Hogy mik lesznek! - 2010.03.27.
- Részletek
- 2010. március 27. szombat, 06:02
- Kelemen László
Mégsem találkoztunk?
Mint korábban már említettem (Neandervölgyi talányok), számos jel arra utal, hogy a mai ember első Európába érkező ősei nemcsak azonos helyen, hanem egy időben is élhettek a kontinensen korábban megjelent neandervölgyi ősemberekkel. Úgy tűnt, hogy többek között az Ibériai félszigeten még valamiféle érintkezésbe is léphettek, sőt talán kereszteződtek is egymással. 
A Science Centric nemrégiben megjelent cikke szerint barcelonai archeológusok arra a következtetésre jutottak a Cova Gran (Lleida) lelőhelyen talált leletek tanulmányozásakor, hogy a mai ember ősei és a neandervölgyiek nemhogy semmiféle interakcióban nem álltak egymással, de még csak nem is éltek ugyanazon időben ugyanazon a helyen.
A lelőhelyet 2002-ben fedezték fel, és azok közé az európai archeológiai ritkaságok közé sorolják, ahol "átmeneteket" lehet tanulmányozni – azaz a történetiség szempontjából kritikus korszakok között lezajló változásokat. A Cova Gran esetében ennek az az oka, hogy a leletek egy része a régebbi középső kőkorszakból származik, más része pedig a kevésbé régi felső kőkorszakból. A régebbi leleteket a neandervölgyieknek tulajdonítják, az újabb maradványokat pedig a mai ember őseinek. A leletek két külön rétegben helyezkednek el, és egy archeológiai szempontból "steril" üledékréteg választja el őket egymástól. A semleges réteg alatt és felett található ősi eszközök megmunkálási módjában, illetve megjelenésében és fejlettségében akkora a különbség, hogy a régészek szerint feltétlenül két különböző, ugyanakkor hasonló vadászó-gyűjtögető életmódot folytató fajnak (fajtának vagy alfajak?) kellett készítenie őket.
Mindebből – és hasonló európai ásatások tapasztalataiból – a kutatásokat vezető Rafael Mora professzor és munkatársai arra következtetnek, hogy jóllehet a mai ember ősei és a neandervölgyiek ugyanazon a területen éltek, mégsem találkozhattak egymással, mert eltérő időben birtokolták az adott (lelő)helyet. Mások természetesen vitatják ezt a megállapítást, hiszen számos ásatáson találtak olyan maradványokat, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a két emberfaj (vagy fajta) valamiféle cserekereskedelmet folytathatott, és más módon is kapcsolatban álltak egymással. Néhány izolált lelőhely tapasztalatai alapján amúgy is kérdéses az efféle általánosítások jogossága.
"X-asszony"
 A Gyenyiszova-barlang bejárata (B. Viola) |
A Nature-ben megjelent cikk szerint a szibériai Altaj-hegység Gyenyiszova barlangjában talált ősi kisujjcsont-darabka DNS-elemzése meglepő eredményre vezetett. Mint kiderült, egy olyan, eleddig ismeretlen "hominin" (emberszerű élőlény) maradványáról van szó, aki 48-30 ezer évvel ezelőtt élt Közép-Ázsiában.
A csontdarabból kivont mitokondriális – csak az anyai ágon öröklődő – DNS olyan mértékben különbözik a neandervölgyi emberek és a mai emberek DNS-étől, hogy a tudósok szerint valószínűleg létezett egy hozzájuk hasonló fejlettségű harmadik emberváltozat (faj vagy fajta) is. A hamarjában "X-asszony" névre keresztelt emberféleség, valamint a neandervölgyiek és a mi közös ősünk a genetikai eltérések alapján nagyjából egymillió évvel ezelőtt élhetett (a neadnervölgyiekkel közös ősünk fejlődési vonala körülbelül félmillió éve ágazott el).
A vizsgálatokat vezető Johannes Krause (Max Planck Intézet) szerint az egymillió éves szétválási dátum nagy valószínűséggel kizárja annak a lehetőségét, hogy X-asszonyt a még régebbi Homo erectus közvetlen leszármazottjának tekinthetnénk – ez az emberelőd mintegy kétmillió éve terjedt el Afrikából. Az erectus-rokonság ellen szól az is, hogy a csontdarabka környezetében talált tárgyak – díszek, nyaklánc – a modern ember ősei által használt maradványokra hasonlítanak, ráadásul abban a rétegben helyezkedtek el, amelyben rendszerint a modern ember ősi maradványai fordulnak elő.
A Gibraltár múzeumot vezető Clive Finlayson professzor véleménye szerint nagyon könnyen elképzelhető, hogy egyszerre több hominida is élt egymás mellett, sőt egymás szoros közelségében és szoros kölcsönhatásban, hiszen erre utalnak számos korábbi ásatás leletei is, és egyébként sincs rá semmilyen törvény, hogy egy területen csak egy emberváltozat élhet. Ugyanerre egyébként szép példa az is, hogy X-asszony közvetlen környezetében, az Altaj környező hegyeiben számos, nagyjából vele azonos korból származó – körülbelül negyvenezer éves – neandervölgyitől és modern embertől származó maradvány is előkerült.
Hasonlóan enigmatikus maradványokat egyébként máshol is találtak; ilyen a nemrégiben Indonéziában felfedezett, X-asszonynál azonban kevésbé fejlettnek tűnő Homo floresiensis (noha idegenkedem az ismertebb elnevezésüktől, sajnos úgy tűnik, már végleg rájuk ragadt: ők azok a bizonyos "hobitok" – KL) és valószínűsíthető ázsiai leszármazottai, akiknek a maradványai például az indiai Narmadában vagy a Kínai Daliban és Dzsinniuszanban kerültek elő.
Az egyre sokasodó leletek mindenképpen arra utalnak, hogy az emberi evolúció törzsfája számos, ma még ismeretlen elágazást tartalmaz (Lásd még: Rejtélyes emberelődök). Mindenesetre X-asszony helyét pontosabban is meg akarják jelölni ezen a fán, és ennek érdekében megpróbálják kivonni és elemezni a nukleáris DNS-ét is.
***
X-asszonyról, és a hozzá hasonlóan talányos maradványokról még keveset tudunk, a neandervölgyiekről már sokat, de láthatóan messze nem eleget, hiszen a most ismertetett két felfedezésből még a témában jártas tudósok is egymásnak ellentmondó végkövetkeztetésekre jutottak.
Lehet, hogy sohasem dől el a vita, de örülnék neki, ha egy szép napon kiderülne, hogy a neandervölgyiekkel nemcsak kapcsolatban álltunk, hanem kereszteződtünk is velük. Örülnék, ha az őseim között tudhatnám őket, mert én rendkívül rokonszenvesnek tartom ezeket a kissé talán bumfordi, ügyetlen(?), de valószínűleg nagyon okos, és néhány évtizeddel ezelőttig méltatlanul alábecsült hominidákat (nyilván ez a méltatlan bánásmód tette őket számomra szimpatikussá).
Ám ha az lenne a végeredmény, hogy minden eddigi interakcióra utaló nyom csak módszertani hibák terméke, de valójában az égadta világon semmiféle közünk sem volt hozzájuk, akkor legalább fellélegezhetnék, mert biztos lehetnék benne, hogy nem mi, pontosabban nem a mi őseink irtották ki őket.
Archeológia az űrben
Az űrrégészek szeretnék elérni, hogy védetté váljanak a világűrben található történelmi emlékek. Kalifornia állam történelmi emlékek megóvásával foglalkozó szakemberei jó előre biztonságban szeretnék tudni például a Holdon azokat a helyeket, ahol Apollo-expedíciók tárgyi emlékei találhatók, és nagyon nem örülnének, ha a jövőben az űrturisták "tevékenységének" eredményeként felbukkannának az e-bayen mondjuk az Apollo 11 legénysége által a Holdon hagyott "dolgok".
A Der Spiegel írása többet is megemlít abból a száznál is több tárgyból, amelyet Buzz Aldrin és Neil Armstrong jó negyven éve otthagytak. A védendő értékek között szerepel négy pisitartály, számos légibetegség- (értsd: hányadéktároló-) zacskó, egy Hasselblad kamera, a holdportól védő űrkalucsni és a holdkompjuk teljes leszálló fokozata.
A cikk írója elismeri, hogy a Nyugalom tengerében végrehajtott leszállás történelmi esemény volt, de felteszi a kérdést, tényleg olyan fontosak-e történelmi szempontból az említett pisitartályok. Kalifornia történészei szerint láthatóan igen, és valószínűleg ez a kinyilatkoztatás jelenti az űrrégészetnek mint diszciplínának a kezdeteit.
(NASA)
A becslések szerint egyébként a Holdon már jó száztonnányi tárgyi "emlék" található – javarészt műanyag- és fémhulladék formájában. Közéjük tartozik az 1959-ben becsapódott szovjet Lunyik 2 űrszonda, és a becsapódása előtt szétszórt szovjet jelvények garmadája, továbbá az Apollo 15 küldetésekor a Hadley-hasadék közelében akkurátusan leparkolt első holdjárgány és az a golflabda, amelyet Alan Shepard ütött el körülbelül 300 méterre 1971. február hatodikán. Persze vannak "odafent" komoly dolgok is. Éppen a már említett Apollo 11 űrmisszió otthagyott agy aranyból készült olajágat, egy lézerreflektort és egy szeizmikus mérőműszert is.
Az írás szerzője szerint a nem is túl távoli jövőben komoly nemzetközi bonyodalmak lehetnek abból, ha el akarják dönteni, ki a birtokosa a Hold történelmi emlékhelyeinek és tárgyainak. Szerencsére a Pioneer 10 űrszonda esetében ettől nem kell tartani, mert a Bika csillagkép Aldebaran napja felé tartó űreszköz minden bizonnyal látványos becsapódására még vagy kétmillió évig kell várni a végcélnál.