rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 12.


Bolgár György kérdései a 2010. január 12-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy rendkívül súlyos figyelmeztetést kapott az Orbán-kormány Brüsszelből. Méghozzá egyik barátjától, ráadásul az eddig nem is bírált kettős állampolgárság ügyében. Az Európai Néppárt parlamenti frakciójának elnöke, a francia Joseph Daul újságírók előtt azt üzente Orbán Viktornak, hogy elfogadhatatlan lenne, ha a magyar kormány szavazati jogot adna a határon túli magyar kisebbségeknek. Ez ugyanis egyenlő volna a határok el nem ismerésével. Vajon hogy fogadják a jobboldali pofont Budapesten?

Másik témánk, hogy váratlan fordulattal visszafordulót fújt a Médiahatóság Ice-T és a Tilos rádió ügyében. A hatóság szerint a rádió nem sértett törvényt az amerikai rapper lejátszásával. Bár a tartalomfelügyeleti főosztály ezt hosszú oldalakon át indokolta. A mostani döntésnek viszont nincs indoka. Vagy nagyon is van?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy valószínűleg nem tart rendkívüli ülést a parlament a médiatörvényről, ahogyan azt az MSZP és az LMP kérte, mert kellene hozzá négy független képviselő beleegyezése is. Ők azonban nem támogatják a javaslatot, mert Szili Katalin szerint a belvízhelyzet vagy a devizahitelesek ügye ennél sokkal fontosabb. És?

Beszéljük meg aztán, hogy ügyészségi nyomozás indult Éger István orvoskamarai elnök ellen, mert nem hozta nyilvánosságra elnöki javadalmazásának összegét. Ejnye, ejnye. De hogy jön ide mindjárt az ügyészség? Csak nincs valami baj Égerrel, aki újabban bírálja az egészségpolitikát?

Mit gondolnak ezenkívül arról, hogy Zuschlag János nyolc és fél éves börtönbüntetésének súlyosbítását kérte az ügyész a fellebbviteli tárgyaláson. Hány év volna elég súlyos hetvenkét millió forintért?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy az új fővárosi vezetés kettő és fél milliárd forintos területfoglalási díjat kérne a Szigetfesztiváltól, amelynek teljes forgalma körülbelül ugyanennyi. Itt a vége fuss el véle? De vajon miért?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke


Bolgár György:
- Ön nem ért egyet az Európai Szakszervezeti Szövetség közelmúltbeli állásfoglalásával, amelyben ez a szervezet kritizálta a magyar médiatörvényt, és úgy véli, hogy az Európai Szövetség csatlakozott a Magyarország elleni szégyenletes, uszító, rágalmazó kampányhoz, támadássorozathoz. Ebbeli véleményét egy levélben is kifejtette az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkárának. Miért gondolja azt, hogy Magyarország ellen folyik szégyenletes, uszító rágalmazó támadássorozat?

Palkovics Imre: - Köszönöm a kérdést. Azért gondolom, mert ezt látom most már napok óta, sőt mondhatni azt, hogy hetek óta, hogy különböző nemzetközi, híres, nagy befolyású orgánumok Magyarországot nem éppen az udvariasság vagy a tisztelet, vagy az egyébként megszokott formulák keretei között emlegetik, hanem Führer-Magyarországnak nevezik meg mindenféle egyéb más jelzőkkel aggatott sértő, dehonesztáló kijelentésekkel illetik a világsajtó hasábjain.

- Emlékszik arra még – azt hiszem a Medgyessy-kormány idején, vagy a Gyurcsány-kormány idején történt –, hogy a kereszténydemokrata internacionálé ülésén Orbán Viktor javaslatára elfogadtak egy olyan határozatot, amelyben Magyarországot, ez még az őszödi beszéd előtt történt – Kubához és Burmához hasonlítják, aminél súlyosabbat ugye nemigen lehet elképzelni. Mindezt magyar javaslatra.

- Erre nem emlékszem, de ha Bolgár úr említi, ez biztos így volt. Ez ugyanolyan sajnálatos és elítélendő megnyilvánulás Magyarországgal szemben, mint amit a világsajtó egyes képviselői az elmúlt napokban hangoztattak Magyarországgal kapcsolatban. A különbség csak az, hogy míg Orbán Viktor véleménye vagy javaslata egy bizonyos szűkebb körben hangzott el, a világsajtó viszont a világban harsogja véleményét és teszi Magyarországot a világ szemében egy elfogadhatatlannak tűnő olyan alakuló országgá, ami szégyen Európának.

- És a másik különbség az, hogy ezt nem magyar javaslatra írta a Washington Post és a Die Welt, a Le Monde és a Corriere della Serra, hanem az ottani újságírók, szerkesztőségek, különböző információk alapján jutottak erre a nagyjából hasonló következtetésre. Nem?

– Igen, nyilvánvaló, hogy ez is különbség. Az, hogy ezek mögött a vélemények mögött van-e magyar kezdeményezés vagy nincs, én ezt nem tudom.

- Ha volna is, gondolom Ön sem hiszi azt, hogy a Washington Post meg a New York Times Mesterházy Attila vagy Kovács László véleményét készpénznek veszi, ugye?

- Nem, nem feltétlenül. Nem erről van szó, hanem nyilván arról, hogy ezek az újságok, vagy ezek az orgánumok nem Kovács Lászlónak és Mesterházy Attilának az ármánykodására, hanem a saját érdekükben próbálják Magyarországot ilyen szinten beállítani.

- Mi a saját érdeke például egy Washington Postnak?

- Gondolom, hogy a mögötte lévő gazdasági érdekcsoportok, mert a Washington Post sem csak úgy lóg a levegőben, az is valakiknek a tulajdonát képező orgánum, tulajdon, mintegy gazdasági egység is. Ezeknek az érdekcsoportoknak nyilvánvaló szócsöve, amelyek nem nézik jó szemmel, hogy mi történik itt Magyarországon ezekben a kérdésekben, amelyben a nemzetközi tőkének a mozgásterét úgymond az eddigi profitszerző képességét próbálja a kormány, a magyar kormány korlátozni.

- A Washington Post és a New York Times mögött speciel nincsenek olyan nagytőkések, akiket a válságadók sújtanának Magyarországon, de értem a gondolatmenetét, hogy lehetnek viszont olyan nyugat-európai tőkés csoportok, amelynek közvetlen vagy közvetett befolyásuk lehet bizonyos nyugat-európai lapokra. Erre gondol?

- Nemcsak a nyugat-európai lapokra, hanem a nagy világlapokra, a gazdasági csoportoknak sokkal nagyobb befolyása van, mint teszem azt Mesterházy Attilának, vagy akár Orbán Viktornak is lenne.

- Igen. Akkor azt állítja tehát, hogy a nyugati tőkéscsoportok gyakorlatilag arra ösztönözték, ha nem is közvetlenül befolyásuk alatt lévő lapokat, televíziókat, rádiókat – ugye itt közszolgálati televíziók is vannak Németországban, Hollandiában és másutt, amelyek nagyon élesen bírálták Magyarországot –, hogy az ő gazdasági érdekeik miatt támadják meg Magyarországot médiatörvény ürügyén.

- A médiatörvény valóban csak ürügy volt, így ahogy Bolgár úr mondja, véleményem szerint is jól interpretálja a helyzetet. Én nem ismerem egészen pontosan azokat az érveket, amit a nyugat-európai és világsajtó képviselői ilyen élesen kifogásolnak, de nyilvánvaló, hogy ez volt az ürügy. Az az út, amit a magyarok itt félve, de a maguk számára megpróbálnak járni, kijelölni, az nem az az út, ahol tovább lehetne azt a típusú kifosztását a magyar társadalomnak végezni, azt a mértékű kifosztását, mint az elmúlt teszem azt húsz év során.

- Félreértés ne essék, én nem gondolom úgy, hogy a médiatörvény ürügyén támadják Magyarországot, csak úgy éreztem, hogy ez az Ön véleménye. Ezek szerint nagyjából jól interpretálom azt is, mert Ön így gondolja.

- Így van.

- Na de miért nem feltételezi azt, hogy a médiatörvény nem ürügy, hanem valóság? A sajtószabadság a nyugati demokratikus társadalmak egyik alapelve és ez megkérdőjelezhetetlen, még ha ott is sokszor küzdeni kell az érvényesüléséért. És miután látták, hogy ez a médiatörvény, illetve a médiatörvények sora Magyarországon nagyon súlyos pontokon korlátozza a sajtószabadságot, ezért egyöntetűen léptek fel. Nem kétlem, benne lehetett a véleményükben az is, hogy az elmúlt hónapokban számos más olyan törvény is született Magyarországon, amely akár káros lehetett a nyugati vállalatokra, vagy amely kétségbe vonja szerintük Magyarország demokratikus elkötelezettségét. A médiatörvény pedig mindezekre jött még. Miért nem gondolja, vagy hiszi azt, hogy jogos a médiatörvénybeli súlyos kritikájuk?

- Én azt nem vitatom, hogy a médiatörvény verte ki a biztosítékot ezen érdekcsoportok körében, mert valóban ez a legfontosabb tétele a magyarországi szándékoknak, változásoknak, amit itt a kormány nyilvánosságra hozott és megismertetett akár a világgal is. Mert igazából a médián keresztül lehet azt a fajta társadalmi tudatot, hozzáállást biztosítani, amelyen keresztül ez a típusú rendszer, ami a magyar rendszerváltásnak a rendszerét jelenti, ez fenntartható volt. Nagyban hozzájárult a nyugati média is, de a hazai média is ahhoz, hogy ez a fogyasztói, társadalmi attitűd azokban az emberekben, akiknek a keresete a nyugati kereseteknek, az európai kereseteknek az egyharmadát éri el, olyan vágyakat gerjesszen, amivel hiteleket vesznek fel, árukat vásárolnak, adósságba hajszolják magukat. Majd ezeknek az embereknek a kuporgatott vagyonkáját ugye elveszik, mert a bankoknak meg a nyugati pénzintézeteknek mégiscsak vissza kell fizetni a hiteleket és a megemelt hiteleket kamatostól. Ilyen módon szipkázzák ki a magyar társadalom, a magyar egyszerű emberek javait is többek közt, miközben ugye privatizálták az állami vagyonunkat, az államadósságunk mégis ennek ellenére az egekbe szökött. Tehát joggal érzik a magyar emberek, általában Kelet-európaiak, de a világ más részein is, hogy ezzel a neoliberális gazdaságpolitikai rendszerrel és társadalomfilozófiával volt azért némi probléma, és ez látványosan 2008-ban gazdasági szempontból be is bukott. Itt változtatni kell és valóban nem lehet azt megengedni, hogy olyan mértékben az embereket „agymossák” naponta különböző reklámokkal, azok köré épülő kiüresedett tartalmú médiatartalmakkal, amelyeknek ez a következménye.

- Ezek szerint nem lehet azt megengedni, hogy szabadon írjanak, szabadon keltsenek akár igényeket, szabadon mondjanak véleményt, szabadon vállalkozzanak, szabadon gyártsanak, arassanak sikereket vagy bukjanak meg, mert ez a szabad piacra épülő demokratikus rend megbukott, inkább legyen valami biztos állami. Jól értem, hogy körülbelül ezt mondja?

- Nem egészen, én azt akartam ezzel mondani, hogy annak a fajta tendenciának, amit itt próbáltam összefoglalni röviden, a fő problémáját miben látom. Az, hogy ez így kialakulhatott, hogy a másik oldalról az átlagember nem tudta megítélni, hogy az a svájcifrank-alapú kölcsön egy óriási csapda a számára, mert a bankok felveszik 0,25 százalékos kamattal mondjuk az Európai Banktól a hiteleket és öt-hat százalékos reálkamaton kiadják a szerencsétlen magyar munkavállalónak…

- De nem az Európai Központi Banktól veszik fel ilyen olcsón a hiteleket, egyébként ott is egy százalék a kamat.

- Az Európai Központi Bank kibocsátja vagy felveszik a svájci bankoktól, kereskedelmi bankoktól, másoktól 0,25 százalék mértékű kamattal és kiadják a magyar embereknek. Ennek a kamatnak az árfolyamemelkedésből származó kockázatát az emberek nyakába varrják, és ezt nem magyarázza el nekik ugyanez a nyugati sajtó, gazdasági lapok, vagy a hazai lapok, ez nem lehet téma Magyarországon.

- Hát elmagyarázhatta volna a Járai Zsigmond vezette Nemzeti Bank is 2006-ig.

- Járai Zsigmond is akkor hozzájárult ehhez.

- De ha egyszer Magyarországon például az Orbán-kormány idején még az utolsó két évben is tízszázalékos volt az infláció – ennek megfelelően a hitelkamatok a lakosság számára, meg a vállalkozások számára tizenhét-tizennyolc százalékosak voltak –, akkor a harmad- vagy negyedakkora devizahiteleket vették fel, mert valóban senki nem látta előre, hogy 2008-ban összeomlik a világ pénzügyi rendszere.

- De, hogy ennek minden kockázatát csak az egyszerű emberek viseljék, azért azt lehetett volna előre látni.

- Hát nemcsak az egyszerű emberek, az ország is viselte.

- Én most a bankokról beszélek, azokról a pénzügyi körökről, akik ezeket a kamatokat bezsebelték.

- Azok a pénzügyi körök és azok a bankok szintén viselték, világszerte sok százezer embert voltak kénytelenek elbocsátani, sok helyen rászorultak arra, hogy a kormányok segítsék ki őket. Sok bank csődbe is ment. Ez nem azt jelenti, hogy jól dolgoztak, csak azt mondom, hogy a kockázatát ők is viselték.

- Ez azért valamilyen szinten bemérhető következménye volt annak az elszabadult pénzpiaci tevékenységnek, amit a neoliberális gazdaságpolitika kapcsán szabad teret kapott.

- De Palkovics úr, értem, hogy Ön nem szereti a neoliberális gazdaságpolitikát, de hogy jön ez…

- Nagyon sokan nem szeretik.

- Jó, ezt is elfogadom. De hogy jön ez ahhoz, hogy Magyarországot rágalmazva, uszítva, szégyenletes kampányt folytatnak ellenünk a médiatörvény ürügyén. Hát ha Ön nem nagyon ismeri a médiatörvényt, miért nem fogadja el, hogy…

- Azt a részét legalábbis amit kifogásolnak, illetve még akkor fogalmazták meg az általános kifogásaikat ezek a médiumok is, amikor nem is hallották, nem látták.

- De az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet már három hónappal ezelőtt figyelmeztetett arra, nagyon részletes elemzésben, hogy ez elfogadhatatlan. Ez kazahsztáni típusú médiaszabályozás, úgyhogy akinek alkalma volt vagy akinek ez fontos volt, az nyugodtan végignézhette a különböző szakmai szervezetek állásfoglalásait, ha esetleg a médiatörvény pontos fordítását nem ismerte. Itt vannak a nyugati követségek. A német, az angol, az amerikai, a francia, gondolja, hogy azok nem fordították le maguknak?

- Azt gondolom, hogy ezek az országok is, ezek az úgynevezett nagyhatalmak az európai centrumországok és az Egyesült Államok is, azoknak a gazdasági érdekcsoportoknak a nevében kiállított politikai egységek, akiknek az az érdeke, hogy a perifériákat és a félperifériákat ki kell fosztani és át kell áramoltatni a jövedelmet a centrum országokban. Nyilvánvalóan ezt a folyamatot Ön is hallotta, vagy valahol már látja. Az egyik, ezt a folyamatot biztosító eszköz a szabad média, amely minden eszközzel megpróbálja ezeknek az országoknak a tagjait olyan tudati állapotban tartani, amiben még fel sem ismerik, hogy milyen helyzetben vannak.

- Értem.

- És maguk segítenek abban, hogy, ők is ebben részt vegyenek ebben a ketrecvilágban, ami köréjük épül.

- Én csak azt látom, hogy ebbe a ketrecvilágba behozza a majdnem egymilliárd eurós befektetését a Mercedes, behozza a hasonló méretű befektetését az Audi, az Opel, a Samsung, a Nokia és a többi. Úgyhogy Magyarországon körülbelül húszezer milliárd forintot fektettek be az elmúlt mondjuk egy-másfél évtizedben. És természetesen viszik ki a hasznukat is.

- Így van.

- De ha nem akarják újból befektetni...

- És ezt nem akarták újból, mint tudjuk.

- De igen, be akarták.

- De nem olyan mértékben, hogy az a magyar tőkefelhalmozást, a társadalmi fejlődést támogatta volna, hanem éppen csak annyira, mint ahogy az adósrabszolgákat szokás életben tartani, hogy továbbra is lehessen fejni őket. Ez a sommás vélemény.

- Jó, én el tudom fogadni egy szakszervezeti vezetőtől, hogy így látja a világot, csak azt nem értem, hogy miért úgy látja, hogy eközben Magyarországot találták meg valamiféle célpontnak. Hiszen ezen az alapon nyugodtan támadhatnák ugyanilyen hévvel a lengyeleket, a cseheket, a szlovákokat és így tovább.

- De ők nem tettek ilyen lépéseket, hogy megadóztatják a bankrendszert, adókat vetnek ki a multinacionális cégekre, ahelyett, hogy saját társadalmukat nyúznák tovább a pénzügy egyensúly, a gazdasági egyensúly, a költségvetés egyensúly érdekében.

- Nézze, abban a pillanatban, ha majd ezt elviselhetetlennek tartják ezek a nyugati cégek, akkor azt fogják mondani, hogy köszönjük szépen, viszontlátásra, elmegyünk innen Magyarországról. Nem vagyunk olyan nagy piac, hogy ne tudnának nélkülünk megélni.

- Magyarország nem, csak az a példa, ami esetleg itt gerjedhet Magyarország viselkedése kapcsán, az a veszélyes véleményem szerint, és ettől tartanak ezek a véleményformáló világhatalmak, a külföldi média.

- És akkor, ha a Mercedes fogja magát és elmegy innét, mondjuk vissza Németországba, akkor nem lehet egy szavunk sem, ugye?

- A Mercedes nyilvánvalóan mindaddig itt marad, amíg a befektetett eurómilliárdjai megtérülnek olyan mértékben, ami rentábilissá teszi a vállalkozást.

- Na de akkor miért kérjük számon a többinél a megtérülést? Hát ők is befektettek.

- Van egy mérték is a profitnak a kivitelére. Az, hogy Magyarországon évente 0,7 százalékkal növekedett a munkavállalók bére az elmúlt húsz év során, az itt működő profittermelő cégeknek a profitrátája meg huszonegy százalékkal, vagyis harmincszorosa volt a munkavállalók bérének. Ezen a mértéken véleményem szerint lehetne változtatni, és ezek a lépések, amiket tett a magyar kormány, hogy megadóztatta ezeket a multinacionális cégeket, ez egy mértékbeli csökkentése annak a profitnak. Tehát marad itt is belőle egy kicsit, igaz, hogy ennek a kényszernek a hatására, ami Magyarország gazdasági helyzetéből fakad.

- Igen. Akkor mi történik, ha egyszer csak a nyugati befektetők úgy gondolják, hogy van számos olyan ország,  ahol kedvezőbb feltételeket kínálnak nekik és nem elég nekik mondjuk az a több tízmilliárd forintnyi adókedvezmény, amit az Orbán-kormány ad az Audi meg az Opel újabb beruházásaihoz, inkább elmennek Szlovákiába. Ön örülni fog?

- Nem hiszem, hogy örülni fogok, de annak sem örülök, hogy az itt folyó gazdasági tevékenység, ami a magyar GDP-ben kerül kimutatásra, annak egyre nagyobb összege kerül kivitelre ebből az országból. Amiről az imént is beszéltem, hogy a magyar társadalom normális fejlődéséhez hovatovább már nem maradnak források. Azért, hogy ezt a rendszert fenn lehessen tartani, hogy fizetni tudjuk a hiteleket, újabb hiteleket kell felvennünk. És a felvett hiteleket nem lehet a gazdaság élénkítésére fordítani, ezeket csak és kizárólag a befektetett tőkének a kimenekítésére lehetett fordítani.

- De ez az ő tőkéjük, nem? Ez az apró kis distinkció megtehető, az övék.

- De ez egy eszköz és ezt úgy nevezik, hogy tőkekihelyezéses erőforrásgyarmatosítás. Ismeri a világ ezt a fogalmat.

- Tehát Ön azt mondja, hogy minket az Európai Unióban gyarmatosítanak. Ezt mondja Ön. Jöjjenek az oroszok?

- Azok se jöjjenek. Éppen ez a problémája, a magyar társadalom megtapasztalta, mind a kommunizmusnak, mind a korlátozatlan liberális kapitalizmusnak, piacgazdaságnak a következményeit.

- Akkor ki lesz, ki fog itt Magyarországon mondjuk Mercedes szintű autót gyártani?

- Én azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy minden ilyen tevékenységnek, a piacgazdaságnak természetesen nem vagyunk ellene. De annak a nagymértékű kifosztásnak, ahogy ezt a régiót, ahogy a magyar társadalmat, környező kelet-európai országokat az elmúlt húsz év során – nem beszélek Dél-Amerikáról, akinek a kormányai szintén megtettek mindent a tőke követeléseinek érdekében – kifosztották, meggyőzve a társadalmakat arról, hogy ez az ő érdeküket szolgálja és így jutottak ide. Fejlődésüktől, lehetőségeiktől megfosztva kell itt a 21. század elején ezeknek a társadalmaknak megpróbálni kimászni ebből a gazdasági és társadalmi válságból, amibe kerültek. Ebben igenis volt szerepe a nemzetközi médiának is és a nemzetközi média felháborodása abból fakadt, hogy vonakodik azt a mértékű kifosztási rátát fenntartani Magyarország, amihez idáig a nemzetközi tőke hozzá volt szokva.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Schulek Ágoston, a Civil Összefogás Fórum alapító szóvivője


Bolgár György:
- Önök ma tartottak egy nemzetközi sajtótájékoztatót, és ezen kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a médiatörvénnyel a kormány jó úton jár, a külföldi sajtó pedig elhamarkodottan ítélte el ezt a törvényt. Minek alapján ilyen határozottak? Szemben a nemzetközi sajtóval?

Schulek Ágoston: - Így igaz, nagyon sajnáljuk, hogy az Önök rádiója nem jött el a sajtótájékoztatóra, mert ott részletesebben és bővebben kifejtettünk minden ezzel kapcsolatos véleményt. De nemcsak a médiatörvénnyel kapcsolatos véleményünket mondtuk el, hanem mindazt a nemtelen támadást, amit Magyarország és Magyarország kormánya ellen a nemzetközi sajtó egy része, hangsúlyozom, egy része indított.

- Tud ilyen nemtelen támadást említeni? Mire gondol?

- Hogyne, itt számos újságban megjelent ilyen, és különösen az a fájó, hogy a szokott módon ezek zömében Magyarországról kiinduló olyan emberek támadásai, akik az előző kormánynak voltak a szócsövei és a haszonélvezői.

- De kire gondol vagy kikre gondol?

- Hát például ugye itt volt a Schiff zongoraművész nyilatkozata, aki nem is él Magyarországon.

- András.

- Schiff András nyilatkozata, aki nem is él Magyarországon hosszú évek óta. Ha jól tudom, más állampolgársága is van, nemcsak magyar. És olyan módon bírálja Magyarországot, ami igazából…

-… És kifejezte az aggodalmát. Nem lehet, hogy vannak kapcsolatai, vannak ismeretségei? Olvas néha magyar sajtót?

- De, biztos, hogy vannak.

- A barátai elmondják az aggodalmaikat, és Schiff András nem írhatja le ezt öt mondatban?

- De. Leírhatja, csak akkor viszont a Civil Összefogás Fórumnak, illetve minden magyar embernek is megvan arra a joga és lehetősége, hogy elmondja a véleményét.

- Hogyne. Senki nem vonta kétségbe az Önök jogát, de mintha Önök kétségbe vonnák Schiff András jogát erre.

- Nem a jogát vontuk kétségbe, hanem azokat a támadásokat, azoknak a támadásoknak a jogosságát és igazságtartalmát vontuk kétségbe, amelyek elhangzottak. Lehetett ilyeneket olvasni, hogy Magyarország Európa vírusos teste, nem tudom szó szerint, és ilyeneket.

- De ezt nem magyar mondta.

- Teljesen mindegy, hogy ki mondta.

- Nem, nem mindegy, mert ezt a német közszolgálati televízió főszerkesztője mondta, aki ráadásul köztudomásúan Angela Merkel kancellár bizalmasa.

- Tökéletesen mindegy, hogy ki mondta.

- Nem, szerintem nem mindegy.

- De, tökéletesen mindegy. A lényeg az, hogy Magyarországra ezek a vádak, amik elhangzottak, nem igazak, mert itt beszélnek rasszizmusról, beszélnek barna csizmák kopogásáról, de semmiféle ilyen nem történik Magyarországon.

- De hogyne történt volna. Mintha az Orbán-kormány is ellene volna a magyar gárdának és ezeknek a fekete csizmáknak, meg a rasszizmusnak. Nem?

- De nem tudom, hogy mikor találkozott maga a gárdával például az Orbán-kormány megjelenése óta. És az Orbán-kormány minden esetben elmondta azt, hogy egyetlen pártnak az ilyen csapatával sem ért egyet és az Orbán-kormány soha nem fejtette ki azt a véleményét, hogy ezzel egyetértene.

- De nem is állították, hogy az Orbán-kormány hozta volna ezeket létre.

- Nem is azt állították, hanem éppen a médiatörvénnyel és az egyéb támadásokkal kapcsolatban mindenféle szempontból Magyarországot becsmérelték és szidták. Olyan dolgok miatt, amiket most már...

-… Alaptalanul? Azt mondja?

- Természetesen.

- De hát ebben a médiatörvényben például nincs olyan Önök szerint, ami legalábbis kritikára adna okot?

- Kritikára mindenkinek van joga. De először is olvassák el a törvényt, mert ugye nagyon jól tudjuk, hogy egy csomóan úgy nyilatkoztak, egész magas pozícióban lévő pártvezérek Nyugat-Európában is, hogy nem is olvashatták, mert angolul még nem is jelent meg. És meg is mondták, hogy nem olvasták, csak magyarországi információk alapján mondták azt, amit mondtak. És nem tudott még senki egyetlenegy olyan passzust vagy paragrafust sem mondani, amelyik valamelyik európai médiatörvényben ne szerepelt volna.

- Én mindjárt mondok egyet.

- Akkor pedig elmondták pontosan azok a szakértők, hogy például nincs olyan médiatörvény, amelyik az elektronikus médiumokra és az internetre, valamint a nyomtatott sajtóra egyaránt vonatkozik és mindegyiket egy közös médiahatóság felügyelete alá helyezi. Ilyen nincs. De azt is tudomásul kell venni, hogy a médiatörvények elsősorban az internetes hálózat elterjedése előtt születtek meg, amikor még ezek az internetes hálózatok nem voltak olyan erősek és elterjedtek. És ha például Ön olvasta azt a cikket, vagy látta azt a fényképet, vagy ilyen komputergrafikát, illetve összemontázsolt valamit, amit Szalai Annamáriáról jelentettek meg, akkor azt hiszem, hogy Ön is azt mondhatja, legalábbis őszintén remélem, hogy Ön is azt mondja, hogy ez ízléstelen és ez nem való a médiába.

- Én azt mondom, hogy ízléstelen. Csak azt mondom, hogy talán nem a médiahatóság dolga, hogy levetesse ezt az ízléstelen képet, ugyanis ki fogja eldönteni, hogy mi ízléstelen, melyek karikatúra végső határai.

- Nézze, ha kérdéses az, hogy egy asszonyt, aki végzi a munkáját és azzal van elfoglalva, hogy egy médiatörvényt alkosson, úgy ábrázolnak, hogy egy férfi…

-… Ki ne mondja.

- Kimondom uram.

- Ne mondja.

- Mert felháborítónak tartom.

- De én is annak tartom.

- Na de akkor Önök miért nem szólalnak meg? Azt nem tudom, hogy Önök akkor miért nem mondják azt, hogy kérem, ebből elég, ezt nem szabad engedni és nem szabad hagyni.

- Hagyni nem ugyanaz, mint hogy az ember kifejti az elítélő véleményét.

- Igen, de akkor valahol ezt le kell fedetni.

- Arról van szó, hogy a hatóság betiltja.

- Ezt le is kell fedetni. Mert most Magyarországon azért ismerjük a bíróságok és hatóságok döntési időintervallumát és tudjuk azt, hogy ez egy nagyon hosszú idő.

- És akkor vegye át a szerepét a rögtönítélő hatóság?

- Nincs rögtönítélő hatóság, mert a bíróságok döntik el végül is azt, ha ilyen jellegű dolog van.

- Akkor miért nem hagyják a bíróságok jogkörében ezt? Ha valaki, például Szalai Annamária úgy gondolja, hogy ez az ő személyiségi jogait, vagy emberi méltóságát sérti, bírósághoz lehet fordulni, adott esetben meg lehet büntetni azt, aki a bíróság ítélete szerint valóban átlépett egy törvényes határt.

- Igen. És öt év múlva megszületik a döntés.

- De nem születik meg öt év múlva.

- De, megszületik öt év múlva a döntés, és addigra már el is felejtik az emberek az ügyet, és egy ember életét és renoméját, becsületét tönkre teszik.

- Hát jó, én is láttam helyreigazítást a Magyar Nemzetben, ami egy januári cikkre most jelent meg, egyéves késéssel, hogy alaptalanul állították, hogy a Központi Statisztikai Hivatal valótlan adatokat közölt volna a GDP-ről és nem tudom micsodáról, vagy az ország pénzügyi helyzetéről és a költségvetési hiányról. És mi történt? El lehetett mondani akkor, hogy a Magyar Nemzet téved, vagy nem jól látja. Azt is el lehetett mondani esetleg, hogy hamisít. A Magyar Nemzet pedig ragaszkodhatott a saját álláspontjához, most pedig egy helyreigazítást közöl. Hát ilyen az élet.

- Vannak azért különbségek, téves információk és…

- Itt egy kormányt járattak le. Nem?

- Igen, csak akkor amikor egy kormány ellen indul egy ilyen nemzetközi támadás, mint ami most elindult, akkor az az egész magyar nemzet ellen is indul, amely kétharmaddal választotta meg ezt a kormányt. Ez ellen pedig a civil társadalom azon részének, amelyik ezt támogatta kezdettől fogva és ma is támogatja, a civil társadalomnak jeleznie kell, hogy ezzel egyetért. Ha pedig, és ezt a kormány képviselői és a köztársasági elnök úr is és mindenki elmondta, bármiféle olyan paragrafus van a médiatörvényben, amelyik az Európai Unió szabályzatával ellentétes, abban a pillanatban ők ezt meg fogják változtatni. És mint tudja, ezek a szabályozók még csak hat hónap múlva vagy néhány hónap múlva fognak érvénybe lépni.

- A büntetés lép akkor érvénybe, a törvény az elsejétől hatályba lépett. A büntetés fog csak fél év múlva.

- Na de ez épp elég.

- Miért éppen elég? A törvény ugyanis több sebből vérzik, nemcsak hogy mindenkire vonatkozik, olyanra is, akire nem lenne szabad, hogy vonatkozzon, de beléptet egy...

-… De miért nem szabad vonatkoznia?

- Azért, mert ne dönthessen egy hatóság egy olyan ügyben, amiben nem hatóságnak, hanem bíróságnak, az igazságszolgáltatásnak kell, hogy szava legyen. A hatóság ugyanis jelen esetben a kétharmados kormány totális befolyása alatt áll, felvetődhet ugye joggal a gyanú, hogy akkor majd kormányzati alapon esetleg ők jobban érzékelik a rájuk vonatkozó kritikát és azt tartják méltánytalannak, el fogják ítélni, meg fogják büntetni. Miért ne történhetne meg éppen ez is?

- Ezek megint ugyanolyan feltételezések, mint az egésznek a...

-… De hát benne van a törvényben a lehetőség.

- Lehetőség sok mindenben benne van, akkor kell szólni, amikor probléma van és nem ócsárolni egy országot, elsősorban Magyarországot, mert az meggyőződésem szerint egy olyan elárulása a nemzetnek és az országnak, amit nem szabadna megengednie önmagának senkinek. Aki magyarnak érzi magát, az ne külföldön ócsárolja az országot.

- Na dehát a Washington Postban Schiff András csak egy olvasói levelet írt azután, hogy a Washington Post szerkesztősége azt írta, hogy Magyarország putyinizálódik. Nem Schiff írta, hanem a Washington Post.

- Jó. És akkor Ön azt hogy értékeli, hogy a tegnapi sajtótájékoztatón nem engedték, hogy a magyar kormány képviselője egyáltalán megszólaljon.

- Ezt azért nem tudom értékelni, mert a magyar kormánytól valakik ezt mondták és feltételezem, hogy igazat mondtak, de az európai parlament liberális frakciója, amely persze nem kormányszerv, hanem csak egy parlamenti csoport, még nem hallottam, hogy ilyen fajta nyilatkozatot közzétett volna, hogy ez igaz. Sőt hallottam egy olyat, hogy ez nem igaz, mert őket is meghívták. Tehát nem tudom eldönteni, kinek van igaza.

- Én csak azt tudom, amit hallottam.

- Igen. Tény az, hogy nemcsak hogy joga lett volna részt venni, hanem jó lett volna, ha ott lett volna a kormány képviselője.

- Pontosan.

- De nem ez dönti el, hogy a Washington Postnak, az Economistnak, a Die Weltnek vagy a Le Monde-nak mi a véleménye. Mert ez ettől függetlenül született meg és nem magyaroknak a véleménye nyomán, hanem az itteni helyzet vizsgálata alapján.

- Én csak azt tudom mondani, hogy a mi felhívásunkra az első napban már több tucat olyan értelmiségi szólalt meg, aki az én szememben komoly súllyal játszik szerepet a magyar közéletben. Tudósok, orvosok, művészek stb.

- De hát akkor ugyanolyan fontos lehet Schiff András megszólalása is, nem?

- Persze, nyugodtan szólaljon meg a Schiff András, ezzel semmi probléma, de először nézze meg, hogy mi történik. Mert az, ami elhangzik különböző emberektől – és most hadd ne tudjak itt az utcán szó szerinti idézeteket azokból, amik elhangzottak –, hogy itt micsoda élet folyik Magyarországon és a demokrácia lábbal tiprása, az nem igaz. Nincs Magyarországon a demokráciának lábbal tiprása. Van egy kormány, amelyik kétharmados többséggel megszerezte a kormányzás jogát, lehetőségét és a felelősségét is. És pontosan ez a kormány azt mondta, hogy amennyiben bármiféle olyan, az Európai Unióval ellentétes törvénycikkely van ebben a törvényben, akkor azt vissza fogják vonni. De ha olyan van, és olyat akarnak visszavonatni, amelyik más országokéban is szerepel, csak akkor vonják vissza, legalábbis őszintén remélem, ha más országok is ezt megteszik.

- Igen. Nem gondolja, hogy esetleg ezek a külföldi újságok azt látták, hogy van egy ilyen médiatörvény, valamint visszamenőleges hatályú törvényeket vezetnek be, egyik napról a másikra korlátozzák az Alkotmánybíróság jogkörét, amikor az számukra kedvezőtlen ítéletet hoz? Indoklás nélküli elbocsátás lehetőségét teszik törvényessé, a magánnyugdíjpénztári befektetéseket egyik hétről a másikra államosítják. Talán összejöttek a dolgok.

- Akkor hadd kérdezzem meg azt, hogy Ön a rádiójában, vagy pedig az Önökkel kapcsolatban lévő külföldi rádiók szót emeltek akkor, amikor körülbelül négyszáz embert küldtek el egyik napról a másikra a közszolgálati rádióból? Egy szót nem szóltak.

- Mikor küldtek el négyszáz embert? Én 129-re emlékszem, benne voltam.

- Én nem, nézzen utána, az elég régen volt már, de az is megtörtént, ez kétségtelen. De azóta elég sok ilyen történt. És akkor nem szóltak egy szót sem, ez a bizonyos nemzetközi média és a hazai szócsöveik egy árva szót nem szóltak, amikor békés tüntetőket vertek szét és lőtték ki a szemét embereknek.

- Rengeteget írtunk, beszéltünk róla, de hogy a békés tüntetők mennyire voltak békések, ezt egy külön hosszú műsorban is meg lehetne vitatni.

- Uram, ezt nyugodtan meg lehet beszélni, én jelen voltam ezeknél a dolgoknál. És Önök is, mint ahogy azért a média nagy része, nagyon sok mindenről tájékozott és ismert, hogy a televízió székház mögött, közvetlenül a mögötte levő utcában ott volt több száz rendőr, két méteres, hatalmas, felkészült terrorelhárító rendőrök.

- Nagyon messzire mentünk a médiatörvényről.

- Uram, én ott voltam. Ez pontosan a média kérdése, hogy akkor azok a demokráciát védő urak, akik most, amikor még semmi az ég egy világon nem történt, amiért szólni lehetett…

- Nem, csak éppen megtámadták a magyar televízió épületét, felgyújtottak autókat.

- Így van. Nagyon hibásan, nagyon.

- Rendőröket százszámra sebesítettek meg.

- Nagyon hibásan. De ez egy provokáció volt, ezt Ön ugyanúgy tudja, mint ahogy én.

- Én nem tudom. Ön tudja?

- Én tudom. Uram, én ott voltam.

- Ki provokálta?

- Azt, hogy ki provokálta, nem tudom. De én ott voltam kint a Kossuth téren, amikor az a fiatalember, Toroczkai, vagy hogy hívták, odavitte az embereket a Kossuth térről a tévé elé. Amikor ezt ő bejelentette, onnantól kezdve a tévéostrom kezdetéig egy félóra eltelt. Ne mondják nekem azt, hogy azalatt a rendőrség nem tudta volna megvédeni.

- Talán nem akart erőszakosan beavatkozni, mert abban bízott, hogy nem lesz belőle erőszakos akció.

- Nem irodistákat kellett volna futva a Kossuth térről átvezényelni, hogy mire azok odaértek, addigra azt sem tudták, hogy fiúk-e vagy lányok. Férfiakat is, nőket is. És mondom, még egyszer, hangsúlyozom, ott volt egy kommandó, nagyon kemény, komoly csapat, ott volt a tévé mögött.

- Hát, látja.

- Megkérdeztem tőlük, hogy miért nem mennek segíteni a társaiknak, szégyenlősen elfordultak. Ez történt. Itt valakié egyértelműen a felelősség.

- Nem tudom, hogy szégyenlősek voltak-e vagy sem, de ők nyilván parancsot teljesítenek, nem pedig járókelőknek válaszolnak.

- De, szégyellték azt, hogy a társaikat ott kellett hagyni egy felheccelt tömeg előtt.

- Igen. Mondom, nagyon messzire jutottunk a médiatörvénytől.

- Nagyon, de innen indul a dolog.

- Ja, értem.

- Hogy az Önök nemzetközi felháborodása az mindig célzatos és érdekes módon mindig ilyenkor szólal csak meg.

- Talán történt valami, ami miatt megszólalt a világ.

- De nem történt semmi.

- Nem történt semmi.

- Uram, itt az utcán végig lehet nyugodtan menni, itt nem csattognak csizmák, itt nincsen semmiféle olyan törvénytelenség és olyan szabálytalanság, amire Európának fel kéne háborodnia. És én most már örömmel látom azt, hogy most már azért, hogy el is olvasták a törvényt több helyütt, a mai újságok már azt írják, hogy a tegnapi média, nyugati média is már egészen más hangokat tud megütni. Csak itt még lassan esett le.

- Kíváncsi vagyok.

- De még egyszer, nagyon sajnálom, hogy Önök nem jöttek el a sajtótájékoztatóra.

- Hát tudja, nagyon kevés a riporter nálunk, ez egy kis rádió és sajnos nincs több, bár többen lehetnénk. És akkor ott lennénk.

- Uram, minden sajtótájékoztatón örömmel látjuk Önöket.

- Én meg annak örülök, hogy rendelkezésünkre állt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A megszorításokról és a Szigetről
Horváth Csaba az MSZP budapesti szervezetének elnöke, a Fővárosi Közgyűlés szocialista frakciójának vezetője


Bolgár György:
- Kiderült, hogy miközben a Fidesz végig arról beszélt és ma is arról beszél, hogy nem lesznek megszorítások, aközben a fővárosi költségvetés tele van, illetve lesz megszorításokkal. Méghozzá nem is kicsikkel.

Horváth Csaba: - Tarlós úr ma őszinteségi rohamot kapott, ennek az volt a következménye, hogy beismerte, hogy mindenkinek fájni fog, most szó szerint idéztem az ő kijelentését, ez a költségvetés-tervezet, amelynek a koncepcióját ma tárgyaltunk. Ez olyan eredményekkel fog járni, amelyet minden budapesti megérez a bőrén. Sajnos nem pozitív előjellel.

- Tarlós annyiból üdítő színfolt ezen a jobboldali palettán, hogy sokszor valóban, nem tudom, hogy őszinteségi rohamot kap-e, de egyenesebben fogalmaz, mint a többi politikus, nem?

- Ebben igaza van. Csak ha Tarlós István a Fidesszel együtt és Orbán Viktorral együtt, amikor néhány hónappal ezelőtt még jobb fővárost, zavartalan működést, tisztább utcákat, jobb közlekedést és biztonságosabb várost ígért és a hajléktalanság felszámolását, akkor én azt gondolom, hogy laikus városlakóként nagyjából ezt szeretném és ebben a sorrendben.

-… És mint szocialista főpolgármester-jelölt azt mondja, hogy akkor nem tetszett igazat mondani a választási kampányban, Tarlós úr.

- Akár főpolgármester-jelöltként is mondhatnám, de egyszerűen budapesti városlakóként is mondhatnám, hogy már megint át vagyunk verve a palánkon.

- Akkor egy részletkérdést hadd tegyek itt fel mindjárt az elején. El vagyok képedve, Ön is nyilván hallotta, olvasta, hogy 2,5 milliárd forint helyfoglalási pénzt kérnének a Szigetfesztiváltól. Ezt józan ésszel el lehet képzelni?

- Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ahhoz nincs meg a kellő bátorság, hogy azt mondják, hogy márpedig Szigetfesztivál nem lehet Budapesten. Ezért azt mondják, hogy egy olyan közterülethasználati díjat jelölnek meg, amely nyilván nem teljesíthető. Tehát ebből egy forint bevétele nem lesz Budapestnek, mert 2,5 milliárd forint közterülethasználati díjat a rétre, a sétáló részekre nem fognak tudni kifizetni a szigetesek, ebben egészen biztos vagyok. Azt kell eldönteni, hogy szüksége van-e ennek a városnak egy olyan rendezvényre, amely százezreket, százezer fiatalt mozgat meg.

- És ami Magyarország talán leghíresebb rendezvénye az egész világon, ennél sikeresebb rendezvényünk, azt hiszem nincs, ami a hírünket, méghozzá a jó hírünket kelti.

- A fiatalok körében biztosan nincs másik. Azért az idősebbek körében az őszi és a tavaszi fesztivál mindenképpen rendkívül rangos zenei események, de szűkebb értő közönséget vonzanak. Ez viszont kimondottan kulturált kikapcsolódási lehetőséget, kulturált szórakozási lehetőséget biztosít, tehát nem a földön fetrengenek a fiatalok, mint mondjuk az induló években, főleg ha olyan volt az időjárás, hanem korrekt, korszerű körülmények között lehet kikapcsolni egy hétre. Én azt gondolom, hogy ez a színfolt ma már része a város mindennapi életének, és évente egy hetet ez a város, azt gondolom, hogy el tud viselni.

- És miért akarják megszüntetni Ön szerint? Mi lehet itt a háttérben?

- Ez nagyon jó kérdés. A verbális szinteket el tudom mondani. Tarlós úgy érvel, hogy ennek a rendezvénynek is ugyanúgy ki kell fizetnie a közterület használati díjat, mintha valaki lángossütőt működtetne ugyanekkora területen. Csak nyilvánvalóan egy sziget méretű esemény, hely, az nemcsak lángossütödéből áll, hanem van három lángossütöde és azon kívül pedig sok százezer négyzetméteren fű, fa, bokor, virág, ahol sétálnak az ott jelenlévők.

- És ha ekkora forgalmat generál az az esemény, akkor nyilvánvaló, hogy azt a forgalmat nem lehet erre a helyfoglalási díjra kifizetni, mert akkor vége van.

- Egy kicsit olyan, mintha kimennék a Margitszigetre sétálni, de mivel ott valamely cég magának is rendez valamit, akkor gyakorlatilag a cégnek ki kéne fizetni a sétány közterülethasználati díját is, amin mondjuk mi, mint magánszemélyek, ott éppen andalognánk.

- Ez a dolog verbális része. Mi lehet mögötte? Erről van valami sejtése?

- Szerintem ez egy régi szerelem a szigettel kapcsolatban,  amihez óbudai polgármesterként kötődött, és most végre olyan pozícióba került, hogy ezt a szerelmet beteljesítheti a maga módján úgy, hogy megszünteti.

- Na de ezzel például a Fidesznek a fiatalok körében esetleg még meglévő nimbusza legalábbis elveszni látszik, nem?

- Igen, de ő nem megszünteti, ő egyszerűen csak azt mondja, hogy 2,5 milliárd forint a közterülethasználat, ha befizetik, akár meg is tarthatják.

- Igen. Nem lehet, hogy áll egy másik csapat készenlétben? Hogy hátha ők majd olcsóbban?

- Nem tartom valószínűnek, ez egy nagyon kockázatos iparág és üzletág.

- Az biztos, hogy nem lehet egyik hétről a másikra beugrani.

- Tehát egy biztos, Bolgár úr, ha nekem és Önnek felajánlanák, hogy idén mi rendezhetjük a Szigetfesztivált, én biztos, hogy nem mernék belevágni.

- Térjünk vissza oda, ahonnét elindultunk, hogy milyen megszorításokat tervez a Fidesz-vezetés Budapesten?

- Az a szomorú információm van, hogy gyakorlatilag minden területen megszorításokat terveznek, és ez most nem egy kritikai mondat részemről. Gyakorlatilag a város minden fontos szolgáltatási területe, oktatás, kultúra, egészségügy, kisebbségek, szociális ügyek. Nem tudok olyan területen mondani, ahol ne lenne megszorítás. Az arányok változnak, van ahol csak öt százalékot, van, ahol hatvanötöt terveznek.

- És nem az az oka ennek, hogy Demszky, illetve szocialista városvezetés ilyen helyzetet teremtett?

- Szerkesztő úr, Ön szerint, amikor mondjuk egy területen rendkívül fontos munkát végeznek, például az árvagyerekek ellátása, szándékosan mondom így, hogy mindenki értse, tehát a gyermekvédelem, ifjúságvédelem, tehát az állami gondozott gyerekeknél, akkor biztos, hogy onnan kell elvenni százmillió forintot?

- Nem biztos. Ha engem kérdez, nem biztos.

- Egy sok milliárd forintos költségvetéssel rendelkező fővárosban biztos hogy ez a százmillió hiányzik? Vagy például az az ötvenmillió forint hiányzik, amit tizenhárom kisebbségtől vesznek el? És teljes mértékben ellehetetlenítik a kisebbségi munkát? Vagy mondjuk például a hajléktalanoktól kell elvenni azt a néhány százmillió forintot?

- De hát lehet, hogy ezekből a százmilliókból jön össze az a néhány milliárd, amire szükségük van.

- Igen, de mire? Ugyanis, ha látnánk legalább a szándékot, de az sem látszik. Tehát ami most történik, az az, hogy nagyobb tartalékok lesznek, mint az előző években. De mire kell a tartalék? Például az előző években árfolyamkockázati tartalékot szinte nem is kellett képezni. Elhanyagolható volt az összeg, a Bajnai-kormány 265 forintos euróárfolyamon adta át a kormányt. Ma már persze sajnos 280 forint fölötti ez az árfolyamsáv. Most a jelenlegi vezetés több milliárd forintot irányoz elő a kamatveszteség, illetve az árfolyamveszteség, árfolyamkockázat kezelésére. Tehát amit a kontár Fidesz kormány előállít, annak a kezelésére a főváros gondolkodói előkészítenek forrásokat.

- Hát mert nem emlékeznek Varga Mihály 2009 tavaszi nyilatkozatára, hogy a kormányváltással, egy hiteles kormány belépésével az ország három-négyszáz milliárd forintot nyerne egyszerűen azzal, hogy olcsóbban finanszírozza az adósságát.

- Igen, meg nyilvánvalóan Tarlós István és csapata mindenkinél jobban tudja, hogy mennyi mindent tud még ártani a Fidesz-kormány Budapestnek. Tehát a legutóbbi költségvetési tervhez képest további ötmilliárd forinttal kell csökkenteni a bevételeket, mert a decemberben elfogadott országos költségvetés az eredetihez képest ennyivel rontotta Budapest pozícióit. Ez az, ami sajnos azt mutatja, hogy nem vált valóra az, amiben ugye nagyon bíztunk budapestiként, hogy majd Tarlós István képes lesz Orbán Viktornál kilobbizni több pénzt és több fejlesztést Budapestnek.

- Most akkor tapasztalt politikusként, hogy lehetséges az, hogy miközben a Fidesz válságadókat vet ki, hatalmas méretűeket – ugye a nyugati világ tiltakozik is emiatt, a nyugati nagy cégek, elvitték a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, vagy heteken belül elviszik és az majdnem háromezer milliárd forint –, hogy akkor ilyen kis néhány milliárdos tételekre nem jut pénz, hogy legalább a legnagyobb nehézségeken átsegítsék Budapestet, az egészségügyet és így tovább.

- Ismeri az aranyhalas viccet? Amikor a negyedik kívánság a roston sülő aranyhal. Tehát valahogy itt is így érzem, hogy ez a fölösleges. Tehát amikor már azért húzkodják a nép bajszát, mert jólesik és mert megtehetem. Ez a fajta szemlélet ez, ami látszik. Nagyon sok fölösleges és haszontalan dolog látszódik. Tehát nem gondolnám, hogy egy-kétmillió forint segít, amiből Budapesten nagyon fontos civil szervezetek támogatásának megnyirbálása lesz majd, hajléktalanellátó szervezeteké. Ha ezeket a szervezeteket kivéreztetik, akkor gyakorlatilag ki fogja ellátni a hajlék nélkülieket? Ugye az volt az ígéret, és ennek én magam is őszintén örültem, mert ugyanezt gondolom évek óta, hogy a hajléktalanságot fel kell számolni, amennyire lehet, le kell csökkenteni. Na de a december 15-ei saját határidejéhez képest a főpolgármester úrnak gyakorlatilag egyrészt nem sikerült teljesíteni az aluljárók rendbetételét, de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ebben az évben már deklaráltan kevesebb pénzt akar erre elkölteni, tehát nem többet, hogy megoldja a problémát, hanem kevesebbet. Kérdezem én, hogy húsz százalékkal kevesebb pénzből vajon több hajléktalan lesz az utcán vagy kevesebb? Vagy például hatszáz millió forinttal kevesebb pénzből több kátyú lesz az utakon, vagy kevesebb? Atkári János, aki tegnap a pénzügyi bizottságon maga jelent meg, bejelentette, hogy a következő év az a legszörnyűbb éve lesz Budapestnek, minden eddiginél több kátyú fog megjelenni az útjainkon. Hát nem biztos, hogy erre gondoltak a budapestiek, amikor ősszel szavaztak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!