rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban: „az uniós kiábrándultság szinte tapintható”



Washington Post: A szigorodó magyar törvények aggasztják az Európai Unió országait – Német kormány: a törvény átdolgozását várják – Paul Lendvai: Magyarország tesztország lett újra


Washington Post: A szigorodó magyar törvények aggasztják az Európai Unió országait

George Jahn december 29-ei (szerdai) írása szerint „Magyarországot évtizedekig Kelet-Európa egyik legdemokratikusabb országaként tartották számon”, amely elsőként alkalmazkodott a szabad világ politikai és gazdasági normáihoz. „De azok az új megszorító törvények, amelyeket az utóbbi időkben az új populista jobbközép kormány fogadott el, nyugtalanságot keltettek Magyarország demokratikus elkötelezettségével kapcsolatban, különösen, mivel Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke a következő hat hónapban.”

A cikk felsorolja mindazokat a lépéseket, amelyeket a magyar kormány tett az utóbbi időben és amelyek negatív reakciót váltottak ki külföldön: a médiatörvény, a magánnyugdíjak kisajátítása, a „nagy tiszteletnek örvendő” Alkotmánybíróság jogainak megkurtítása és a Magyar Nemzeti Bankkal való csatározások.

De leginkább a médiatörvény borzolta fel a kedélyeket Európában. Jean Asselborn, Luxemburg külügyminisztere „felvetette, hogy Magyarország egyáltalán méltó-e az Európai Unió vezetésére”. A német külügyminiszter-helyettes, Werner Hoyer figyelmeztetett, hogy „akármilyen kis gyanú a sajtószabadság korlátozásával kapcsolatban” komoly aggodalomra adna okot. Angela Merkel szóvivője bejelentette, hogy a német kormány „nagy figyelemmel kíséri” a magyar fejleményeket.

Orbán mindezzel dacolva bejelentette, hogy „eszünk ágában sincs” megváltoztatni a törvényt. „Ez a megjegyzés egyáltalán nem meglepő,” mivel Orbán volt az, „aki első miniszterelnöksége idején, tizenegy évvel ezelőtt, azt találta mondani, hogy nem Magyarországnak kell alkalmazkodnia az Európai Unióhoz, hanem az Európai Uniónak Magyarországhoz”.

L. Simon László, Orbán pártjának tagja és az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának elnöke azt mondta az MTI-nek szerdán, hogy a külföldi kritika nem más, mint egy „európai cirkusz, amelyet a kontinens szocialista pártjai táplálnak.”

Hét hónappal ezelőtt Orbán kétharmados többséggel került hatalomra, miután legyőzte a népszerűtlen szocialistákat. Kritikusai azzal vádolják, hogy egypártrendszert akar bevezetni, különösen az után, hogy korábban bejelentette: „az országot egy domináns pártnak kell vezetni, egy centrális erőnek, amely képes megbirkózni a nemzeti kérdésekkel” az örökös zavaró viták nélkül is.

Közben brüsszeli bennfentesek szerint „az Európai Bizottság vezető személyiségei – azaz az EU kormánya – módfelett elégedetlenek Orbán cselekedeteivel és nyílt szembeszegülésével”. Kovács László, aki nemrég járt Brüsszelben, azt mondja, hogy korábbi kollégái „magánbeszélgetésekben igen kritikusak voltak”: „az általános vélekedés az volt, hogy magyar kormány jobban tenné, ha nem küldene arrogáns üzeneteket Brüsszelbe”.

A fontosabb európai lapok még ennél is keményebben fogalmaznak. A német Frankfurter Rundschau szerint a „médiát gúzsba kötő Orbánnak” ezek után semmilyen jogalapja sincs arra, hogy az emberi jogok és a sajtószabadság fehéroroszországi, kínai vagy oroszországi helyzetéről akár „egy szót is szóljon”.

A Washington Post szerint „az uniós kiábrándultság szinte tapintható, különösen, ha Magyarország múltját is figyelembe vesszük”. Ez volt ugyanis a szovjet blokk legliberálisabb nemzete, amely oroszlánrészt vállalt a vasfüggöny lebontásában azzal, hogy 1989-ben kiengedte Nyugatra a keletnémeteket. Ennek a történelmi fejleménynek köszönhetők a kommunista Kelet-Európa későbbi változásai. A cikkíró felidézi, hogy „a korai posztkommunista érában Magyarország az elsők között  adoptálta a szabad világ politikai és gazdasági normáit, továbbá a szovjet blokk országai közül ugyancsak az elsők között csatlakozott a Nyugat két kulcspilléréhez,  az Európai Unióhoz és a NATO-hoz”.

Ám Magyarország uniós elnökségre való alkalmasságát más problémák is megkérdőjelezik, hiszen a pozíció betöltéséhez elengedhetetlen a demokrácia és a szabad piac alapelveinek érvényesítése. Azzal, hogy az ország állampolgárait a magánnyugdíjpénztárakból átkényszerítik az állami nyugdíjrendszerbe, a kormány 10 milliárd euróra tesz szert, amellyel strukturális átalakítások és más, hatékony költségcsökkentő intézkedések alkalmazása nélkül csökkentheti az államháztartási hiányt. „Pedig a közgazdászok és az uniós szakértők szerint inkább az utóbbiakra lenne szükség.” Az Orbán-kormány azonban nem akar további elégedetlenséget szítani, mert az ország állampolgárainak egyharmada már így is a szegénységi küszöb alatt él, és rengeteg a devizahiteles. Az államadósságot – ami a GDP-nek körülbelül 80 százaléka, ez a régióban a legmagasabb érték – olyan újszerű módszerekkel is csökkenteni igyekszenek, mint a pénzintézetekre és távközlési cégekre kivetett különadó.

Az érintett vállalatok hangosan tiltakoznak, és hátrányos megkülönböztetésre hivatkozva az Európai Bizottsághoz fordultak. A fejlemények és különösen a nyugdíjrendszerben bekövetkezett változások ugyanakkor kétségessé tették a külföldi pénzügyi szféra szereplői előtt, hogy Magyarország valóban elkötelezett lenne a hatékony gazdasági változások mellett – ennek a jele az is, hogy nemrégiben a Fitch is leminősítette az országot (éppen csak a „bóvli” státusz fölé), nem sokkal a Moody's hasonló lépése után.

Kovács László szerint az Orbán-kormány bizonyos intézkedései – például a legtöbb külföldi vállalatra kivetett különadó – diszkriminatív lépésként megtámadhatók az Európai Bíróságon. Ugyanakkor a médiatörvény is támadható, hiszen nincs összhangban az unió által lefektetett emberjogi alapelvekkel. Mint Kovács László megjegyezte: az Orbán-kormány „végső soron mégsem kényszerítheti térdre Brüsszelt”.

Az Orbán-kormány dicsfénye is halványulni látszik, hiszen az ország egyik vezető közvéleménykutató cége, a Medián szerint decemberben az 1200 megkérdezett 48 százaléka vélte úgy, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. Két hónappal korábban csak a válaszolók 39 százaléka volt ezen a véleményen.

„Orbánék eközben bőkezűen gondoskodnak azokról, akik támogatják a magyar cégek elsőbbségéről szóló nacionalista szólamaikat, és készek magukévá tenni azt a nézetet, amely szerint a külföldi vállalkozásokat a profiton kívül semmi sem érdekli”, illetve azt a nézetet, hogy az országnak mindenekelőtt arra lenne szüksége, hogy erős kézzel kormányozzák.

Egy 50 éves taxisofőr, Tóth Gyula szerint „természetes, hogy Orbánék lépései nem tesznek jót a rólunk külföldön kialakult képnek. A kormánynak azonban ez a dolga – nem lehet úgy újraépíteni azt, amit a szocialisták nyolc év alatt leromboltak, hogy közben néhányan ne kapjanak egy-egy pofont. Ők jobban tudják, mint mi, hogy mit kell tenniük, ezért választottuk meg őket.”

***

Német kormány: a törvény átdolgozását várják

A német kormány azt várja, hogy Magyarország átdolgozza a nemzetközileg bírált médiatörvényt – nyilatkozott a Frankfurter Rundschau csütörtöki számában a német külügyminisztérium államminisztere. A szabaddemokrata párti Werner Hoyer, aki egy hete közleményben fejezte ki aggodalmát a magyar jogszabály miatt, a dpa hírügynökség jelentése szerint a német napilapnak azt nyilatkozta: „Jó lenne, ha az ez a téma gyorsan eltűnne a világból. Magyarországgal szemben, amely január 1-jétől fél évre átveszi az Európai Unió elnöki tisztét, különösen nagy a követelmény, hogy tartsa magát az összes európai szabályhoz.” Az Európai Unióban az alapjogok tiszteletben tartását „minden kétséget kizáróan biztosítani kell”.

Hannes Swoboda, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának helyettes vezetője ugyancsak a Frankfurter Rundschaunak nyilatkozott. Szerinte a médiatörvény kétségtelenül vét az európai értékek ellen. Az osztrák politikus közölte, ha a törvényt teljes szigorában alkalmazzák, és újságírókra rendszeresen nyomást gyakorolnak, az EP „a szavazati jog megvonásának eszközével is bizonyosan élni fog”.

***

Paul Lendvai: Magyarország tesztország lett újra

Az Európai Uniónak a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos reakcióit elemzi Paul Lendvai a Der Standard csütörtöki számában megjelent kommentárjában. A liberális osztrák napilapban rendszeresen publikáló vezető ausztriai publicista azt írja: nem először fordul elő a történelemben, hogy Magyarország az európai politika tesztjének terepe lett. Így volt ez az 1956-os forradalom véres leverése után, amikor a magyarok hathatós támogatás helyett csak vigasztaló biztatásokat és segélycsomagokat kaptak a Nyugattól, majd pedig az 1989-es rendszerváltás és kockázatos határnyitás után, amikor az első szabadon választott kormány idején kellett eltemetniük a milliárdos nyugati hitelekkel kapcsolatos túlzott reményeiket. Ma, a balliberális tábornak az idei parlamenti és önkormányzati választásokon elszenvedett megsemmisítő veresége után sok újságíró és értelmiségi reményeit ismét a Nyugatba, pontosabban az EU-ba veti.

A „fogatlan” szankciók Magyarország ellen kontraproduktívak lennének, sőt akár nevetségesnek is bizonyulnának, miután Herman Van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke – éppen a médiatörvény parlamenti elfogadásának napján, Budapesten – a magyar miniszterelnökkel való „kiváló együttműködést” dicsérte. Orbán a külföldi kritikára válaszul kijelentette: „esze ágában sincs megváltoztatni a médiatörvényt”.

A publicista a Süddeutsche Zeitung című német liberális napilapban, ugyancsak csütörtökön megjelent terjedelmes interjúban elemezte az Orbán-kormány politikáját és a magyar EU-elnökség kilátásait. Egyebek között kijelentette, hogy Orbán még az ellenzéki időkben, gazdag magyar nagyvállalkozók segítségével ügyesen jobboldali médiabirodalmat épített ki, és így egyértelmű jobboldali és szélsőjobboldali médiahegemónia alakult ki Magyarországon. Lendvai szerint a magyar lapok nem tájékoztatnak részletesen a médiatörvényre vonatkozó külföldi bírálatokról, csupán összefüggéseikből kiragadott véleményeket közölnek, és összeesküvést emlegetnek. Nagy kár – véli Lendvai –, hogy nincs már olyan, az egykori Szabad Európa Rádióhoz és az Amerika Hangjához hasonló, magyarul beszélő adó, amely a magyar közönséget a külvilág eseményeiről és a Magyarországról szóló külföldi sajtóbeszámolókról tájékoztatná.

(A szerkesztő megjegyzése: ma Magyarországon félcenzúra működik. A kormány befolyása alatt álló médiumok – a jobboldaliak és a közszolgálatiak – cenzúrázva vannak vagy öncenzúrát gyakorolnak. Nem így az internetes portálok többsége, amelyek nap mint nap beszámolnak a külföldi sajtó- és politikai visszhangokról. A Galamus kiemelt híreiben napról napra nyomon követhetők a külföldi vélemények, ráadásul összegyűjtve. Sőt, minden baki dacára egyelőre az MTI-ről sem mondhatjuk, hogy szelektálja a híreket – szólunk majd, ha ezt tapasztaljuk. De ami a lényeg: nem hisszük, hogy ma is külföldről, egyfajta Orbán-kori Szabad Európa Rádióval kéne megvívni a harcot a Fidesszel a magyar sajtószabadságért és minden másért. És nem hisszük, hogy szabad lenne lekicsinyelni azt az ellenállást, amelyet a magyar intézményes nyilvánosság nem jelentéktelen része tanúsít a Fidesz-kormány törekvéseivel szemben.)

***

És végül a rengeteg televíziós-rádiós beszámoló közül mutatóba egy holland televíziós összeállítás december 20-áról (holland, angol és magyar nyelven – Paul Lendvai, Bolgár György, L. Simon László és az „utca embere” közreműködésével).


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!