Képünk a világban – Demokrácia ez még?



NÉMET NYELVTERÜLET
Die Welt
: A saját fészekbe piszkítókat az erdőben elásni – Süddeutsche Zeitung: narcisztikus nemzeti konzervatív kormányoz – Die Zeit-cikk „Orbán feketelistájáról" – Die Zeit-cikk az Orbán-kormány politikájáról: Demokrácia ez még? – Stuttgarter Zeitung: Magyarország barátai ingerültek – FAZ-írás a médiatörvény körüli EU-vitáról – Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung: Az országnak szellemi-erkölcsi fordulatra van szüksége – taz, Dalos-interjú: „Hiányzik a félelem nélküli generáció” – Die Presse, Paul Lendvai: „A hatalom a fejükbe száll” – Die Presse: történelmük kritikus újragondolására kényszerülnek az új tagállamok

FRANCIA NYELVTERÜLET
Libération
: Orbán célba vette a filozófusokat – A Le Monde az Európai Bizottság aggályairól
Németh-interjú a Berliner Zeitungban
Szalai: gazdasági és politikai érdekek állnak a bírálatok hátterében


NÉMET NYELVTERÜLET

Die Welt: A saját fészekbe piszkítókat az erdőben elásni

A saját fészekbe piszkítókat az erdőben elásni címmel közölt cikket pénteken tárcarovatában a konzervatív Die Welt, alcímében megállapítva: a magyarországi nép-nemzeti-nacionalista kampányba egyre több antiszemita hang vegyül.

A szerző, Paul Jandl szerint a kétharmados többségű kormány húsba vágó politikai intézkedéseit követő hazai reakciók épp olyan bénultak, amilyen nagy miattuk az izgatottság. Példaként említi, hogy az „egymillió ember a magyar sajtószabadságért” nevű facebook-profilra mindössze 71 316-an iratkoztak föl, és a sajtószabadság jegyében szervezett Kossuth téri tüntetésnek alig tízezer résztvevője volt.

„Nem csoda - folytatódik az írás -, hiszen a 'magyar lét minőségét' magyarázók egyike nem más, mint maga Orbán Viktor kormányfő. Szerinte a Duna menti térségben való hagyományos létezés abban áll, hogy 'sajátos, csak ránk jellemző látásmóddal rendelkezünk, amellyel megértjük, érzékeljük és kifejezzük a környező világot'. Így néz hát ki, mi vagyunk az új mi. Radikálisan teremt tényeket ott, ahol eddig csupán diskurzus folyt.”

Ennek első áldozata a média – állapítja meg a Die Welt cikkírója –, de a művészetről sem feledkeznek meg. Politikailag ez nagyon is konzekvens. „Ha a jobboldali-populista kormánykoalíció nép-nemzeti érveket használ, akkor már csak államérdekből sincs helyük ettől eltérő véleményeknek. Aki szembehelyezkedik az alkotmányozó többséggel kormányzó Fidesszel és Orbán Viktorral, az bizonyára Magyarország ellensége. Így aztán az ismert máskéntgondolkodók hamar publicisztikai írások célkeresztjébe kerülnek. Schiff András zongoraművész a The Washington Postban éles szavakkal bírálta hazája politikai kulturálatlanságát, mire nyomban hadjárat indult ellene. Ennek csapásiránya: nincs szükség olyan művészekre és értelmiségiekre, akik külföldön híresek.”

"Ha pedig ráadásul a haza ellen emelik fel a szavukat, akkor a fészekbe piszkításra vonatkozó szigorított paragrafus lép életbe. Konrád György írót, Heller Ágnes filozófust, Fischer Ádám karmestert, Alföldi Róbert színházigazgatót már elérte a politika és a honszerető médiumok haragja, például a Magyar Hírlapé: gyanúsítgatások és személyes támadások érik a nemszeretem művészeket.”

Ezután Jandl beszámol a Schiff-cikket követően a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikáról, amelyben Bayer Zsolt „alig leplezett antiszemita kódolással” keltett hangulatot „a Kohnok” ellen, élesen bírálva Nick Cohent, a The Guardian újságíróját éppúgy, mint Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőt. A szöveg ebben a mondatban csúcsosodott ki: „Sajnos nem sikerült mindegyiket nyakig elásni az orgoványi erdőben”. Rövid magyarázat után a Die Welt cikkírójának következtetése: „ha nem követik szankciók az olyan cikkeket, mint a közismerten antiszemita hangon érvelő Bayer Zsolt írását, az ellentmond Orbán Viktor állításának, amely szerint a médiában ezután nincs helye a radikalizmusnak.”

„Manapság két arca van Magyarországnak – írja Jandl. – Az ország az EU soros elnöke, egyúttal pedig lecsúszni készül a legdurvább provincializmusba. Ezt leginkább a kultúra érzi meg, mind az intézmények, mind pedig a személyiségek. Ha Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház eddigi igazgatóját, a közeljövőben leváltják, az csupán a csúcsát képezi a neonáci csőcselék kurjongatása által kísért kampánynak. Felvonulásain a jobboldal azt skandálja, hogy Alföldi 'zsidó, köcsög és hazaáruló'.”

„Az állami rádió- és tv-adókon belül már tavaly nyáron Fidesz-hívekkel váltották fel a régi kádereket. Számos kulturális intézményt – a Collegium Budapesttől és művészmozikon és a Gandhi alapítvány roma projektjéig – szigorú takarékossági lépések fenyegetnek. Húsba vágó személyi és anyagi változások előtt áll a budapesti Lukács-archívum is, legújabb példaként a politikai befolyásolásra… Hogy mivé lesz Magyarország kulturális öröksége a nép-nemzeti törzsasztalok bevett értelmezése alatt, az sajnos ki fog derülni" - írta cikke végén Paul Jandl.

***

Süddeutsche Zeitung: narcisztikus nemzeti konzervatív kormányoz

Hat hónap Magyarország címmel közölt kommentárt pénteki számában a Süddeutsche Zeitung.

Cathrin Kahlweit, a német liberális újság munkatársa felidézi Orbán Viktor strasbourgi beszédét, amelyben a magyar kormányfő az „EU történetének egyik legsikeresebbjeként” harangozta be a magyar EU-elnökséget. „A magyar kormányfő erőteljes öntudata ellenére ennek esélyei nem valami jók. Változatlanul hallatszik a kritika az új médiatörvényről és a pénzügyi válság haszonélvezőire kivetett különadóról, és egyáltalán: az EU-n belül óriási szkepszis uralkodik arra vonatkozóan, vajon a kétharmados többséggel rendelkező budapesti kormány tartani fogja-e magát a demokratikus játékszabályokhoz, amikor egy ilyen többség valósággal csábít a visszaélésre.”

Egy soros EU-elnökség a kommentátor szerint olyan előnyöket jelent az elnöklő országnak, amelyekért érdemes elviselni a tekintélyét Brüsszelben érő csapásokat. „Amikor például Orbán hangsúlyozza, hogy Magyarország erős, az elsősorban az otthoni választóinak szól. A legtöbben továbbra is nagyszerűnek találják Orbán populista politikáját. Két évvel ezelőtt, a cseh EU-elnökség idején Václav Klaus elnök is megpróbálta kihasználni a prágai kormányválság nyomán keletkezett politikai vákuumot, és jó pontokat szerezni az Európa-szkeptikusok körében. Ez ugyan ártott Csehország brüsszeli imázsának, ám Klausnak ez mindegy volt. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy a cseh elnökség nem döntötte romba az EU-t, mi több, tűrhetően sikeresnek minősült.”

Magyarországgal „ismét egy kis kelet-közép-európai ország (az EU soros elnöke), amelyet egy narcisztikus nemzeti konzervatív (politikus) kormányoz – és újabb kételyek. Vajon képes-e megbirkózni Budapest a feladatokkal? Miért van szükség egymást váltó soros elnökökre, amikor a Lisszaboni Szerződés nyomán állandó elnöke lett az EU-nak? Mire számíthatunk, ha a következő években újabb két olyan állam kerül sorra, amely nem tagja az euroövezetnek (Dánia és Lengyelország), majd utánuk olyanok következnek, mint a törpe Ciprus, a válsággal küzdő Írország, Litvánia és a szintén válságtól gyötört Görögország? Mi haszna van annak, ha ezek mindig csak a saját súlypontjaikat helyezik előtérbe, amelyeknek megvalósítása csak kezdeményekben történik meg” – írja Kahlweit.

A továbbiakban megállapítja: Budapest szerint „a Nyugatnak nyilvánvalóan problémát okoz annak elfogadása, hogy kelet-közép-európai államok is képesek egy olyan nagy közösség vezetésére, mint az EU”. A kommentátor szerint itt tapinthatók ki azok a kisebbrendűségi érzések, amelyek a mai napig léteznek az egykor kommunista országokban.

Cikkét ezzel zárja: „A Fidesz-kormánynak esze ágában sem lesz, hogy a következő hónapokban, kvázi a nyilvánosság figyelő szeme előtt, látványos példákat statuáljon a média cenzúrázására. Ami azután következik, ha majd ismét lanyhul a figyelem, az más lapra tartozik. És talán néhányan Magyarországon is jobban elgondolkodnak, mint egy évvel ezelőtt azon, vajon helyes volt-e kétharmados alkotmányozó többséghez segíteni Orbánt.”

***

Die Zeit-cikk „Orbán feketelistájáról"

Orbán feketelistája címmel közölte eheti számában Christian Häuer-Schmidt írását a Die Zeit.

A német liberális hetilap munkatársa megállapítja: „a bilincseket, amelyeket Orbán Viktor most látszólag lerohanásszerűen helyez el a magyar médián, már régóta készenlétben tartotta. Először egy évtizeddel ezelőtt mutatta meg őket a Die Zeitnek. Akkoriban írtam (Orbán) stratégiájáról, amelynek célja a magyar jobboldal összefogása és az antiszemita Magyar Igazság és Élet Pártjának körüludvarlása volt (Die Zeit 38/2000). A miniszterelnök ennek nyomán dokumentációt terjesztett a parlament elé azokról a külföldi sajtóbeszámolókról, 'amelyek aláássák Magyarország és kormánya tekintélyét'. Ennek a 'feketelistának' – ahogyan Bauer Tamás SZDSZ-képviselő nevezte – a központi részei az én írásomra vonatkoztak. 'Ez a firkálmány okozta a legnagyobb kárt az utóbbi két évben' – állt a dokumentumban Orbán hivatali idejére utalva. Mindazonáltal a támadásból még kicsendült a Magyarország nyugati tekintélyéért érzett aggodalom: 'A lap nagy nemzetközi és németországi tekintélye miatt abból kell kiindulni, hogy a benne leírtakat a jelenlegi német vezetés is készpénznek vette'.”

Schmidt-Häuer szerint a dokumentáció egyik célja már akkor is – akárcsak a mostani médiatörvénynek – az informátorok elhallgattatása volt. „Interjúalanyaimat, akik már akkoriban felhívták a figyelmet az erősödő antiszemitizmusra és a romák elleni fenyegetésekre, befeketítették: nevüket fettel szedve demonstratív módon kiemelték. A magyar sajtó akkor még egyöntetűen megrökönyödve és szolidárisan reagált. A Népszabadságban Aczél Endre publicista ezt írta: 'Felháborított, ahogyan a hamburgi újságíró és a közép-európai korszakváltás alighanem legjobb ismerőjének a cikkét kommentálják. Minden mondat hamis.' A tekintélyes 168 óra magazint az 'egypártrendszer időszakára' emlékeztette a dolog.”

Így jár most az EBESZ is, amely a médiatörvényben olyan eszközt lát, amely „csak diktatórikus kormányoknál ismeretes”. Több száz magyar író felhívásában a cenzúra visszaállítását emlegette. „Orbán úton van Orwell felé – írja a Die Zeit újságírója. – A médiafelügyelet politikai összetételű tanács, igaz: nem a Nagy Testvér, hanem Orbán hűséges pártbeli kollégája, Szalai Annamária vezetése alatt. Kilenc évre kapta a kinevezését. Így a kormányt (a választók) alkalmasint leválthatják, de a médiában továbbra is a párt fog ítélkezni.”

Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke önkéntelenül is a fején találta a szöget - idézi fel a belga politikus budapesti vizitjét a cikkíró. – „Az EU-elnökség átadása alkalmából gratulált a 'jól felkészült' Orbánnak. Ez igaz. Ő (Orbán) stratégiai módon használta ki az EU traumáját, amelyet a Haider-párt bécsi kormányra kerülése után Ausztria ellen amatőr módra elrendelt szankciók okoztak. Ahelyett, hogy az autokrácia felé haladó Orbánnak idejekorán az orra alá tartották volna a 'közös értékek' védelmét rögzítő európai szerződéseket, a brüsszeli testület csak húzta az időt, hogy 'megfigyelje és kiértékelje a helyzetet'.”

Orbán és csodálói arra hivatkoznak, hogy eddig nem létezett semmiféle szabály, amely gátat vetett volna a médiában mutatkozó radikális és szélsőséges tendenciáknak. "Ha a kormányfő nemcsak a maga hatalmának korlátlan biztosítására akarna törekedni, akkor most elsőként a saját környezetét kellene lecsapolnia. Orbán haverja, Bayer Zsolt divatos kolumnista évek óta támadja a zsidókat és a romákat. A Magyar Demokrata – amelyet Orbán az egyik kedvenc újságjának nevezett – bő egy évvel ezelőtt Esterházy Péter, Konrád György és Nádas Péter könyveinek a megsemmisítésére hívott fel: 'Ezek gyilkosok, mérgüket ki kell irtani a szervezetünkből.' Fogadjunk, hogy az efféle gyalázkodó írások szerzői nem kerülnek föl Orbán feketelistájára?” – zárta írását a Die Zeit újságírója.

***

Die Zeit-cikk az Orbán-kormány politikájáról: Demokrácia ez még?

Demokrácia ez még? címmel közölt cikket az Orbán-kormány politikájáról e heti számában a Die Zeit.

A német liberális hetilap munkatársa, Christian Tenbrock emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor már a tavaszi választások előtt értésre adta: olyan „politikai helyzetet” akar teremteni, amely biztosítja a hatalom „15-20 éven át történő megtartását”. A voksolás után pedig arról beszélt, hogy az urnáknál „forradalom” ment végbe: Magyarország most azt várja, hogy elpusztuljon „a régi rendszer”, és „új rend” jöjjön létre.

„Hogy ez alatt mi értendő, azt a miniszterelnök és kormánya nagyon gyorsan nagyon egyértelművé tette - írja Tenbrock. - Nem csak a választókerületeket szabták át oly módon, hogy az őszi önkormányzati választások eredményeként a városok és nagyobb községek 90 százalékának az élére fideszes polgármester került. Az állatorvosi hatóságtól az oktatási hivatalokon át a számvevőszékig minden posztot és pozíciót, részben a harmadik vezetői szintig, Fidesz-párttagokkal töltöttek be. Hasonlóra ugyan korábbi hatalomváltáskor is volt példa, de nem ilyen arcátlansággal. A számvevőszék elnöke egy tapasztalatlan vidéki politikus lett; lecserélték a gazdasági versenyhivatal, az országos választási bizottság és a bankfelügyelet vezető embereit. Már a legfőbb ügyész is a Fidesz embere.”

„Orbán számára nemkívánatos a kritika – folytatódik a cikk. – Az államfőt a miniszterelnök hívével váltották fel, miután az halkan kételyeinek adott hangot a jobboldali párt tevékenységét illetően. A parlament költségvetési tanását is megfosztották hatalmától. Miután bírálóan szóvá tette a 2011. évi költségvetés tervezetét, megvonták a testület munkájához szükséges anyagi fedezet 98 százalékát.”

„A hatalom birtokosai a legfőbb magyar bíróságtól sem rettennek vissza. A parlament a kétharmados Fidesz-többséggel már nyolc részletét módosította az alkotmánynak; tavasszal teljesen át fogják írni azt. És amikor az alkotmánybírák alkotmányba ütközőnek találták azt a törvénytervezetet, amely visszamenőleges hatállyal megadóztatta a végkielégítéseket, a kormány nem a törvényt vonta vissza, hanem sebtében megvonta a testülettől a beleszólást adó- illeték- és költségvetési kérdésekbe."

„Az egyetlen független intézmény ma még a jegybank, ám ez is megváltozhat, ha márciusban új tagok kerülnek be a monetáris tanácsba. A médiát Orbán – teljesen függetlenül az Európa-szerte témát képező médiatörvényről zajló vita kimenetelétől – már messzemenően a markában tartja. A sajtó, valamint a kereskedelmi és a közszolgálati rádió és televízió 80 százaléka Fidesz-közelinek minősül."

A baloldali ellenzék megosztott, és semmivel sem tudja megakadályozni a miniszterelnök tarolását – állapítja meg a Die Zeit cikkírója. – Állampolgári kezdeményezések alig vannak, a civiltársadalmi fellépés jóformán ismeretlen. A demokratikus ellenőrző mechanizmusok felszámolása és Orbán hatalmának növekedése egyébként sem ártott sem neki, sem a Fidesznek. A miniszterelnök változatlanul népszerű. A nép a jelek szerint szereti Orbánt, a hatalmi politikust. A mai Magyarország viszont már nem jogállam - vélekedik Kilényi Géza egykori alkotmányjogász. „Magyarország demokrácia volt – írta a Népszabadságban Kornai János, a világszerte elismert közgazdász. – Ez többé nem mondható el. A politikai formáció, amelyben élünk, autokrácia.”

***

Stuttgarter Zeitung: Magyarország barátai ingerültek

Baden-Württemberg német tartomány és Magyarország hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol települési és kormányszinten egyaránt. Hogyan értékelik vajon Magyarország barátai az ottani médiatörvény körüli konfliktust? Bírálják, hogy Budapesten megnyirbálják a sajtószabadságot, de mellőzik az éles hangokat – írja pénteki cikkében a két szerző, Arnold Rieger és Jan Sellner.

Magyarország negatív szalagcímekben szerepel. Az Orbán Viktor konzervatív kormányfő és kétharmados többséggel kormányzó pártja, a Fidesz által kezdeményezett médiatörvény heves bírálatot váltott ki az EU-ban, és befelhősíti a magyar soros elnökség nyitányát. Az Európai Parlamentben emiatt szerdán hevesen nekimentek a magyar miniszterelnöknek. A szociáldemokraták és a zöldek indítványára foglalkozott a kérdéssel csütörtökön a német Bundestag is.

Baden-Württemberből, ahol mintegy 40 ezer magyar és nagy magyar-német közösség él, eddig semmi nem hallatszott. Wolfgang Reinhart, kereszténydemokrata tartományi Európa-miniszter csütörtökön, kérdésre, óvatosan annyit mondott: támogatja José Manuel Barrosót, az EU Bizottság elnökét „eljárásában, hogy megvizsgáltatja a magyar médiaszabályozás részleteit az európai joggal való összeegyeztethetőség szempontjából”.

Magyarország más ismerői kevésbé voltak tartózkodóak. Klaus von Trotha (szintén CDU) volt tudományügyi miniszter, a budapesti Andrássy-egyetem kuratóriumának tagja szerint „Magyarország semmiképpen sem tart a diktatúra felé. Ha azonban valakinek akkora többsége van, mint Orbán Viktor miniszterelnöknek, fennáll a veszély, hogy ezt a megengedett határáig kihasználja” – mondta, de arról nem kívánt ítéletet alkotni, hogy ezt a határt átlépték-e. Ugyanakkor von Trothára mély benyomást gyakorolt az Orbán médiapolitikája elleni nemzetközi tiltakozási hullám. „A magyar soros elnökség és az ezzel kapcsolatos nyilvánosság hozzájárulhat ahhoz, hogy a konfliktust hamar rendezzék. Magyarországon hiányzik a múlt mélyreható feldolgozása” – mondta von Trotha.

Peter Langer, Ulm és Neu-Ulm Duna-megbízottja, a Duna menti városok és régiók tanácsának koordinátora gyors európai szintű megegyezést szeretne. Hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy megsértenék Magyarországot, ha elvárják tőle, hogy törvényei megfeleljenek az európai értékeknek és normáknak”.

Klaus Loderer, a Magyarországról származó Németek Landsmannschaftjának (szervezetének) szövetségi elnöke és a Magyarországról származó Unsere Post című havilapjának főszerkesztője arra számít, hogy az új médiatörvény törést okoz Magyarország és Baden-Württemberg hagyományosan jó kapcsolataiban. Szerinte Magyarországon különben is „mindig az a kérdés, hogy ami a papíron van, releváns-e a hétköznapokban”. Szerinte azonban a paragrafusok önmagukban mindenképpen problematikusak, például a médiatanács egyoldalúsága. Loderer értékelése: „Orbán kénytelen lesz engedni, amennyiben az EU hivatalosan bírálja kurzusát”.

„Magyarország barátai nem örülhetnek egy ilyen fejleménynek” – vélekedett Christian Steger, a települések szövetségének volt elnöke, hosszú időn át a dunai svábok tartományi Kulturális Alapítványának vezetője. „A konfliktus megterheli a magyar soros elnökséget, és eltereli a figyelmet a jó javaslatokról, amelyek Budapestről az EU fejlesztésével kapcsolatban várhatók” – vélekedett. Ő arra számít, hogy „a kormány kénytelen lesz engedni, ha az EU Bizottsága arra jut, hogy a médiatörvény sérti az alapjogok chartáját”.

Alaposan mérlegelt, de egyértelmű Peter Spary, a berlini Német-Magyar Társaság elnöke. (A szervezetnek Baden-Württembergben is van fiókja.) „Barátok között szabad kritizálni, ha erre van ok, és ez az ok a médiatörvénnyel adott” – mondta. Spary hangsúlyozta: azt tanácsolta a magyar miniszterelnöknek, hogy egy ilyen fontos és drámai törvényt alaposan vitasson meg és ne galoppban határozzon. „A magyar civil társadalmat be kellett volna vonni a konzultációkba, különösen az érintett szakma, az újságírók képviselőit”.

Spary szerint „kritizálható, hogy a médiát felügyelő testületben kizárólag Fidesz-tagok foglalnak helyet, hogy a vezetőjét kilenc évre nevezik ki, s hogy a törvény a médiának feladatul szabja a ’kiegyensúlyozott’ tájékoztatást. Súlyosbító körülmény, hogy a médiatörvény alkotmányrangú, és csak kétharmados többséggel módosítható”. Következtetése: „Orbán olyan törvényt prezentált, amely barátai számára megnehezíti, hogy nagy energiával védjék”. Spary úgy véli: az EU vizsgálata ki fogja mutatni a módosítás szükségességét.

Ugyanakkor Spary dicsérő szavakat is talál a magyar kormányfőre. „Okos ember, és egykor bátran követelte a nyilvánosság előtt azokat a jogokat, amelyek most kétségessé váltak. Orbánnak elsöprő győzelme ellenére sem szabadna szem elől téveszteni a mértéket és a középutat” – mondta.

***

FAZ-írás a médiatörvény körüli EU-vitáról

A médiatörvénnyel kapcsolatos nemzetközi vitában a magyar kormányfőnek egyelőre csak az Európai Bizottsággal van dolga, mivel az Európai Parlamenttől nem kell tartania –írta szombati cikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A német konzervatív újság brüsszeli tudósítója, Nicolas Busse ezt azzal indokolja, hogy az EP két nagy frakciója (néppártiak és szociáldemokraták) jelenleg nem akarja Magyarország elítélését. Különösen nem céljuk az EU-szerződés 7. cikke szerinti eljárás megindítása, amely lehetővé tenné szankciók (beleértve a szavazati jog megvonását) elrendelését. A két nagy EP-frakciót azonban eltérő motivációk vezérlik.

A néppártiak körében világosan látszik, hogy meg akarják védeni Orbán pártját, a Fideszt,  amely a néppárti család tagja. Nyilvánosság előtt elhangzott nyilatkozataikban különböző országbeli néppárti képviselők védelmükbe veszik a magyar médiatörvényt. Zárt körben mindazonáltal ebben a frakcióban is akadnak töprengő hangok. A legtöbben azt akarják, hogy a dolog, a bizottság néhány módosító javaslatával, lekerüljön a napirendről.

Pontosan ebben reménykedik a szociáldemokraták vezetősége is, noha ez a frakció hangosan bírálja a magyar jogszabályt. Martin Schulz elnök a médiatörvény visszavonását követeli. Ugyanakkor ő is tudja, hogy előbb a bizottságnak kell megállapítania: vajon az csakugyan sérti-e az uniós jogot. Schulz a követelését azzal indokolja, hogy Orbán gúnyolódva támadna rá bírálóira – köztük a magyar szocialista EP-képviselőkre –, amennyiben a végén mégsem merülnének föl jogi kifogások a médiatörvénnyel szemben.

Hasonló mondható el a tagállamok magatartásáról is Busse szerint. Ezek sem akarnak nagy kaliberű lövegeket felvonultatni Orbán ellen. A 27 tagország kormányainak körében általános feszengés uralkodik, ám ezek is arra várnak, mit mond a törvényről a bizottság. A néppárti kormányok körében ezen felül bizonyos szolidaritási effektus érezhető Budapesttel, még ha Berlin és Párizs fenntartásainak adott is hangot a magyar médiatörvény kapcsán. Más államok tudatában vannak annak, hogy az ő médiatörvényeik is támadhatóak lennének.

Így azután Orbánnak egyelőre csak a bizottsággal van dolga. Barroso elnök a héten először szögezte le, hogy változtatásokat fog kérni a törvényben. Ám ez nehéz jogi feladatnak ígérkezik. A médiapolitika ugyanis messzemenően a tagállamok hatáskörébe tartozik; emiatt az EU másodlagos jogtárában csak kevés olyan előírás akad, amelyre a bizottság normális szerződésszegési eljárás megindításakor hivatkozhatna. Neelie Kroes EU-biztos Strasbourgban utalt is arra, hogy alapvető jogok megsértését a bizottság csak olyan esetekben kifogásolhatja, amikor európai jogról van szó. Kroes három ilyen pontot talált: a médiatörvény külföldi médiumokra való alkalmazása; a kiegyensúlyozott tudósítások megkövetelése; a médiumok regisztrációs kötelezettsége.

A kulisszák mögött azonban a bizottság túllép e másodlagos jogi érvelésen. Orbánnak értésére adták, hogy Európában jogos kételyek merülnek föl azzal kapcsolatban, vajon a médiatörvény összeegyeztethető-e az EU alapvető értékeivel. Ezért fölkérték a kormányfőt, hogy legyen szíves lépni, megelőzendő a magyar EU-elnökséget érő károkat. Hogy erre elvben készen áll, azt Orbán ismételten megerősítette Strasbourgban. „Ez nem presztízskérdés, ebben nem vagyunk hiúak” - mondta.

***

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung: Az országnak szellemi-erkölcsi fordulatra van szüksége

Orbán kísérlete a szellemi-erkölcsi fordulatra címmel közölt terjedelmes cikket vasárnap a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című német hetilap.

Georg Paul Hefty, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung rovatvezetője az alcímben kiemeli: a magyar médiatörvényt sok bírálat éri. A budapesti kormány azonban óvakodni fog annak merev alkalmazásától, már csak azért is, mert a következő választást is meg akarja nyerni.

Hefty szerint „hiányosságokban bővelkedő hazájára Orbán is a gondolkodás és a cselekvés mindent átfogó megváltoztatását akarja rákényszeríteni. Nem hagyja figyelmen kívül a kudarc lehetőségét, ám szem előtt tartva a magyar közmondást, amely szerint más kárán tanul az okos, alighanem meggyőződése, hogy tanult Kohl sikertelenségéből.”

„A kancellár szembement a korszellemmel és saját koalíciója politikájával, amely éppen akkoriban akarta szabadjára engedni a profithajhászó szórakoztató televízió szellemeit. Orbán viszont helyesnek tartja, hogy bizonyos szabályoknak vesse alá a médiát; ezáltal például a gyerekei anélkül olvashatnak sportújságokat, hogy állandóan képes párkereső hirdetésekbe ütközne a tekintetük.”

„Az országnak szellemi-erkölcsi fordulatra van szüksége a FAS cikkírója szerint. – Nem azért, mert a helyzet összességében elviselhetetlen volna, hanem mert a hangulat sokszorosan rosszabb a helyzetnél. Magyarország legfőbb nehézségei mentális jellegűek. Senki sem vetheti az emberek szemére azt, hogy bagatellizálnák az ország valódi hiányosságait, az antiszemitizmustól a korrupción át a cigányellenességig. Helytálló viszont az a lelet, hogy a polgárok különösen erős nagyítón keresztül nézik a gyenge pontokat, hibákat és vétkeket, ám azok megítélésekor nem tudják, mely torzulások írhatók a valóság és melyek a nagyító számlájára.”

Hefty ezután áttekinti a 2002 és 2010 közötti történéseket, a Fidesz választási vereségétől Gyurcsány Ferenc, a „kommunista privatizációs nyerészkedő nem-szocialista, neoliberális politikáján” át Bajnai Gordon, az „újgazdag gazdaságpolitikus” kormányáig. Utóbbi megmentette ugyan az országot az államcsődtől, ám „nem tudta feledtetni elődje hibáit, sem elhallgattatni a szélsőjobboldali uszítást. Az úgynevezett Magyar Gárda ott menetelt Budapest és a szegény falvak utcáin, ahol a lakosság egyharmadát romák alkotják. Nem sokkal később Európa és Amerika politikai és publicisztikai reagálása sztereotip bizalmatlanságot tükrözött Magyarország egészével szemben, és ezek a reakciók egyre mértéktelenebbek lettek. Magyar bírálókra támaszkodva – hiszen a nyugati kommentátorok többnyire nem bírtak kellő történelmi ismeretekkel – egyszerre mindenki tudta, hogy a fiatal NATO- és EU-tagállamban nyilaskeresztesek ünneplik a hitleri idők visszatértét. Az abszurd összefüggést azonban két dolog is cáfolta. Egyrészt egyetlen külföldi megszálló hatalom sem paktált az úgynevezett gárdistákkal, mint tette 1944-ben a náci Németország, másrészt a magyar hatóságok sem álltak szóba a szélsőségesekkel. Végül, ha megkésve is, a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a gárdát. A külföld bizalmát azonban ezzel nem sikerült visszaszerezni.”

„Az emberek 70 százaléka ma Orbán hívének vallja magát, a választások idején az arány jóval kisebb volt”, írja Hefty, „megkérdőjelezendőnek” tartva, hogy „a szocialisták és alighanem a liberálisok némely korábbi híve ma azt állítja, hogy ő mindig is osztotta Orbán célkitűzéseit”.

Hefty magától értetődőnek tartja, hogy Orbán hosszú hivatali időben gondolkodik, miként azt is, hogy ez csak rendszeres választások és a bizalom ismételt elnyerése útján képzelhető el. „Azok az állítások, érkezzenek akár budapesti politológusoktól is, miszerint a magyarok a 2010 áprilisi választáson úgy tettek, mint a németek a 30-as években - azaz a maguk Hitlerére szavaztak -, történelmietlen és apolitikus képtelenségek. Még ha Orbán és több bizalmasa nagy mozgástérre törekszik is, hamar meg fognak tanulni két dolgot: aki hatalmat akar, és megkapja, azt teszik felelőssé mindenért – az állampolgárok, az európai partnerek, a brüsszeli intézmények és a világ közvéleménye. A másik: aki azt állítja, hogy ő a leghatalmasabb egy kis országon belül, arra nyomást gyakorolnak a még hatalmasabbak. Profithajhász beruházók a maguk érdekét szem előtt tartva előnyöket akarnak majd kicsikarni az állítólag mindenható kormánytól, s ha ellenállásba ütköznek, gyöngeséget, tehetetlenséget és az együttműködés megtagadását fogják a szemére vetni.”

Ez a tulajdonképpeni veszélye a Nyugaton bírált és mértéktelenül becsvágyó médiatörvénynek – áll a FAS írásában. „Az állam, ha okos, olyan beavatkozásokra fog szorítkozni, amelyeket az olvasók és a nézők indokoltnak tartanak; ugyanis sem a kormány, sem a sok Fidesz-képviselő nem akarja veszélybe sodorni újraválasztását. Ez ugyan még nem médiabarát magatartás, de esetleg demokratikusan legitimált... Ha a lakosságnak kételyei támadnának arról, hogy felvilágosítást kap-e a médiában a magas energiaárak valódi okairól vagy élelmiszerbotrányokról, az ártani fog Orbánnak, és csökkenteni fogja újraválasztási esélyeit” – írta végezetül Georg Paul Hefty.

***

taz – Dalos-interjú: „Hiányzik a félelem nélküli generáció”

A magyar kormány masszívan fellép az újságírók és a művészek ellen. Az EU részéről érkező bírálat fontos – mondja Dalos György, Németországban élő író a tageszeitung honlapján Keno Verseck pénteken közzétett interjújában.

A kérdésre, hogy a kormányhoz hű sajtó vezető orgánumai „különösen mocskos kampányt folytatnak a liberális értelmiségiek ellen”, akik állítólag külföldön befeketítik Magyarországot, Dalos azt feleli, hogy ezek mögött politikai erők állnak, s ez „nem az egész Magyarország”.

„Orbán Viktor, Magyarország erős embere és kormánya annyira fél a kritikus értelmiségiek hangjától, hogy ilyen uszító kampányokra van szüksége?”, szól a kérdés. Dalos szerint „Az hiszem, nem annyira tőlünk, kritikus értelmiségeiktől félnek, inkább kalandor gazdaságpolitikájuk következményeitől.” Példaként hozza fel a magánnyugdíjpénztárak államosítását, és felteszi a kérdést: „Vajon hogyan fognak erre reagálni az emberek, amikor majd egyszer elegük lesz a szép, hazafias szavakból, és megnézik, mi van a pénztárcájukban? Akkor Orbánnak már nem fog használni a kétharmados többsége sem.”

Orbán strasbourgi fellépéséről, ahol a médiatörvény bírálatát a magyar nép megsértésének minősítette, Dalos azt mondja: „Orbán fellépése nyilvánvalóan a magyaroknak szólt. Üzenete: ’Megvédem a hazát a gonosz külföld, az EU ellen’. Ezen kívül ez az ember egyszerűen nem képes mértéket tartani és nem tudja fegyelmezni magát.” „Kellemes meglepetésnek” nevezi azt a vehemenciát, amellyel Magyarországot európai oldalról most hirtelen bírálják, de hozzáteszi: „A brüsszeli bírálatnak nem szabad kampányszerűnek és felszínesnek maradnia. Mert nem arról van szó, hogy valamely ország nem tart be valamilyen törvényeket, hanem az Európai Unió önértelmezéséről. Egy európai országban nem engedhető meg az, amit egy Lukasenka Fehéroroszországban véghezvisz.”

Arról a riporteri állításról, hogy  „A civil társadalom, a kritikus média és az értelmiségiek túlságosan a külföldre hagyatkoztak, és az ellenzéki szerepben kudarcot vallottak”, Dalos azt mondja: „Ez súlyos és tarthatatlan szemrehányás. Az újságírók és az értelmiségiek jelenleg nagy gazdasági nyomás alatt állnak. A kormány a kritikus médiát azzal zsarolhatja, hogy nem ad nekik hirdetéseket. Az értelmiségieket is így zsarolja, jelenleg például egy sor filozófus ellen folyik mondvacsinált pénzügyi vizsgálat. Ez egy olyan kicsi országban, mint Magyarország, ahol minden, a filozófia is csak az államból élhet, az emberek egzisztenciáját fenyegeti.”

„Múlt héten Budapesten a parlament előtt mégiscsak tízezer ember tüntetett a médiatörvény ellen – veti ellen Verseck. – Korábban az ilyen rendezvényekre legfeljebb 1500 ember ment el. Egy nagy ellenzéki napilap erre lelkesen írt ’az új, utcai ellenzékről’.” „Igen, előzőleg senki nem hitte, hogy Magyarországon még egyszer összejön ennyi ember egy kormánnyal szemben kritikus tüntetésre – véli Dalos. – Új ellenzéket ebben még nem látok, de az ilyen kezdeményezésekből talán kialakulhat egy civil mozgalom, és talán csökken Orbán és kormánya lélegzetelállító népszerűsége is. Ez nagyon derűlátóan hangzik és az optimizmus nem divat Magyarországon. Sajnos még élnek a régi fantomfélelmek és a minden hatalommal szembeni szolgálatkészség. Ez összeurópai jelenség, és sajnos generációs kérdés is. A félelemtől mentes generáció még nem született meg.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz Magyarországgal, Orbán felépíti-e a maga diktatúráját, Dalos György pesszimista válasza: „Nem, ezt nem hiszem. Magyarország egyszerűen egy nagyon kellemetlen, rossz demokrácia lesz, amely senkinek sem tetszik majd. Vannak ilyen rendszerek: a demokrácia minden külső jegye megvan, csak demokraták nem léteznek már.”

***

DiePresse.com – Paul Lendvai: „A hatalom a fejükbe száll”

Paul Lendvai legutóbbi könyvében sok mindent előrevetített az aktuális magyarországi politikai fejleményekből, amiért ott most hazaárulónak számít – írta Lendvaival készült interjúja bevezetőjében Anna-Maria Wallner a Die Presse című osztrák lap online változatában szombaton.

Lendvai a terjedelmes interjúban kérdésekre válaszolva beszélt egyebek között a Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert elleni kampányról, megállapítva, hogy „a nemzeti konzervatívok meg akarnak szabadulni tőle, csak az a nagy kérdés, mikor és hogyan”, hiszen Fischer Ádámot máris kiszorították az Állami Operaház főzeneigazgatói tisztségéből. „Hihetetlen kampány folyik a liberális művészek ellen, Schiff András, az ország leghíresebb zongoraművésze ellen is, ellene csak azért, mert olvasói levélben reagált a Washington Post cikkére, amelyben ’Magyarország putyinizálódásáról’ írtak. Azóta a kormányhoz közelálló újságokban a legtrágárabb, rasszista módon támadják. Ez a ma uralkodó stílus. Hihetetlen!”

Arra a kérdésre, hogy vajon érték-e még meglepetések Elherdált országom című könyve után, amelyben már sok mindent előrevetített abból, ami ma történik, Lendvai egyebek között úgy vélte: „Sötét előrejelzés volt, de még rosszabb jött. Nem számítottam ilyen tempóra, és meglepett a médiatörvény”.

Wallner emlékeztetett rá, hogy Lendvai a könyvében Orbán Viktort a vasfüggöny lehullása idején, 1989-ben a demokrácia felé forduló fiatalembernek látta, és azt kérdezte, mi történt ezzel az emberrel az elmúlt 20 évben. Lendvai elmondta: „Személyesen ismerem. Nagyon tehetséges ember, zseniális hatalompolitikus, akinek forgatókönyve volt a hatalomátvételre, de nincsenek koncepciói. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben nem lesz diktatúra. Továbbra is lesznek választások, de az országot totálisan ellenőrizni fogja az embereivel. A hatalom a fejükbe száll.”

Lendvai válasza arra a kérdésre, hogy taktikailag nem volt okos nem sokkal az uniós soros elnökség kezdete előtt átalakítani a médiatörvényt: „Ez hihetetlen baleset volt. Orbán két hibát követett el. A legnagyobb a médiatörvény volt. Totálisan alábecsülte a nyugati sajtó hatalmát. A másik hiba a külföldi vállalatokat érintő korlátozások. Ez most beárnyékolja a soros elnökséget. Azt hiszem azonban, csak a féléves elnökség után válik igazán veszélyessé a helyzet, amikor Magyarországot talán nem figyelik már annyira. Ennek a törvénynek a legszörnyűbb paragrafusai, mint a bírságok, csak júliusban lépnek hatályba.”

A publicista szerint a helyzet nem hasonlítható össze azzal, amikor Ausztriában a jobboldali Jörg Haider pártja bekerült az osztrák kormányba, noha a magyarok most ezzel érvelnek. „Már maga az atmoszféra is más volt akkor Ausztriában, tüntetések voltak. Ezzel kapcsolatban a luxemburgi miniszterelnök fogalmazott a legtalálóbban: ’Orbánhoz képest Haider ministráns volt’.”

***

Die Presse: történelmük kritikus újragondolására kényszerülnek az új tagállamok

Történelmük kritikus újragondolására kényszeríti az EU-tagság az új tagállamokat – írta szombati számában a Die Presse című osztrák lap.

A mértékadó konzervatív napilap tudósítója utal az Európai Tanács brüsszeli épülete előtt található kultúrtörténeti szőnyeg miatti tiltakozásokra. „Ha valóban provokálni akartak volna, a debreceni (az 1849-ben a debreceni országgyűlésen elfogadott függetlenségi nyilatkozattal és a Habsburg-ház trónfosztásával kikiáltott) köztársaság térképét tették volna ide” – mondta az ügyről a lapnak egy diplomata, akiről csak annyit közöl a lap, hogy nem magyar. „Ez itt nem Nagy-Magyarország, ez az akkori Habsburg-monarchia térképe” - tette hozzá a nyilatkozó.

„Ha problémát akarnak találni az emberek, mindig találnak" - mondta Polner Gergely, a brüsszeli magyar EU-követség szóvivője. A magyar történelem egyik legbüszkébb pillanata volt, amikor két birodalom ellen kelt fel. Nem állt szándékában a magyar kormánynak a nagy-magyar fantáziákra utalni.” A gond csak az – fűzte hozzá a tudósító –, hogy éppen ezt teszi a kormány újra és újra, amikor állampolgárságot kínál fel a határon túli magyaroknak vagy a trianoni szerződésről való megemlékezést államüggyé teszi.”

A szőnyeg körüli izgatottság rávilágít a kelet-európai társadalmaknak történelmük feldolgozásával kapcsolatos problémáira két évtizeddel a kommunizmus bukása után - írta a Die Presse. A hiányos ismeretek – Nyugat-Európában is – és hosszú időn át elnyomott nacionalista reflexek együtt egy politikai visszaélésre alkalmas keveréket alkotnak. Orbán Viktor „tüzes” fellépése az Európai Parlamentben rávilágított erre. Médiapolitikája elleni kritikát a miniszterelnök arra használta fel, hogy népe védelmezőjeként stilizálja magát.

Az európai uniós tagság az elé a feladat elé állította a térség országait, hogy kritikusan elgondolkodjanak saját történelmükön – mondta a lapnak 2009-ben Timothy Snyder, a Yale Egyetem professzora. „A történelem, amelyet 2004-ig a kelet-európaiak a világnak elbeszéltek, idegen hatalmak által elpusztított liberális demokráciákról szólt. Következésképpen a nácik és a kommunisták nélkül minden rendben lett volna. Most azonban az EU-ban vannak és többé már nem kell politikailag korrektül elbeszélniük a történelmüket” - idézte az osztrák lap a Yale professzorát.


FRANCIA NYELVTERÜLET

Libération: Orbán célba vette a filozófusokat

Orbán célba vette a filozófusokat címmel egy teljes oldalon számolt be a filozófuspályázatokról szóló cikkekről pénteken a Libération. A francia baloldali újság szerint a hatalomhoz közeli média antiszemita kampányt indított öt értelmiségi ellen.

A budapesti keltezésű tudósítás szerint az a tény, hogy „az Orbán Viktor populista jobboldala által elfogadott, vitatott médiatörvényt január 1-jei életbelépése ellenére az írott sajtóra csak július 1. után – azaz csak azután lehet alkalmazni, miután Magyarország európai uniós soros elnöksége véget ért és már nem lesz reflektorfényben –, a magyar miniszterelnökhöz közel álló médiának lehetőséget teremt arra, hogy a saját többsége által elrendelt elveket arcátlanul megsértse”.

Az új médiatörvény ugyanis kimondja, hogy „a médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére”. Ehhez képest a lap szerint „a hatalom saját törvényét vette semmibe azzal, hogy gyűlöletkeltő kampányt indított”.

A cikkíró Florence La Bruyere megítélése szerint „a hatalomhoz közel álló Magyar Nemzet szócsöve lett annak a boszorkányüldözésnek, amely az ellenzék egyik vezérlakja, Heller Ágnes nagy magyar filozófus és négy kollégája ellen indult”. A szerző emlékeztetett arra, hogy a baloldalinak tartott filozófusokról tíz napja folyamatosan jelennek meg olyan cikkek és szerkesztőségi írások, amelyekben azzal gyanúsítják őket, hogy közel félmilliárd forintot vettek fel a baloldali kormány idején zavaros vagy felesleges művek megírására. Ezeket az értelmiségieket mellesleg azzal is megvádolták, hogy a médiatörvényt kritizálva besározták Magyarország imázsát külföldön.

Heller Ágnes a lapnak elmondta: szerinte azért támadják őt, mert „az új médiatörvény veszélyéről, a demokratikus intézmények elleni támadásokról, valamint Orbán Viktor diktatórikus hajlamairól beszélt”. A cikkíró szerint pedig „a társadalmi megtorlásnak kiszolgáltatott értelmiségiek többsége zsidó származású, és ez a kampány rájátszik az antiszemitizmus régi reflexeire”.

Gulyás Gábor konzervatív filozófusnak a Facebookon közzétett írása kapcsán – aki „nyíltan értelmiségellenes, burkoltan antiszemita kiszólásoknak” minősítette a Magyar Nemzetben megjelenteket – a francia lap megjegyzi, hogy először emelt szót egy Fideszhez közel állónak tartott jobboldali személyiség.

Annak ellenére, hogy – írja a lap – a 70 ezer példányban megjelenő Magyar Nemzetnek korlátozott az olvasótábora, a cikkeit azonnal, időnként szó szerint átveszi a többi Fideszhez közel álló média, mint például a HírTV, valamint a köztévé és -rádió – jegyzi meg a lap. „Így terjed a méreg a magyar társadalomban” - mondta a Libérationnak egy neve elhallgatását kérő szociológus.

A francia újság a Hetek című lapra hivatkozva úgy véli, hogy a filozófusok elleni kampány a legsötétebb kommunista időszakot idézi és a zsidó orvosok állítólagos összeesküvése elleni sztálinista perekre emlékeztet.

Heller Ágnesnek, aki rágalmazásért kíván feljelentést tenni, viszont déja vu érzése van: 1973-ban hasonló kampányt indított ellene az akkori hatalom. Akkor azt mondták, nem méltó ahhoz, hogy kutatásokat végezzen, a férjét pedig valutakereskedelemmel vádolták meg. „Most is gazdasági bűncselekménnyel vádolnak, teljesen alaptalanul. Az inkvizítoruk kutathat, semmilyen pénzügyi visszaélést nem fog találni. Csak eretnek gondolatokat.” Heller hozzátette, hogy míg ez utóbbi indokkal a Kádár-rendszerben be lehetett börtönözni az embereket, ma már ez nem lehetséges, s ezért a gazdasági bűncselekmény vádjával akarják a nevét sárba tiporni.

***

A Le Monde az Európai Bizottság aggályairól

A magyar kormány elleni szabálysértési eljárás megindításával fenyeget az Európai Bizottság a médiatörvény kapcsán: a Budapestre elküldött levélben Neelie Kroes, a médiaügyekben illetékes uniós biztos két hetet adott a magyar hatóságoknak arra, hogy válaszoljanak azokra a „komoly aggályokra”, amelyeket a szövegnek az európai joggal és különösen az uniós alapjogi chartával kapcsolatos összeegyeztethetősége kérdésében felvetett – írta szombat délután megjelent számában a Le Monde francia liberális napilap.

Az újság szerint „a levelet nagyon várták két nappal a magyar kormányfőnek az Európai Parlamentben történt viharos meghallgatása után”. Jobb- és baloldalon egyaránt a képviselők az Európai Bizottságra bízták rá, hogy próbálja meg elérni a szöveg módosítását, amelyet a magyarországi ellenzék és az európai vezetők egy jó része is szabadságellenesnek ítél meg. Erre kötelezte el magát Orbán Viktor annak érdekében, hogy ne kompromittálódjon még tovább az Európai Unió soros magyar elnöksége.

A Le Monde brüsszeli tudósítója arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Biztosság eleinte a sajtó egészét felügyelő médiahatóság összetételét kritizálta, mivel abban elsősorban a Fideszhez közelállók kaptak helyet. A levél, amely a lap birtokába jutott, nem tér ki azonban a médiahatóság összetételére, amelynek tagjait a kétharmados Fidesz-többséggel rendelkező magyar parlament választotta meg, mivel a kinevezés módját nehéz lenne az európai jog alapján megkérdőjelezni, írja a tudósító.

***

Németh-interjú a Berliner Zeitungban

Senki se oktasson ki minket a demokráciáról címmel közölt interjút Németh Zsolttal szombaton a Berliner Zeitung.

A baloldali újság a felvezetőben azt írja: a médiatörvény körül támadt vita után Magyarország a károk enyhítésére törekszik. E célból külföldre küldte a külügyminisztérium parlamenti államtitkárát, hogy kezdeményezzen párbeszédet a bírálókkal.

A médiatörvényt fogadó, EU-n belüli bírálatokra emlékeztető újságírónak Németh így felelt: „Nézzük meg pontosan, honnan jön a bírálat: a médiából és a politikai baloldaltól. Konzervatív pártbarátainktól viszont nagyon nagy megértést és támogatást kapunk. Ami pedig a médiatörvényt illeti: az erős védelmet biztosít a sajtószabadságnak.”

Az újságíró ellenvetésére, miszerint ő inkább a demokratikus elvektől való távolodást lát benne, az államtitkár kijelentette: „Ne feledje, hogy az én pártom a magyar demokratikus mozgalomból nőtt ki a 80-as évek végén. Bennünket vertek és letartóztattak a diktatúrában. Mi tudjuk, mi a szabadság és az alapvető jogok. Senki se oktasson ki erről minket.” Egyúttal megismételte: amennyiben az Európai Bizottság kifogásolná a törvény egyes elemeit, úgy Budapest kész elfogadni a következtetéseket.

Az újságíró idézte Martin Schulz EP-képviselő Strasbourgban elhangzott szavait, miszerint a médiának kell ellenőriznie a kormányt, és nem megfordítva. Egyetért-e Ön ezzel? – kérdezte.

„Igen és nem – felelte Németh Zsolt. – Igen abban az értelemben, hogy egy jogállamban nem szabad semmiképpen sem elnyomni a médiát. Másrészt viszont egy kormánynak természetesen ellenőriznie kell, vajon betartják-e a médiumok a törvényt. Erre mindenhol vannak törvények. A magyar médiatörvény bizonyára viszonylag szigorú szabályokat fogalmaz meg, ám ez sem szokatlan Európában.”

***

És végül itthonról:

Szalai: gazdasági és politikai érdekek állnak a bírálatok hátterében

Szalai Annamária szerint alapvetően gazdasági és politikai érdekek állnak a médiatörvény körüli viták hátterében. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke az MR1-Kossuth Rádiónak nyilatkozva vasárnap azt mondta: sok külföldi támadás összemosta a médiatörvényt a válságadókkal, a bankadóval és a magánnyugdíjpénztárak ügyével.

Az MR1-Kossuth Rádió honlapján olvasható összefoglaló szerint Szalai Annamária arra számít, hogy elcsitulnak a médiatörvény körüli viták. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra: 2009 végén „attól volt hangos az ország”, hogy a washingtoni kongresszus határozatban ítélte el az Országos Rádió- és Televízió Testületet, mondván, szabálytalanul bonyolított le egy frekvenciapályázatot. Aztán kiderült, hogy az indítványozó kongresszusi képviselő kampányát a Sláger rádió tulajdonosa támogatta – tette hozzá, megjegyezve: hamarosan ez a vita is elcsitult.

A médiatörvény európai vitája során megmutatkozott, hogy az európai politikában sem feltétlenül a tények, hanem „hátsó érdekek” befolyásolják a pártokat, mondta.

A médiahatóság elnöke közölte: a jogalkalmazásba be akarják vonni a szabályozás érintettjeit is, és azt szeretnék, hogy azok ne ellenséget, hanem partnert lássanak a médiahatóságban.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!