez egy mesterségesen „felhabosított, felturbózott kampány”. Leszögezte, hogy a médiatörvény számos ponton lehet rossz, de semmilyen jel nem utal arra, hogy az sértené a szólás- és véleményszabadságot.

A politikus hangot adott annak a meglátásának is, hogy az egész „hajcihő” a szocialisták szervezése alapján indult az ország ellen.

Kósa Lajos egyúttal leszögezte, visszautasítanak minden olyan vádat és rágalmat, amelyek arról szólnak, hogy a Fidesz nem lenne demokratikus, a demokráciáért elkötelezett párt. Hangsúlyozta, hogy a Fidesz az alapítása óta demokráciát, többpártrendszert, szólásszabadságot, szabad sajtót és demokratikus választásokat követelt. Hozzátette, már akkor is ezt követelték, amikor – a rendszerváltozás előtt – a mai szocialista politikusok által támogatott hatalom rendőrsége ezért megverte vagy letartóztatta őket. „Akkor is a demokrácia pártján álltunk, amikor Kovács László javában a Varsói Szerződés és a KGST mindenhatóságát hirdette” – mondta a képviselő.

Az alelnök úgy fogalmazott, hogy az egész „hajcihő” nem a tárgyszerűség talaján áll, „nem a médiatörvény verte ki a biztosítékot”. Ennek kapcsán leszögezte, hogy Magyarországon demokrácia, szólás-, véleménynyilvánítási- és gyülekezési szabadság van, amit semmi sem veszélyeztet. Emellett viszont minden határon túlmenőnek nevezte azt az egyik angol nyelvű újságban megjelent nyilatkozatot, amelyben a szocialista Göncz Kinga arról beszélt, hogy Magyarország ellen eljárást kell kezdeményezni és akár az uniós szavazati jogától is meg lehet fosztani. Hozzátette, azóta kiszivárgott és „több szocialista politikus is elszólta magát folyosói beszélgetéseken”, hogy ők szervezik ezt az egész kampányt.

Az Európai Bizottság kiszivárgott, Magyarországnak és a kormánynak írt leveléről azt mondta, hogy az egyáltalán nem tükrözi a korábban tapasztalt felháborodást. A szöveget úgy értékelte, hogy abban három olyan, „inkább jogtechnikai kérdésről van szó”, amelyeknek nincs közük a sajtószabadsághoz, a demokratikus alapjogokhoz.

Kijelentette, hogy a kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos kifogás azt veti fel, hogy ez a törvény szerint általános követelmény lenne. Hangsúlyozta, hogy ezzel szemben a szabályozás csak a lekérhető hírszolgáltatásokra vonatkozik, a véleményre vagy blogokra nem.

A nem Magyarországon bejegyzett cégek büntethetőségére vonatkozó kifogást jogtechnikainak nevezte. Ebbe a kategóriába sorolta a regisztrációs eljárásról szóló felvetést is. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy Lengyelországban, Olaszországban, Portugáliában vagy Szlovéniában is számos vonatkozásban van regisztráció.

A levelet összességében úgy értékelte, a bizottság nem talált olyan érdemi kifogást, hogy a törvény veszélyeztetné a szólás- vagy véleménynyilvánítási szabadságot.

Kósa Lajos hangsúlyozta, fenntartják azt az álláspontjukat, hogy a médiaszabályozásra megérett az idő. Leszögezte, meggyőződésük szerint nem jó az a szabályozás, hogy délután, főműsoridőben olyan műsorokat nézhessenek akár gyerekek is, amelyek alkalmasak egyes népcsoportok lejáratására. „Mi azt állítjuk, hogy a Mónika show vagy a Győzike show többet ártott a cigányság megítélésének, mint hat Magyar Gárda együttesen.”

Emlékeztetett arra, hogy a Facebookon elindítottak egy oldalt, amely azt demonstrálja, hogy elég volt az ország lejáratásából. Elmondta, hogy az oldalon eddig több mint 14 ezren regisztráltak.

Arra a kérdésre, hogy hozzá hasonlóan Nagy Anna kormányszóvivő és Kovács Zoltán államtitkár is technikai kifogásokról beszélt korábban, holott a levélben több helyen kétségeket említenek, azt felelte, annak írói feltételes módban fogalmaznak. Hozzátette, hogy a kifogások jogtechnikaiak és egy részük tévedésen alapul.

Arra a felvetésre, hogy mikor születik meg a magyar válasz, azt mondta, hogy a vizsgálat nem egyszerű levelezés, hanem interaktív folyamat. Közölte, hogy ha a válasz megszületését még egy tárgyalás is követi majd. Ha ezen a bizottságnak továbbra is lesznek olyan kifogásai, amelyek csak a magyar jogszabályban érhető tetten és máshol nem, akkor készek a változtatásra. Leszögezte, azt viszont nem fogadják el, hogy kifogásolják azokat a szabályozási elemeket, amelyek megtalálhatóak az unió más országaiban is.

Azzal kapcsolatban, hogy ha a szocialisták indították el a „hajcihőt”, akkor hogyan tudták rávenni az Európai Bizottságot a levél megírására, azt felelte, hogy a testület is emberekből áll, „akik különböző módokon vannak összerakva”. Megjegyezte, korábban nem hitte volna, hogy Joaquin Almunia, európai biztosként, valamiféle „nem egészen értett szocialista elkötelezettségből, Gyurcsányéknak minden ordító hazugságát benyeli”, akkor, amikor a pénzügyi stabilitás létfontosságú. Hozzátette, hogy ugyanazon a vitán egy néppárti biztos viszont homlokegyenest ellenkezően látta a helyzetet, mint Almunia.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!