rss      tw      fb
Keres

Egy előre bejelentett „tisztázás” krónikája

                 Garai Ágnes


Barroso EB-elnök az Európai Parlament előtt bejelentette: „tisztázó választ vár” a magyar kormánytól a médiatörvénnyel kapcsolatos uniós aggodalmakra. Ezt megelőzően Neelie Kroes biztos január 17-én Strasbourgban a médiatörvénnyel kapcsolatban három kifogást emelt Navracsics Tiborral folytatott konzultációja során. Az uniós biztos széles, részletes, tételes vizsgálatot ígért, amely kiterjed az Alapjogi Chartában és az Európai Emberi Jogi Egyezményben rögzített szólásszabadság sérülésére is.

Aligha képzelhető el, hogy a vizsgálat gyökeresen más következtetésre jusson, mint amit az EBESZ médiaügyi biztosa megfogalmazott:

„A törvények nem felelnek meg az EBESZ Magyarország által is vállalt normáinak, fenyegetik a média pluralizmusát és a szerkesztői szabadságot, és alkalmasak a politikai visszaélésekre.”

„Az új magyar médiaszabályozással kapcsolatban különösen problematikus, hogy az új médiahatóság kizárólag olyan tagokból áll, akiket a kormány támogat, valamint a médiatanács tagjainak 9 évre szóló mandátuma is aggályos.”

Fennáll azonban a veszély, hogy ha majd az Európai Bizottság súlyos, sarkalatos hibákra hívja fel a figyelmet, szorgalmazza majd ezen „hibák” kijavítását, a Fidesz korábban megismert sikeres kommunikációs technikáját fogja alkalmazni: „lám, az EB magát a törvényt nem kifogásolta, visszavonása fel sem merült, s a néhány technikainak minősíthető részlet korrekciója miatt kár volt ezt a világméretű ribilliót gerjeszteni”. Emlékezzünk csak a „taggyűlést tartott-e a Tokajhegyalja Kft.” és jegyzőkönyv készült-e, amikor elhangzott a „ne mi nyerjük a legtöbbet” mondat, milyen sikeresen terelték el – némi bírósági segítséggel – a figyelmet a lényegről.

A tegnapi strasbourgi meghallgatásról szóló tudósításokat kommentáló olvasói megjegyzések, a médiatanács reakciója előrevetítik a botrányos törvény nemzetközi fogadtatásának eljelentéktelenítését. A jobboldali közönség máris üli torát, a „ballib hangoskodás” felesleges, értelmetlen voltát harsogja.

Pedig nem volna szabad hagyni, hogy a magyar társadalmat jellemző apátia a nemzetközi szervezetek, a véleményformáló sajtó és a civilizált világ közvéleményét is eluralja. Bízzunk benne, hogy a sajtószabadság bel- és külföldi híveiben lesz elég erő és elszántság, hogy ezt a kommunikációs offenzívát visszaverjék!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!