rss      tw      fb
Keres

A Süddeutsche Zeitung kommentárja a magyar EU-elnökségről

MTI 2011. január 21., péntek 12:55

Hat hónap Magyarország címmel közölt kommentárt pénteki számában a Süddeutsche Zeitung.

Cathrin Kahlweit, a német liberális újság munkatársa felidézi Orbán Viktor strasbourgi beszédét, amelyben a magyar kormányfő az "EU történetének egyik legsikeresebbjeként" harangozta be a magyar EU-elnökséget. "A magyar kormányfő erőteljes öntudata ellenére ennek esélyei nem valami jók. Változatlanul hallatszik a kritika az új médiatörvényről és a pénzügyi válság haszonélvezőire kivetett különadóról - és egyáltalán: az EU-n belül óriási szkepszis uralkodik arra vonatkozóan, vajon a kétharmados többséggel rendelkező budapesti kormány tartani fogja-e magát a demokratikus játékszabályokhoz, amikor egy ilyen többség valósággal csábít a visszaélésre."

Egy soros EU-elnökség a kommentátor szerint olyan előnyöket jelent az elnöklő országnak, amelyekért érdemes elviselni a tekintélyét Brüsszelben érő csapásokat. "Amikor például Orbán hangsúlyozza, hogy Magyarország erős, az elsősorban az otthoni választóinak szól. A legtöbben továbbra is nagyszerűnek találják Orbán populista politikáját. Két évvel ezelőtt, a cseh EU-elnökség idején Václav Klaus elnök is megpróbálta kihasználni a prágai kormányválság nyomán keletkezett politikai vákuumot, és jó pontokat szerezni az Európa-szkeptikusok körében. Ez ugyan ártott Csehország brüsszeli imázsának, ám Klausnak ez mindegy volt. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy a cseh elnökség nem döntötte romba az EU-t, mi több, tűrhetően sikeresnek minősült."

Magyarország személyében "ismét egy kis kelet-közép-európai ország (az EU soros elnöke), amelyet egy narcisztikus nemzeti konzervatív (politikus) kormányoz - és újabb kételyek. Vajon képes-e megbirkózni Budapest a feladatokkal? Miért van szükség egymást váltó soros elnökökre, amikor a Lisszaboni Szerződés nyomán állandó elnöke lett az EU-nak? Mire számíthatunk, ha a következő években újabb két olyan állam kerül sorra, amely nem tagja az euroövezetnek (Dánia és Lengyelország), majd utánuk olyanok következnek, mint a törpe Ciprus, a válsággal küzdő Írország, Litvánia és a szintén válságtól gyötört Görögország? Mi haszna van annak, ha ezek mindig csak a saját súlypontjaikat helyezik előtérbe, amelyeknek megvalósítása csak kezdeményekben történik meg" - írja Kahlweit.

A továbbiakban megállapítja: "A sokat szidott budapesti kormány úgy véli, hogy van mondanivalója, sőt bizonyítanivalója Brüsszel számára: az, hogy Magyarország erős, és a magyar demokrácia is az. (Budapest szerint) a Nyugatnak nyilvánvalóan problémát okoz annak elfogadása, hogy kelet-közép-európai államok is képesek egy olyan nagy közösség vezetésére, mint az EU."

A kommentátor szerint itt tapinthatók ki azok a kisebbrendűségi érzések, amelyek a mai napig léteznek az egykor kommunista országokban. Ha például Párizs és Berlin ellenzi Bulgária és Románia felvételét a schengeni egyezmény államai közé, akkor máris felhangzik, hogy kétféle mércével mérnek Nyugaton.

Az állandó EU-elnök és a váltakozva betöltött uniós elnökség azért is létezik, mert a kis EU-tagállamoknak hangra és színpadra van szükségük - állítja Kahlweit. "Hogy ezt nem mindig csak az európai közjó érdekében használják fel, az egyrészt nem sokáig fáj, mivel ehhez túl erőtlenek; másrészt ez közismerten nem csak a kis államok sajátja. Azonkívül: egy ilyen fél év gyakorlatot is jelent. A Fidesz-kormánynak például esze ágában sem lesz, hogy a következő hónapokban, kvázi a nyilvánosság figyelő szeme előtt, látványos példákat statuáljon a média cenzúrázására. Ami azután következik, ha majd ismét lanyhul a figyelem, az más lapra tartozik. És talán néhányan Magyarországon is jobban elgondolkodnak, mint egy évvel ezelőtt azon, vajon helyes volt-e kétharmados alkotmányozó többséghez segíteni Orbánt" - írta végezetül a Süddeutsche Zeitung kommentátora.