rss      tw      fb
Keres

Nagyobb aktivitást a médiatörvény támogatóitól!



Ezt kérem. Nagyon komolyan kérem, hogy minél gyakrabban, ha lehet, nemzetközi sajtótájékoztatókon védjék meg a médiatörvényt, a magyar kormányt és Orbán Viktort. Fölösleges a médiatörvényről, Orbán és kormánya demokrataságáról vitatkozni: egyszerűbb, tisztább, egyértelműbb, ha meghallgatjuk mi is, a világ is a támogatóikat.

Mondja el minél gyakrabban Martonyi János, hogy „Magyarország esetében olyan országról van szó, amely az elmúlt évtizedekben sokat tett az emberi jogok érvényesüléséért, a demokráciáért, a jogállamiságért, többet, mint bármely más európai ország.” Meg hogy „Magyarország jelenlegi vezetői is személyesen valószínűleg többet tettek a demokrácia és a jogállam megteremtéséért, mind bármelyik más jelenlegi európai ország vezetői.” Fognak örülni Európa minden rendű, rangú és korú demokráciái, nem kevésbé összes politikusai.

Hadd tudja meg a világ, hogy a Magyar Köztársaság elnöke „különös kegyelemnek” érzi, hogy Magyarország nemzetközi dilemmák, sorsfordító kérdések közepette vette át az EU-elnökséget (és ha már, akkor azt se hallgassuk el, hogy van olyan kormánypárti képviselő, aki a vörösiszap-katasztrófában is Isten szeretetét látta, amellyel próbára tette választott nemzetét). Jó, ha arról is értesülnek kortársaink a világban, hogy a magyarnak „nem mindennapi képességei” vannak, s a magyarok „vihetik sikerre a közösség [mármint az európai közösség] ügyét”. Azt talán nem fogja érteni a nem mindennapi képességekkel nem megáldott sok nagykövet, micsoda munkát jelentett nem alkotmányellenesnek találni és aláírni azt a több mint száz törvényt, amellyel az utóbbi öt hónapban elnökünk végzett, de majd megértik, ha a „sikerre éhes magyarok” fél év alatt megteremtik az erős Európát.

Nem árt, ha Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője nemcsak Bolgár Györgynek, hanem kiváló angolságával a világnak mondja el, hogy a Washington Post „nem komolyan vehető” újság, hiszen „címeres ostobaságokat beszél”; hogy amikor a világsajtó az Orbán-kormányt bírálja demokráciaellenes hatalomgyakorlásáért, ezen belül a médiatörvényért, akkor „magyarellenességről” tesz tanúbizonyságot; hogy Magyarországon „kétharmados többséggel megválasztott kormány uralkodik” (fogják szeretni ezt a szót); és hogy ez a kormány komoly reformprogramot hajt végre, mert az „alkotmányozási folyamat” „valóban reform” (ezt a Fitch meg a Moody’s hallgatja majd szívesen).

A világ szakszervezetei bizonyára mélyen elszégyellik majd magukat, ha megtudják Palkovics Imrétől, hogy ők egy „Magyarország elleni szégyenletes uszító, rágalmazó kampányhoz, támadássorozathoz csatlakoztak”, amely „hecckampányt” a „globális sajtó neves képviselői” folytatják „a tisztességesen küzdő Magyarország és annak tisztességesen küszködő miniszterelnöke ellen”. A világ szakszervezeteinek még bőven van mit tanulniuk a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökétől, hiszen jól láthatóan még nem ismerték fel, hogy a Le Monde, a Libération, a tageszeitung, a Süddeutsche Zeitung, a New York Times meg az összes többi (lásd Képünk a világban című végeérhetetlen sorozatunkat) a munkavállalókkal szemben a globális tőke érdekeit képviseli, ezért uszul a magyar médiatörvényre is.

Tőkés Lászlónak akár naponta módja van megszólalni Brüsszelben és Strasbourgban: okvetlenül éljen a lehetőséggel! Mondja el úton-útfélen (ne csak senki által nem olvasott közleményeket írjon), hogy Magyarországon „új nemzeti kormány” van, amely „a trianoni-kommunista múlt romjait” takarítja el éppen (nyilván ezért nyúl előszeretettel a szocializmus időszakából ismert módszerekhez – kutyaharapást szőrivel). Mondja el azt is, hogy Orbánból „a próféta beszél”, mert lám, „a nemzetidegen posztkommunista, balliberális erők, az új magyar médiatörvény ürügyén, ismét csak rárontottak saját országukra és nemzetükre” a magyar „lakájmédia” segítségével (persze előbb-utóbb össze kell majd állítani egy többnyelvű szótárt a sok műveletlen külföldinek, hogy értse az ilyen magyar nemzeti fogalmakat, mint „lakájmédia”). Elengedhetetlennek látszik az is, hogy az EP-alelnök (lelkész és volt püspök) az igaz útra térítse az „olyan politikai közszereplőket”, mint Guy Verhofstadt és Neelie Kroes, akik a „médiabeli monopóliumát elveszítő [magyar] balliberális hatalmi elit elkeseredett ellentámadásához” adták a nevüket „a kétharmados Orbán-kormányzat ellenében”, „mely törvényes úton kíván rendet teremteni és egészséges egyensúlyt kialakítani a közszolgálati médiumok területén” (ha javasolhatom, az „egészséges egyensúlyt” ne tisztázza a két európai tisztségviselőnek rendezett lelki gyakorlatok során, mert feltehetőleg nem értenék, hogy a magyar közszolgálati média miért nem híreket, ügyeket és problémákat taglal, miért parlamenti arányokat képez le).

És végül itt van a „magyar civilek többségét” képviselő szervezet (Fricz Tamás ismert forradalmár-politológus aktívkodásával), a Civil Összefogás Fórum: nála a határ a csillagos ég, ha a világ felvilágosításra szoruló civiljeinek számára gondolunk. Hirdessék, terjesszék, hogy a magyar „kormány jó úton jár”, méghozzá egy „európai polgár” vezetésével (gyengébbek kedvéért Orbán Viktorról van szó), aki a „talpától a feje tetejéig demokratikus szellemű országban” uralkodik (konzultáció ajánlott Schöpflin Györggyel!). Már csak azért is, mert tavaly tavasszal „előzetes társadalmi szerződést kötött” a néppel. Például arról, hogy a „világ egyik legeladósodottabb rendőrállamának” kordonjait lebontja. Okvetlenül említsék meg minden alkalommal, hogy „egész Európa és a demokratikus világ hálával tartozik Magyarországnak és kormányának”, és hogy a „nemtelen támadások”, amelyek „itthoni hazaáruló körökből” indultak ki, azért születtek, mert a kabinet hozzá mert nyúlni a „profit és a média uralmához”. Örül majd a katolikus világ is, ha végre megtudja, hogy a kétharmados társadalmi felhatalmazással rendelkező magyar parlamenti többség már eddig is „prófétai tetteket hajtott végre”. És de szép lesz, amikor a világ civiljeinek milliárdjai arról értesülnek, hogy EU-elnöksége alatt Magyarország példát mutathat az „erkölcsi mélységekre visszavezethető” válságban lévő európai, jóléti társadalmaknak. Szeretik a civilek, ha más civilek (még ha egy olyan nagy nemzet képviselői is, mint a magyar) azt vágják a fejükhöz, hogy ők erkölcsi válságban élnek a jóléti társadalmaikkal, de szerencsére van egy nemzet, amely majd példát mutat nekik.

Egyszóval igen, azt kérem, hogy az Orbán-kormány és a médiatörvény fent nevezett (és most éppen nem megnevezett) támogatói minél hatékonyabban vigyék el saját hírüket a világba. És igenis szólítsanak fel „minden kritikát megfogalmazó külföldi újságírót” arra, hogy „kövesse meg a magyar embereket”! És igenis követeljék, hogy „az elmarasztalásokhoz hasonló terjedelemben hozzák nyilvánosságra a CÖF [és összes társuk] kormányt támogató véleményét is”. Így talán azok a külföldi újságírók is magukhoz térnek majd, akik finnyás kiegyensúlyozottságukban és nagyképű elfogulatlanságukban megpróbálják megérteni és mentegetni azt, amit Orbán nem az ő bőrükre, hanem az enyémre művel Magyarországgal.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!