rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 12.

Schulek Ágoston, a Civil Összefogás Fórum alapító szóvivője


Bolgár György:
- Önök ma tartottak egy nemzetközi sajtótájékoztatót, és ezen kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a médiatörvénnyel a kormány jó úton jár, a külföldi sajtó pedig elhamarkodottan ítélte el ezt a törvényt. Minek alapján ilyen határozottak? Szemben a nemzetközi sajtóval?

Schulek Ágoston: - Így igaz, nagyon sajnáljuk, hogy az Önök rádiója nem jött el a sajtótájékoztatóra, mert ott részletesebben és bővebben kifejtettünk minden ezzel kapcsolatos véleményt. De nemcsak a médiatörvénnyel kapcsolatos véleményünket mondtuk el, hanem mindazt a nemtelen támadást, amit Magyarország és Magyarország kormánya ellen a nemzetközi sajtó egy része, hangsúlyozom, egy része indított.

- Tud ilyen nemtelen támadást említeni? Mire gondol?

- Hogyne, itt számos újságban megjelent ilyen, és különösen az a fájó, hogy a szokott módon ezek zömében Magyarországról kiinduló olyan emberek támadásai, akik az előző kormánynak voltak a szócsövei és a haszonélvezői.

- De kire gondol vagy kikre gondol?

- Hát például ugye itt volt a Schiff zongoraművész nyilatkozata, aki nem is él Magyarországon.

- András.

- Schiff András nyilatkozata, aki nem is él Magyarországon hosszú évek óta. Ha jól tudom, más állampolgársága is van, nemcsak magyar. És olyan módon bírálja Magyarországot, ami igazából…

-… És kifejezte az aggodalmát. Nem lehet, hogy vannak kapcsolatai, vannak ismeretségei? Olvas néha magyar sajtót?

- De, biztos, hogy vannak.

- A barátai elmondják az aggodalmaikat, és Schiff András nem írhatja le ezt öt mondatban?

- De. Leírhatja, csak akkor viszont a Civil Összefogás Fórumnak, illetve minden magyar embernek is megvan arra a joga és lehetősége, hogy elmondja a véleményét.

- Hogyne. Senki nem vonta kétségbe az Önök jogát, de mintha Önök kétségbe vonnák Schiff András jogát erre.

- Nem a jogát vontuk kétségbe, hanem azokat a támadásokat, azoknak a támadásoknak a jogosságát és igazságtartalmát vontuk kétségbe, amelyek elhangzottak. Lehetett ilyeneket olvasni, hogy Magyarország Európa vírusos teste, nem tudom szó szerint, és ilyeneket.

- De ezt nem magyar mondta.

- Teljesen mindegy, hogy ki mondta.

- Nem, nem mindegy, mert ezt a német közszolgálati televízió főszerkesztője mondta, aki ráadásul köztudomásúan Angela Merkel kancellár bizalmasa.

- Tökéletesen mindegy, hogy ki mondta.

- Nem, szerintem nem mindegy.

- De, tökéletesen mindegy. A lényeg az, hogy Magyarországra ezek a vádak, amik elhangzottak, nem igazak, mert itt beszélnek rasszizmusról, beszélnek barna csizmák kopogásáról, de semmiféle ilyen nem történik Magyarországon.

- De hogyne történt volna. Mintha az Orbán-kormány is ellene volna a magyar gárdának és ezeknek a fekete csizmáknak, meg a rasszizmusnak. Nem?

- De nem tudom, hogy mikor találkozott maga a gárdával például az Orbán-kormány megjelenése óta. És az Orbán-kormány minden esetben elmondta azt, hogy egyetlen pártnak az ilyen csapatával sem ért egyet és az Orbán-kormány soha nem fejtette ki azt a véleményét, hogy ezzel egyetértene.

- De nem is állították, hogy az Orbán-kormány hozta volna ezeket létre.

- Nem is azt állították, hanem éppen a médiatörvénnyel és az egyéb támadásokkal kapcsolatban mindenféle szempontból Magyarországot becsmérelték és szidták. Olyan dolgok miatt, amiket most már...

-… Alaptalanul? Azt mondja?

- Természetesen.

- De hát ebben a médiatörvényben például nincs olyan Önök szerint, ami legalábbis kritikára adna okot?

- Kritikára mindenkinek van joga. De először is olvassák el a törvényt, mert ugye nagyon jól tudjuk, hogy egy csomóan úgy nyilatkoztak, egész magas pozícióban lévő pártvezérek Nyugat-Európában is, hogy nem is olvashatták, mert angolul még nem is jelent meg. És meg is mondták, hogy nem olvasták, csak magyarországi információk alapján mondták azt, amit mondtak. És nem tudott még senki egyetlenegy olyan passzust vagy paragrafust sem mondani, amelyik valamelyik európai médiatörvényben ne szerepelt volna.

- Én mindjárt mondok egyet.

- Akkor pedig elmondták pontosan azok a szakértők, hogy például nincs olyan médiatörvény, amelyik az elektronikus médiumokra és az internetre, valamint a nyomtatott sajtóra egyaránt vonatkozik és mindegyiket egy közös médiahatóság felügyelete alá helyezi. Ilyen nincs. De azt is tudomásul kell venni, hogy a médiatörvények elsősorban az internetes hálózat elterjedése előtt születtek meg, amikor még ezek az internetes hálózatok nem voltak olyan erősek és elterjedtek. És ha például Ön olvasta azt a cikket, vagy látta azt a fényképet, vagy ilyen komputergrafikát, illetve összemontázsolt valamit, amit Szalai Annamáriáról jelentettek meg, akkor azt hiszem, hogy Ön is azt mondhatja, legalábbis őszintén remélem, hogy Ön is azt mondja, hogy ez ízléstelen és ez nem való a médiába.

- Én azt mondom, hogy ízléstelen. Csak azt mondom, hogy talán nem a médiahatóság dolga, hogy levetesse ezt az ízléstelen képet, ugyanis ki fogja eldönteni, hogy mi ízléstelen, melyek karikatúra végső határai.

- Nézze, ha kérdéses az, hogy egy asszonyt, aki végzi a munkáját és azzal van elfoglalva, hogy egy médiatörvényt alkosson, úgy ábrázolnak, hogy egy férfi…

-… Ki ne mondja.

- Kimondom uram.

- Ne mondja.

- Mert felháborítónak tartom.

- De én is annak tartom.

- Na de akkor Önök miért nem szólalnak meg? Azt nem tudom, hogy Önök akkor miért nem mondják azt, hogy kérem, ebből elég, ezt nem szabad engedni és nem szabad hagyni.

- Hagyni nem ugyanaz, mint hogy az ember kifejti az elítélő véleményét.

- Igen, de akkor valahol ezt le kell fedetni.

- Arról van szó, hogy a hatóság betiltja.

- Ezt le is kell fedetni. Mert most Magyarországon azért ismerjük a bíróságok és hatóságok döntési időintervallumát és tudjuk azt, hogy ez egy nagyon hosszú idő.

- És akkor vegye át a szerepét a rögtönítélő hatóság?

- Nincs rögtönítélő hatóság, mert a bíróságok döntik el végül is azt, ha ilyen jellegű dolog van.

- Akkor miért nem hagyják a bíróságok jogkörében ezt? Ha valaki, például Szalai Annamária úgy gondolja, hogy ez az ő személyiségi jogait, vagy emberi méltóságát sérti, bírósághoz lehet fordulni, adott esetben meg lehet büntetni azt, aki a bíróság ítélete szerint valóban átlépett egy törvényes határt.

- Igen. És öt év múlva megszületik a döntés.

- De nem születik meg öt év múlva.

- De, megszületik öt év múlva a döntés, és addigra már el is felejtik az emberek az ügyet, és egy ember életét és renoméját, becsületét tönkre teszik.

- Hát jó, én is láttam helyreigazítást a Magyar Nemzetben, ami egy januári cikkre most jelent meg, egyéves késéssel, hogy alaptalanul állították, hogy a Központi Statisztikai Hivatal valótlan adatokat közölt volna a GDP-ről és nem tudom micsodáról, vagy az ország pénzügyi helyzetéről és a költségvetési hiányról. És mi történt? El lehetett mondani akkor, hogy a Magyar Nemzet téved, vagy nem jól látja. Azt is el lehetett mondani esetleg, hogy hamisít. A Magyar Nemzet pedig ragaszkodhatott a saját álláspontjához, most pedig egy helyreigazítást közöl. Hát ilyen az élet.

- Vannak azért különbségek, téves információk és…

- Itt egy kormányt járattak le. Nem?

- Igen, csak akkor amikor egy kormány ellen indul egy ilyen nemzetközi támadás, mint ami most elindult, akkor az az egész magyar nemzet ellen is indul, amely kétharmaddal választotta meg ezt a kormányt. Ez ellen pedig a civil társadalom azon részének, amelyik ezt támogatta kezdettől fogva és ma is támogatja, a civil társadalomnak jeleznie kell, hogy ezzel egyetért. Ha pedig, és ezt a kormány képviselői és a köztársasági elnök úr is és mindenki elmondta, bármiféle olyan paragrafus van a médiatörvényben, amelyik az Európai Unió szabályzatával ellentétes, abban a pillanatban ők ezt meg fogják változtatni. És mint tudja, ezek a szabályozók még csak hat hónap múlva vagy néhány hónap múlva fognak érvénybe lépni.

- A büntetés lép akkor érvénybe, a törvény az elsejétől hatályba lépett. A büntetés fog csak fél év múlva.

- Na de ez épp elég.

- Miért éppen elég? A törvény ugyanis több sebből vérzik, nemcsak hogy mindenkire vonatkozik, olyanra is, akire nem lenne szabad, hogy vonatkozzon, de beléptet egy...

-… De miért nem szabad vonatkoznia?

- Azért, mert ne dönthessen egy hatóság egy olyan ügyben, amiben nem hatóságnak, hanem bíróságnak, az igazságszolgáltatásnak kell, hogy szava legyen. A hatóság ugyanis jelen esetben a kétharmados kormány totális befolyása alatt áll, felvetődhet ugye joggal a gyanú, hogy akkor majd kormányzati alapon esetleg ők jobban érzékelik a rájuk vonatkozó kritikát és azt tartják méltánytalannak, el fogják ítélni, meg fogják büntetni. Miért ne történhetne meg éppen ez is?

- Ezek megint ugyanolyan feltételezések, mint az egésznek a...

-… De hát benne van a törvényben a lehetőség.

- Lehetőség sok mindenben benne van, akkor kell szólni, amikor probléma van és nem ócsárolni egy országot, elsősorban Magyarországot, mert az meggyőződésem szerint egy olyan elárulása a nemzetnek és az országnak, amit nem szabadna megengednie önmagának senkinek. Aki magyarnak érzi magát, az ne külföldön ócsárolja az országot.

- Na dehát a Washington Postban Schiff András csak egy olvasói levelet írt azután, hogy a Washington Post szerkesztősége azt írta, hogy Magyarország putyinizálódik. Nem Schiff írta, hanem a Washington Post.

- Jó. És akkor Ön azt hogy értékeli, hogy a tegnapi sajtótájékoztatón nem engedték, hogy a magyar kormány képviselője egyáltalán megszólaljon.

- Ezt azért nem tudom értékelni, mert a magyar kormánytól valakik ezt mondták és feltételezem, hogy igazat mondtak, de az európai parlament liberális frakciója, amely persze nem kormányszerv, hanem csak egy parlamenti csoport, még nem hallottam, hogy ilyen fajta nyilatkozatot közzétett volna, hogy ez igaz. Sőt hallottam egy olyat, hogy ez nem igaz, mert őket is meghívták. Tehát nem tudom eldönteni, kinek van igaza.

- Én csak azt tudom, amit hallottam.

- Igen. Tény az, hogy nemcsak hogy joga lett volna részt venni, hanem jó lett volna, ha ott lett volna a kormány képviselője.

- Pontosan.

- De nem ez dönti el, hogy a Washington Postnak, az Economistnak, a Die Weltnek vagy a Le Monde-nak mi a véleménye. Mert ez ettől függetlenül született meg és nem magyaroknak a véleménye nyomán, hanem az itteni helyzet vizsgálata alapján.

- Én csak azt tudom mondani, hogy a mi felhívásunkra az első napban már több tucat olyan értelmiségi szólalt meg, aki az én szememben komoly súllyal játszik szerepet a magyar közéletben. Tudósok, orvosok, művészek stb.

- De hát akkor ugyanolyan fontos lehet Schiff András megszólalása is, nem?

- Persze, nyugodtan szólaljon meg a Schiff András, ezzel semmi probléma, de először nézze meg, hogy mi történik. Mert az, ami elhangzik különböző emberektől – és most hadd ne tudjak itt az utcán szó szerinti idézeteket azokból, amik elhangzottak –, hogy itt micsoda élet folyik Magyarországon és a demokrácia lábbal tiprása, az nem igaz. Nincs Magyarországon a demokráciának lábbal tiprása. Van egy kormány, amelyik kétharmados többséggel megszerezte a kormányzás jogát, lehetőségét és a felelősségét is. És pontosan ez a kormány azt mondta, hogy amennyiben bármiféle olyan, az Európai Unióval ellentétes törvénycikkely van ebben a törvényben, akkor azt vissza fogják vonni. De ha olyan van, és olyat akarnak visszavonatni, amelyik más országokéban is szerepel, csak akkor vonják vissza, legalábbis őszintén remélem, ha más országok is ezt megteszik.

- Igen. Nem gondolja, hogy esetleg ezek a külföldi újságok azt látták, hogy van egy ilyen médiatörvény, valamint visszamenőleges hatályú törvényeket vezetnek be, egyik napról a másikra korlátozzák az Alkotmánybíróság jogkörét, amikor az számukra kedvezőtlen ítéletet hoz? Indoklás nélküli elbocsátás lehetőségét teszik törvényessé, a magánnyugdíjpénztári befektetéseket egyik hétről a másikra államosítják. Talán összejöttek a dolgok.

- Akkor hadd kérdezzem meg azt, hogy Ön a rádiójában, vagy pedig az Önökkel kapcsolatban lévő külföldi rádiók szót emeltek akkor, amikor körülbelül négyszáz embert küldtek el egyik napról a másikra a közszolgálati rádióból? Egy szót nem szóltak.

- Mikor küldtek el négyszáz embert? Én 129-re emlékszem, benne voltam.

- Én nem, nézzen utána, az elég régen volt már, de az is megtörtént, ez kétségtelen. De azóta elég sok ilyen történt. És akkor nem szóltak egy szót sem, ez a bizonyos nemzetközi média és a hazai szócsöveik egy árva szót nem szóltak, amikor békés tüntetőket vertek szét és lőtték ki a szemét embereknek.

- Rengeteget írtunk, beszéltünk róla, de hogy a békés tüntetők mennyire voltak békések, ezt egy külön hosszú műsorban is meg lehetne vitatni.

- Uram, ezt nyugodtan meg lehet beszélni, én jelen voltam ezeknél a dolgoknál. És Önök is, mint ahogy azért a média nagy része, nagyon sok mindenről tájékozott és ismert, hogy a televízió székház mögött, közvetlenül a mögötte levő utcában ott volt több száz rendőr, két méteres, hatalmas, felkészült terrorelhárító rendőrök.

- Nagyon messzire mentünk a médiatörvényről.

- Uram, én ott voltam. Ez pontosan a média kérdése, hogy akkor azok a demokráciát védő urak, akik most, amikor még semmi az ég egy világon nem történt, amiért szólni lehetett…

- Nem, csak éppen megtámadták a magyar televízió épületét, felgyújtottak autókat.

- Így van. Nagyon hibásan, nagyon.

- Rendőröket százszámra sebesítettek meg.

- Nagyon hibásan. De ez egy provokáció volt, ezt Ön ugyanúgy tudja, mint ahogy én.

- Én nem tudom. Ön tudja?

- Én tudom. Uram, én ott voltam.

- Ki provokálta?

- Azt, hogy ki provokálta, nem tudom. De én ott voltam kint a Kossuth téren, amikor az a fiatalember, Toroczkai, vagy hogy hívták, odavitte az embereket a Kossuth térről a tévé elé. Amikor ezt ő bejelentette, onnantól kezdve a tévéostrom kezdetéig egy félóra eltelt. Ne mondják nekem azt, hogy azalatt a rendőrség nem tudta volna megvédeni.

- Talán nem akart erőszakosan beavatkozni, mert abban bízott, hogy nem lesz belőle erőszakos akció.

- Nem irodistákat kellett volna futva a Kossuth térről átvezényelni, hogy mire azok odaértek, addigra azt sem tudták, hogy fiúk-e vagy lányok. Férfiakat is, nőket is. És mondom, még egyszer, hangsúlyozom, ott volt egy kommandó, nagyon kemény, komoly csapat, ott volt a tévé mögött.

- Hát, látja.

- Megkérdeztem tőlük, hogy miért nem mennek segíteni a társaiknak, szégyenlősen elfordultak. Ez történt. Itt valakié egyértelműen a felelősség.

- Nem tudom, hogy szégyenlősek voltak-e vagy sem, de ők nyilván parancsot teljesítenek, nem pedig járókelőknek válaszolnak.

- De, szégyellték azt, hogy a társaikat ott kellett hagyni egy felheccelt tömeg előtt.

- Igen. Mondom, nagyon messzire jutottunk a médiatörvénytől.

- Nagyon, de innen indul a dolog.

- Ja, értem.

- Hogy az Önök nemzetközi felháborodása az mindig célzatos és érdekes módon mindig ilyenkor szólal csak meg.

- Talán történt valami, ami miatt megszólalt a világ.

- De nem történt semmi.

- Nem történt semmi.

- Uram, itt az utcán végig lehet nyugodtan menni, itt nem csattognak csizmák, itt nincsen semmiféle olyan törvénytelenség és olyan szabálytalanság, amire Európának fel kéne háborodnia. És én most már örömmel látom azt, hogy most már azért, hogy el is olvasták a törvényt több helyütt, a mai újságok már azt írják, hogy a tegnapi média, nyugati média is már egészen más hangokat tud megütni. Csak itt még lassan esett le.

- Kíváncsi vagyok.

- De még egyszer, nagyon sajnálom, hogy Önök nem jöttek el a sajtótájékoztatóra.

- Hát tudja, nagyon kevés a riporter nálunk, ez egy kis rádió és sajnos nincs több, bár többen lehetnénk. És akkor ott lennénk.

- Uram, minden sajtótájékoztatón örömmel látjuk Önöket.

- Én meg annak örülök, hogy rendelkezésünkre állt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A megszorításokról és a Szigetről
Horváth Csaba az MSZP budapesti szervezetének elnöke, a Fővárosi Közgyűlés szocialista frakciójának vezetője


Bolgár György:
- Kiderült, hogy miközben a Fidesz végig arról beszélt és ma is arról beszél, hogy nem lesznek megszorítások, aközben a fővárosi költségvetés tele van, illetve lesz megszorításokkal. Méghozzá nem is kicsikkel.

Horváth Csaba: - Tarlós úr ma őszinteségi rohamot kapott, ennek az volt a következménye, hogy beismerte, hogy mindenkinek fájni fog, most szó szerint idéztem az ő kijelentését, ez a költségvetés-tervezet, amelynek a koncepcióját ma tárgyaltunk. Ez olyan eredményekkel fog járni, amelyet minden budapesti megérez a bőrén. Sajnos nem pozitív előjellel.

- Tarlós annyiból üdítő színfolt ezen a jobboldali palettán, hogy sokszor valóban, nem tudom, hogy őszinteségi rohamot kap-e, de egyenesebben fogalmaz, mint a többi politikus, nem?

- Ebben igaza van. Csak ha Tarlós István a Fidesszel együtt és Orbán Viktorral együtt, amikor néhány hónappal ezelőtt még jobb fővárost, zavartalan működést, tisztább utcákat, jobb közlekedést és biztonságosabb várost ígért és a hajléktalanság felszámolását, akkor én azt gondolom, hogy laikus városlakóként nagyjából ezt szeretném és ebben a sorrendben.

-… És mint szocialista főpolgármester-jelölt azt mondja, hogy akkor nem tetszett igazat mondani a választási kampányban, Tarlós úr.

- Akár főpolgármester-jelöltként is mondhatnám, de egyszerűen budapesti városlakóként is mondhatnám, hogy már megint át vagyunk verve a palánkon.

- Akkor egy részletkérdést hadd tegyek itt fel mindjárt az elején. El vagyok képedve, Ön is nyilván hallotta, olvasta, hogy 2,5 milliárd forint helyfoglalási pénzt kérnének a Szigetfesztiváltól. Ezt józan ésszel el lehet képzelni?

- Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ahhoz nincs meg a kellő bátorság, hogy azt mondják, hogy márpedig Szigetfesztivál nem lehet Budapesten. Ezért azt mondják, hogy egy olyan közterülethasználati díjat jelölnek meg, amely nyilván nem teljesíthető. Tehát ebből egy forint bevétele nem lesz Budapestnek, mert 2,5 milliárd forint közterülethasználati díjat a rétre, a sétáló részekre nem fognak tudni kifizetni a szigetesek, ebben egészen biztos vagyok. Azt kell eldönteni, hogy szüksége van-e ennek a városnak egy olyan rendezvényre, amely százezreket, százezer fiatalt mozgat meg.

- És ami Magyarország talán leghíresebb rendezvénye az egész világon, ennél sikeresebb rendezvényünk, azt hiszem nincs, ami a hírünket, méghozzá a jó hírünket kelti.

- A fiatalok körében biztosan nincs másik. Azért az idősebbek körében az őszi és a tavaszi fesztivál mindenképpen rendkívül rangos zenei események, de szűkebb értő közönséget vonzanak. Ez viszont kimondottan kulturált kikapcsolódási lehetőséget, kulturált szórakozási lehetőséget biztosít, tehát nem a földön fetrengenek a fiatalok, mint mondjuk az induló években, főleg ha olyan volt az időjárás, hanem korrekt, korszerű körülmények között lehet kikapcsolni egy hétre. Én azt gondolom, hogy ez a színfolt ma már része a város mindennapi életének, és évente egy hetet ez a város, azt gondolom, hogy el tud viselni.

- És miért akarják megszüntetni Ön szerint? Mi lehet itt a háttérben?

- Ez nagyon jó kérdés. A verbális szinteket el tudom mondani. Tarlós úgy érvel, hogy ennek a rendezvénynek is ugyanúgy ki kell fizetnie a közterület használati díjat, mintha valaki lángossütőt működtetne ugyanekkora területen. Csak nyilvánvalóan egy sziget méretű esemény, hely, az nemcsak lángossütödéből áll, hanem van három lángossütöde és azon kívül pedig sok százezer négyzetméteren fű, fa, bokor, virág, ahol sétálnak az ott jelenlévők.

- És ha ekkora forgalmat generál az az esemény, akkor nyilvánvaló, hogy azt a forgalmat nem lehet erre a helyfoglalási díjra kifizetni, mert akkor vége van.

- Egy kicsit olyan, mintha kimennék a Margitszigetre sétálni, de mivel ott valamely cég magának is rendez valamit, akkor gyakorlatilag a cégnek ki kéne fizetni a sétány közterülethasználati díját is, amin mondjuk mi, mint magánszemélyek, ott éppen andalognánk.

- Ez a dolog verbális része. Mi lehet mögötte? Erről van valami sejtése?

- Szerintem ez egy régi szerelem a szigettel kapcsolatban,  amihez óbudai polgármesterként kötődött, és most végre olyan pozícióba került, hogy ezt a szerelmet beteljesítheti a maga módján úgy, hogy megszünteti.

- Na de ezzel például a Fidesznek a fiatalok körében esetleg még meglévő nimbusza legalábbis elveszni látszik, nem?

- Igen, de ő nem megszünteti, ő egyszerűen csak azt mondja, hogy 2,5 milliárd forint a közterülethasználat, ha befizetik, akár meg is tarthatják.

- Igen. Nem lehet, hogy áll egy másik csapat készenlétben? Hogy hátha ők majd olcsóbban?

- Nem tartom valószínűnek, ez egy nagyon kockázatos iparág és üzletág.

- Az biztos, hogy nem lehet egyik hétről a másikra beugrani.

- Tehát egy biztos, Bolgár úr, ha nekem és Önnek felajánlanák, hogy idén mi rendezhetjük a Szigetfesztivált, én biztos, hogy nem mernék belevágni.

- Térjünk vissza oda, ahonnét elindultunk, hogy milyen megszorításokat tervez a Fidesz-vezetés Budapesten?

- Az a szomorú információm van, hogy gyakorlatilag minden területen megszorításokat terveznek, és ez most nem egy kritikai mondat részemről. Gyakorlatilag a város minden fontos szolgáltatási területe, oktatás, kultúra, egészségügy, kisebbségek, szociális ügyek. Nem tudok olyan területen mondani, ahol ne lenne megszorítás. Az arányok változnak, van ahol csak öt százalékot, van, ahol hatvanötöt terveznek.

- És nem az az oka ennek, hogy Demszky, illetve szocialista városvezetés ilyen helyzetet teremtett?

- Szerkesztő úr, Ön szerint, amikor mondjuk egy területen rendkívül fontos munkát végeznek, például az árvagyerekek ellátása, szándékosan mondom így, hogy mindenki értse, tehát a gyermekvédelem, ifjúságvédelem, tehát az állami gondozott gyerekeknél, akkor biztos, hogy onnan kell elvenni százmillió forintot?

- Nem biztos. Ha engem kérdez, nem biztos.

- Egy sok milliárd forintos költségvetéssel rendelkező fővárosban biztos hogy ez a százmillió hiányzik? Vagy például az az ötvenmillió forint hiányzik, amit tizenhárom kisebbségtől vesznek el? És teljes mértékben ellehetetlenítik a kisebbségi munkát? Vagy mondjuk például a hajléktalanoktól kell elvenni azt a néhány százmillió forintot?

- De hát lehet, hogy ezekből a százmilliókból jön össze az a néhány milliárd, amire szükségük van.

- Igen, de mire? Ugyanis, ha látnánk legalább a szándékot, de az sem látszik. Tehát ami most történik, az az, hogy nagyobb tartalékok lesznek, mint az előző években. De mire kell a tartalék? Például az előző években árfolyamkockázati tartalékot szinte nem is kellett képezni. Elhanyagolható volt az összeg, a Bajnai-kormány 265 forintos euróárfolyamon adta át a kormányt. Ma már persze sajnos 280 forint fölötti ez az árfolyamsáv. Most a jelenlegi vezetés több milliárd forintot irányoz elő a kamatveszteség, illetve az árfolyamveszteség, árfolyamkockázat kezelésére. Tehát amit a kontár Fidesz kormány előállít, annak a kezelésére a főváros gondolkodói előkészítenek forrásokat.

- Hát mert nem emlékeznek Varga Mihály 2009 tavaszi nyilatkozatára, hogy a kormányváltással, egy hiteles kormány belépésével az ország három-négyszáz milliárd forintot nyerne egyszerűen azzal, hogy olcsóbban finanszírozza az adósságát.

- Igen, meg nyilvánvalóan Tarlós István és csapata mindenkinél jobban tudja, hogy mennyi mindent tud még ártani a Fidesz-kormány Budapestnek. Tehát a legutóbbi költségvetési tervhez képest további ötmilliárd forinttal kell csökkenteni a bevételeket, mert a decemberben elfogadott országos költségvetés az eredetihez képest ennyivel rontotta Budapest pozícióit. Ez az, ami sajnos azt mutatja, hogy nem vált valóra az, amiben ugye nagyon bíztunk budapestiként, hogy majd Tarlós István képes lesz Orbán Viktornál kilobbizni több pénzt és több fejlesztést Budapestnek.

- Most akkor tapasztalt politikusként, hogy lehetséges az, hogy miközben a Fidesz válságadókat vet ki, hatalmas méretűeket – ugye a nyugati világ tiltakozik is emiatt, a nyugati nagy cégek, elvitték a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, vagy heteken belül elviszik és az majdnem háromezer milliárd forint –, hogy akkor ilyen kis néhány milliárdos tételekre nem jut pénz, hogy legalább a legnagyobb nehézségeken átsegítsék Budapestet, az egészségügyet és így tovább.

- Ismeri az aranyhalas viccet? Amikor a negyedik kívánság a roston sülő aranyhal. Tehát valahogy itt is így érzem, hogy ez a fölösleges. Tehát amikor már azért húzkodják a nép bajszát, mert jólesik és mert megtehetem. Ez a fajta szemlélet ez, ami látszik. Nagyon sok fölösleges és haszontalan dolog látszódik. Tehát nem gondolnám, hogy egy-kétmillió forint segít, amiből Budapesten nagyon fontos civil szervezetek támogatásának megnyirbálása lesz majd, hajléktalanellátó szervezeteké. Ha ezeket a szervezeteket kivéreztetik, akkor gyakorlatilag ki fogja ellátni a hajlék nélkülieket? Ugye az volt az ígéret, és ennek én magam is őszintén örültem, mert ugyanezt gondolom évek óta, hogy a hajléktalanságot fel kell számolni, amennyire lehet, le kell csökkenteni. Na de a december 15-ei saját határidejéhez képest a főpolgármester úrnak gyakorlatilag egyrészt nem sikerült teljesíteni az aluljárók rendbetételét, de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ebben az évben már deklaráltan kevesebb pénzt akar erre elkölteni, tehát nem többet, hogy megoldja a problémát, hanem kevesebbet. Kérdezem én, hogy húsz százalékkal kevesebb pénzből vajon több hajléktalan lesz az utcán vagy kevesebb? Vagy például hatszáz millió forinttal kevesebb pénzből több kátyú lesz az utakon, vagy kevesebb? Atkári János, aki tegnap a pénzügyi bizottságon maga jelent meg, bejelentette, hogy a következő év az a legszörnyűbb éve lesz Budapestnek, minden eddiginél több kátyú fog megjelenni az útjainkon. Hát nem biztos, hogy erre gondoltak a budapestiek, amikor ősszel szavaztak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!