Képünk a világban: „Magyarországon hiányoznak a bátor hangok”

2011. január 16–17-ei összefoglaló a médiatörvény visszhangjairól

Ellene
FAZ – Schiff-interjú
: Magyarországon hiányoznak a bátor hangok – FAZ: Zilahy Péter írása Magyarországról és a médiatörvényről – Der Spiegel: Médiacenzúra Magyarországon; Interjú Marsovszky Magdolnával – Spiegel-cikk a nyugati kiadók reagálásáról: Cserbenhagyva – Der Sonntag: Svájc a sajtószabadság tekintetében „nem Magyarország” – Deutschlandfunk: Orbán Viktor magyar miniszterelnök a tanára szemével – Bild Zeitung: Orbán Úr, betiltaná a Bildet?

Mellette
Schmitt Pál
Londonban: „Nyugodt szívvel írtam alá” – Román külügyminiszter: Magyarország tökéletes európai demokrácia – A lengyel uniós miniszter kiállt az Orbán-kormány mellett – Erdélyi Krónika: a "gazdasági érdekek" a magyar jogszabály tükrében – A nagycsaládosok egyesülete támogatja a jogszabályt


ELLENE

FAZ – Schiff-interjú: Magyarországon hiányoznak a bátor hangok

Interjút közöl Schiff András zongoraművésszel a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnap kiadása, akit így mutat be: Az 1953-ban született és ma Firenzében élő Schiff András Beethoven-, Schubert- és Bartók interpretációiról ismert. És az új magyar médiatörvény eltökélt bírálója.

Fischer Ádám karmesterrel nyílt levélben szólították fel Európa és a világ művészeit, hogy figyeljenek Magyarországra és védelmezzék meg Európa alapértékeit. Schiff a levelet így magyarázza: „Egyetlen pillanatig sem hiszem, hogy a művészet és a politika elválasztható egymástól. Sosem is volt az. Ami Magyarországon történik, rettenetes diktatúrákra emlékeztet: politikusok beavatkoznak az operai szereposztásba, meghatározzák, ki legyen a klarinétok szólamvezetője, a kiváló rendező Alföldi Róbert ellen undorító uszító kampány folyik, mert meleg. És hallatlan az is, ami Fischer Ádámmal történt.”

A karmester ügyéről, aki még októberben lemondott a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatói tisztségéről, tiltakozásul a munkájába való politikai beavatkozás miatt, Schiff azt mondja: A remek karmester „utódaként olyan embert neveznek ki a helyére, aki abszolút nem éri el a színvonalat. A művészetet a politika nem tudja megváltoztatni, de a művészek szabadon gondolkodó emberek, akik kinyilvánítják a véleményüket, és ez talán másokat is több civil kurázsira inspirálhat. Pillanatnyilag nagyon kevés bátor hangot hallok Magyarországról. Ott inkább nagy apátia uralkodik.” Feltehetően félnek az emberek, szemben a másik oldallal, mert „a jobbszélsők és a szélsőjobboldaliak nagyion hangosak és nagyon agresszívak, különösen az interneten, az anonim denunciáló blogokban”.

Schiff az interjúban beszámol arról, hogy az olvasói levél után, amelyet a The Washington Post című lapnak írt, és amelyben azt a kérdést is feltette, Magyarország alkalmas-e a soros uniós elnökség átvételére, hiszen a médiatörvény csak utolsó volt a „sokkoló események” láncolatában, „sok magyar írt rólam szidalmazó leveleket a szerkesztőségnek, és amikor ezeket nem tették közzé, azonnal újra a nemzetközi zsidó összeesküvésről volt szó”.

A német lap munkatársa ez után Bayer Zsolt cikkéről kérdezi a zongoraművészt: „A Magyar Hírlap című, Fideszhez közelálló újságban erre fel Bayer Zsolt publicista, a Fidesz egyik alapító tagja, Orbán Viktor személyes barátja azon dühöngött, hogy 1919-ben nem elég baloldalit öltek meg, és Önt név szerint említette egy sorban más zsidókkal (’Cohen és Conh-Bendit és Schiff’).” A válasz: „Igen, én most Magyarországon abszolút nem kívánatos személyiség vagyok, és nem hiszem, hogy még valaha is fellépnék Magyarországon, vagy akár csak beutaznék oda. Végtére is nem vagyok hős.” „Bayer azon kevesek egyike, akik névvel írnak. De ő vad fasiszta. Ha a cikkei nem magyarul jelennének meg, világra szóló botrány lenne.” És bár „egy ellenzéki politikus” feljelentette Bayert a médiahatóságnál, Schiff azt mondja: „meglehetősen biztos vagyok benne, hogy semmi nem fog történni. Ez a hatóság öt Fidesz-tagból áll, vezetője, Szalai Annamária egy pornólap kiadója volt. És ez az öt dönt most arról, ki a barát és ki az ellenség.”

A kérdésre, hogy már régen hatalmas felfordulás lenne-e, ha a világon többen értenének magyarul, Schiff András válasza: „Igen, ez meggyőződésem. A magyar majdnem olyan, mint valami titkos nyelv, csak nagyon kevesen értik. Ez a nagyon nagy szerencséje ennek a csőcseléknek, amelynek most ott döntő szava van.”

***

FAZ: Zilahy Péter írása Magyarországról és a médiatörvényről

Zilahy Péter Sírjunk vagy nevessünk? című írása a német lap vasárnapi kiadásában jelent meg a magyarországi állapotokról. A 40 éves író hol komolyan, hol szarkasztikusan mutatja be a tavalyi országgyűlési választások után kialakult helyzetet. Írása végén párhuzamot von a mai Magyarország és Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátéka között. Néhány részlet az írásból:

„Miért tüntettek akkor pénteken egy független polgári csoport facebook útján szervezett megmozduláson ezrek békésen a parlament épülete előtt? Miért támadják akkor európai politikusok balról és jobbról egyaránt az új magyar médiatörvényt? Miért jelent meg néhány napon belül rekordszámú, Orbánt és csapatát fújozó cikk a nemzetközi sajtóban? Mindenki elvesztette a józan eszét?

Nem tudok mást elképzelni, mint hogy ez egy nagyobb terv része. Zseniális politikai marketing-trükknek kell lennie, méltónak egy olyan országhoz, amelyik ennyi Nobel-díjast adott a világnak. Biztos nem volt jobb mód arra, hogy figyelmet, feszültséget keltsen, nem is szólva arról, hogy ennyi embert mozgósítson, akiket eddig nem érdekelt a politika.

Valami csodálatos történt. Orbán Fidesze egyedülálló esélyt adott a fiatal magyaroknak, hogy tisztázzák, mennyit ér nekik a demokrácia. Azoknak a fiataloknak, akik ma tüntetnek, az alapvető jogaik mindig természetesek voltak. A szüleik valószínűleg rég elfelejtették, milyen is volt a nyolcvanas években. A skandináv modell szerinti jóléti állam, amelyről mindannyian álmodtunk, soha nem jött el, és sok ember cinikussá vált, hátat fordított a politikának.

A Fidesz az utolsó pillanatban érkezett, hogy felrázzon minket. Orbán a hivatalba lépése után világos utalást tett rá, hogy a kormányzás játék, amikor jelezte, hogy kész változtatni a vitatott törvényen, amennyiben ez jogi, vagy politikai okokból szükségessé válna. Mi más ez, ha nem félénk meghívás a közös játékra?”

„Folyton panaszkodtak a barátságtalan sajtóra. Előbb szomorúak voltak, aztán dühösek – ami elég, az elég, a hazafiatlan média gonosz, szégyentelen kommentárjait nem szándékoznak már tudomásul venni. Felállítottak egy médiatanácsot, amelynek feladata azon őrködni, hogy mely nyilvános véleménynyilvánítások elfogadhatók, s melyek nem, beleértve a blogokat és még a facebookot is. Mivel a Médiatanács mind az öt tagja szintén a kormányzó párthoz tartozik, nem vádolhatók gonosz módon függetlenséggel.

Mindazok, akik a Balkánon, vagy Oroszországban mutatkozó párhuzamokról beszélnek, nem értik, hogy specifikus közép-európai ügyről van szó. Tíz évvel ezelőtt felfüggesztették Ausztria uniós tagságát, Magyarországnak azonban még ki kell tapogatnia, hol vannak a határok.”

„Magyarországon egy szinte korlátlan hatalmú pártunk van, ami jó alkalom, hogy emlékezzünk rá, miért is van a nyakunkon egy állam, és hogy mit jelent, ha kormányok kormányoznak. Nem amiatt aggódom, hogy Magyarországon mentális Gulagot készítenek elő. Itt senki nem próbál totalitárius rezsimet létrehozni. Sokkal inkább jellegzetesen magyar hatalmi konfliktusról van szó. Nincs jelentős különbség az átlagos magyar és a kormány között. Mindkét fél azt hiszi, hogy mindent jobban tud, mint bárki más. És mégsem fogja nekem senki előírni, mit szabad írnom, és mit nem.”

„A Magyar Írószövetség és a Magyar Újságírók Szövetsége nyílt levélben hívta fel a kormányt az új médiatörvény korrigálására. A Népszabadság, a vezető napilap január 10-én különben üres címoldalán a következőket hozta az Európai Unió 23 hivatalos nyelvén: ’Magyarországon megszűnt a sajtószabadság’. Több folyóirat üres címlappal jelent meg. Tízezer ember tüntetett pénteken a parlament előtt. A vasfüggöny lehullása óta ez volt a független szervezet által szervezett legnagyobb tüntetés. A következőt január 27-re tervezik.”

***

Der Spiegel: Médiacenzúra Magyarországon; Interjú Marsovszky Magdolnával

A Der Spiegel online kiadásában közölt A völkisch-népnemzeti gondolkodás győzött című cikkében Felix Bayer emlékeztet rá, hogy az új magyar médiatörvény tiltakozási hullámot váltott ki, és már az Európai Unió hatóságai vizsgálják, jogszerű-e a törvény, ám Magyarországon az ellenállás csekély.

A lap Marsovszky Magdolna kultúrakutatót kérdezte az okokról. Arra a kérdésre, hogy mi a veszélyes a törvényben, a kutató kifejtette: „A legveszélyesebb az, hogy jelentős mértékben korlátozták a sajtószabadságot. Létrehoztak egy új média- és hírhatóságot, amelyet egy Fidesz-párttárs, Szalai Annamária vezet. Ez a testület ellenőrzi az internetes portálokat, a nyomtatott sajtót és a magánkézben lévő műsorszórókat. Az összes közszolgálati médiának a magyar hírügynökségtől kell átvenni a híreket. Egyrészt tehát mindent nagyon erősen központosítottak, másrészt mindent a kormánypárt ural, és az ellenzéki hangoknak szinte egyáltalán nem jut tér. A jogi fogalmak nagyon homályosak. Ezért feltételezik, hogy a törvény nem annyira a szélsőjobb kinövések, hanem a kormánynak nem kedves média, valószínűleg a liberálisok vagy a baloldal ellen akar fordulni.”

A lap felidézte azokat a véleményeket, amelyek szerint ki kellene várni, hogyan is alkalmazzák majd a törvényt. Marsovszky szerint: „Azok az újságírók, akikkel beszéltem, azt mondták, villamosszékben ülnek, amelyiknek a csatlakozója éppen nincs bedugva a konnektorba, de bármelyik pillanatban csatlakoztathatják. Magyarországon mindig újra azt lehetett tapasztalni, hogy a Fidesz és a Fidesz-sajtó sokkal kevésbé lép fel a jobboldali gondolatok, mint a baloldaliak ellen, és itt nem a szélsőbalról van szó, hanem a liberális és szociáldemokrata gondolkodásmódról.”

A Der Spiegel szerint a médiahatóság ismertté vált első két intézkedése – a Tilos Rádióban elhangzott Ice-T számok és az RTL Klub tévéadójának egy gyilkossági ügyről adott szenzációhajhász tudósítása miatt – inkább kispolgárinak, nyárspolgárinak tűnnek, mint veszélyesnek. Marsovszky szerint azonban ezek csak az első esetek. „Politikailag veszélyesnek tekintem a fejleményt, mivel legalább tíz éve figyelem a Fideszhez közelálló média kommunikációját, és elég világosan látszik, hogy ott egy völkisch-népnemzeti gondolkodásmód uralkodik. A Média gleichschaltolása ezen ideológia jegyében történik. Ez nem újdonság. Ez az ideológiai már régen él Magyarországon.”

Arra a kérdésre, hogy hogyan jut eszébe a „völkisch” ebben az összefüggésben, a következőket mondta: „Orbán 2008-ban az egyház képviselői előtt mondott egy beszédet, amelyben lényegében a következőket mondta: 1989/90-ben fordulatot akartunk, de be kell látnunk, hogy ez a fordulat nem volt valóban népnemzeti. Ezt a szót használta, amelynek német jelentése völkisch, angolul pedig Roger Griffen történész professzor fordításában ’ethnic racial community’, azaz népközösség. Vannak bizonyítékok arra, hogy ezen egy szervesen fejlődött, biológiai származási közösséget értenek, nevezetesen a magyarságot. Ezt a homogenizálódásra irányuló,  érezhető nyomás kíséri: kirekesztik mindazokat, akik nem ennek a ’népközösségnek’ megfelelően gondolkodnak.”

Hogy ez kikre vonatkozik, azt Marsovszky így határozta meg: „Mindenekelőtt azok ellen irányul, akik a liberális demokrácia értelmében gondolkodnak. Ezt így nem mondják ki, de vannak sztereotípiák, célzások és kódolt kifejezések. Példa: a jobboldal egyik sztárújságíróját, Bayer Zsoltot, Orbán Viktor egyik barátját nemrég feljelentették. A Magyar Hírlapban megjelent egyik cikkében világosan azt írta, hogy több halott baloldalit akar. A szervezet, amely feljelentette, azt akarja kideríteni, hogy az új médiatörvény Orbán Viktor egyik barátjával szemben is érvényes-e.”

A lapnak feltűnt, hogy a médiatörvény ellen tavaly év végén tartott tüntetésen többnyire fiatal, párton kívüli emberek vettek részt, s azt feszegette, vajon lát-e a kutató reményt egy olyan generációban, amely az internettel és talán kozmopolitább értékekkel nőtt fel.

Marsovszky nem tenne különbséget fiatalok és idősek között. „A szélsőjobboldali Jobbik párt például a jó nevű budapesti ELTE egyetemről indult. Vona Gábor pártelnök ott volt egyetemi hallgató, Morvai Krisztina, az Európai Parlament képviselője az egyetem szabadságon lévő előadója, sőt, eredetileg a női jogok védelmezője. Más szóval nem lehet generációk mentén megosztani az embereket. De reménykedem abban, hogy feléled az ellenállás. Ismerem azonban Magyarországot, és tudom, hogy ott tisztában vannak annak a mechanizmusaival, hogyan kell felkelni valami ellen. De hogy hogyan lehet megelőzni egy új gleichschaltolást vagy diktatúrát, azt még nem tudják.”

Arra a kérdésre, hogy milyen reagálásokat váltanak ki majd Magyarországon az Európai Unió médiatörvénnyel kapcsolatos esetleges intézkedései, Marsovszki kijelentette: „Már régebben szerettem volna egy ilyen szolidaritási hullámot. Ezt sokan bátorításnak érzik, és mernek előlépni. Sokan, akik már elveszették az állásukat, és nem tudják, miből éljenek. Ami az elmúlt fél év alatt történt, hátborzongató. Egyesek már öncenzúrát gyakorolnak. Más újságírók bizonyára nem mernének megírni bizonyos dolgokat, ha nem lenne ez a szolidaritási hullám”.

Egyetértett azzal, hogy a bírálatok ellentétes hatást is kiválthatnak, hogy beavatkozásként értelmezhetik. „Természetesen így próbálja beállítani a kormány. A kormányhoz közelálló tájékoztatás nem is említi igazán a felháborodás hullámát. A médiatörvény angol fordításából is kihagytak részeket, például azt a pontot, hogy július 1-jéig nem kell szankciókkal számolni. Kivárják az uniós elnökség végét, csak azután következnek a bírságok. Ezért is nagyon jó lenne, ha e dátum után is figyelnék a sajtó és az ország helyzetét”.

A Der Spiegel szerint más közép-európai országokban is vannak erősen nacionalista orientáltságú politikai tendenciák, s ezzel kapcsolatban azt kérdezte, vajon a kutató szerint Magyarország egyedi eset-e. Marsovszky szerint: „Magyarországon talán erősebbek az etnikai-nemzeti tendenciák. Ennek a gondolkodásnak mindig köze van nemzeti traumákhoz is, és Magyarországnak van nemzeti traumája, amelyet még mindig életben tartanak: az 1920-as trianoni békeszerződés, amellyel az első világháború után elvették Magyarország jelentős területeit. Ez az áldozati magatartás nagyon élénk, és kiállításokkal, kulturális koncepciókkal tartják életben”.

***

Spiegel-cikk a nyugati kiadók reagálásáról: Cserbenhagyva

Cserbenhagyva címmel közöl cikket a magyar médiatörvényről friss számában a Der Spiegel. A cikk alcíme szerint a legnagyobb magyarországi médiumok nyugati cégek tulajdonában vannak, ám ezek csak visszafogottan tiltakoznak az új jogszabály ellen.

Martin U. Müller, a német hírmagazin tudósítója szerint a médiatörvény központi eleme a sajtó egészét ellenőrző médiatanács, amely katasztrofális mértékű bírságokat szabhat ki, illetve elrendelheti egy adott újság megjelenésének betiltását vagy egy adó lekapcsolását.

Müller szerint a független újságírás amúgy is nehéz helyzetben van Magyarországon. A hirdető vállalatok nagy része állami tulajdonban van. A Népszabadság például nemrég elesett egy állami cég 90 millió forint értékű hirdetésétől, amit a lapnál a kritikus hangú tudósításoknak tulajdonítanak.

Sok újságíró úgy érzi, hogy cserbenhagyták őket kiadóik, amelyek túlnyomórészt nyugati kézben vannak. Erre reagálva a WAZ-csoport ügyvezető igazgatója azt feleli: „több értelme van a helyszínen hangosan szóvá tenni valamit, mintsem Németországból tiltakozni”. A WAZ mindazonáltal támogatja újságjainak főszerkesztőit – tette hozzá Bodo Hombach.

"Elítéljük a sajtószabadság minden korlátozását" – mondta a Der Spiegel tudósítójának Christoph Keese, az Axel Springer kiadó PR-osztályának igazgatója. Szerinte „a törvény egy sor problematikus előírást tartalmaz, amelyeket a sajtószabadság korlátozására lehet kihasználni”.

A svájci Ringier csoport nem kívánt nyilatkozni Müllernek, arra hivatkozva, hogy előbb megvárják az új törvény „konkrét hatását”. A német tudósító szerint az óvatosság azzal állhat összefüggésben, hogy az illetékes magyar hatóság még nem hozott döntést a Springer és a Ringier tervezett összefogásáról.

A tv-adók üzemeltetői viszont némi javulást látnak az új törvényben. A múltban megeshetett, hogy egy televíziót akár 30 napos sugárzási szünetre ítéltek, ha valamelyik műsor nem tetszett a kormánynak. Ezután viszont legföljebb egy hétre szólhat a sugárzási tilalom.

Ugyanebben a lapszámban a Der Spiegel interjút közöl a Népszabadság főszerkesztőjével. Vörös T. Károly nevetségesnek minősíti a médiatörvényt, amelynek megszületése mögött kétféle motívum állhat. „Vagy kontármunkát végeztek, mert sietni kellett, vagy pedig azt akarták, hogy az újságírók lelkébe beleegye magát a félelem érzése. Ilyen nyomás alatt, ollóval a fejekben dolgozni nagyon nehéz. Egy idő után ez öncenzúrához vezet.” A rendszerváltás után a magyar sajtó messzemenő szabadságot élvezett, most viszont visszafelé mutató fejlődés indult meg. „Sokkal többről van szó, mint csupán a sajtószabadság korlátozásáról. Az egész jogállam módszeres felszámolása zajlik: korlátozzák az alkotmánybíróság hatáskörét, feloszlatják a költségvetési tanácsot, a számvevőszék és a legfőbb ügyészség élére keményvonalas embereket ültetnek.”

A német újságírónak arra a kérdésére, vajon a magyar EU-elnökség alatti fokozott figyelem miatt lehet-e számítani a médiatörvény enyhítésére, Vörös kijelentette: „Éppen ellenkezőleg. Habár a törvény január 1-jétől hatályos, büntetéseket csak július 1-jétől kezdve szabhat ki a médiatanács. Egy nappal korábban ér véget a magyar EU-elnökség. A cél nyilvánvalóan a negatív visszhangok elkerülése. Az igazi nyomás majd ezután nehezedik a médiumokra.”

***

Der Sonntag: Svájc a sajtószabadság tekintetében „nem Magyarország”

A svájci Der Sonntag a Svájci Rádió- és Tévétársaság állománygyűléséről, valamint a Roger De Weck új vezérigazgató és Rudolf Matter új igazgató által ott mondottakról beszámolva vasárnap egyebek között az írta: Svájc a sajtószabadság tekintetében „nem Magyarország”.

A cikk szerint de Weck felháborodottan utalt egy ismert politikus cikkére, amely azt állította, hogy az átalakítással a svájci rádió és televízió a politika eszközévé válik.

A beszámoló ezzel zárul: „Rudolf Matter hozzátette: ’De Weck úrhoz hasonlóan sokkolt engem is annak a politikusnak, akit korábban olyan nagyra tartottam, az elképzelése arról, hogyan működik az újságírás. Itt nem Magyarországon vagyunk’. A magyar parlament által hozott törvény korlátozza a sajtószabadságot. De Weck és Matter azt ígérte munkatársainak: gondoskodnak róla, hogy Svájcban fel se támadhassanak a magyar indulatok. De Weck hangsúlyozta: a súlypontokat úgy határozzuk meg, ahogyan helyesnek tartjuk, és nem úgy, ahogy a politikusok akarják.”

***

Deutschlandfunk: Orbán Viktor magyar miniszterelnök a tanára szemével

A német rádió honlapja Kéri Lászlót idézve közöl Becsvágyó játékos címmel portrét Orbán Viktorról.

„Forradalommal választották meg, jelentette ki a miniszterelnök megválasztása után újra és újra. És nem viccnek szánja. Azt mondja, nem egyszerűen választás volt, hanem forradalom.”

Valójában Orbán és jobboldali nemzeti kormánya két évtizeddel a fordulat után radikális újraindulásra tesz kísérletet. Magyarországot az úgynevezett „nemzeti összetartás rendszerével” akarják kihúzni mély gazdasági, politikai és társadalmi válságából. Ehhez a parlamentben kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-kormány egymagában átírja az alkotmányt, az állami intézményeket és vállalatokat hű  pártkatonákkal tölti fel, és a felügyeleti hatóság útján a médiát is ellenőrizheti. A felháborodott külföldi bírálatok, mint most, a médiatörvény kapcsán, a jelek szerint nem tesznek nagy benyomást Orbánra és választóira. Magyarországon a nagy többség „bátornak” tartja a miniszterelnököt. Orbán a nép nyelvét beszéli – mondja Kéri. Ezért is ilyen népszerű.

Kéri nagyra becsüli számos Fidesz-politikus hozzáértését és a válság leküzdésére irányuló akaratát. Csodálkozik azonban azon, hogy látszólag kritikátlanul alávetik magukat Orbán Viktornak. Őt ugyanis Kéri játékosnak tartja, olyannak, aki mindent egy lapra tesz fel.

„Az a típus, aki mindig a kihívást keresi. Aki kockázatokat vállal – akkor is, amikor nincs értelme. Az a típus, aki kockázatokat vállal és a lehetséges következményeket, a súlyos következményeket elfojtja.”

Példa rá a kezében lévő hatalom mértéktelen kihasználása, aminek következménye veszélybe sodorhatja a demokratikus értékeket, amelyekért egykor harcolt.

***

Lásd még: Bild Zeitung: Orbán Úr, betiltaná a Bildet? – Interjú Orbán Viktorral

***

MELLETTE

Schmitt Pál Londonban: „Nyugodt szívvel írtam alá”

Schmitt Pál a parlamenti elnökökkel tartott hétfői találkozója után elmondta: a megbeszéléseken szó esett a magyarországi médiatörvényről is. „Tájékoztatást kaptam az alsóház vezetőjétől, hogy itt is komolyan veszik a média teljes szabadságát, a sajtószabadságot, de itt is komoly szabályok vannak a fiatalkorúak védelmére, az emberi méltóság védelmére, a gyűlöletbeszéd kiiktatására, a takarékosságra.” Az államfő a tárgyalásokon elmondta, hogy Magyarországon sajtószabadság van, és az emberi jogok egyáltalán nem sérültek.

A nap folyamán interjú jelent meg Schmitt Pállal a BBC brit közszolgálati médiatársaság hírhonlapján.

A londoni látogatás előtt, még Budapesten készült beszélgetésben a magyar államfő elmondta: ha egy törvény alkotmányellenes, vagy nem szolgálja a közjót, vagy általánosságban demokráciaellenes, akkor ő azt természetesen visszaküldené a parlamentnek.

Nick Thorpe BBC-tudósító, az interjú készítője kommentárjában azt írta: Schmitt Pál elődje, Sólyom László szembekerült az előző, szocialista vezetésű kormánnyal, miután „egyik törvényt a másik után küldte vissza a parlamentnek újragondolásra”. Schmitt Pál augusztus óta egyetlen törvényt sem küldött vissza, „de nem zárja ki teljesen, (hogy ezt megteszi)” – olvasható a kommentárban, amely után a tudósító idézi a köztársasági elnök ezzel kapcsolatos kijelentését.

A médiatörvénnyel kapcsolatban a BBC-interjúban Schmitt Pál azt mondta: a jogszabály különböző jogok védelméről szól, az emberi méltóság és a fiatalok jogainak védelméről, a közszolgálati média helyreállításáról, és intézkedéseket tartalmaz a gyűlöletbeszéd ellen is. „Nyugodt szívvel írtam alá” – közölte az államfő. Ám ha az EU-vizsgálat során bármi olyasmit találnak a törvényben, ami uniós jogszabályokkal vagy direktívákkal ütközne, akkor „helyénvaló lenne, ha a kormányfő újra megfontolna bizonyos intézkedéseket a törvényben"”.

***

Román külügyminiszter: Magyarország tökéletes európai demokrácia - FT-interjú

Tökéletes európai demokráciának nevezte Magyarországot a Financial Timesnak adott, a lap előfizetéses internetes honlapján hétfőn megjelent interjúban a román külügyminiszter, aki szerint hazája készen áll a csatlakozásra a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezethez a magyar EU-elnökség alatt.

Teodor Baconschi a londoni gazdasági-politikai napilapnak kijelentette: „Magyarország tökéletesen funkcionáló európai demokrácia ... (E) szomszédunk és partnerországunk teljes mértékben tiszteletben tartja a működő demokrácia alapvető szabályait.” Baconschi szerint a magyar médiatörvény „összetett belső törvényhozási aktus (eredménye) ... tárgyalnak róla Brüsszelben, és én hiszem, hogy Brüsszel és Budapest párbeszéde e kérdésben valóban termékeny lesz”.

***

A lengyel uniós miniszter kiállt az Orbán-kormány mellett

Kiállt a sokat bírált, konzervatív Orbán-kormány mellett Mikolaj Dowgielewicz lengyel Európa-ügyi miniszter – jelentette a lengyel hírügynökség.

„A lengyel kormány kényelmetlen érzésekkel látta, hogy régebbi uniós tagok, mint Franciaország és Németország és vezető napilapjaik miként torzították el az elmúlt napokban a magyar uniós elnökséget”, megvádolván azzal, hogy az új sajtótörvénnyel megtámadta a sajtószabadságot – mondta Dowgielewicz egy interjúban, amely hétfőn jelent meg az Euobserver uniós honlapon.

„Időnként leereszkedő hozzáállással van dolgunk egyes tagállamok részéről” - mondta a lengyel miniszter. Szerinte „Orbán Viktor hírnevet szerzett szabadságharcosként az 1980-as évek végén, nagyon tapasztalt politikus, és semmi kétség sincs az európai értékek mellett való elkötelezettsége iránt”.

***

Erdélyi Krónika: a "gazdasági érdekek" a magyar jogszabály tükrében

A magyar médiatörvény kapcsán fölmerült gyanút az táplálja az újság szerint, hogy a multicégek érdekeit jelentősen sértik a válság miatti különadók, amelyeket azért vetettek ki, hogy ne közvetlenül a polgárok legyenek a megszorítások szenvedő alanyai. „A külföldi óriáscégeknek ez természetesen nem tetszik, és azt is tudjuk, hogy a tulajdonosaik gyakorta bejáratosak államfők, miniszterelnökök irodáiba – főleg ha azokat kampányuk anyagi támogatása révén a lekötelezettjükké tették” – írja a Krónika. Az is elgondolkodtató, hogy a bírálatok még a szöveg ismeretének hiányában hangzottak el. A lap szerint ugyanakkor az is tény, hogy a jogszabályban vannak valóban vitatható elemek – mint a médiahatóság vezetőjének és a médiatestület tagjainak egyértelmű pártkötődése, mandátumuk időtartama –, amelyeket a konzervatív oldal kormányra kerülésekor menetrendszerűen diktatúrát vizionáló baloldal és a hozzá kötődő, a jobboldallal szemben végletesen elfogult értelmiségiek hivatkozási alapként használnak.

„Emiatt a jogszabály pozitív elemei is elsikkadnak, és szakmai párbeszéd helyett rég politikai hitvita zajlik. Érvek nincsenek, csak árkok, szekértáborok, ferdítések és kinyilatkoztatások – ezért pedig nem biztos, hogy a multik a felelősek” – állapítja meg a Krónika vezércikke.

***

A nagycsaládosok egyesülete támogatja a jogszabályt

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) támogatja az új médiatörvényt, mert a jogszabály alapján biztosítható a gyermekek és a családok védelme.

A szervezet közleménye szerint a törvény – amelybe bekerültek a javaslataik – már rövid távon is családok érdekeit szolgálhatja.

A kiskorúak nagy része naponta több órát tölt televíziózással és internetezéssel. A szervezet elnökségének véleménye szerint ez jelentősen növeli a médiaszabályozásban dolgozók felelősségét és szükségessé teszi, hogy az kiterjedjen az internetre is. A nagycsaládosok egyesülete számára fontos, hogy az új médiatörvény a televízióban és a rádióban megtiltja olyan médiatartalmak közzétételét, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését – különös tekintettel a pornográfiára vagy szélsőséges erőszakra –, valamint azokat a műsorokat, amelyek a hat éven aluli nézőben félelmet kelthetnek, illetve amelyeket a kicsik a koruknál fogva nem érthetnek.

A szervezet a jogszabály pozitívumai közé sorolta, hogy kimondja: a hirdetések közvetlenül nem szólíthatnak fel kiskorúakat valamely áru, szolgáltatás megvásárlására, igénybevételére, és arra sem szólíthatják fel a kiskorúakat, hogy rábeszéljék szüleiket a reklámozott termék megvásárlására. A NOE fontosnak tartja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt, nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, és kimondja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás célja a házasság és a család értékének tiszteletben tartása, a nemzeti, családi, etnikai és vallási közösségek megőrzése, megerősítése.

Az egyesület a közleményben egyetértését fejezi ki, hogy a közszolgálati célok közé tartozik a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődését szolgáló, ismereteit gazdagító műsorok közzététele.

Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnöke december végén úgy nyilatkozott az MTI-nek: a szervezet elsődlegesnek tartja, hogy a médiában a gyermekek, a család és a házasság védelme előtérbe kerüljön, és olyan fontos téma, mint például a demográfia, a határon túli magyarság kérdése, a magyar áruk és munkahelyek védelme, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem is megjelenjenek a műsorokban. A gyermekek és a családok védelme indokolja és megköveteli a szabályozást, a szigorú ellenőrzést, valamint a következetes szankciókat mind a televíziók, a rádiók, mind a nyomtatott sajtó és az internet területén - mondta akkor Szabó Endre.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!