rss      tw      fb
Keres

Die Welt: A megosztott, előítéletes Magyarországon végveszélyben a Collegium Budapest

 


„Ön együttműködött az elődömmel. Tőlem nem várhat segítséget!” – számol be az Orbán-kormány illetékesével folytatott beszélgetéséről Wolf Lepenies, a Collegium Budapest egyik alapítója a Die Weltben.

Magyarországon nem csupán a sajtószabadság, hanem a szellem szabadsága is veszélyben van: a vég előtt áll a Collegium Budapest, amelyben a vasfüggöny lehullta után, amikor Délkelet-Európában feltámadt a nacionalizmus, a világ minden tájáról érkezett tudósok vitték tovább Európa tradícióit – írta Wolf Lepenies a Die Welt című német lapban szombaton megjelent cikkében, amelynek címe az Ich denke oft an Piroschka című, máig egyik legnépszerűbb német filmet idézi fel minden olvasóban.

A szerző visszaemlékezése szerint amikor 1989-ben Budapestre érkezett, hogy ott a berlini Wissenschaftskolleg mintájára tudományos intéztet alapítson, s az illetékes miniszterrel beszélve elsorolta, mely magyar tudósok együttműködésére számít, a miniszter megállapította, hogy túl sok köztük a zsidó. Mint kiderült, az illető nem volt antiszemita, csupán azt akarta érzékeltetni, hogy az antiszemitizmus Magyarországon távolról sem a múlt leküzdött része, hanem az aktuális politika tényezője.

Lepenies azt írja, elbizonytalanodott: vajon jó ötlet volt-e az intézet alapítását éppen Magyarországon megpróbálni, s bizonytalansága csak nőtt, amikor még egy politikussal találkozott, aki történelmet oktatott a budapesti egyetemen, s azt magyarázta neki, hogy a kommunizmus bukása után legfőbb ideje újratárgyalni az első világháború utáni szerződéseket, és revideálni a trianoni békeszerződés „szégyenletes alkuit”. A szerzőnek ez a revizionizmus abszurdnak tűnt. Egy évvel később azonban széthullott Jugoszlávia, és a balkáni háborúk azzal fenyegettek, hogy az abszurditás realitássá válik.

Az ország ismerőinek tanácsait követve Lepenies megpróbálta az összes pártot bevonni a projektbe, de nem járt sikerrel, mert a kommunizmus alkonya után nem sokkal túl erős volt az ellenségesség a politikai csoportosulások között. Nyílt antiszemitizmussal nem találkozott, de a nacionalista táborból ellenségesség fogadta, s amikor ismertté vált, hogy Budán akarják berendezni az intézetet, még alig leplezett fenyegetéseket is kapott.

Az intézet mégis megalakult, s 1992-ben az akkori német elnök, Richard von Weizsäcker jelenlétében ünnepélyesen megnyílt. Antall József magyar kormányfő a régi budai városháza épületében elhelyezett Collegium megalapítását a demokratikus Magyarország kozmopolita irányultságának jeleként üdvözölte.

Az intézetet két német tartomány – Berlin és Baden-Württemberg –, valamint Franciaország, Hollandia, Ausztria, Svédország és Svájc, illetve az ott honos alapítványok finanszírozták, s 1999-ben még vendégház is épült a dolgozni érkező tudósok számára. Az intézményben kutató számos ösztöndíjas között három Nobel-díjas is volt: Saul Bellow, Ilya Prigogine (Ilja Prigozsin) és Robert Solow. Tizennyolc év alatt állami és magántámogatók mintegy 40 millió euróval járultak hozzá a fenntartáshoz.

Most azonban a megszűnés fenyegeti az intézményt – írja Lepenies. – Úgy tűnik, több éve tartó erőfeszítések dacára sem sikerül rávenni a magyar államot, hogy az alapító támogatók tehermentesítése érdekében vállaljon nagyobb részt a Collegium Budapest fenntartásából. A szponzorok által teljesen felújított épületet a Magyar Tudományos Akadémia akarja saját kezelésbe venni. „A Collegiumnak az lesz a végzete, hogy Magyarországon lehetetlennek tűnik a pártokon átnyúló konszenzust elérni egy tudománypolitikai projekt érdekében” – vélekedik a cikkíró.

Úgy tűnik, elérik a céljukat azok a politikai erők, amelyek Buda történelmi központjában az európai helyett inkább egy nemzeti intézményt szeretnének látni. A kollégium végzetét nem utolsó sorban az okozza, hogy Magyarországon lehetetlennek látszik pártokon átívelő konszenzust kialakítani egy tudományos projekthez.

Végül Lepenies felidézte: az egyik utolsó hivatali lépése egy tárgyalás volt az első Orbán-kormány illetékes miniszterével, aki megtagadta a Collegiumnak kért támogatást. Az indok:  „Ön együttműködött az elődömmel. Tőlem nem várhat segítséget!” „De hát kivel kellett volna együttműködnünk? Magyarországon talán nem létezik hivatali legitimáció? A miniszter nem akart tudni erről.” A szerző nem tudta meggyőzni a minisztert T. S. Eliotot idézve sem, aki azt mondta: A demokrácia azt jelenti, hogy a kormány rendszeresen vacsorázik az ellenzékkel. „Erről a jó szokástól Magyarországon ma még kevésbé eshet szó, mint korábban. Az év és a soros uniós elnökség kezdetén az Orbán-kormány bevezette a sajtó cenzúráját. Magyarországon most nagytakarítás van” – írta a szerző.

 


 

Wolf Lepenies szociológus, a politikatudományok szakembere, számos könyv szerzője

 

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!