Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. január 13.

Bolgár György kérdései a január 13-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük a sztrájkhelyzetet. Vagyis hogy holnap sem lesz tömegközlekedés Budapesten, sőt van olyan feltételezés hogy esetleg hetekig sem. Ráadásul a Gaskó-féle vasúti szakszervezet is bejelentette, hogy holnap reggel négy és nyolc között ugyancsak munkabeszüntetést tart. A Népszabadság becslése szerint a gazdasági veszteség napi több milliárd forint lehet. Kinek éri meg? 

Másik témánk, hogy a Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, Balog Zoltán fideszes képviselő felkérte Orbán Viktort szokásos évértékelőjének megtartására. Erre valószínűleg február 5-én kerül sor, értesült a Magyar Nemzet. De Orbán Viktor tudtommal még nem válaszolt hogy eleget tesz-e a felkérésnek. Önök szerint?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy állítólag MDF-SZDSZ paktum készül a választási együttműködésről. Vajon lesz-e belőle valami, és lesz-e értelme?

De ha már itt tartunk, mit gondolnak arról a javaslatról amelyről a mai Népszabadságban írt egy politológus, hogy több választókerületben az MSZP-nek, az MDF-nek, az SZDSZ-nek és a Lehet más a politika nevű pártnak közös jelöltet kéne állítania, mert így, legalábbis néhány választókerületben, volna esélyük a Fidesz legyőzésére, és esetleg így lehetne megakadályozni a kétharmados fideszes többséget. Igaza van? És egyáltalán lehetséges ez?

És végül mi a véleményük arról, hogy a jobboldali sajtó vezető hírként tálalta Botka László szegedi szocialista polgármester nyaralását vagy telelését az ünnepek alatt. Ugyanis Zanzibárban töltött két hetet a feleségével, és mint írták, szolgálati kocsi vitte a repülőtérre. A szegedi fideszes elnök szerint 2006 óta ötven százalékkal nőtt a munkanélküliek száma a városban, az emberek többségének a téli rezsiköltség kifizetése is gondot okoz. 2009-ben a magyarok 69 százalékának arra sem telt, hogy belföldön akár egyetlen napot pihenhessen. És azt is felháborítónak tartotta, hogy a repülőtérről sofőr vezette szolgálati autóval tért haza a házaspár. Hogy lehet ebből vezető hír a mai Magyarországon? Lehet-e ezzel szavazatokat szerezni?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A kis pártok választási taktikáiról
Interjú Tóth Csaba politológussal, a Republicon Intézet stratégiai igazgatójával


Bolgár György
: - A mai Népszabadságban jelent meg egy cikke, amelyre sok politikus azt mondhatja, hogy hűha, itt a megoldás. De akár sok, a baloldallal szimpatizáló szavazó is, ugyanis a cikk címe a következő: „A kétharmad ellenszere”. Természetesen a Fidesz esetleges kétharmados parlamenti győzelméről van szó, és Ön azt ajánlja ezzel szemben, hogy olyan választási körzetekben, ahol van esélye a Fidesszel szembeni jelöltnek vagy jelölteknek, fogjanak össze az MSZP, az MDF, az SZDSZ és az LMP-  tehát a Lehet más a politika - esetleg külön induló jelöltjei, pontosabban a pártok, és állítsanak már az első fordulóban közös jelöltet. Talán még a másodikban sem késő. Mennyire gondolja ezt egyrészt kivihetőnek, másrészt eredményesnek?

Tóth Csaba: - Az eredményességgel kezdeném. A cikk tulajdonképpen arról szól, és a Republicon egyik kutatására reflektál, hogy a kétharmad megakadályozásának módja az egyéni kerületekben dől el. Ha a Fidesz ötven és hatvan százalék között szerepel, ami szerintem most nagyjából reális, akkor egy olyan harminc-negyven...

- Mármint hogy a pártlistára kap ötven-hatvan százalék között.

- Most hatvan százalék fölött áll a Fidesz, de még ha vissza is esik, számításaim szerint akkor is harminc-negyven egyéni választókerületet kell elveszítenie ahhoz, hogy ne legyen kétharmada. Ezt a harminc-negyven választókerületet csak akkor tudja elveszteni, logikusan, ha ezekben a kerületekben baloldali-liberális jelölt nyer. Ez a jelölt pedig nagyobb eséllyel győz akkor, ha már az első fordulóban közös jelöltje van minden olyan pártnak, amely a Fidesztől balra van, és ellenérdekelt a Fidesz győzelmében. Ez a választási rendszer matematikai működéséből adódik, ami nagyon könnyű példákkal modellezhető. Képzeljünk el egy budapesti választókörzetet, ahol mondjuk elég erős tud lenni egy MDF-es vagy egy LMP-s vagy egy MSZP-s jelölt. Ha nincs közös indulás, akkor a második fordulóban egy MSZP-s, egy fideszes és mondjuk egy MDF-es vagy LMP-s jelölt kerül. A Jobbik kiesik, mert azért valamennyi Jobbik-szavazó van. A jobboldal nem lesz megosztott a második fordulóban, a Fidesz megkapja az összes jobboldali szavazatot, míg így a Fidesztől balra álló tábor szavazatai megoszlanak, még akkor is, ha a harmadik helyen álló jelölt csak kevés szavazatot kap....

- És nem elég a második fordulóban összeállni, és azt mondani, hogy visszalép a második?

- Azért nem feltétlenül elég, mert ha már az első fordulóban összeállnak, akkor a második fordulóban be fog jutni a Jobbik. Amely első pillanatban nem tűnhet szimpatikusnak, de gondoljunk bele, hogy ha a második fordulóban ott van a Jobbik, mondjuk Budapest bizonyos kerületeiben akár csak öt-hat százalékkal, azt a Fidesztől fogja elvinni. És ha a Jobbik nem lépteti vissza a jelöltjét, de hát miért léptetné vissza, hiszen éppen a Fideszt nevezi fő ellenfélnek, az azt jelenti, hogy a jobboldali szavazatok megoszlanak. Tehát miközben a baloldali liberális tábor integrálása szempontjából elég lenne a két forduló között összefogni, hogy a második fordulóban a jobboldali szavazatok oszoljanak meg a Fidesz és a Jobbik között, célszerűbb ezt a fajta együttműködést már az első fordulóban kialakítani. Van ennek egy másik oka is: ha egy közös jelölttel állunk szemben az első fordulóban, akkor nagyobb eséllyel vélelmezzük, hogy a kisebb – nem szeretem ezt a kifejezést hogy balliberális pártok, és biztos a pártok is kikérnék maguknak, de mégis hívjuk őket most így - a kisebb balliberális pártok szavazói is szívesebben elmennek szerintem egy deklarált, már az első fordulóban is elinduló közös jelöltre leadni a voksot, míg ha ez csak a két forduló között van így, nagyobb eséllyel maradnak otthon, vagy szerintem kis százalékban akár át is szavaznak a Fidesz jelöltjére. Ahol egy-két-három százalékon múlhat a választási eredmény, és olyan kerületekben, ahol a Fidesz gyenge vagy a leggyengébb országosan, ott néhány százalékon múlhat az eredmény. Épp ezek a másodlagos preferenciák lehetnek azok, amelyek döntenek. Ezeket lehet kiküszöbölni egy első fordulós közös indulással.

- Tehát azt is mondja ezek szerint, hogy a bizonytalan választókat, a nem teljesen elkötelezett választókat, de a Fidesszel szemben mozgósítható választókat jobban meggyőzné az előzetes szövetség, mint egy, az utolsó pillanatban összetákolt: hogy jó, hát visszalépek, szavazzunk akkor a megmaradt erősebb baloldali vagy Fidesszel szemben álló jelöltre. Ez a megoldás számukra hatásosabb volna, jobban meggyőzi őket, jobban sarkallja őket a választási részvételre és az elhatározásra.

- Így van. És hát gondoljunk bele, ha én egy MDF-s vagy LMP-s szavazó vagyok, mások lesznek a másodlagos preferenciáim, ha mondjuk mostantól áprilisig azt hallom, hogy egyforma ellenfél a Fidesz és az MSZP, és ha az én jelöltem nem jut be a második fordulóba, akkor maradjak otthon, mintha azt hallom, hogy nem szeretjük ugyan az MSZP-t, mert borzasztó, de a Fidesz kétharmadától még rosszabbul vagyunk, ezért taktikai megállapodást kötünk. Teljesen más a lélektana a választási szituációnak a kisebb pártok szavazói számára.

- De éppen ez szól az ilyen irányú politikai döntés ellen. Hiszen azt mondhatja az LMP vezetése, hogy mi tényleg a kettő között akarjuk definiálni magunkat, mi tényleg azokra a szavazókra számítunk, akik se ide, se oda, nem fogjuk megmondani előre, hogy kihez állunk közelebb. Ha nagyon fontos lesz a második forduló, és egyáltalán esélyünk van rá, hogy a saját jelöltünk bekerüljön a három közé, és adott esetben visszaléphessen, akkor majd el fogjuk dönteni abban a három, öt, tizenegy esetben, de ha előre megtesszük, akkor minket is az MSZP valamiféle szatellitpártjaként fognak besorolni. Tehát nem.

- Ez részben igaz lehet, bár szerintem ez csak kommunikációs kérdés. De hadd mondjak két ellenérvet.Megítélésem szerint, és hangsúlyozom, ez egy kutatásra vonatkozó beszámoló, tehát nem valamiféle ajánlás, a Republicon ilyet nem is tenne, tehát nem az az állítás tulajdonképpen, hogy ezeknek a pártoknak valamilyen módon szeretniük kellene egymást, hanem az az állítás, hogy valamennyi általunk vizsgált párt szavazói nem szeretnék a kétharmadot. Tehát nem arról van szó, hogy itt a szavazókat valamilyen módon át kellene verni...

- Hanem a szavazóiknak is meg nekik is mint pártnak az volna az előnyösebb, az adna nekik nagyobb játékteret, érdekérvényesítésre több lehetőséget, ha a Fidesz nem jutna kétharmadhoz.

- Így van. Olyan esély nincs, hogy az MSZP megnyeri a választást. Tehát a tétje ennek a választásnak, megítélésem szerint, nem az, hogy ki nyeri meg a választást, hanem hogy a Fidesz szerez-e kétharmadot. Ami pedig a másik kérdést illeti, amit említett illeti, kis párt jelöltje egyéni körzetben nem fog nyerni, csak és kizárólag együttműködési megállapodással. Az SZDSZ, amely hat és fél százalékon volt 2006-ban, azáltal tudott egyéni jelölteket a parlamentbe juttatni, hogy megállapodást kötött az MSZP-vel. Máskülönben ez nem sikerülhetett volna neki. Valószínűleg a Jobbik sem fog tudni sehol egyéni jelöltet parlamentbe juttatni, pedig jóval erősebb, mint a kis pártok. A magyar választási rendszerben egyéni jelölt akkor tud bejutni, ha vagy nagy pártról van szó, vagy pedig valamiféle választási együttműködési megállapodásról.

- Vagyis ezeknek a kis pártoknak, MDF, SZDSZ, LMP, az volna az érdeke, hogy ha be akarnak juttatni egy-két egyéni képviselőt a parlamentbe, akkor működjenek együtt, kössenek valamiféle választási szövetséget, legalább bizonyos körzetekben az MSZP-vel, mert az a legnagyobb közöttük, az ő szavazóinak a támogatása elengedhetetlen volna a kis pártok egy-egy képviselőjének bejutásához is.

- Így van. Ha emlékszik, a Fidesz és az MDF is ilyen típusú megállapodást kötött még akkor, amikor jóban voltak. Különben volt is olyan választás, ahol az MDF nem érte el az ötszázalékos küszöböt. De emiatt az egyéni kerületi megállapodás miatt végül kerültek be jelöltjei a parlamentbe.

- Az Ön kutatása alapján hány olyan választókörzet van, ahol érdemes volna ezzel a megoldással próbálkozni, vagy gondolkozni rajta, és esetleg megállapodást kötni?

- Ez attól függ, hogyan szerepel egyébként országosan a Fidesz meg az MSZP. Ha a Fidesz mondjuk hatvanöt százalékot kapna, akkor tulajdonképpen mindegy. De a mi számításaink szerint amennyiben, mondjuk, harminc választókerületet elveszít a Fidesz, abban az esetben már valószínűleg nem lesz kétharmada. Akkor onnantól kezdve, hogy hány hely....

- És van Ön szerint reálisan harminc olyan körzet, ahol legalábbis megszoríthatja a nem fideszes jelölt a fideszest, és adott esetben akár győzhet is összefogás esetén?

- Ez is egy nehezen megválaszolható kérdés, de lehet ennyi körzet. Amennyiben, hangsúlyozom, a Fidesz támogatottsága a mostanihoz képest csökkenni fog valamennyire. Tehát, ha mondjuk országosan olyan ötven-ötvenöt százalék körül van a Fidesz, akkor szerintem van harminc ilyen körzet. Amennyiben, mondjuk, ötvenöt-hatvan vagy még a felett szerepel a Fidesz, akkor ennek az esélye rohamosan csökken. Ez még egy dologtól függ, a Jobbik szerepétől. Paradox módon minél több szavazót visz el a Jobbik, elsősorban ma már a Fidesztől, annál könnyebb ilyen választókerületeket találni.

- Amennyire ismeri a politikai életet és a politikai szereplőket - és akkor most kérem, hogy egy pillanatra lépjen ki a kutatói szerepkörből -  mennyi esélyt lát arra, hogy meg is tudnak egyezni a hátralévő nem túl hosszú időben?

- Nem hiszem, hogy erre óriási esély van, de részben a kutatás és talán ez a beszélgetés is azt a célt szolgálja, hogy ez mint opció jelenjen meg a választók vagy az adott pártelitek gondolkodásában. Nem egy ördögtől való dolog taktikai típusú megállapodásokat kötni olyan pártok között, amelyek egyébként nem szeretik egymást. 2002-ben a Fidesz és az MDF szinte teljesen közösen indult, de két év múlva Dávid Ibolya már erősen támadta a Fideszt. Tehát nem arról van szó, hogy a közös indulás valamiféle örök elköteleződést vagy a pártprogramok elfogadását jelenti. Lehet taktikai céllal egy közösen és a szavazók által is kívánt cél, a kétharmad megakadályozása érdekében együttműködni.

- Van-e hátránya ennek az elképzelt megállapodásnak, együttműködésnek?

- Nyilván mindennek van hátránya, de mandátumtechnikai hátránya nem nagyon tud lenni. Az a hátránya lehet, amit Ön is mond,  hogy ha a pártok ezt rosszul kommunikálják, akkor valóban riaszthat olyan szavazókat, akik egymást nem annyira kedvelik. Tehát ha a pártok nem tudják érzékeltetni, hogy itt egy taktikailag kölcsönösen előnyös, de nem valamiféle szerelem megállapodásról van szó, akkor lehet hátránya. De én azt gondolom, hogy a mandátumtechnikai előnyök sok szempontból azért ennél nagyobbak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!