Hanák András
- Részletek
- G-7
- 2011. január 10. hétfő, 04:22
Tovább a putyini úton
Ha eddig jószerével magyar témákról, hírekről volt szó, ideje kitekintenünk honunkból. Vallom, hogy extra Hungariam est vita, még ha egyesek számára ez az élet kifejezetten veszélyes, sőt, olykor halálosan komoly is.
2010. december 30-án egy moszkvai bíróság a maximálisan kiszabható 14 évi börtönbüntetésre ítélte Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev vádlottakat, akik még a 2003-ban kiszabott büntetésüket töltik egy szibériai börtönben. Fejenként kaptak 14 évet, amikor jelenlegi büntetésük éppen 2011-ben járna le. Míg az előző eljárásban az volt a vád ellenük, hogy a kiprivatizált Jukosz cég olaját oly módon értékesítették, hogy nem fizették meg a jövedéki és jövedelemadót, a második eljárásban lényegében azonos tényállás alapján azzal vádolták meg őket, hogy amit eladtak, azt egyben el is sikkasztották. Magyarán loptak is. Senkit sem zavart, hogy a két megállapítás, az adócsalás és a sikkasztás, nehezen fér meg egymás mellett. Ha ugyanis valamit eladnak egy másik személynek, és a vételárból következő adót nem fizetik meg, az nehezen fér meg azzal a váddal, hogy egyben el is lopták (elsikkasztották) azt, amit eladtak. Persze nem kétlem, a vádnak volt egy jogászilag kidolgozott teóriája erre a dilemmára, de tartok attól, hogy ezt sohasem fogjuk megtudni. Az ítéletek természetesen senkit sem leptek meg. Noha több kormány, szervezet határozottan tiltakozott, ennek hatása igen csekély volt. Leginkább azt észlelhettük, hogy a tiltakozást határozott visszautasítás követette. A szóvivő szerint Oroszország nagy és büszke ország, nem hagyja, hogy nyomást gyakoroljanak rá a nagyhatalmak, a nemzetközi tőke csatlósai, szekértolói, valamint a média latorjai.
Azt jelenti-e mindez, hogy a két elítélt legfeljebb – különleges kegyként – a zárkájában nézheti végig a 2018-as oroszországi futball világbajnokságot, sőt még a 2022-ben Katarban rendezendő meccseket is, miközben szerencsés társuk, Roman Abramovics, aki szabadon élvezheti hatalmas vagyonát, éppenséggel az egyik díszvendége lesz a rangos orosz világeseménynek? Nem tudhatjuk, a szikár matematika szabályai szerint esetleg így lesz, bár egyes tudósítások szerint az ítélet a már korábban kiszabott büntetéssel együttesen szólna 14 évre. Ily módon a két vádlott 2017-ben szabadulna. Ebben az esetben Hodorkovszkij akár Abramovics díszvendége is lehetne a moszkvai világbajnokságnak a luzsnyiki stadionban megtartandó döntőjén. Én nem lennék azért olyan biztos ebben. Egyelőre ki merné megjósolni, mi lesz Oroszországban 2017-ben vagy 2018-ban, meddig jut el Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin az általa választott úton. Annyi bizonyosnak látszik, hogy 2012-ben ismét indul az elnökválasztáson, és miniszterelnökből ismét államelnökké avanzsál. Ennél sokkal tovább akkor sem érdemes latolgatnunk, ha nem kevés az esély arra, hogy még több alkalommal váltják egymást Medvegyev mamelukkal a miniszterelnöki és az elnöki székben.
Aligha állíthatom azt, hogy érteném, miként alakult eltérő módon Hodorkovszij és Abramovics sorsa, miként arról is keveset tudok, hogyan jutott az oligarchák kezébe az orosz természeti erőforrások, iparágak, bankok egy tetemes része. Nyilván nem a kitartó, kemény munka gyümölcse volt mindaz a pénz és hatalom, amely egy korosztály ölébe hullt. Talán nem is hullt az ölükbe, nagyon is harcolniuk kellett, résen kellett lenniük, hogy megkaparintsák jussukat. A történelem ezen lapjai meglehetősen elnagyoltan íródtak meg. Valószínű, hogy az oligarchák egyike sem volt ma született bárány, és amikor pozícióba kerültek, nem követték szolgalelkűen az orosz törvények szellemét, betűit. Ha volt egyáltalán törvény, és azt nem a mindenkori nacsalnyikok dekrétumai és ukázai tették ki. Oroszországról nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy nem jogállam, sem abban az értelemben, amelyet poroszos körültekintéssel Rechsstaatnak nevezünk, sem oly módon, amit az angolszász politikai kultúra a Rule of Law-nak nevez.
Aki nem ismeri behatóan az orosz világot, nem könnyen érti meg, miért kell ily tartós módon megszabadulni a két elítélttől, elsősorban Hodorkovszkijtól. Mert az még elfogadható, hogy valami vaj csak volt a vádlottak fején a 2003-as elítélés előtt, hiszen kinek nincs ebben a kontinensnyi országban, de már az első büntetőeljárás lefolytatása is távol állt attól, amit az európai jogrend és kultúra szabályszerű és tisztességes eljárásnak nevez. Az eljárás jogszerűtlensége és politikai motiváltsága miatt jelenleg Strasbourgban eljárás zajlik Oroszország ellen. Nem volt csekély jelentőségű dolog, hogy a Bíróság egyáltalán „befogadta” az ügyet: meglehetősen erős passzátszélben kellett meghozni ezt a döntést. Nem irigylem azokat a bírákat, akik az érdemi ítéletet fogják meghozni. Nem kizárt, hogy abban megállapítják majd az orosz állam felelősségét. De ez még nem nyitja meg a börtön ajtaját az elítéltek előtt.
A két büntetőeljárásra a közvélemény is merőben másként tekintett. Az első eljárást Moszkva figyelői (a kremlinológusok újabb generációja) és az orosz közvélemény is előszeretettel nevezték szelektív igazságszolgáltatásnak (nyilván arra utalva, hogy Hodorkovszkij börtönbe vonult, Abramovics pedig a maga százmillióiból megvásárolta a Chelsea futballcsapatát, és még számos oligarcha él – mint Marci Hevesen – Londonban, Párizsban, Svájcban és természetesen Moszkvában). Ezen második büntetőeljárást a közvélemény már szelektív igazságtalanságszolgáltatásnak nevezi. És az én dilettáns gyanúm az, hogy a két ember, Putyin és Hodorkovszkij életfogytiglan rabjai lesznek egymásnak, Putyin logikája szerint az ő közös életükben nem kerülhetne szabadlábra Hodorkovszkij. Fogvatartásának körülményeit ismerve, Hodorkovszkij esélyei a rosszabbak, bár 5 évvel fiatalabb Putyin elnöknél. A legtöbb, amiben Hodorkovszkij reménykedhet, a megbocsátás és a száműzetés lehetne; erre van precedens a brezsnyevi Szovjetunióból és a cári Oroszországból. Dosztojevszkij is „én bűnös féregnek” nevezte önmagát a cár atyuskának írt levelében, mielőtt a cár atyuska szabadon engedte. Putyin elnök nem ennyire megbocsátó természet. A második büntetőeljárás során sem kívánt a véletlenre hagyatkozni. Az ítélethirdetést megelőző napokban – egy szovjet békeidőkből származó népszerű krimi sorait idézve – kijelentette, hogy a „tolvajnak a börtönben kell maradnia”. Hozzátette, hogy a bűnösséget a bíróság kétséget kizáró módon megállapította. Amikor bizonyos körök kifogásolták, hogy az ítélet még nem lett kihirdetve, a miniszterelnök szóvivője közölte, hogy Putyin miniszterelnök az első ügyre, a 2003-ban történt elítélésre utalt.
Ekként fest az igazságszolgáltatás helyzete Oroszországban. Ettől még az orosz gáz és olaj folyamatosan érkezik hazánkba és Európa nyugati régiójába. Ha nem így lenne, a kontinens egy napot sem lenne képes túlélni. Vajon hány napot lesz képes túlélni Hodorkovszkij?