Fazakas és Boros biztosan igen, Martonyi és Járai biztosan nem
Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője

Bolgár György: - Az Európai Parlament ma Brüsszelben jóváhagyta Fazakas Szabolcs, volt szocialista képviselő megválasztását az Európai Számvevőszék tagjává, annak ellenére, hogy Ön azt javasolta, hogy utasítsák el az ő megválasztását. Meglepte ez a döntés, vagy erre a végeredményre számított?

Deutsch Tamás: - Néhány héttel ezelőtt, amikor Fazakas úr jelöltségéről elkezdődött a diskurzus az Európai Parlamentben, akkor mindenki azt mondta, hogy ennél jóval többen fogják Fazakas urat támogatni, és jóval kevesebben lesznek megértőek, sokkal kevesebbeknél találnak értő fülre azok az érvek, amelyeket hangoztattam. Én azt gondolom, hogy mindenképpen világos és egyértelmű az Európai Parlament döntése. Az Európai Számvevőszék tagjait a tanács, vagyis a 27 tagállam minisztereiből álló testület fogja kinevezni, az Európai Parlament véleményt mond a jelöltekről. Tíz számvevő megbízatása járt le, tíz ország jelölt új számvevőt, és mindegyiküket meghallgatta az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága. Ezután, ma mind a tíz jelölt alkalmasságáról véleményt nyilvánító szavazást tartott az Európai Parlament. Mind a bizottságban, mind pedig a plenáris ülésen, világosan és egyértelműen megmutatkozott a Fazakas úr személyével szembeni bizalmatlanság, hiszen a bizottságban 21-22 támogató szavazatot kapott mind a kilenc jelölt, Fazakas úr viszont 13 igent és 9 nemet, 2 tartózkodás mellett. Ma a plenáris ülésen, pedig 9 számvevőszéki jelölt 550-570 igen szavazatot kapott, Fazakas úr viszont csupán 348 igen szavazatot kapott, és 213-an ellene szavaztak, emellett 60-an tartózkodtak. Tehát valamivel több mint a képviselők fele támogatta őt. Ez egyértelmű üzenet az Európai Parlament részéről, egy bizalmatlanságot kifejező üzenet. Bízom benne, hogy megérti ezt az üzenetet a tanács, és nem nevezi ki Fazakas urat európai számvevőnek.

- Jót tesz Magyarországnak, hogy 213 képviselő az ön javaslatára nemmel szavazott?

- Jót tesz Magyarországnak, hogy egy volt kommunista titkos ügynököt jelöl európai számvevőnek a Bajnai-kormány? Szerintem nem tesz jót.

- A titkos ügynök kifejezést nem értem.

- Titkos ügynök az, aki az 1990 előtti rendszerben, nevezzük ezt szocialistának vagy kommunistának, a III/I, II, III, sőt, IV, V, VI, VII ügyosztály megbízottja volt. És Fazakas Szabolcs a III/II - es ügyosztály TMB - titkos megbízott - ügynöke volt 1976 és 1989 között. Ezzel kapcsolatban ő soha egyetlen cáfoló mondatot sem fogalmazott meg. Mindig tiltakozik a vád ellen, rágalomnak tekinti, és általában a klasszikus politikusi mellébeszélés megoldását próbálja tálalni. Állandóan azt hangoztatja, hogy ő nem volt III/III-as ügynök. Én soha nem is állítottam, szerintem senki nem állította, hogy Fazakas úr III/III-as ügynök lett volna. Ő III/II-es ügynök volt. Mint ahogy Medgyessy Péterre sem mondta senki, hogy III/III-as ügynök volt hanem, hogy III/II-es ügynök volt. Medgyessy úr ezt elismerte, Fazakas úr pedig nem hajlandó elismerni. Ez nagyon-nagyon sokat árt Magyarországnak. Herczog Edit kolléganőm, aki szocialista európai parlamenti képviselő, ma egy nyilatkozatában a magyar érdekekkel ellentétes, az ország hírnevét lejárató lépésnek minősíti, amit én csináltam. Engem ez mindig a Ceausescu-korszak Romániájára meg a jelenlegi Kínára emlékeztet, ahol a belügyeikbe való beavatkozásnak tekintik, amikor a világ emberjogi kérdésekkel foglalkozik. Nem belügy, nem magyar belügy, hogy a kommunista rendszer örökségével mit csinálunk. Ez egy európai kérdés. Vannak alapvető európai értékek, amiket szerintem Magyarországon mindenki a magáénak vall. Ezekkel az európai értékekkel nem egyeztethető össze, ha valaki egy antidemokratikus, népelnyomó diktatúra kiszolgálója volt, akkor jutalmul a szabad és egységes Európai Unióban, vezető uniós tisztséget kapjon. Nem arról van szó, hogy valaki bántani akarja Fazakas urat. Senki sem bántja, semmilyen eljárás nem indult ellene. De azok után, amit csinált az előző rendszerben, most úgy teszünk, úgy tesznek sokan, mintha jutalmul járna neki ez a tisztség. Szerintem nem jár.

- Talán nem jutalmul, hanem a szakmai tevékenysége, munkája elismeréseképpen.

- Ez egy másik kérdés. Én azt gondolom, hogy érdekes maga a helyzet, mert jelen pillanatban is van egy európai számvevőnk, akit a Medgyessy-kormány jelölt. Ő az Állami Számvevőszék korábbi harmadik embere, aki kiválóan végezte a munkáját. És egyszer csak hirtelen, a mostani kormány mandátumának utolsó heteiben, hónapjaiban egy megbízható szocialista elvtársat jelölnek helyette. Nem a Fidesz jelölte a jelenlegi számvevőt, nem az ellenzék, hanem Medgyessy Péter. Hiszen azóta van európai számvevő jelölési jogunk, amióta az unió tagjai vagyunk. Azóta csak szocialista kormányok voltak Magyarországon. Ez is egy fontos kérdés, amit ön most megfogalmazott.

- Medgyessyt már többször is említette, meg az ő III/II-es munkáját. Egykori munkájának, tevékenységének következményeképp nem lett persona non grata Európában, az Európai Unióban, a NATO-ban, az Egyesült Államokban. Sőt, mindenkivel nagyon jó, Magyarország számára előnyös kapcsolatokat tartott fenn. Neki lehet, Fazakasnak nem?

- Senki nem akarja, hogy persona non grata legyen Fazakas Szabolcs. Medgyessy Péter semmilyen fontos uniós tisztséget nem tölt be. Az, hogy egy országban demokratikus választásokon a polgárok kit választanak meg, az a polgárok közösségének a szabad döntése. Az, hogy a szocialista párt milyen elvek alapján rakta fel Fazakas Szabolcsot a listájára, az a szocialista párt döntése. Lehet kritikával illetni, csak azt gondolom, hogy a végső döntés az érintetteké, a polgárok közösségéé, illetve egy adott párté. Az, hogy Fazakas úr itt az Európai Parlamentben bizottsági elnök volt, az szintén a szocialista frakció döntése. Az Európai Parlament is ugyanúgy működik, mint a magyar. A frakciók megállapodnak egymás között, hogy melyik frakció jelölhet egy adott bizottság elnöki tisztségére embert, aztán akit az jelöl, azt mindegyik frakció támogatja. Most van először olyan helyzet, hogy az Európai Unió felelős döntéshozó testületei, a véleménynyilvánító, döntéshozó tanács, semmilyen kényszernek nincs kitéve. A kérdés az, hogy a saját, oly sokszor emlegetett európai értékeit, az oly sokszor emlegetett szabadságon, demokrácián és az emberi méltóságon alapuló, erkölcsi megalapozottsággal is bíró véleményét az MSZP csupán csak mondogatja, vagy tesz is valamit, amikor ezekből valamilyen konkrét lépés következne. Például az, hogy olyan ember, aki ezek ellen az értékek ellen tett, aki nem rövid ideig, nem fiatalkori botlása keretében, hanem aktív felnőtt életében, 30 és 43 éves kora között, egy kommunista titkosszolgálat ügynöke volt, az ne legyen a 21. század Európai Uniójának a vezető tisztségviselője. Szerintem ez nem egy agresszív álláspont. Ez azokból az értékekből, amelyeket gondolom, Ön is magáénak vall, én is magaménak vallok, logikusan következik.

- Ön a demokratikus döntésre, a választás szabadságára utalt, hogy ha Magyarországon valakit megválasztanak, akkor miért ne. Itt most szintén demokratikus döntés született, az Európai Parlament 348-213 arányban javasolta Fazakas megválasztását.

- Igen, ez egy véleménynyilvánító döntés volt, ez valóban így van.

- De hát ez abszolút demokratikus, ők demokratikusan megválasztott képviselők. Ráadásul a szocialistáknak nincs is többségük, nincs is ennyi képviselőjük.

- Senkinek nincs többsége az Európai Parlamentben, ez egy érdekes parlament, itt nincs kormánypárt és ellenzék.

- Szóval a képviselők szabad akaratukból, belátásuknak, értékítéletüknek megfelelően azt mondták, hogy alkalmas. Miért nem elfogadható ez?

- Ez egy szégyenteljes döntés.

- Szégyenteljes?

- Igen. Úgy gondolom, hogy vannak fontos értékek. És ha ezeket az értékeket ünnepi beszédekben, vagy amikor jól tájékozott értelmiséginek akarunk látszani, akkor szépen, mint egy bebiflázott leckét felmondjuk, de amikor ezekből az értékekből konkrét cselekvés fakadna, akkor mindig felmentjük magunkat az alól, hogy a magunkénak vallott, a nyilvánosság előtt hangoztatott értékek szerint cselekedjünk, akkor ott nagyon nagy baj van. Akkor elfordulnak az emberek azoktól a politikai rendszerektől. Szerintem az európai politikával kapcsolatos bizonytalanság, a politikai apátia, az unió intézményeivel kapcsolatos távolságtartó véleménye a polgároknak, vagy a magyar, vagy német, vagy bármely más politikai rendszerekkel kapcsolatos jelenségek, azok ebből fakadnak. A magánéletben sem szereti valaki, ha egy utcában van egy ember, aki kilép a családi házának a kapuján és a szomszéd gyerekére rászólva, az iskolában a tanárt kioktatva bizonyos elveket hangoztat, aztán belép a családi házán belülre, és ott egészen más elvek szerint alakítja a családi életét. Kinézi, hiteltelennek tartja az utca közössége az ilyen embert. Nem jó, ha a politika így viselkedik akár Európában, akár Észak-Amerikában, és szerintem az ilyen döntések ezt üzenik az embereknek. Beszélünk szabadságról, demokráciáról, Szaharov-díja van az Európai Parlamentnek, a szabad gondolkodás Szaharov-díja. Szaharov, szerintem ezt mindenki tudja, egy szovjet-orosz ellenzéki, akit a kommunista rendszer meghurcolt, de ő nem engedett, és a szabad gondolkodás értékét képviselte. Ezzel a díjjal egyébként az elnyomó, az antidemokratikus törekvésekkel szemben fellépő személyiségeket, mozgalmakat jutalmazza évről évre az Európai Parlament.

- Igen. Talán Fazakas Szabolcs mégsem az elnyomó személyiségek közé tartozott, hanem külgazdasági diplomataként küldött információkat, ha küldött.

- Szerintem meg igen. III/II-es ügynök volt.

- Erről létezik papír, Ön például látott ilyet?

- Hogyne. Én a Fazakas Szabolcsra vonatkozó 6-os kartont láttam, természetesen a személyes adatokat, édesanyja nevét és az akkori lakcímét kitörölve, de ebből világosan kiderül, hogy ez Fazakas Szabolcsról szól.

- Tudja, hogy hány 6-os kartonról közöltek újságok beszámolót, amikre aztán a bíróságok azt mondták - bár nem III/II-es, hanem III/III-as illetőkről volt szó -, hogy ez nem bizonyíték.

- Nemcsak ezek a bizonyítékok, Fazakas Szabolcs munkásságáról. Rengeteg általa készített és aláírt jelentés található az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

- Volt egy parlamenti bizottság, amelyben több volt külgazdasági diplomatát felsoroltak, például Martonyi Jánost és Járai Zsigmondot is, mint olyanokat, akik küldtek jelentéseket. Akkor ez nem számít, vagy nem esik ugyanolyan súllyal latba? Vagy szeretné látni a 6-os kartonokat? Lehet, hogy most már alkalom is lesz rá. Talán az új kormány ezeket nyilvánosságra hozza.

- Szerintem egyébként már réges-régen meg kellett volna tenni. Ezzel kapcsolatban talán háromnegyed évvel ezelőtt mondtam el, hogy szerintem mi lenne a legjobb megoldás. Akkor viszonylag nagy sajtót is kapott ez az elképzelés. Egyébként az egész gondolkodásmódot meg kéne fordítani ezzel az üggyel kapcsolatban, mert itt mindig azt a rossz kérdést teszi fel szerintem 20 év óta mindenki, hogy akkor milyen körben, hogyan, milyen módon lehetne nyilvánosságra hozni az adatokat. Szerintem a helyzet sokkal egyszerűbb. A dolog úgy néz ki, hogy az információs önrendelkezés joga alapvető alkotmányos jog. A rólam szóló információkkal én rendelkezem. Abban az esetben, ha rólam akaratom ellenére születtek információk, akkor is én vagyok az információk fölött rendelkező személy. Márpedig senki nem adta a hozzájárulását ahhoz, hogy 1990 előtt akár III/I, akár III/II, akár III/III, akárki lehallgassa, megfigyelje, jelentést adjon róla. Létezik az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltára. Mindenkinek meg kéne kapnia valamennyi, különböző ügynökök, titkos szolgák által róla készített jelentést oly módon, hogy abból ne legyen semmi sem kitakarva. Sem az, hogy ki készítette, sem az, hogy ki volt a fölöttese, és onnantól kezdve az érintett, Ön, én, bárki eldöntheti, hogy ezt nyilvánosságra hozza, vagy nem, és innentől kezdve az egész találgatás végére pontot lehetne tenni.

- Egyetértünk. Akkor csak az a kérdés, hogy ugyanaz vonatkozik-e Fazakasra, mint az annak idején a Mécs-bizottságban felsorolt Martonyira és Járaira.

- Mindenkire, igen. Mindenkire ugyanaz vonatkozik. Vannak hírbe hozott emberek és vannak olyan emberek, akiknek nagyon finoman fogalmazva, van vaj a füle mögött.

- Akikre vonatkozóan a hír igaz. De akkor mindent föl kellene tárni.

- Azt gondolom, hogy a volt Orbán-kormány szégyene, hogy Boros Imre III/II-es SZT-tisztként ennek a kormánynak a tagja volt.

- Jól hallom, amit mond? Hiszen akkoriban ezt nem mondták, egyébként nagyon becsülöm, hogy ezt mondja.

- És mikor derült ez ki róla?

- Szerintem akkor, amikor a Medgyessy-ügy.

- Az 2002 után volt, amikor már nem volt Orbán-kormány.

- Igen. Akkor is mondták, hogy ez az Orbán-kormány szégyene? Én nem emlékszem rá.

- Emlékszik valamilyen dicsérő véleményre, akár a Fidesz részéről, akár bármely polgári nemzeti kereszténydemokrata oldalhoz tartozó politikai szereplő részéről? Én egy ilyenre sem emlékszem. Szerintem akkor rossz az ön emlékezete. Az, amit Járai Zsigmonddal meg Martonyi Jánossal kapcsolatban elkövetnek, az tipikusan a „kabátlopási ügy”. Boros és Fazakas esete az egyik eset, ügynökök voltak. A másik - direkt nem akarok senkit megjelölni, mert nem akarom a hírbe hozás hibáját én magam is elkövetni - pedig az, hogy minden alapot nélkülöző módon rágalmaznak embereket. Ennek is véget vethetne az a megoldás, amit örömmel hallottam, hogy Ön is jó megoldásnak tart. Kapja meg mindenki a rá vonatkozó adatokat és onnantól kezdve nyilvánosságra lehet hozni.

- Meg fogják bízni a Kenedi-bizottságot önök is?

- Én nem tudom, hogy milyen bizottság kéne. Szerintem végre csinálni kéne. Nekem a hócipőm tele van. Ez tipikusan a szocializmusból örökölt megoldás, amikor valamit nem tudott a szocializmus vagy a Kádár-rendszer időszaka megoldani, akkor egy bizottságot hozott létre.

- De ez nem az elvtársak bizottsága, ez szakértőké.

- Nem kéne semmilyen bizottság. Ez egy egyszerű megoldás. Ilyen törvényt kell elfogadni, ez egyébként feles törvény megítélésem szerint. Ennek nincs köze ahhoz, hogy támogatja a parlament kétharmada vagy sem. Megvan az intézmény, tehát nem kell egy új intézményt létrehozni. Az intézménynek van munkatársi gárdája, van költségvetése, tehát plusz költségeket sem jelent. Onnantól kezdve nem lenne szó arról, hogy kivételezett kevesek privilégiuma, olyanoké, akik valahogy szereznek egy papírt, hogy ők történész-kutatók és az ő privilégiumuk, hogy bizonyos papírokba betekintsenek. Ön, meg én, egyszerű halandók pedig ki vagyunk ebből rekesztve. Ez szerintem nem tartható tovább.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!