A véleményszabadság korlátozása? S(z)ima ügy!



Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni az olvasóktól, hogy ezúttal a saját ügyemmel foglalkozom. Olyan helyzetbe kerültem, amilyenbe manapság egyre többen kerülünk, és egyre többen fogunk kerülni. A munkánk, a szakmai meggyőződésünk összeütközésbe kerül egyes (szélső)jobboldali politikai erők vagy éppen a hatalom elvárásaival. Megfelelő erő birtokában ezek az elvárások követelésekké formálódnak és egyre többünknek kell dönteni, hogy mit adunk fel, a szakmai tisztességünk adta lelki vagy a munkánk adta egzisztenciális biztonságunkat.

Történt ugyanis, hogy ez év január 4-én a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) főtitkára, Szima Judit egy szép hosszú feljelentést írt a Rendőrtiszti Főiskola szenátusához. Mivel a szakszervezet a feljelentőlevelet a saját honlapján nyilvánosságra is hozta, nem maradhatok csendben. Ez az írás azonban nem válasz, az ugyanis párbeszédet jelentene. A szélsőjobboldallal azonban nem szabad szóba állni, mert az a demokrácia pusztulásához vezethet. De szó nélkül sem hagyható mindaz, amit tesznek vagy mondanak. Szakmai ártalom, hogy bármit, bármilyen borzalmasan megírt és értelmetlen szöveget képes vagyok elolvasni, ha értelmezni kell. Ezt a feljelentést pedig érdemes értelmezni.

Szima Judit, a levél aláírója, a TMRSZ főtitkára arra kérte a Rendőrtiszti Főiskola szenátusát, hogy tegyenek valamit az ellen a szellemiség ellen, amely az óráimat jellemzi. Összefoglalnám, mire is gondoltak. Szerintük a „magyarországi ’beteg’ liberalizmus követe” lennék, aki „magyar ember számára elfogadhatatlan, nemzetietlen, magyarellenes nézetet vall”. Világos! Nem egy oktató óráiról van csupán szó, hanem arról, hogy a szélsőjobboldal kísérletet tesz a rendőroktatás megkaparintására. Az ő szemléletük szerint ugyanis az uralja az oktatást, aki képes előírni annak „nemzeti” szemléletét és szankcionálni tudja az ettől való eltérést. Az elmúlt húsz évben a kormányzat és a rendőri vezetés bizonytalan volt abban, mi helyes, a szakmában pedig viták folytak erről. A nyugat-európai tanulmányutak során sokan tapasztalták, hogy a más gondolkodású és felépítésű, másként vezetett rendőrségek sikeresebbek és megbecsültebbek. Itthon azonban mindezt maguk alá gyűrték a hatalmi játszmák, amelyekben mindenki csak vesztes lehetett és lett, s amelyben a folytonos értelmetlen átszervezések minden hasznos próbálkozást elsöpörtek. A rendőrök, bármilyen beosztásban szolgáljanak is, csak menekültek és menekültek a szervezetből. Vannak, akik azt hiszik, hogy az erősebben kézzel vezetett, centralizáltabb szervezetben a beosztottak majd jobban engedelmeskednek a parancsoknak, de nem fognak. Ahogy eddig is, inkább hátat fordítanak majd a rendőri szakmának. Senki sem szeret kiszolgáltatott lenni, ehelyett keres magának olyan állást, ahol a szolgalelkűség nem követelmény. A kérdés most már az, hogy milyen rendőrökre és milyen rendőrségre van szüksége Magyarországnak. A válasz pedig attól függ, hogy milyen politikai rendszer működik majd az országban.

Nagyon megtisztel a feljelentő, amikor a „magyar rendőrtisztek képzésének egyik fő ideológusaként” emleget, tényleg, egészen meghatódtam. Az azonban világosan kiderül, pontosan tudja, szögesen ellentétes az álláspontunk a demokráciáról és a rendőrképzésről egyaránt! Éppen ezért jelentett fel, hogy ha lehet, száműzze a demokratikus értékeket a rendőrtisztképzésből. A (szélső)jobb álláspontja szerint a liberális értékrend „különösen a rendészet területén belül okozott mérhetetlen károkat”. A kiút tehát, e szervezet és ezen szöveg szerint is a liberális értékek eltüntetése a rendészetből (és persze mindenhonnan). Lássuk csak, melyek is ezek az értékek: az emberi méltóság, az egyéni szabadság, az emberek egyenlősége, az erőszak és a kínzás tilalma, minden hatalom folytonos és többoldalú ellenőrzése, a jogbiztonság stb. A TMRSZ világában csupa felesleges holmi. Arra persze vigyáznak, hogy csak indirekt módon mondják ki, mit is szeretnének a helyébe tenni. Abban mégis biztos vagyok, hogy demokráciát nem.

A feljelentés ugyanis állást foglal amellett is, hogy az elmúlt húsz év zsákutca volt: „A demokrácia egyik zsákutcája volt társadalmunkban a liberalizmus értékének torz, beteg, kiforgatott felfogása…” Lefordítva közmagyarra ezt az igen zagyva mondatot: azt jelenti, hogy a liberalizmus a demokrácia torz és beteg felfogása. A következő mondatban pedig bevallja, hogy szakszervezetük ennek „az általunk betegnek minősített felfogásnak a térnyerése ellen is szót emelt időnként”. Vagyis felléptek a demokrácia alapértékei és a nekik megfelelő intézmények ellen. Ez – ha a feljelentő lenne szíves és kiegészítené a konkrét esetekkel – felér akár egy önfeljelentéssel, vagy nem? A feljelentő ugyanazon az állásponton van, amit magam is leírtam és, amit az órákon is elmondok, se többet, se kevesebbet nem mond: a TMRSZ és a demokrácia nem férnek meg együtt, mert amit ez a szervezet akar, az a demokrácia ellentéte, sőt, talán ellensége. Álláspontom szerint a rendőrségen belül sehol, egyetlen demokráciában sem jöhet létre rasszista, nyíltan antiszemita és anticiganista szervezet. A Jobbikkal kötött együttműködési megállapodásuk a kétkedők számára is egyértelművé tette, miféle jövőt is képzelnek el a roma magyaroknak. Higgyék el, össze lehet szedegetni, miféle „értékeket” is követ a TMRSZ, s ezek neonáci tulajdonságok. Így nevezik a Jobbikot szinte mindenhol az Unión belül, kormányozzanak ott konzervatívok vagy szocialisták. A TMRSZ pedig úgy viselkedett, mint ennek a pártnak a rendőrtagozata. Főtitkárasszonyuk is a Jobbik képviselőjeként indult az európai parlamenti választásokon, vagy rosszul emlékszem? Hogy még Tamperében is fogadták? A finnek remekül beszélnek angolul, de sajnos magyarul nemigen.

A feljelentés a véleményszabadság korlátozására tesz kísérletet, amikor elfogadhatatlannak nevezi a Galamusban megjelent írásaimat és mindazt, amit az órákon tanítok. Bár ez utóbbiról semmit sem tud, ezért nem is mond semmit. A véleményszabadság azonban egyike azoknak a szabadságjogoknak, amelyek nélkül nincs és nem is lehetséges tudomány, szabad sajtó vagy oktatás. Nélküle elképzelhetetlen a polgárok egyenlősége, a hatalom kontrollja és bármiféle kommunikáció. A TMRSZ azt állítja magáról, hogy szakszervezet, mégis olyan világot képzel el, ahol a rendőr, a tanár, az orvos stb. (köz)szolga. Azaz olyan kifejezést használ, amely a rendőrök kiszolgáltatottságát és függő helyzetét szentesíti! Az Európai Unióban a rendőr és a tanár nem közszolga, hanem széleskörű szolgáltatásokat nyújtó, magasan kvalifikált szakember, önálló, a polgárjogok teljességével rendelkező egyén, akit éppen azért övez a polgárok tisztelete, mert nem a hatalom képviselőjeként viszonyul hozzájuk.

Vegyük észre, hogy az órákról és az oktatásról durva jelzőkön kívül (alpári, felsőbbrendűséget sugárzó, ordenáré, pökhendi stb.) semmit sem mond ez a levél! Vajon eljött volna az idő, hogy megfélemlítsék, hogy is mondják, a „liberális, balos érzelmű oktatókat”, vagy legalább kísérletet tegyenek erre? Liberális vagyok, baloldali vagyok és még sok minden más is, és most azért jelentettek fel, hogy csak egyetlenegy módon beszélhessek, úgy, ahogyan Szima Judit és a szélsőjobboldal fütyül (ha tud). Azt olvasom, hogy „megengedhetetlen, hogy egy liberális, balos érzelmű oktató, docens, közszolgaként […] arról, ami nemzeti, arról, ami magyar ilyen ordenáré és megengedhetetlen módon nyilatkozzon a jövő magyar rendőrtisztjei előtt”. Árulkodó mondat! Mivel nem mondja meg, hisz nem is tudná megmondani, mi is az az ordenáré, amit a nemzetről mondtam, vagy mindarról, ami magyar, arra kell gondolnunk, hogy a szöveg írója egyetlen dolgot – nem tud, csak érez: hogy nem azt mondjuk, mi baloldaliak, liberálisok, amit ő hallani szeretne. Ez pedig számára megengedhetetlen. Ezért kérik arra a főiskola szenátusát, hogy „kezdeményezze a munkáltatói jogkört gyakorló irányában vizsgálat elrendelését Krémer Ferenc docens úr munkájának szellemiségével, annak megengedhetősége tárgyában […]” Szegény magyar nyelv! (Egyébként nem ártana fellapozni egy helyesírási szótárt, a tettre kész így, két szóban íratik magyarul!)  Miután kihámoztuk magunkat ennek a mondatnak a stilisztikai zűrzavarából, egy igen egyszerű kérést kapunk eredményként: azt akarják, hogy a szenátus foglaljon állást a demokratikus és liberális értékek taníthatósága ellen.


Sometimes accusation can kill – flickr/Lee Cofa

A (szélső)jobboldal azt képzeli, hogy csak egyetlenegy vélemény lehetséges. Az pedig már nem is vélemény, mint tudjuk. Igaz, felvethető, ha már nincs sajtószabadság, akkor felesleges, mi több, káros a vélemények sokfélesége is. Kukába vele! Mi mindannyian azonban, akik baloldalinak és/vagy liberálisnak tartjuk magunkat, nem fogadhatjuk ezt el. Mi mindannyian, akik polgárnak tartjuk magunkat, kell hogy ragaszkodjunk az önálló véleményformálás jogához. Egyetlen tanár sem lehet meg, tanítson akár kicsiny gyerekeket vagy felnőtteket, a vélemény szabadsága nélkül. Ha a TMRSZ sikerre juthat, akkor az iskolákból megalázott és önbizalom-hiányos gyerekek, a rendőrképzésből pedig problémamegoldásra és segítségre képtelen és alkalmatlan, szolgalelkű hivatalnokok sokasága fog kikerülni.

A feljelentés írói igyekeznek a kormányhatalomhoz dörgölőzni, ez fontos nekik, hisz eddig nem kevés konfliktusuk volt. Érthető, amit tesznek. A kérdés az, hogyan reagál erre hatalom, hisz képviselőik (a belügyminiszter és a miniszterelnökség államtitkára) közvetlenül a szerzőtől kapták meg a feljelentést. Számukra ez egy újabb útelágazás: az egyik út visszakanyarodik a demokrácia irányába, a másik pedig a rasszista szélsőjobbal való együttműködés felé, ki tudja, hová vezet tovább.


Krémer Ferenc                


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!