Iráni atomprogram - Irán nukleáris létesítményei
- Részletek
- 2015. március 31. kedd, 06:30
MTI 2015. március 31., kedd 6:30
Irán és a nagyhatalmak a svájci Lausanne-ban egy olyan keretmegállapodás kidolgozásán fáradoznak, amely arra hivatott, hogy eloszlassa a Teherán atomprogramjával kapcsolatos nemzetközi aggályokat. Az iszlám köztársaság azonban továbbra is szeretné, ha a nukleárisfűtőanyag-gyártás minden egyes fázisát végre tudná hajtani, és ehhez létesítmények egész sorával rendelkezik.
ARAK
Teherántól 190 kilométerre délnyugatra található az araki nehézvízgyártó üzem és egy még építés alatt álló kísérleti reaktor. A komplexum létezésére műholdfelvételek segítségével derült fény, amelyeket az Egyesült Államok egyik kutatóközpontja tett közzé 2002-ben. A komplexumot több mint két évtizede kezdték építeni, és 2006-ban adták át a nehézvízüzemet. Még folyamatban van a reaktor építése, amelyet a szomszédos létesítményben előállított nehézvízzel működtetnének.
A nemzetközi közösség attól tart, hogy a reaktorban előállításra kerülő - évi 10 kilogramm - plutóniumot atomfegyverek gyártásához használhatják fel. Irán ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy Arakban csupán orvosi és mezőgazdasági célokra fordítható izotópokat készítenek majd.
Az araki létesítmény a nézeteltérések egyik fő forrása a Teherán és a hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország) közötti tárgyalásokon. A nagyhatalmak félelmeinek eloszlatására az iráni mérnökök augusztusban megkezdték a már majdnem teljesen elkészült nehézvizes reaktor építési terveinek átalakítását, hogy a létesítmény kevesebb plutónium előállítására legyen csak képes.
NATANZ
A Teherántól 250 kilométerre délre található natanzi létesítményben több ezer centrifuga működik, amelyek az uránizotópok szétválasztásához és nukleáris fűtőanyaggá történő átalakításához szükségesek. A föld mélyén található komplexum közelében van egy bunkerszerűen védett kutatóközpont is, amelyben iráni szakemberek az első - még az 1970-es évek technológiája alapján készült - modelleknél gyorsabb és strapabíróbb centrifugák kifejlesztésén dolgoznak.
Az iráni hatóságok korábban közölték, hogy Natanzban több mint 50 ezer centrifugát akarnak működtetni. A komplexumban jelenleg 19 ezer centrifuga van.
FORDÓ
A Teherántól mintegy 160 kilométerre délre lévő iszlám szent város, Kom közelében található a fordói föld alatti nukleáris komplexum, amelynek építéséről 2009-ben szerzett tudomást a világ Barack Obama amerikai elnök bejelentése nyomán. A Fehér Ház a létesítménnyel kapcsolatban az átláthatóság hiányára mutatott rá Irán nukleáris ambícióit illetően. A fordói központ kapacitása a natanzi dúsítónál lényegesen kisebb, hiszen mindössze néhány ezer gázcentrifugával rendelkezik.
Irán 2014 januárjában Natanzban és Fordóban felhagyott az 5 százalékosnál nagyobb tisztaságú dúsított urán feldolgozásával a hatokkal 2013 novemberében kötött ideiglenes megállapodás részeként.
A nagyhatalmak már nem várják el Irántól urándúsító programjának leállítását, csupán azt szeretnék, ha utóbbi korlátozná azt. A lausanne-i tárgyalások sikere nagyban múlik azon, hogy Irán hajlandó lesz-e ezt megtenni. Az iszlám köztársaság azt állítja, hogy urándúsító tevékenysége kizárólag békés célú, és ennek megfelelően elutasította natanzi és fordói létesítményeinek bezárását.
ISZFAHÁN
A Teherántól mintegy 400 kilométerre délre fekvő történelmi város, Iszfahán ad otthont egy uránércfeldolgozó-üzemnek. Ebben a létesítményben az uránkoncentrátumot oxiddá és hexafluoriddá alakítják, és a radioaktív anyagot ebben a gáz halmazállapotban vezetik a centrifugákba és alakítják nukleáris fűtőanyaggá. Az uránfeldolgozó központon kívül a komplexumban más létesítményeket is találni, amelyekben összesen mintegy 3 ezer embert, többségében tudósokat foglalkoztatnak a nukleáris kutatás-fejlesztés terén. Irán legnagyobb nukleáris kutatóközpontjában három kis méretű, kínai technológiával készült kísérleti atommáglya is van.
BUSER
A Perzsa-öböl déli partján található a Közép-Kelet egyetlen működő atomerőműve. Két reaktort 1974-ben kezdtek el építeni német technológiával és francia műszaki segítséggel. A komplexum építése azonban félbemaradt az 1979-es iszlám forradalom után, amikor a nyugati társaságok kivonultak az országból, a projekt pedig befagyott. Irán és Oroszország 1995-ben állapodott meg egy 1000 megawattos reaktor üzembe helyezéséről, amely végül 2011 szeptemberében kezdte villamos energiával ellátni az iráni elektromos hálózatot. Teherán és Moszkva ezenkívül megegyezett arról, hogy a buseri atomerőművet négy reaktorosra bővíti, valamint további négy atommáglyát épít az ország más részén.
URÁNBÁNYÁK
Iránnak két uránbányája van: az egyik délen, Gacsiniben, a másik Ardakán városától nem messze, Szagandban található. Fontos még megemlíteni a Sahid Rezajinejád-i komplexumot, amelyben sárga pogácsának” is nevezett uránkoncentrátumot állítanak elő.
Az említett létesítmények mindegyike a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felügyelete alatt áll abból adódóan, hogy Irán aláírta az atomsorompó-szerződést (NPT).
PARCSIN
A parcsini katonai támaszpont Teherántól 20 kilométerrel délkeletre található. A NAÜ korábban azt közölte: hihető” információi vannak arról, hogy a bázison kísérleteket hajtottak végre nagy hatóerejű robbanószerekkel, amelyekre a láncreakció kiváltásához van szükség a nukleáris detonáció során.
Mivel nem atomlétesítményről van szó, a NAÜ-nek nincs szabad bejárása a támaszpontra, és a bázishoz való hozzáférést célzó tárgyalások sem hoztak még eredményt. Irán állítása szerint ezek a kísérletek a kőolajkutatáshoz köthetők. Az utóbbi években készített műholdfelvételek arról árulkodtak, hogy Irán nehézgépekkel átfogó takarítási munkálatokat végzett a helyszínen, ami kiváltotta a NAÜ bírálatát.
