rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 19.

Wildmann János teológus, író, közgazdász


Bolgár György: - Néhány hónappal ezelőtt már beszélgettünk itt a műsorban arról, hogy számos feljelentést tettek a rendőrségen és ügyészségen a pécsi megyés püspökségen történt állítólagos gazdasági és szexuális visszaélések miatt. Arra jutottunk, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ez most annyira így van, hogy egy váratlan mai hír szerint lemondott – és ezt a pápa el is fogadta – Mayer Mihály pécsi püspök. Ön mivel magyarázza ezt, mennyire szokatlan ez a lépés, mi vezethetett ide?

Wildmann János: - Mivel valamennyire ismerem a pécsi helyzetet, ezért engem nem lepett meg ez a döntés. Tulajdonképpen hetek óta vártuk. Azt is tudtuk, hogy a Vatikán, illetve a nuncius úr keresi a megoldást. Tehát csak az időpont volt kérdéses számunkra és nem az, hogy be fog-e következni.

- Honnan lehetett ezt tudni?

- Hát az előző szimbolikánál maradva, aki benne van a harasztban, az érzi azt is, ha a szél fúj. Mi is így voltunk. Annak idején elmondtam Önnek itt a műsorban, hogy engem is megkerestek a vatikáni vizsgálóbizottság részéről, tehát tudtam, hogy van ilyen vizsgálat. Azt is tudtam, hogy egyre többen fordultak papok, civilek a nunciatúrához. Itt az információk azért mentek. Csak az volt a kérdés, hogy meddig sikerül eltussolni, szőnyeg alá söpörni a dolgokat, és mikor lesz elege valamelyik hivatalnak akár idehaza, akár Rómában.

- Vajon melyik hivatalnak lett igazán elege? Egy vatikáni hivatalnak vagy az itteni rendőrségnek, esetleg a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának?

- Ezt így nem tudom szétválasztani, valószínűleg mindegyiknek közösen, együttvéve. Lehet, hogy egymástól függetlenül, de mégis együttvéve. Tehát még mielőtt a magyar feljelentések elindultak volna, a Vatikán elkezdett vizsgálódni. Ez azt jelenti, hogy komolyan vették a hozzájuk érkező híreket. Úgy tűnt, hogy a feljelentés hatására megindult a nyilvánosság. Nem vagyok benne biztos, ha a média nem mozdul ennyire rá a témára, akkor az ügyet itt tudjuk, ahol most. Ugyanis ezelőtt két évvel volt már egy feljelentés az Élet és Irodalom részéről, pont a pécsi ügyészségnél, amit azután szőnyeg alá söpörtek. Tehát nagy a valószínűsége, hogy ez most sem tartana itt, ha a média, a nyilvánosság nem segít ebben nekünk. Azt gondolom, hogy tényleg Önöknek köszönhetjük, hogy célt értünk.

- Többek között mondjuk ez a dolga a médiának.

- Ezért nem jó az a törvény, amelyik korlátozni akarja a média szabadságát.

- Pontosan. Egyházak, vallási csoportok védelme ürügyén. Mert egy ilyen konkrét esetet, amikor valaki felvet kényes kérdéseket akár egy püspökséggel, akár egyes egyházi vezetőkkel kapcsolatban, lehet úgy is értelmezni, hogy valaki, egy orgánum gyakorlatilag az egyház, egyházi vezetők tekintélyét akarja aláásni, megsérteni és így tovább. Szóval valóban nagyon ingoványos talajon jár ez a médiatörvény. Jó is, hogy említi, a magam és kollégáim nevében köszönöm, hogy úgy érzékeli, hogy a média itt segített. De vajon nem arra mutat ez az egész négyéves történet, hogy az emberek jobban bíznak a külföldben, mint az itthoni hatóságokban? A Vatikánhoz fordultak és mintha a vatikáni vizsgálatok lökték volna meg az egész ügyet, hogy beinduljon. Szóval még mindig lehetséges, hogy hiába a média, hiába az érdeklődés, hiába valamilyen közfigyelem, ha nincs hozzá elegendő külföldi támogatás, akkor itt ez hamvába hull?

- Azt gondolom, hogy nem ez a döntő szempont, hanem egyrészt az, hogy például nekem személy szerint nem voltak olyan bizonyítékaim, amelyek megállták volna a helyüket a magyar hatóságok előtt. A súlyosabb minősített eseteknél, a pedofília gyanújánál viszont voltak olyan bizonyítékok, amelyek megállták volna a helyüket, de azok már elévültek. Tehát most utólag elmondhatom, hogy magam is jártam a rendőrségen, beszéltem rendőrfőtisztekkel, és azt mondták, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a magyar hatóságok tehetetlenek. Ha nem kapják az illetőt rajta, hogy valakit molesztál és legalább nincs három-négy olyan tanú, illetve áldozat, aki vállalja is, hogy kiáll, akkor tehetetlen a rendőrség. Tehát azt gondolom, hogy itt azért kellett külföld fele fordulni, mert abban bíztam, ha nincs is bizonyítékom, a hívők, az emberek részéről megnyilvánuló feljelentéseket, leveleket komolyan veszi Róma. Ha mást nem is, legalább egy belső vizsgálatot elindít. Úgy tűnik, hogy ez sikerült.

- A pedofíliagyanúk vagy feljelentések miért évültek el? Olyan régen történtek?

- Egyrészt régen, másrészt nem mind Magyarországon történtek, de magyar pécsi egyházmegyés pap által.

- Ha lettek volna tanúk, akik elő mernek állni, akkor mégis elő lehetett volna venni ezeket az ügyeket?

- Igen, részben. Több szülőtől kaptam levelet, megkaptam az áldozatok címét, beszéltem emberekkel, akik tudtak erről vagy éppen velük szemben követtek el valamit. De amikor arra került a sor, hogy akár névtelenül is nyilatkozzanak, már egyikük sem vállalta. Mindenki félt, mindenki úgy érezte, ha újra beszélni kell erről a szörnyű dologról, akkor az őt emberi méltóságában megalázza. Látták azt, hogy mit tesznek velünk, akik szót emeltünk: mindenféleképpen megpróbáltak bennünket ellehetetleníteni.

- Önt például hogyan?

- Nagyon sokféleképpen. Valószínűleg a teológiai tudományos életben nem kaphatok már Magyarországon állást. Ezt nagyon sokszor éreztették velem. Volt egy püspök, aki mondta nekem, hogy amíg ők püspökök, addig én nem leszek professzor.

- Na de látja, most már van egy püspök, aki már nem püspök.

- Most már van, de attól én még nem leszek professzor. De nem is ez a kérdés. Ez most tényleg másodrangú dolog. A fontos az, hogy itt nagyon sok embert, megfenyegettek. Például ma hívott engem egy pap – ő keresett meg, akart tanúskodni és volt egy dokumentációja –, hogy ő is azért lépett vissza, mert megfenyegették. Azt mondta, hogy azután nem mert lépni.

- Mit gondol, attól, hogy Mayer Mihály mégiscsak lemondott és a pápa elfogadta a lemondást, elindul-e egy olyan hullám, hogy előállnak azok, akiknek sérelmeik voltak, akiket súlyosan megaláztak, kihasználtak, akiket esetleg szexuálisan használtak ki? Megjön a bátorsága azoknak, akik eddig féltek, mert úgy látták, hogy teljesen felesleges tanúskodni, ők kerülnek bajba, nem azok, akik az esetleges bűncselekmények elkövették?

- Erre csak azt tudom mondani, amit nekem mondott a rendőrfőtiszt, amikor megkerestem. Azt mondta, hogy jobb, ha nem is tesznek semmilyen lépést, mert évekkel később bármit is bizonyítani, nem lehet. Az, aki mégis vállalkozna erre, kitenné önmagát különböző támadásoknak, főleg egyházi részről. Mivel nem lenne bizonyító ereje annak, amit mond, ezért ő kerülhetne kellemetlen helyzetbe.

- De látjuk, hogy a civilizált nyugati világban, száz és ezer példa van arra, hogy feljelentéseket tesznek.

- Le vagyunk maradva száz évvel.

- Ezért reálisan mondta azt a rendőrfőtiszt, hogy ennek semmi értelme?

- Ő nagyon pozitívan állt ehhez az ügyhöz, szeretett volna segíteni, volt is ilyen ügye, pont a pécsi egyházmegyéből. De azt mondta, hogy a jelenlegi jogi szabályozás olyan, hogy valószínűleg esélytelen, ha valaki évekkel később ilyen esettel jön. Ő azt javasolja ilyenkor, ha már időben nem léptek és nincsen legalább három-négy tanú, hogy ne is hozzák fel ezt az ügyet, mert nekik lesz kellemetlen.

- Azért próbálja nekünk összegezni, ahogy tudom, legalább negyven feljelentés érkezett - nem feltétlenül szexuális jellegű bűncselekményekre.

- Ezek javarészt gazdasági jellegű ügyek.

- Mik ezek, milyen típusú feljelentések, mivel élt vissza, kicsoda, milyen összegben, mi az, amit látni vagy hallani lehet erről?

- Ezek nagyon sokrétűek, ott kezdve, hogyan jut hozzá egy ingatlanhoz a pécsi egyházmegye – azt hiszem, hogy ez a híradásokban is megjelent. Az történt például, hogy átvettek egy iskolát egy önkormányzattól, olyan szerződéssel és feltételekkel, hogy ott tornatermet építenek. Közben a beruházás elmaradt.

- Szóval megkapják az ingatlant, de gyakorlatilag nem adják oda azt, amit ígértek.

- Így van. Például több ilyen esetről is szó van. A feljelentések szerint olyan is előfordult, hogy hatalmas nyereséggel adott tovább egyházi intézménynek vagy szerzetesrendnek olyan ingatlant a püspökség, amit ő sokkal olcsóbban szerzett meg. Ez erőfölénnyel való visszaélés. Tartalmaz olyat is a feljelentés, hogy adott esetben az öregotthonba kerülő idősek ingatlanára tette rá a kezét. Tehát nagyon sok ilyen dolog van. De szeretném hangsúlyozni, ezek csak vádak, ez nem bizonyított. A rendőrség dolga ennek utána járni.

- Mayer Mihály lemondásával történik valamilyen változás Ön szerint a katolikus egyház magyarországi vezetésében? Amennyire én tudom, ő elég erős embernek számított korábban, és ha jól sejtem, akkor nem a reformerek vagy a modernebb egyházi vezetők közé tartozott. Lehetséges, hogy a másik irányzat, erősödni fog az ő kényszerű távozásával?

- Ezt nem tudom megítélni. Azt gondolom, hogy Magyarországon a püspöki karon belül a reformerők meglehetősen csekély szerephez jutnak. Ha új püspököt neveznek ki Pécsre, ott biztos nem az lesz a legfontosabb szempont, hogy mennyire tartozik a reformszárnyhoz, hanem sokkal inkább az, hogy elég markáns egyéniség-e ahhoz, hogy itt ezen a szemétdombon rendet tegyen. Ha az illető egy gyönge karakterű ember lenne, akkor valószínűleg a problémákat csak tovább görgetné maga előtt. Azt se a pécsi egyházmegye, se a magyar egyház nem vállalhatja. De nagyon remélem, hogy lesz változás. Hiszen azt gondolom, hogy a magyar egyháztörténelemben – legalábbis a legújabb koriban – nem volt olyanra példa, hogy világi kezdeményezésre, civilek hatására addig jutott egy ilyen botrányos ügy, hogy a püspök lemondott. Ha erre kész a mai egyház – és úgy tűnik, a magyar egyház kihátrált Mayer püspök mögül –, akkor bízom benne, hogy az egyházi vezetőkben is megvan a bölcsesség ahhoz, hogy tényleg elinduljon egy építkező, a jövőre tekintő folyamat.

- Önt milyen alapon zárták ki minden itthoni munka és egyéb lehetőségből? Milyen vádakkal?

- Mayer püspök megfogalmazása szerint egyházellenes tevékenységem méltatlanná tesz arra, hogy teológiai, egyházi berkekben munkát végezzek.

- Most ha ő nem lesz ennek az egyháznak a püspöke, akkor nem lehet, hogy valamiféle „perújrafelvétel” történik Wildmann János ügyében?

- Megmondom őszintén, erre nem gondoltam.

- Most meg lehet ítélni, hogy ki folytatott egyházellenes tevékenységet. Ön-e vagy más?

- Valószínűleg a dolog sokkal bonyolultabb. Az egyházban nem szokás rehabilitálni azokat, akik felfednek kellemetlen dolgokat. De adná Isten, hogy tényleg így legyen. Nem feltétlen az állás miatt, de legalább abban az értelemben, hogy azt mondják, hogy bocs, tévedtünk, igazatok volt és levontuk a következtetést. Nekem ez már nagy elégtétel lenne.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái