Képünk a világban: ellene, mellette, és ki tett többet a demokráciáért



Sajtóvisszhang
Neue Zürcher Zeitung: A kiegyezés nem szerepel a párt szótárában – Neue Zürcher Zeitung: Magyarország folyamatosan durván bánik a kontinens többi részével – A Die Weltben Fischer Ádám: „A rasszizmus Magyarországon szalonképes” –  Süddeutsche Zeitung: Ennyire kell tehát komolyan venni az Orbán-kormánynak a függetlenségről szóló esküdözését – Krónika: a romokban heverő imázs a kétharmad korlátait jelzi – spiked-online: Az EU Magyarország ellen: A cenzorok összecsapása – Die Presse: A nyugati kritikák kétszínűsége – FAZ-vezércikk: a nemzeti népakarat figyelmen kívül hagyása is megengedhetetlen

Közmeghallgatás volt kedden az Európai Parlamentben
Beszámoló a közmeghallgatásról – A magyar néppártiak kifogásolják a liberális közmeghallgatás módját – Göncz Kinga: a magyar EU-elnökség hitelessége a tét – Martonyi: Magyarország jelenlegi vezetői valószínűleg többet tettek a demokrácia és a jogállam megteremtéséért, mind bármelyik más jelenlegi európai ország vezetői – Az Európai Néppárt EP-frakciója szolidáris a magyar kormánnyal és elítéli a „manipulatív kommentárokat” (Joseph Daul botlásai)

Európa Tanács
Az Európa Tanács szakbizottsági elnöke: a médiatörvény kiállhatja a próbát

Nemzetközi szervezetek
CPJ: Magyarország vonja vissza az „elnyomó” jogszabályt – Greenpeace: az új médiatörvény a környezetvédelemre is súlyosan káros hatással van

Sajtóvisszhang

Neue Zürcher Zeitung: A kiegyezés nem szerepel a párt szótárában

Nem kétséges, hogy Magyarországnak új médiatörvényre van szüksége, a most életbe lépett jogszabályban azonban, ahogy a Fidesz politikájában általában, egy olyan felfogás tükröződik, amely egyenlőségjelet tesz a párt és a nemzet közé – írta véleményrovatában a keddi Neue Zürcher Zeitung.

Cyrill Stieger, a tekintélyes svájci napilap kelet-közép- és dél-európai rovatvezetője úgy látja, a régi médiatörvény elavult volt, hiányoztak az egyértelmű szabályozások, előírások és normák. Magyarországon „bizonyos újságok és internetes portálok olyan dolgokat közölnek, amelyek más európai országokban soha nem jelenhetnének meg – a legundorítóbb szeméttől az erőszak dicsőítésén át a szélsőséges gyűlöletkirohanásokig”. Az is megállja a helyét, hogy a szocialisták kormányzásuk idején „minden eszközzel” próbálták, mindenekelőtt a közszolgálati médiát, az ellenőrzésük alá vonni. A kiegyensúlyozott médiapolitikát célzó minden kezdeményezés áldozatul esett a politikai iszapbirkózásnak. Kétségkívül sok minden nem volt rendben a médiaügyben a Fidesz-kormány hivatalba lépése előtt – vélekedett a cikkíró.

Szerinte a törvény hatályba lépése nem jelenti a sajtószabadság végét vagy visszatérést a kommunista idők gyakorlatához. A cenzúrát sem vezetik be újra egyik napról a másikra. Ugyanakkor lehetőséget teremt a Fidesz számára ahhoz, hogy a nem kedvelt sajtóorgánumok és újságírók ellen fellépjen. „Az aggasztó az, hogy a törvénnyel a médiatanács pártossága miatt vissza lehet élni politikai céllal.” „Ha a Fidesz példát statuálhat, amikor csak akar, fennáll az öncenzúra veszélye.” Hogy idáig jutunk-e, az attól függ, hogyan alkalmazzák majd a törvényt – tette hozzá Stieger.

Aggasztónak tartja azt a felfogást, amit a médiatörvényben és a Fidesz egész politikájában lát „újra és újra megmutatkozni”. A kormánypárt a választási győzelem után változatlanul folytatta konfrontatív politikáját és retorikáját. Noha a parlamentben kétharmados többséggel és így sok hatalommal rendelkezik, arra törekszik, hogy minden intézményt uraljon és mindenhonnan kiszorítsa az ellenzéket. „A kiegyezés nem szerepel a párt szótárában” – írta. A Fidesz azt állítja, csak ő tudja, mi a jó a nép számára. „Ez a paternalista és önkényes magatartás gyorsan átcsaphat politikai autoriterségbe”. Szerinte az akadályokat eltávolítják, ha szükséges, akár jogállami szempontból kérdéses úton is.

A Fidesz a népakaratra, a választói felhatalmazásra, „a választófülkékben lezajlott forradalomra” hivatkozik. Ezzel igazolja extenzív hatalomgyakorlását és hárít el minden bírálatot. A párt azt állítja, ő egyedül testesíti meg a nemzetet. „Ebből arra lehet következtetni, hogy a szocialisták és a liberálisok hazátlan társaság”. Bizonyos, hogy a kormánypártot a magyarok nagy többsége támogatja, és sokan egy rendteremtőre vágynak a rossz szocialista gazdálkodás után. Mégis, a Fidesz számára is világosnak kellene lennie, hogy nem jó Magyarországnak, ha egy párt érdekeit a nemzetével azonosítják – írta az NZZ.

***

Neue Zürcher Zeitung : Magyarország folyamatosan durván bánik a kontinens többi részével

A magyar EU-elnökséggel, a magyar politikával, annak külföldi bírálatával és ezzel összefüggésben a svájci nyugdíjvitával foglalkozó vendégkommentárt közölt szerdán a Neue Zürcher Zeitung (NZZ).

Európának nehézségei vannak az EU-elnökséggel. Betöltője, Magyarország folyamatosan durván bánik a kontinens többi részével. Igaz, az elnökség jelentősége jobbára jelképes, sokkal inkább az EU-n belüli valódi hatalmi viszonyok elleplezését szolgálja. Azzal, hogy egy kellően rövid időre szóló, formális kötelezettségekkel megrakott tisztség gazdája folyamatosan változik, biztosított, hogy az igazi, a német-francia hajtótengely zavartalanul működjön – írta Konrad Hummler bankár, a lap gazdasági igazgatóságának tagja Mi is magyarok vagyunk című cikkében.

Az államadósság-válság jelentette rendkívüli kihívás azonban igazán fontosossá tehetné az elnökséget és egy hibátlan példaképet tehetne szükségessé. „Magyarország biztosan nem az.” „A kormány az előző kormányok államháztartási gaztettei nyomán előállt költségvetési szanálás kényszere – talán inkább ürügye – alatt egyik rendpolitikai bűnbeeséstől a másikig halad”. Az államháztartási szanálásnak egyébként is jó egy éve, és nem csak Magyarországon, kultusza alakult ki, amely mindent igazolni látszik.

Az európaiakat azonban különösen a médiaszabadság korlátozása és a válságadóknak nevezett, visszamenőleg bevezetett különadók bosszantják. Jellemző módon „a legnagyobb rendpolitikai bűnbeesés, a nyugdíjpénztári megtakarítások elkobzásához vezető nyugdíjreform” jóval kisebb felzúdulást keltett Európában – írta a szerző. Ennek az okát abban látja, hogy az európai bankok magyar adósoknál kihelyezett hitelei miatt az államháztartás rendbetételében erősen érdekelt a külföld, és hogy a nyugdíjreform „nem érint külföldi cégeket, ’csak’ magyar munkavállalókat”. Egy további oka Európa „penetráns hallgatásának a tulajdonjogok megsértése felett”, hogy más kormányok is ilyesféle nyugdíjreformokkal kacérkodnak. „Írország például nemrég lecsapolta az állami nyugdíjbiztosítási tartalékokat bankjai refinanszírozására.”

Svájcra sem igaz, hogy „minden további nélkül átvehetné” az EU-elnökséget. „Lopakodó kisajátítási stratégia”, hogy a svájci nyugdíjkifizetések alapját képező ráta mértéke egy éve „irreális”, ezért a fiatalabb generációk nem tudnak eleget megtakarítani - írta a szerző, arra a tavalyi svájci népszavazásra utalva, amely elutasította a nyugdíj-megtakarításokra alkalmazott arány további csökkentését, amit a parlament a várható élettartam növekedése miatt határozott el előzőleg. Az egyetlen tényleges különbséget abban látja a magyar és a svájci rendszer között, hogy „az egyiknek azonnal, a másiknak fokozatosan jelentkezik a hatása”.

***

Die Welt – Fischer Ádám: „A rasszizmus Magyarországon szalonképes”

A Die Welt című német lap online kiadásában terjedelmes interjút közölt Fischer Ádám karmesterrel, aki a demokrácia és a művészet magyarországi értelmezéséről beszélt annak kapcsán, hogy kedden Brüsszelben a kirekesztés elleni petíciót szándékozott átadni.

A lap emlékeztetett rá, hogy Magyarország január 1-jén átvette az EU soros elnökségét, s hogy Orbán Viktor kormányfőt sok kritika éri. „Bírálói szerint Orbán tavaly májusi hivatalba lépése óta folyamatosan aláássa a demokratikus elveket. A művészet sem maradt mentes az állami beavatkozástól, ezért Fischer Ádám karmester októberben feladta a Magyar Állami Operaházban betöltött főzeneigazgatói tisztségét. Kedden Brüsszelben egy művész kollégákkal, így Konrád György íróval és Schiff András zongoraművésszel az európai rasszizmus és kirekesztés ellen megfogalmazott petíciót szándékozik átadni.

A Die Welt feltette a kérdést, hogy vajon Fischer kedvező fordulatnak tekinti-e, hogy Orbán kilátásba helyezte a szabad sajtót potenciálisan gúzsba kötő új médiatörvény módosítását.

Fischer szerint majd kiderül, hogy valóban változtatnak-e a törvényen, de ez nem az ő témája. „Mi általában a diszkrimináció ellen emelünk szót, mert az a társadalom számára lassan ható méreg, és veszélyesebb, mint egy médiatörvény” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy milyen diszkriminációra gondolnak, Fischer példaként hozta fel, hogy a Nagykörúton, a Mester-utcai villamosmegállóban három hétig díszlett a felirat, hogy „Dögöljetek meg, átkozott zsidók”. Úgy vélte, ilyesmi másutt is előfordul, Németországban is, csak ott az ilyesmit másnapra eltávolítják, Magyarországon viszont ez senkit nem izgat. Azért sem, mert kevés külföldi beszél magyarul, és az ilyesmi ezért nem rongálja az ország turisztikai arculatát. „Az ilyen graffitik azonban végső soron annak a tünetei, hogy Magyarországon az antiszemitizmus vagy a cigányok ellen irányuló rasszizmus szalonképes” – mondta Fischer Ádám.

Kérdésre válaszolva a magyarországi félelmet az idegenektől így magyarázta: „A magyarok mindig bekerítve érezték magukat, ami sok tekintetben összefügg egyedülálló nyelvükkel is, de a kifelé való kommunikáció hiányával is. Statisztikailag egyetlen EU-tagállamban sem tudnak olyan kevesen idegen nyelveket, mint Magyarországon, és ez rajta hagyja a bélyegét az országon. Nem olvasnak külföldi sajtót, maguk között olvasnak. Ez odáig megy, hogy az értelmiség humán műveltsége elképesztően egyoldalú. Nem ismerik Molière és Shakespeare azon darabjait, amelyeket nem fordítottak le”.

Fischer szerint Magyarország soha nem volt demokrácia a nyugat-európai értelemben. A vidéki nemesség által meghatározott, paternalista társadalom volt, és ma is működnek a feudális reflexek. A Kádár alatti szocializmus, a puha diktatúra megfelelt ennek a mentalitásnak. Sok ember fejébe még ma sem fér bele, hogy egy rendőr nem zárhat börtönbe senkit, csak egy bíróság. Az állam Magyarországon olyan dolgokat engedhet meg magának, amelyek Csehországban vagy a hasonló országokban soha nem lennének lehetségesek. „Talán ez a kölcsönös mentális függőség az oka annak, hogy eddig egyetlen kormány sem tudott olyan reformokat keresztülvinni, amilyeneket az egykori keleti tömb más országaiban bevezettek” - mondta.

Arra a kérdésre, hogy csalódott-e a munkáját illetően, a karmester kifejtette: „Igazságtalan lennék, ha a közönségre panaszkodnék azért, mert nem tetszenek neki elképzeléseim. Tény, hogy alábecsültem a magyar zenei élet különleges mentalitását. Ott én idegen test vagyok, amely nem tud megbarátkozni a régimódi produkciókkal, a közönség által kedvelt repertoárral. Nem értem el, amit el akartam érni.”. Fischer, aki októberben a jobboldali-konzervatív kormánynak az opera ügyeibe való beavatkozása elleni tiltakozásul távozott tisztségéből, elmondta: ennek voltak előzményei, de a közvetlen kiváltó ok az volt, hogy a kulturális államtitkár az egyik napról a másikra komisszárt nevezett ki, aki beavatkozott a főzeneigazgató terveibe a repertoártól a szereposztásig.

Fischer a lap kérdésére megerősítette a hírt, hogy a komisszár lemondta a Bolygó hollandi új produkcióját, és helyette a Figarót tűzte műsorra, a főszerepben saját magával.

Ami lemondása előzményeit illeti, Fischer egy „háromfelvonásost” adott elő: az egyik operai énekesnő azt mondja az intendánsnak, hogy szerződtesse az ő fiát, „vagy felhívom a miniszterelnök feleségét, és az kirúg Téged”. Az intendáns elmegy a főzeneigazgatóhoz azzal, hogy a nevezett ifjú nagy nyereség lenne az együttes számára. „Harmadik és utolsó felvonás: mindenki rám rohan, hogy mit igazgatom magamat annyira, vegyem fel, és akkor mindenkinek megvan a nyugalma”. A kérdésre, hogy ez hogyan lehetséges Fischer Ádám azt mondta: úgy, hogy Budapesten ez történik, minden területen.

Arra a kérdésre, hogy például még hol történik ez meg, a karmester elmondta: az egész államapparátusban. Novemberben az Európa-társaság, egy értelmiségi egyesület elnöksége egy levélben figyelmeztetett arra, hogy az aktuális politika veszélyeket hordoz az EU soros elnökség sikerére nézve. Erre elbocsátással fenyegették meg a minisztériumok mindazon munkatársait, akik a társaságnak tagjai, ha nem határolódnak el a levéltől. El is határolódtak mindannyian. „Nem is csoda, végtére is az állam nemrég új törvényt adott ki, amelynek értelmében az állami tisztségviselők azonnali hatállyal, indoklás nélkül elbocsáthatók” – mondta végül Fischer Ádám.

***

Süddeutsche Zeitung: Ennyire kell tehát komolyan venni az Orbán-kormánynak a függetlenségről szóló esküdözését

Tárcarovatában közölt elemzést kedden a médiatörvényről a Süddeutsche Zeitung.

Michael Frank, a liberális újság bécsi tudósítója megállapítja: a Szépírók Társaságának, amely nyilatkozatban tiltakozott a médiatörvény ellen, a cenzúra helyreállításának minősítve a jogszabályt, nem kell lenyelnie „Orbán Viktor kormánya és a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz leereszkedő magyarázatát, miszerint a külföldi bírálók nem értenek magyarul, és így a törvény áldásos hatását sem értik meg. Ezt az olvasatot a törvény néhány nyugati védelmezője is a magáévá teszi, amikor idéz a szövegből: Magyarországon egyetlen médiumban, egyetlen szöveges, képes vagy rádiós hírben sem szabad 'gyűlöletet szítani személyek, nemzetek, közösségek, valamint nemzeti és etnikai csoportok ellen'. Senkit sem szabad 'diszkriminálni'. Ami általában minden médiaalkotmányban helyet kap.”

Frank figyelemre méltónak tartja, hogy a hírek és hírműsorok nem szponzorálhatók, és pártoknak, mozgalmaknak nem lehet saját műsoruk vagy médiumuk. Mindezen a nemzeti médiahatóság (NMHH) és a médiatanács őrködik, amely bírságokat szabhat ki, és elrendelheti az adott szerkesztőség átmeneti bezárását. A cikkíró példátlannak nevezi az NMHH elnökének kilenc évre szóló megbízatását.

„Ennyire kell tehát komolyan venni az Orbán-kormánynak a függetlenségről szóló esküdözését. Ha időközben a Fidesz elveszítene egy választást, a média fölötti uralma továbbra is fennállna. Tiltó és utasító paragrafusok tömkelege ismételten kiemeli a 'közérdeket' és az 'országos szükségállapotot' mint vezérfonalat. Hogy ez pontosan micsoda, azt a médiatanács határozza meg egyszerű többséggel.”

Az információforrások védelmét Magyarországon is szavatolják, de csak akkor, ha kényes információk „a nyilvánosság érdekében” látnak napvilágot. Az információ forrása nem élvez védelmet, amennyiben „jogsértőnek minősülő adatok” kerülnek nyilvánosságra. De vajon mi minősül jogsértő adatnak? Ezt is egyedül a médiatanács dönti el. „Különösen indokolt esetekben” bíróságoknak, sőt hatóságoknak is jogukban áll a források megnevezésének kikényszerítése, mégpedig „a nemzetbiztonság megóvásának és a közrend védelmének, vagy pedig bűncselekmények felderítésének vagy megakadályozásának az érdekében”. Ez nyomatékosan vonatkozik szerkesztőségi titkokra, sőt egyébként törvényileg védett anyagokra is, ha ezekre a médiahatóságnak feladatai ellátásához szüksége van.

„A ködös megfogalmazások következtében a magyar médiatörvény tetszőlegesen értelmezhető abból a szempontból, hogy mi jogszerű és mi nem az. Az Orbán-kormány és a törvény védelmezői azt bizonygatják az európai közvéleménynek, hogy végső soron a gyakorlat lesz (a törvény) próbája” - zárult a Süddeutsche Zeitung írása.

***

Krónika: a romokban heverő imázs a kétharmad korlátait jelzi

A Krónika szerdai vezércikke az egyik román televízió beszélgetős műsorára utalt, amelyben Adrian Severin szociáldemokrata párti európai parlamenti képviselő, volt külügyminiszter, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) parlamentjének tiszteletbeli elnöke lekicsinylően beszélt a magyar EU-elnökségről. Azt próbálta érzékeltetni, hogy Magyarország a médiatörvényével, a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítésével annyira nevetségessé tette magát Európában, hogy immár teljesen alkalmatlan az unió elnökségével kapcsolatos teendők ellátására.

„Mi tagadás, rosszulesett a becsmérlő szavakat hallgatni... De amikor mélyebben elmerültem a kérdés átgondolásában, az jutott eszembe, aligha lehet felróni valamit Adrian Severinnek. Tőle sem baloldaliként, sem románként nem várható el, hogy ne csapja le a magas labdákat, amelyeket a jobboldali magyar kormány adogat” - írja a cikk szerzője.

Szerinte a magyar kormány a belső használatra szánt törvényei miatt kezdte bal lábbal az EU soros elnökségét. A rátermettsége villogtatása helyett most azért kell diplomáciai erőfeszítéseket tennie, hogy meggyőzze Európát európaiságáról, s hogy elkerülje a nevetségessé válást – véli a szerző. Szerinte a kialakult helyzetet nem lehet teljes egészében a baloldali médiafölényre, a multinacionális összeesküvésre, a kisantantos reflexekre fogni.

„Ez bizony jelentős mértékben a magyar kormány sara. A kétharmados többség azt az illúziót kelthette a kormánypárti politikusokban, hogy nincs határ, hogy bármit megtehetnek” – állapítja meg a Krónika vezércikke, aki szerint a romokban heverő imázs a kétharmad korlátait jelzi.

„Most már csak abban reménykedhetünk, hogy Budapesten tanultak az elmúlt napokból, és a féléves magyar EU-elnökség végére feledhetővé válnak a kezdeti botladozások” - fűzi hozzá a Krónika vezércikke.

***

spiked-online: Az EU Magyarország ellen – A cenzorok összecsapása

Az EU tisztségviselőit csak azért aggasztja Magyarország új médiatörvénye, mert az kifejezetten moralizáló. Brüsszel a technokrata cenzúrát részesíti előnyben – írja Frank Furedi a spiked-online-on kedden közzétett írásában.

Január 1-jén Magyarország átvette az EU soros elnökségét. És paradox módon ugyanazon napon a magyar kormány egész sorozat illiberális törvényt léptetett életbe, amelyek célja a média feletti állami ellenőrzés kiterjesztése. Ez a szokatlan egybeesés a magyar cenzori törvények miatti széleskörű felháborodást és kritikát váltott ki az EU-vezetők és külföldi politikusok körében – írta a szerző, s ismertette a bírálatokat.

A magyar kormányt és a tavaly hatalomra került kormányzó pártot, a Fidesz váratlanul érte a külföldi bírálatok intenzitása. A magyar politikai osztály tisztában van azzal, hogy gazdaságilag törékeny társadalma a nyugati hatalmak jóindulatától függ, ezért nem szívesen kezd diplomáciai háborúba az unióval. Ennek ellenére a nemrég megválasztott nacionalista rezsim nem tud egyszerűen sarkon fordulni és engedni Brüsszelnek. Azon a napon, amikor Magyarország megkezdte a soros elnökséget, Orbán támadást intézett külföldi bírálói ellen. Azzal vádolta őket, hogy kettős normákat alkalmaznak, és azzal érvelt, hogy a magyar törvényben nem található semmi, ami nem szerepel más uniós államok törvényeiben. Jelezte, hogy kész elfogadni az EU döntését a törvény ügyében, de azt is hozzátette, hogy ha a magyar jogszabályt meg kell változtatni, akkor meg kell változtatni a vonatkozó francia, a német és holland törvényeket is.

„Szigorú értelemben igaz, amit Orbán mondott, hogy ugyanis a magyar törvényben nincsen semmi, ami ne lenne megtalálható az uniós tagállamok médiatörvényeinek valamelyikében. Igen, ez kemény, tekintélyelvű és veszélyes törvény. Az NMHH messzemenően központosított médiahatóság, amely felügyeli és szabályozza a nyilvános média egészét, amely felhatalmazással bír az újságírók és a műsorszórók megbüntetésére ’a közérdek, a közerkölcs vagy a közrend’ megsértése miatt, és kizárólag a Fideszhez kötődő bürokratákból áll. A nyilvánosságba és a kulturális életbe való beavatkozás veszélye nagy. Különösen aggasztó, hogy az új testület kifejezetten erkölcsi rendfenntartással foglalkozik: az a kijelölt feladata, hogy védelmezze az emberi méltóságot és a kiskorúakat. Mégis van Orbánnak némi igazsága, amikor azt állítja, hogy a törvény nem tér el radikálisan az EU más államaiban érvényes jogszabályoktól. Az elmúlt években az Európai Unióban a véleménynyilvánítási szabadságot több olyan törvény korlátozta, amely cenzúrázni akarja a ’gyűlöletbeszédet’, a holokauszt tagadását és ’az erőszakra való uszítást’. E példákra utalva egy magyar kormánynyilatkozat rámutat: ki vitatná, hogy az emberi méltóság, a magánélet védelme, a gyűlöletbeszéd tiltása vagy a gyerekek védelme a közélet fontos témája, amelynek alapján még a sajtót is korlátozni lehet és kell bizonyos mértékig” – írta a szerző.

Más szóval az EU szólásszabadságot erőtlen és inkonzisztens módon biztosító magatartása fényében miért ne intézményesíthetné Magyarország is saját erkölcsi rendfenntartását? Egy sor uniós országban szintén a kormány nevezi ki a médiát felügyelő testületek tagjait.

„A magyar törvény tehát csupán az Európában több helyen előforduló illiberális gyakorlat magyar változata lenne? Igen is és nem is. Igen, ebben az ijesztő cenzúratörekvésben kevés van, ami kizárólag magyar lenne. Mégis, a magyar törvény a közéletbe való állami beavatkozás más fajtáját képviseli, mint másutt Európában. A Nyugat-Európában általában fellelhető szabályozáshoz képest központosítottabb és rendszerezettebb. A magyar beavatkozás egyedülálló vonása azonban nem csak abban áll, hogy nagyobb és központosítottabb mértékű, hanem abban is, hogy a médiaellenőrzés öntudatos erkölcsösítése révén explicitté teszi az uniós kormányzásban többnyire csak implicit módon szereplő különféle feltételezéseket és elvárásokat. Az erkölcsi rendfenntartás intézményesítése szembe megy a cenzúra technokrata válfajával, amelyet az EU kedvel. Van valami egészen régimódi és tradicionalista ebben a Fidesz-stílusú erkölcsi rendfenntartásban. Eléggé előre látható módon az új magyar médiahatóság első célpontjává a rapper Ice-T csúnya szavai váltak. Magyarország erkölcsi cenzorai eljárást indítottak egy kis helyi rádió ellen, mert lejátszott a rappertől megszokott vulgaritásoktól hemzsegő két  Ice-T számot. A hatóság azt állította, hogy a szöveg obszcenitásai negatív hatással lehetnek a 16 év alatti hallgatók erkölcsi fejlődésére. A magyar fiatalok túlnyomó többsége által alighanem meg sem értett durva szavak miatti aggodalom egy új politikai korrektség főlénybe kerülését jelzi” – írta a szerző.

Feltette a kérdést: mi történik valójában Magyarországon, és így válaszolt rá: sokan óvtak attól a módtól, ahogyan a Fidesz manipulálja a nemzet alkotmányát saját hatalma konszolidálása érdekében. Az Orbán-kormányt azonban a nagy többség választotta meg és kétharmados többséget szerzett a parlamentben. Ennek megfelelően jogában áll megváltoztatni a meglévő alkotmányos berendezkedést, és csökkenteni a kormányhatalom megszilárdításának útjában álló súlyok és ellensúlyok hatását. Meggyengítette az alkotmánybíróság erejét, még egy bizottságot is felállított az alkotmány újraírására, és azon volt, hogy megtisztogassa az állami intézményeket a „nem megbízható” tisztségviselőktől: helyükre a Fidesz iránt lojálisakat ültette.

„Bizonyos értelemben az új médiatörvényt úgy is fel lehet fogni mint a politikai hatalom megszilárdítását célzó Orbán-projekt részét. De Orbán számlákat is rendez Magyarország posztkommunista kulturális elitjeivel. A parlamentben meglévő hatalmas befolyását nem utolsó sorban az országot a Fidesz hatalomra jutása előtt nyolc évig kormányzó szocialista párttal szembeni általános ellenérzésnek köszönheti. A szocialisták egy korrupt és önző rendszert irányítottak, amely a mocsokból művészetet csinált. Azok támogatták őket, akik a legtöbbet nyerték a posztkommunista átalakulási folyamat során. Közülük néhányan az egykori kommunista párt nomenklatúrájának előkelő alakjai voltak. Egyszerűen maguk privatizáltak és hozzásegítették magukat egy adaghoz a nemzet állami ellenőrzés alatt álló vagyonából. Mások az EU kegyeinek élvezői voltak és a külföldi üzleti élettel való kapcsolataik és szerződéseik útján tettek szert befolyásra. A szocialista párt a külföldi nemkormányzati szervek és az EU támogatását élvezte. Amikor Budapesten 2006-ban zavargások törték ki, az EU jellemző módon azzal vádolta a zavargókat, hogy nem az EU értékeit vallják. Ez a reagálás nem volt meglepő annak fényében, hogy Brüsszelben Gyurcsány Ferencben Kelet-Európa legmegbízhatóbb kormányfőjét látták” – írta a szerző, majd emlékeztetett rá, hogy a zavargásokat az őszödi beszéd kiszivárgása váltotta ki.

„Orbán médiatörvényét úgy is fel lehet fogni, mint a régi számlák rendezésére irányuló kísérletet a társadalom azon részeivel szemben, amelyek mindig is ellenségesek voltak vele és pártjával. Célja egy olyan elit elszigetelése és befolyásának csökkentése, amelyet a magyarok többsége élősködő oligarchiának tekint. Nacionalista politikai vezetőként úgy döntött, hogy az uniós politikai korrektséggel, amelyet magukévá tettek a magyar kulturális elitek, a tradicionalista, jobboldali hazafiságot állítja szembe. És feltett szándéka, hogy az erkölcsi rendfenntartás olyan alternatív formáját vezeti be, amely kiprovokálta Magyarország uniós partnereinek haragját. Brüsszel megtűri a cenzúrát és a szólásszabadság korlátozását, de csak ameddig az általa előnyben részesített technokrata és multikulturális ethosz hajtja. A moralizálás hagyományos formáit a saját intézményeit fenyegető veszélynek tekinti” – írta a cikk szerzője.

Szerinte „Magyarország akaratlanul is emlékeztette az Európai Uniót arra, hogy a kulturális háborúnak több oldala van, és hogy a politikai korrektség sokféle formában jelenik meg. Ebben a zavaros vitában a nyitott, liberális szellemiségű embereknek el kell utasítaniuk mindkét oldal moralizáló projektjeit. És hangsúlyoznunk kell, hogy az EU nem tud pozitív szerepet játszani a Magyarországot sújtó kultúrharcban. Inkább a szabadgondolkodó magyarokra vár, hogy hazai támogatást mozgósítsanak új kormányuk tekintélyelvű ösztönei ellen”.


A magyar származású Frank Furedi szociológiát tanít a kenti egyetemen és számos szociológiai témájú könyv szerzőjeként ismert. (A szerk.)

***

Die Presse: A nyugati kritikák kétszínűsége

Az új magyar médiatörvény miatti németországi és ausztriai aggodalomba egy jó adag képmutatás is vegyül – írta az osztrák Die Presse keddi számában megjelent vendégkommentár.

A véleménynyilvánítás szabadsága, az újságírás függetlensége, a rádió és televízió államtól való különállása természetesen védendő értékek – szögezte le Detlef Kleinert német televíziós újságíró a konzervatív lap hasábjain. Éppen ezért kellene legalább elgondolkozni azon, amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy a magyar törvénynek nyugati demokráciákban is megvan a maga megfelelője.

Nem kétséges, hogy a rasszista uszítást tiltani kell. De nem kellene ügyészségi fellépésre okot adnia annak, „ha az iszlámról vitatkoznak és számokat idéznek”, ahogy az Ausztriában történik. Ha, mint Németországban, valaki felveti „az irányítatlan bevándorlás problémáját”, nem kellene „boszorkányüldözést indítani ellene” – írta a Thilo Sarazzin könyve kiváltotta botrányra utalva.

„A politikai korrektség kulturálatlansága, amely ma polipként fogja át a médiát”, nem mai találmány – írta Kleinert. Alexis de Tocqueville 19. századi francia politikai gondolkodó Az amerikai demokrácia című 1840-es művében utal arra, hogy a modern demokráciában újfajta veszély lehetősége rejlik a szólásszabadságra nézve: társadalmak vagy társadalmi csoportok nyomása a konformitás irányában megbélyegezheti a nem kívánatos véleményeket.

Németországban például a közszolgálati televízió vezető posztjainak betöltésénél a politika diktál; a ZDF televízió és az ARD rádió tanácsa minden tagjának van valamilyen politikai kötődése – írja a cikk. Ugyanakkor, ellentétben Magyarországgal, ezek a testületek többféle párt tagjaiból állnak. Ausztriában, „ahol a miniszterelnök pártja dönti el, ki kerül a közmédiánál befolyásos pozícióba”, szintén tanácsos volna „halkabbnak lenni” a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban – írta az ORF főszerkesztőjének kinevezése körüli tavalyi botrányra utalva. Legalábbis amíg a törvény szövege – angolul – nem ismert, és csak néhány napja áll rendelkezésre. „Korábban a bírálók azokra a kollégáikra hallgattak, akik glóriát osztogattak a korrupt szocialistáknak kormányzásuk idején – s ez nem éppen a komoly tájékoztatás garanciája” – állt a cikkben.

***

FAZ-vezércikk: a nemzeti népakarat figyelmen kívül hagyása is megengedhetetlen

Harcias demokraták uniója címmel közölt első oldalas vezércikket keddi számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung a médiatörvényről és az új EU-tagállamok beilleszkedési problémáiról.

Reinhard Müller, a konzervatív újság szerkesztője emlékeztet arra, hogy bő tíz évvel ezelőtt az EU szankciókat fogadott el Ausztria ellen, miután Jörg Haider pártja bekerült a bécsi kormányba. Ezzel értésre adta: az unió nem fogad el olyanokat, akik támadást intéznek az európai civilizáció pillérei ellen.

„Magyarországnak tehát tudnia kellett volna. Ez ugyanis egyértelmű figyelmeztetés volt Kelet felé is. Brüsszel ezzel akarta értésükre adni a belépni szándékozó új demokráciáknak, mit jelent az EU-tagság. Ausztria elszigetelése a 14 régi tagállam által némileg zavarba hozta a keleti tagjelölteket, akik csak nemrég nyerték vissza a szabadságukat" – emlékeztet a cikkíró.

A szuverenitás ideje nyilvánvalóan lejárt: a tagállamok megnyitották rendjüket az európai integráció előtt. De az EU csak annyiban létezik, amennyiben azt a tagállamok is akarják. Kötelessége tiszteletben tartani a szubszidiaritást és az egyes tagországok nemzeti identitását. Persze minden föderális szervezetre igaz, hogy a központ hajlamos magához vonni a hatásköröket.

„Ez a naponta lejátszódó alapvető konfliktus áll a Magyarországgal folytatott vita hátterében. Magyarország és a többi kelet-közép-európai állam az unió fundamentumára emlékezteti a régi EU-tagokat: az unió nem más, mint államok szövetsége. Az államoknak pedig megvannak a maguk szükségleteik és elképzeléseik, például a média szabadságának szabályozásáról. Az új tagoknak persze meg kell tanulniuk, hogy a brüsszeli rákérdezések, európai bíróságok által indított szerződésszegési eljárások vagy elítélő határozatok nem beavatkozást jelentenek Budapest, Prága vagy Varsó belügyeibe, hanem az értékkonszenzus ellenőrzését szolgálják" – írja a FAZ vezércikke.

„Ennek során nem keletkezhet olyan benyomás, hogy vannak első- és másodosztályú tagállamok. Ha ehhez még az a gyanú is járul, hogy a bírálat valójában a ’rossz színezetű’ kormányok ellen irányul, az könnyen teherpróbának teheti ki az uniót. Ha egy bejegyzett pártot a szavazók kormányra juttatnak, akkor az első közelítésben nem tartozik Brüsszelre vagy más tagállamokra. Senkit sem szabad eleve gyanúsnak tekinteni. Ugyanígy nem kell az államszövetségen belüli szomszédoknak tekintetbe venniük, hogy egy demokratikus úton szerzett kétharmados többség birtokában mások a testületek befolyásolásának a lehetőségei, mint szűk többség esetén. Úgy tűnik, elsősorban az a fontos, hogy éppen kinek van ilyen többsége Magyarországon. Nyilvánvalóan a rossz oldalnak" – írta a szerző.

Ausztrián annak idején példát statuált az EU, ennek hatása ma is érződik - jegyezte meg, hozzátéve: „Aki már a magyar médiatörvény pontos ismerete előtt a szavazati jog megvonását ajánlja, az maga sérti meg az európai civilizáció pilléreit. Szankciók elrendelésének feltétele, hogy az adott országban az emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság durva megsértése fenyegessen; ezt meg kell szívlelnie Brüsszelnek és Budapestnek. Megengedhetetlen, hogy a kormány ellenőrizze a média tartalmát – ám a nemzeti népakarat figyelmen kívül hagyása is az.”

***

Közmeghallgatás volt kedden az Európai Parlamentben

Beszámoló a közmeghallgatásról

Az Európai Bizottság gyorsan és határozottan el fogja végezni a magyar médiatörvény objektív, mélyreható elemzését abból a szempontból, hogy az megfelel-e az uniós jognak – közölte kedden Brüsszelben, a témában tartott európai parlamenti (EP-) közmeghallgatáson Neelie Kroes médiaügyi EU-biztos.

Az Európai Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) EP-frakciója által szervezett rendezvényt a meghívó szerint az indokolta, hogy az új magyar médiatörvény súlyos problémákat vet fel a sajtószabadság szempontjából.

Kroes elmondta: azért kért tájékoztatást a magyar hatóságoktól, mert a törvény felveti az audiovizuális és médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvvel való összhang kérdését, valamint – általánosabb értelemben – a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiapluralizmus kérdését.

A biztos elmondta, hogy a szóban forgó irányelv az „eredetország elvének” alapján áll a más országokban működő médiavállalkozások szabályozása tekintetében, tehát abból indul ki, hogy a vállalkozásnak csak az „eredetországban” érvényes szabályokhoz kell igazodnia. A magyar médiatörvény ugyanakkor „úgy tűnik, hogy vonatkozik” a Magyarországon kívül alapított médiavállalkozásokra is, ami ellentmondana az uniós alapelvnek. Az EU-biztos szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye „meglehetősen tág” fogalomnak látszik. „Nehéz kérdésnek” nevezte Kroes a médiahatóság függetlenségének kritériumát. „Teljes mértékben bízom abban, hogy Magyarország, mint demokratikus ország, meg fog tenni minden szükséges lépést annak érdekében, hogy az új médiatörvényt a médiaszabadságra vonatkozó európai értékek, valamint a vonatkozó EU-jogszabályok teljes tiszteletben tartása mellett alkalmazzák" közölte Neelie Kroes. Utalt arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök világossá tette: kiigazítást hajtanak majd végre, ha az Európai Bizottság jogi elemzése hiányosságokat talál. Ezt az elemzést gyorsan el fogják készíteni – mondta Kroes.

A közmeghallgatást megnyitó beszédében Guy Verhofstadt, az ALDE elnöke, volt belga miniszterelnök egyebek közt azt emelte ki, hogy a törvény nagyon tágan értelmezhető fogalmakat használva teszi lehetővé a bírságolást.

Ezután elhangzott Konrád György videoüzenete, amelyben az író úgy vélekedett, hogy a magyarországi viszonyok a demokrácia és a diktatúra közötti vegyes állapotot mutatnak. Konrád kétségbe vonta, hogy Magyarországon tavaly tavasszal „a szavazófülkékben lezajlott forradalom” lett volna, és a kormány azóta tanúsított magatartását puccsszerűnek minősítette. Felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényt nem vitatták meg a média- és a kiadói szakmával.

Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadsággal foglalkozó volt megbízottja szerint a magyar médiatörvényre csak részben igaz, hogy minden eleme benne van más európai országok jogrendszerében is. Ám amiről ez valóban elmondható, ott sem a legjobb gyakorlatokat ültették át, hanem éppen ellenkező a helyzet. Haraszti bírálta a média- és hírközlési hatóság vezetőjének 9 évre szóló „teljhatalmát”, akinek szerinte „gyakorlatilag médiaügyi miniszteri” hatásköre van. Kifogásolta, hogy a törvény feladatokat szab a médiának a „közjó” szolgálatára hivatkozva. Szóvá tette, hogy a médiatanács összetétele „egyértelműen pártos”, valamint hogy a törvény teljes mértékben „újraállamosítja” a közmédiát. „Ez nem cenzúratörvény, hanem dermesztő hatásában öncenzúratörvény.” Haraszti Miklós szerint a médiatörvény csupán a jéghegy csúcsa, a magyar kormány visszaél választási győzelmével, aláássa a független intézményeket, tavasszal pedig egyetlen párt – az összes többi párt ellenzésének dacára – alkotmányt fog adni Magyarországnak.

Majtényi László jogtudós, volt adatvédelmi biztos bírálta, hogy a törvényt titokban készítették elő. Ő is kiemelte a médiahatóság kiterjedt hatalmát, valamint azt, hogy „központosítják a hírkészítést”, „politikai kinevezetteket” helyezve a vezető beosztásokba.

Az előadások elhangzása után megnyitott vitában elsőként Schöpflin György fideszes EP-képviselő kapott szót, aki védelmébe vette a jogszabályt. Szerinte az ügy felveti a hatalom – a politikai hatalom és a médiahatalom kérdését –, és hangsúlyozta, hogy a nem választott tisztséget betöltő újságíró nem mondhatja meg egyedül, mi a közérdek. Az igazmondás ugyanakkor feladat, és ezt a területet „bizonyos mértékben” szabályozni kell. Schöpflin nevetségesnek minősítette a „putyinizálódás” vádját, és úgy vélekedett, hogy Európában kettős mérce érvényesül: a régi uniós tagokkal szemben elnézőbbek, mint az új demokráciákkal, és ez utóbbiak közt most éppen a magyarok vannak célkeresztben. Szerinte a magyarországi baloldal, amely tavaly vereséget szenvedett, most igyekszik hitelteleníteni a kormányzatot. [Bolgár György interjúját Schöpflin Györggyel lásd itt.]

Az ülést vezető Renate Weber liberális EP-képviselő visszautasította a kettős mérce vádját, szerinte a média következetes magatartást tanúsít.

A közmeghallgatáson több liberális EP-képviselő hangsúlyozta, hogy a médiaszabadság ügye az európai alapértékek közé tartozik, és szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság – az unió legfőbb végrehajtó testülete – ennek szellemében lépjen fel.

A közmeghallgatás kezdetén az EP magyar néppárti frakciója közleményt adott ki arról, hogy a magyar kormány ismételt hivatalos kérése ellenére sem vehetett részt méltó módon a vitában. Mint Polner Gergely, a magyar EU-elnökség szóvivője újságíróknak elmondta, a szervezők csak azt engedték volna, hogy a magyar kormányzat képviselője a nézőtéren legyen jelen. Ez a magyar kormány szerint lehetetlenné tette azt, hogy kifejtse álláspontját. Mindez „meglepő a liberális frakciótól” - mondta Polner.

***

A magyar néppártiak kifogásolják a liberális közmeghallgatás módját

Az Európai Parlament liberális frakciója a közmeghallgatáson súlyosan megsértette a véleménynyilvánítás szabadságát. A képviselőcsoport a magyar kormány ismételt hivatalos kérése ellenére sem biztosította a kormány méltó részvételét a vitában. Ez az eljárás méltatlan Magyarországgal szemben, és ellenkezik a parlament és az Európai Unió szellemiségével – olvasható a magyar néppárti frakció MTI-hez eljuttatott közleményében.

A frakció szerint az EP intézménye lehetőséget biztosít a különböző véleményeket felvonultató, európai szellemiségű vita lefolytatására a médiatörvénnyel kapcsolatban.

„Európai demokratákként a delegáció a legmesszemenőbbig nyitott ilyen konstruktív, a vélemények sokszínűségén alapuló eszmecserékre. Reménykedtünk abban, hogy az elmúlt hetek gyakran téves híreire alapozott vitái után az Európai Parlamentben kiegyensúlyozott, a támadott felet is meghallgató vitára kerülhet végre sor. Sajnos csalódnunk kellett” - áll a dokumentumban.

A képviselőcsoport értetlenül áll a liberális frakcióvezető, Guy Verhofstadt döntése előtt, amellyel „a magyar kormány többszöri hivatalos kérése ellenére sem biztosította a kormány méltó részvételét a témában rendezett keddi meghallgatáson”. „E döntés értelmében magyar előadóként csak és kizárólag a társadalmi támogatottság hiányában az Országgyűlésből kiesett SZDSZ volt politikusai és prominensei szerepelnek, megakadályozva, hogy a témáról valamennyi fél álláspontját méltóan felvonultató vita és kiegyensúlyozott kép alakulhasson ki” - írja a magyar néppárti frakció.

„A képviselőcsoport szomorúan veszi tudomásul, hogy az EP liberális frakciója és Verhofstadt frakcióvezető úr politikai alapon tesz különbséget vélemény és vélemény között. Ez az eljárás méltatlan Magyarország számára, s felfedi a Magyarország ellen indított politikai támadássorozat valós természetét" - zárul a közlemény.

***

Göncz Kinga: a magyar EU-elnökség hitelessége a tét

Göncz Kinga szerint a médiatörvény európai vitája nem a kormányról, hanem a közös európai értékek védelméről szól, a tétje pedig a magyar EU-elnökség hitelessége.

A szocialista EP-képviselő keddi, az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a sajtószabadság az egyik legfontosabb európai érték, ezért fontos, hogy az Európai Parlament foglalkozik a több szempontból aggályos magyar médiatörvénnyel.

A néppárti Schöpflin György szavaira – hogy ugyanis a magyar baloldal hitelteleníteni igyekszik a kormányzatot – Göncz Kinga úgy reagált: az összeesküvés-elméletek nem állják meg a helyüket, a vita nem egyik vagy másik kormányról, hanem a közös európai értékek védelméről szól.

A képviselőtestület fölemeli a szavát, ha veszélyben látja a demokratikus alapértékeket, legyen az Magyarországon, Franciaországban, Olaszországban vagy Romániában – mondta Göncz Kinga, megjegyezve: a médiatörvény napirendre vétele Magyarország érdekét szolgálja, a tét ugyanis a magyar EU-elnökség hitelessége.

Göncz Kinga reményét fejezte ki, hogy a médiatörvényt vizsgáló Európai Bizottság nemcsak az uniós jogszabályok, hanem az európai értékek tiszteletben tartását is számon fogja kérni.

Az Európai Parlament néppárti frakciójának kifogásáról  – hogy a magyar kormány nem vehetett részt méltó módon a közmeghallgatáson – Göncz Kinga azt mondta: a médiatörvényt jövő hétfőn rendkívüli ülésen vitatja meg az EP állampolgári jogi bizottsága, ahová meghívást kap Neelie Kroes mellett az alapvető jogokért is felelős Viviane Reding és a soros elnök, azaz a magyar kormány képviselője. A kormánynak itt lehetősége lesz arra, hogy világossá tegye az álláspontját és válaszoljon a kérdésekre.

***

Martonyi: Magyarország jelenlegi vezetői valószínűleg többet tettek a demokrácia és a jogállam megteremtéséért, mind bármelyik más jelenlegi európai ország vezetői

Keddi európai parlamenti tárgyalásain Martonyi János külügyminiszter egy sor beszélgetést folytatott Brüsszelben az EP – szavai szerint – „befolyásos, fontos tényezőivel”, köztük több frakcióvezetővel és bizottsági elnökkel. Ezt követően magyar újságíróknak tartott sajtótájékoztatóján egyebek közt elmondta: találkozott a liberálisok és a zöldek frakcióinak vezetőivel is, akikkel egyebek között a médiatörvényről cserélt eszmét.

Mit mondta, úgy tűnt, hogy a törvény tartalmi ismeretével még mindig vannak hiányosságok, bizonyos részletek még mindig meglepetésként érték a tárgyalópartnereket. Példaként hozta fel azt, hogy a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás esetén nem jöhet szóba a bírság kérdése.

A törvénnyel kapcsolatban Martonyi János azt is elmondta, hogy Magyarország nem fogja hagyni, hogy eltérítsék az európai uniós elnökség történelmi feladatától: „nem fogjuk engedni az országot belevinni olyan helyzetbe, ahol egy ilyen történelmi kihívásnak ilyenfajta eltérések miatt nem tud eleget tenni”. „Jelentős különbség van egy törvény bírálata, a vele kapcsolatos fenntartások, kifogások megjelenítése és egy ország sértegetése között” – mondta.

Magyarország esetében olyan országról van szó, amely az elmúlt évtizedekben sokat tett az emberi jogok érvényesüléséért, a demokráciáért, a jogállamiságért, többet, mint bármely más európai ország. Továbbá Magyarország jelenlegi vezetői is személyesen valószínűleg többet tettek a demokrácia és a jogállam megteremtéséért, mind bármelyik más jelenlegi európai országnak a vezetői.

Megerősítette a miniszter, hogy a kormány figyelembe fogja venni az Európai Bizottság – reményei szerint objektív és fair – vizsgálatának eredményeit. „Szükség esetén kiegészítjük vagy kiigazítjuk a szabályozásunkat, megfelelő dialógus után, és persze mindig tiszteletben tartva az egyenlő elbánás elvét.” Az esetleges gondok orvoslása, mindenki megnyugtatása valószínűleg nemcsak Magyarország érdeke, hanem egész Európáé is - tette hozzá.

***

Az Európai Néppárt EP-frakciója szolidáris a magyar kormánnyal és elítéli a „manipulatív kommentárokat”

Az Európai Néppárt európai parlamenti (EP-) frakciója elutasítja a magyar kormánnyal szemben a médiatörvény miatt elhangzó, „politikailag motivált” vádakat - hangsúlyozta szerdai nyilatkozatában Joseph Daul, a jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú frakció francia vezetője.

A politikus, aki szerint a néppárti EP-képviselők erősen elkötelezettek a szabadságjogok, azon belül a sajtószabadság védelme mellett, utalt arra, hogy az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja, hogy a törvény összhangban van-e az uniós joggal. A néppárti képviselőcsoport bízik abban, hogy ha a médiatörvény egyes elemeit meg kell változtatni, azt Magyarország meg fogja tenni, miként azt Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette – olvasható a nyilatkozatban. A néppárti frakció szerdán ülést tartott, és a nyilatkozat szerint kifejezte a magyar kormány iránti szolidaritását és támogatását a médiatörvény ügyében.

A frakció felszólítja az EP többi politikai frakcióját, hogy hagyjanak fel a „manipulatív kommentárokkal”. Megítélése szerint ezek a bírálatok a legtöbb kárt az Európai Unió egészének okozzák, amely létrejötte óta most néz szembe a legnagyobb kihívásokkal. E kihívások közepette a néppárti frakció minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a magyar kormány sikerrel lássa el az EU Tanácsának elnöki tisztségét – írja a frakcióvezető.

Daul emlékeztetett arra, hogy a magyar jobbközép kormány és annak vezető ereje, a Fidesz „az elmúlt két évtizedben bebizonyította az EU és annak demokratikus értékei melletti elkötelezettségét”. Szerinte Orbán Viktornak a demokratikus európai értékek melletti elkötelezettségét mutatja az is, hogy a magyar miniszterelnök biztosítékot adott arra: módosítani fogják a törvényt, ha az Európai Bizottság elemzése azt szükségesnek ítéli.

(Joseph Daul ugyanakkor – „egy nyugati hírügynökség ismertetése szerint” – elfogadhatatlannak nevezte szerdai sajtótájékoztatóján a választójog megadását a határon túli magyar kisebbségeknek. Ha a magyar kormány úgy döntene, hogy szavazati jogot ad az Európai Unió más országaiban élő magyar kisebbségek tagjainak, „az egyenlő (lenne) a határok el nem ismerésével, és ez elfogadhatatlan” - mondta Daul Brüsszelben.

Daul kijelentése – tájékoztatták utóbb néppárti források az MTI-t – egy sajtóreggelin hangzott el, újságírói kérdésre válaszolva.

Nem sokkal később Daul szóvivője, Antoine Ripoll „pontosította” a frakcióelnök szavait, amelyeket az AFP francia hírügynökség tett közzé. Eszerint Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakcióelnöke valójában a határon túl élő és magyar állampolgársággal nem rendelkező, de magyar származású személyek esetleges magyarországi szavazati jogára utalt elutasító értelemben. „A kettős állampolgárokkal kapcsolatban Joseph Daul nem kívánt véleményt nyilvánítani” – mondta Ripoll telefonon az MTI-nek.)

***

Európa Tanács

Az Európa Tanács szakbizottsági elnöke: a médiatörvény kiállhatja a próbát

Ha a magyar médiatörvény rendelkezései összhangban állnak az uniós joggal, akkor nem kell rajta szükségszerűen változtatni - mondta az MTI-nek szerdán Andris Mellakauls, az Európa Tanács média- és új hírközlési szolgáltatások operatív bizottságának lett elnöke.

A magyar törvény Európai Bizottság általi vizsgálatával kapcsolatban Mellakauls azt mondta: a tény, hogy a bizottság "bekérte" a törvényt, még nem jelenti, hogy mindenképpen változtatni kell majd rajta. Ha egyes kitételei azonban ütköznek a közösségi joggal, szükséges lesz megváltoztatásuk.

A törvényt övező nemzetközi visszhangról úgy vélekedett: a szólásszabadság folyamatosan és mindenhol veszélynek van kitéve Európában, mivel a kormányok természetes módon hajlanak arra, hogy szabályozzák az információt. Ám a szakember nem emlékszik olyan méretű sajtóvisszhangra, amely most a magyar médiatörvény körül tapasztalható, de kiemelte, hogy a törvényt azelőtt kezdték kritizálni külföldön, hogy annak hivatalos fordítását bárki megismerhette volna. Ez szerinte "nem fair" eljárás a kritizálók részéről. „Hogy kommentálhatja valaki a törvényt úgy, hogy nem is olvasta?” – tette fel a kérdést Mellakauls.

Hangsúlyozta: az operatív bizottság feladata többek között olyan elvek megfogalmazása, amelyek irányadóak a véleményszabadság általános elvére vonatkozóan. A testület jelenleg a média mint fogalom új definíciójának kidolgozását végzi, mivel a hagyományos, az elektronikus és az online médiumok határa egyre inkább összeolvad. A médiaszakember úgy folytatta: a nyomtatott sajtó szabályozása hagyományosan elválik az elektronikus és online területek szabályozásától, ebből a szempontból Magyarország újonnan életbe lépett jogszabálya „egyedülálló és ambiciózus”.

„Nem látok Európában olyan trendet, amely afelé tartana, hogy az online médiumokat azonos szabályozás alá akarnák vonni a hagyományos médiumokkal” – jelentette ki. Azonban ettől függetlenül – ha a jogszabály rendelkezései összhangban állnak az uniós irányelvekkel – a magyar törvény kiállhatja a próbát.

A törvény médiumokra vonatkozó konkrét büntetési tételeiről szólva Mellakauls azt mondta, nagyon furcsa lenne, ha a törvényben meghatározott maximális összeget róná ki a hatóság a médiumokra.

Andris Mellakauls szerint, aki egyben a lett kulturális minisztérium tanácsadója, csak abban az esetben változhat negatív irányba a magyar uniós elnökség majdani megítélése, ha az Európai Bizottság hat hónapon belül, vagyis az uniós elnökség ideje alatt végez a törvény elemzésével. Mint azonban elmondta, teljességgel lehetetlen megállapítani, a bizottság mennyi idő alatt végez a munkával. Egyébként a bizottságnak nem szándéka szankciókat alkalmazni senkivel szemben, csupán a jogharmonizációra figyelmezteti a tagállamokat.

Nemzetközi szervezetek

CPJ: Magyarország vonja vissza az "elnyomó" jogszabályt

Az új médiatörvény visszavonását sürgeti a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) nemzetközi jogvédő szervezet Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett nyílt levelében, amelyet helyi idő szerint hétfőn hoztak nyilvánosságra.

Joel Simon, a New York-i székhelyű szervezet igazgatója a levélben felszólítja a miniszterelnököt, hogy gondoskodjon a médiát „szigorúan korlátozó” új törvény azonnali hatályon kívül helyezéséről. A törvényt, amelynek „pusztító” hatása lenne a sajtószabadságra, bel- és külföldi figyelmeztetések dacára fogadta el a budapesti parlament, Schmitt Pál köztársasági elnök pedig aláírta azt - írta a CPJ vezetője.

A szervezet szerint a törvény arra utal, hogy „Magyarország meg akarja fosztani állampolgárainak nemzetközileg elismert szólásszabadságát és jogát az információkhoz való szabad hozzáféréshez”.

Noha a törvény kinyilvánítja, hogy „az információk és a vélemények szabadon közölhetők”, a jogszabály csaknem mind a 229 oldalát a szólásszabadság korlátozásának és olyan politikai jellegű eszközök létesítésének szánták, amelyekkel érvényesíthetők ezek a korlátozások – olvasható a levélben.

A dokumentum kifogásolja, hogy a jogszabály „óriási” hatalommal ruházta fel a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot a médiatörvény számos „homályos” előírásának értelmezésére és a gyakorlatba való átültetésére. A médiatörvény gyakorlatilag biztosítja a Fidesznek a hatalmat a hírközlő médiumok ellenőrzésére. A szervezet szerint a törvény több eleme aggodalmat kelt, köztük az, amely szerint a törvényben szereplő több korlátozás a Magyarország „területére szánt” tartalomra is vonatkozik.

Ez a széles körű rendelkezés feljogosítja a hatóságot arra, hogy megakadályozza nemzetközi médiatartalmak magyarországi elérését, ha úgy ítéli meg, hogy azok sértik a törvényt - írja a CPJ. A levél nehezményezi, hogy a törvény „hemzseg” az általános és kétértelmű kifejezésektől, amelyek értelmezését és alkalmazását kizárólag a hatóságra bízták.

A szervezet végül felszólítja a kormányt arra, hogy hozzon összhangba minden magyar törvényt azokkal a nemzetközi kötelezettségekkel, amelyeket az ország mint az EU, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagja vállalt.

***

Greenpeace: az új médiatörvény a környezetvédelemre is súlyosan káros hatással van

A Greenpeace kizárólag a saját szűken vett szakmai szempontjai szerint arra jutott, hogy az új médiatörvény a környezetvédelemre is súlyosan káros hatással van, mert a környezetvédelemnek szabad sajtóra van szüksége, ezt viszont sérti a médiatörvény koncepciója. A szervezet a jogszabály teljes elvetését követeli – olvasható az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményben.

Vay Márton sajtószóvivő közölte: a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben a hazai zöld szervezetek fontos tapasztalata, hogy a rossz döntések újragondolásának kikényszerítése lehetetlen volna a közvélemény nyomása nélkül.

A szervezet véleménye szerint a jogállami demokráciákban a médiára mint ellenőrző, független ellensúlyra van szükség, és a médiatörvény ezt ellehetetleníti a szerkesztőségek súlyos büntetésekkel való fenyegetetésével, az állami központi hírgyár kulcspozícióba helyezésével, vagy a háttérinformátorok kiadásának kötelezettségével.

A szóvivő szerint minden eddigi kormánynak voltak olyan intézkedései, amelyeket elutasítottak, és függetlenségük, eltökéltségük megköveteli, hogy most se hallgassák el aggodalmaikat.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!