rss      tw      fb
Keres

Déjà vu




Egy jóbarátom egyszer elmondta, ő már hosszú idő óta nem olvas komoly újságot, kizárólag bulvárlapot, azt is egyfajtát. Proust, Thomas Mann, Márai jöhet, politikai napilap soha. Szerinte a bulvár az élet kvintesszenciája; egyedül az képes visszaadni a bennünket körülvevő világ igazi mélységeit.

A bulvárlapot már átlapozni is felér egy adrenalin-injekcióval. Megtudja belőle az ember, hogy a tévésorozat sztárja mégsem három, csak egy helyen törte el barátnője arccsontját, ugyanakkor nagyon bánja már, és visszavárja. A következő oldalon azt látjuk, hogy Tribuszerné, a kilencvenes évek legendás hősnője visszatért, és megint klienseket toboroz; készséggel elismeri, hogy befektetései – minden erőfeszítése ellenére – nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerette volna, s egy ideig tétlenségre volt kárhoztatva, de a hivatástudat  végül  mégis felülkerekedett benne, s még az eddigieknél is komolyabb tervei vannak.

Később azt olvashatjuk, hogy kiszabadultak a neccharisnyát bűnszövetségben (értsd ketten) eltulajdonító lányok, ami jó hír; viszont sehol nem találják a nyugodt természetű, kétszeres gyilkossággal és kényszerítéssel vádolt, házi őrizetben védekező klánvezért, pedig a rendőrjárőr még az előző szerdán is megkérdezte a földszinten lakó, idős nénit, nem látta-e kimenni a házból. Nos, nem látta; azóta a nyomozás holtponton van.

Igazi szenzáció, hogy az annak idején nagy port felvert, közel negyvenmilliárd forint kárértékű Baumag-per, alig egy évtizeddel a cég csődje után, visszakerült elsőfokra. Bonyolult, sokfelé ágazó perről van szó, az iratokat szállító kisteherautó is elromlott; a károsultaknak még várniuk kell, bár pillanatnyilag nincs ember Magyarországon, aki meg tudná mondani, mire. Egyébként a rend teljes.

Azt is megtudhatja a szorgos olvasó, hogy a hétvégi futballrangadóra jó hangulatban készül a kerületi tűzoltóság és a készenléti rendőrség, s hogy igazi bravúrral csúszott ki az igazságszolgáltatás harapófogójából a milliárdos csalással vádolt volt titkosszolgálati tiszt: amire senki emberfia nem számított, az ítélethirdetés közben sietett le a bíróság lépcsőjén, s még akkor sem állt meg, amikor a portás figyelmeztette, egyik kesztyűje kilóg kabátzsebéből, el fogja veszíteni. A legjobb harapófogó sem tökéletes. Lábbilincs meg elég, ha Geréb Ágnesen van.

S most álljunk meg egy pillanatra: ez a zűrzavar végérvényesen a múlté. Magyarországon mindennek meg kell változnia, a viták, az örökös ágálás korszakát magunk mögött hagytuk; a hátak ezután egyenesek lesznek, a tájékoztatás kiegyensúlyozott. Mostantól nem lehet naponta hazaárulónak nevezni a kormányfőt; igaz, hogy eddig lehetett, de ennek oka volt. És téved, aki azt hiszi, a bulvársajtó csak a pletyka, a futball és a bűnügyek között szlalomozhat. Mint a nyári égre a bárányfelhők, úgy úszik be a bulvárlap középső négy oldalára a kormányzati kommunikációs központ – feltehetően szó szerint átvett – tudósítása a magyar EU-elnökségről. A cikk, hogy emberközelbe hozza az eseményt, bemutat néhány fontos szereplőt is.

Ismerős, megnyerő női arc mosolyog ránk a hasábokról: megtudhatjuk, hogy a felelősségteljes, komoly munkája mellett „rajong a zenéért”, „optimistán tekint a jövőbe”, sőt „a közeljövő feladatai között tartja számon a gyerekvállalást is”. Izgalmas feladatról van szó. Felesleges eltöprengenünk, hogy ez a remekbe szabott mondat a Magyar Élet Pártjának, az Ébredő Magyarok Egyesületének vagy a Magyar Dolgozók Pártjának brosúrájából való, esetleg írója saját maga öntötte ércbe; jól tudjuk, nemcsak üzletláncok, hanem attitűdök, karakterek és szavak, sőt egész fejezetek is örökölhetők, ráadásul tavaly óta illetékmentesen.


Déjà vu – flickr_/funk64

Tüneményes, mondhatni lélegzetelállító gyorsasággal születik újjá az a korszak, amelyben a nép egyszerű gyermekének nem kellett gondolkodnia, megtette ezt helyette az élcsapat. A Csajkák ugyan Audikra változtak, a parolik mikroportokra, de a modell hasonló: a hermetikusan lezárt terem ajtaja felpattan, s a vakuk kereszttüzében bevonuló szóvivő – az alkalomhoz illő pátosszal, nagy hatásszünetekkel – bejelenti: a nép döntött, vitának, kételyeknek nincs helye. Majd rövid kitérő következik az átkos, immár végérvényesen magunk mögött hagyott korszakról, s a film máris állóképbe megy át. A jövő elkezdődött.

Úgy rémlik, az osztályharcban edzett, vasba öltözött proletariátus gyermekének sem volt más dolga, mint hogy „optimistán tekintsen a jövőbe” és a „közeljövő feladatai között tartsa számon a gyerekvállalást” is. A bonyolult, gyakran ellenséges külvilág gondjait a dolgozó nép legjobbjai vették le válláról, a villák karbantartásának embert próbáló feladataival együtt. Honi trikoloristáink hozott anyagból dolgoznak, s ha kifogynak az érvekből, a legnagyobb természetességgel húzzák elő a pártfőiskolák ordító marxista közhelyét: ma már nem lehet a régi módon élni. Őket hallgatva szinte érezzük, ahogy napról napra, percről percre vadonatúj, egyre jobb emberek leszünk.

Drága, idősödő honfitársaim a Magyar Kommunista Munkáspártban és környékén! Ne veszítsétek el a reményt ott a statisztikai hibahatár alatt! Rákosi elvtárs él, jól van, dolgozik. Csak most más pártszékházba jár.


Endrődi Gábor, közgazdász, cégvezető

Korábbi írásai a Galamusban:
Pista bácsi öregszik
Számtanóra kezdőknek és haladóknak
A magyar nyelvtörvény
Kilátás a hajóból
Egy forradalom képei
Kóstoló
A népről és az ő akaratáról
Sorvezető hobbipártoknak
A voluntarizmus diszkrét bája
Az ismerős régmúlt
Az élet – verebek nélkül
Patt
Menekülés előre
A külügyminiszter tévedése



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!