rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 30.

Adam LeBor az Economistnak és a Timesnak dolgozó brit újságíró


Bolgár György: - Fordítanom kell angolról magyarra vagy magyarról angolra, úgyhogy nézzék el nekünk, ha ez a beszélgetés kicsit rendhagyóbb lesz a szokásosnál. Azért kerestem LeBor urat, mert nemrégiben írt egy blogot az Economistnak, és ebben feltette a kérdést, hogy Magyarország valóban putyinizálódik-e. Az előző héten ugyanis az Economistban megjelent egy vezércikk arról, hogy Kelet-Európa és benne Magyarország putyinizálódik, nálunk pedig az Orbán-kormány éhes a hatalomra. A magyar jobboldali sajtó úgy számolt be erről a cikkről, hogy az Econimistnak elege lett a médiahisztériából. Hasonlóan fogalmaz a Magyar Nemzet is.

Adam LeBor: - Az Economist internetes oldalán lehetővé tesznek egy vitát az olvasók között, feltesznek kérdéseket és arra lehet válaszokat adni. Ennek az apropója az volt, hogy a Washington Postban a minap megjelent egy szerkesztőségi cikk arról, hogy Magyarország putyinizálódik. Az Economist vezércikke egy kicsit árnyaltabb volt, mert elsősorban Ukrajnával foglalkozott, és Magyarországra is tett utalásokat. A Washington Post viszont kizárólag Magyarországgal foglalkozott.

- Tehát az Ön személyes véleménye az, hogy ez túlzás?

- Igen. Az újságíróknak vigyázniuk kell, hogy milyen szavakat használnak, ez egyébként nemcsak az internetes korban, hanem még a nyomtatott sajtó korában is igaz volt, és ma is igaz. Ez egyébként valóban nem egy megfelelő terminus technicus. A Der Standard nevű osztrák újság „light” Horthy-rendszernek minősítette Orbánt, illetve kormányzását, és ez erőteljesen diszkreditáló.

- A Die Welt országos német napilap még diszkreditálóbb címet használt, a Führerstaatot, vagyis vezérelvű államnak minősítette azt, ami ma Magyarországon kialakulóban van. Ha nem putyinizáció, akkor hogyan minősíti a demokratikus intézmények aláásását vagy megszüntetését, az Alkotmánybíróság jogainak korlátozását, a visszamenőleges törvénykezést, az indoklás nélküli elbocsátást a közszolgálatból, közszférából, a sztrájkjog korlátozását és így tovább?

- Az Economistban ezt végigkövettük, be is számoltunk róla, és én személyesen még sosem olvastam ennyit Magyarországról, mint ebben a pár hónapban, mióta az új kormány hatalomra jutott.

- És sokszor igen kemény szavakkal írtak rólunk.

– Ha valaki rámegy az Economist honlapjára, akkor talál egy olyan grafikont, amelyen hónapról hónapra be van mutatva, hogy milyen intézkedéseket, törvényeket vezetett be az Orbán-kormány, az Alkotmánybíróságtól kezdve a médiatörvényig.

- Ez valóban így van, ők végigkövették az összes jelentősebb eseményt.

- Az Economist úgy látja, hogy itt valóban a hatalom központosítása folyik, a kormány a saját embereit ülteti a fontos pozíciókba, demokratikus intézményeket veszélyeztet, de ez nem vezérelvű állam, ez nem putyinizáció.

- A Führert is demokratikus választáson választották meg és valószínűleg ez volt a Die Welt-es cikkíró fejében is.

- Német újságíróknak gyakori időtöltése, hogy Magyarországra jönnek és az itteni fasizmusról vagy fasiszta veszélyről beszélnek.

- Szóval nincs igazuk?

- Persze, hogy nincs igazuk. Most mi itt beszélhetünk a Führerstaatról, a putyinizációról, a kritikákról, de nem ez a lényeg. A fő kérdések azok, hogy mi lesz a médiatörvénnyel vagy mennyire lesz független a Köztársasági Elnök, milyen lesz az Alkotmánybíróság.

- Ez nem egy vezérállam vagy vezérelvű állam, kétségtelenül így van. De ha valakik, akár magyar vagy külföldi újságírók figyelmeztetnek ezekre a veszélyekre, amik megtörténhetnek Magyarországon, mert az irányvonal egyértelműen nem jó, akár – bár én ezt nem hiszem – egypártrendszer is lehet belőle, akkor a puszta figyelmeztetéssel mi a probléma?

- A figyelmeztetéssel semmi gond nincs, viszont azzal, hogy ilyen súlyos szavakkal, hisztérikusan figyelmeztetnek a veszélyre, azzal a Fidesznek segítenek, mert könnyedén lesöpörheti ezeket a kritikákat, mondván, hogy ezek nem tényszerűek, nem alaposak, nem indokoltak.

- Részben azt mondhatom, hogy ez igaz. Másrészről meg lehet, hogy ez alkotmányos demokrácia, de jelenleg éppen egy párt csinálja az új alkotmányt, az összes ellenzéki párt pedig kivonult azért, mert a véleményüket nem veszik komolyan.

- Ez egy hatalmas hiba, mert egy alkotmány része az adott ország politikai felépítésének, a pártpolitika felett kéne állnia és az ellenzéki pártoknak is szervesen részt kéne venniük a módosításában.

- De ha nem veszik figyelembe a véleményüket, akkor egy szó nélkül asszisztáljanak az alkotmányozáshoz? Így nincs értelme részt venniük az alkotmányozásban.

- Ez a Fidesz felelőssége. Az ellenzék véleményét és az ellenzék szavát is meg kell hallgatni, az új alkotmánynak minden fontos véleményt tekintetbe kell vennie.

- Az volt az Ön blogjának a végső kérdése, hogy Magyarország egy autoritárius, túlkoncentrált, egypárti állam lesz-e vagy csak azok panaszkodnak, akiknek savanyú a szőlő, hogy Orbánnak kétharmada van. Van Önnek személyes válasza erre a kérdésre?

- A válaszom az Economist tudósításaiban, cikkeiben található. Az Economist nagyon aggódik a hatalom centralizálása miatt Magyarországon és amiatt is, hogy a párt a saját embereit nevezi ki a korábbi demokratikus intézmények élére.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!