Brit választások - Eldördült a startpisztoly, nehéz megjósolni az eredményt
- Részletek
- 2015. március 30. hétfő, 17:48
MTI 2015. március 30., hétfő 17:48
A brit parlament hétfői feloszlásával hivatalosan is kezdetét vette a május 7-ére kiírt brit parlamenti választások kampánya, ám a modern brit politikatörténetben még talán soha nem volt ennyire bizonytalan, hogy az öt és fél heti távolságban lévő célvonalon ki haladhat át majd győztesen.
Az egyetlen bizonyosság az, hogy vagy David Cameron eddigi konzervatív párti kormányfő, vagy Ed Miliband, az első számú kihívó, az ellenzéki Munkáspárt vezetője lesz Nagy-Britannia következő miniszterelnöke.
A közvélemény-kutatásokból az is egyértelműnek látszik, hogy sem a Konzervatív Párt, sem a Munkáspárt nem lesz képes megszerezni az önálló többségi kormányzáshoz minimálisan szükséges 326 alsóházi mandátumot. Így az is bizonyosra vehető, hogy a következő brit kormány a jelenlegihez hasonlóan koalíciós lesz, de az új koalíció összetétele teljesen bizonytalan.
A koalíciós kormányzásnak nincsenek nagy hagyományai Nagy-Britanniában, ahol a II. világháború óta eltelt hét évtizedben kizárólag a két nagy párt miniszterelnökei váltogatták egymást a Downing Street 10. alatti rezidencián, többé-kevésbé szilárd alsóházi többségű, de mindig egypárti kormány élén.
Amikor a Cameron vezette Konzervatív Párt az előző, 2010-es választások után - jóllehet alsóházi frakciója a legnagyobb létszámú volt az összes párté közül - nem tudta megszerezni az abszolút önálló többséget a westminsteri alsóházban, és világossá vált a koalíciós kényszer, Gordon Brown akkori munkáspárti miniszterelnök megjegyezte, hogy a kialakult helyzet „ismeretlen a mostani politikus nemzedék számára”.
Ez szó szerint igaz volt, ugyanis előzőleg 1974-ben fordult elő, hogy a választások után egyik brit parlamenti pártnak sem volt abszolút többsége az összes többi alsóházi frakció együttes létszámához képest. Akkoriban még olyan - ma már történelmi - nevek fémjelezték a brit politikát, mint a konzervatív Edward „Ted” Heath, és a vele három választási csatát is megvívó örök ellenfél, a munkáspárti Harold Wilson.
Heath, aki az 1974-es választások idején kormányfő volt, megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, ám a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és II. Erzsébet királynő végül Wilsont, a Labour vezetőjét bízta meg kormányalakítással.
Wilson nyolc hónapig állt kisebbségi kormány élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálvékony, háromfős abszolút többséggel megnyert.
A helyzet ritkaságát mutatja, hogy a most 48 éves David Cameron - II. Erzsébet királynő tizenkettedik kormányfője - és a Liberális Demokratákat vezető Nick Clegg miniszterelnök-helyettes, vagyis a 2010-ben alakult mostani konzervatív-liberális koalíció két vezetője még egyaránt általános iskolába járt az 1974-es parlamenti döntetlen és az utána következő, kudarcba fulladt konzervatív-liberális egyezkedési kísérlet idején.
Kettejük 2010-ben kötött kormánykoalíciós szerződése az utóbbi hét évtized brit politikatörténetében a legsikeresebb volt, abban az értelemben, hogy egyáltalán sikerült kormányalakítási egyezségre jutniuk, és koalíciós kormányuk a korai szakítást jósló számtalan előrejelzés és a nem kisebb számú koalíciós súrlódás ellenére kitöltötte teljes, ötéves mandátumát.
A nagy kérdés az, hogy e sikertörténet a májusi választások után is folytatódhat-e.
Magától értetődő egyéb potenciális koalíciós partner a Liberális Demokratákon kívül sem a konzervatívok, sem a Munkáspárt számára nem kínálkozik.
Az Eurasia Group globális gazdasági-politikai kockázatelemző csoport londoni szakértői ebben a helyzetben a legnagyobb, 60 százalékos esélyt annak adják, hogy újabb konzervatív-liberális koalíció alakulhat májusban. A cég erről összeállított előrejelzése szerint a választások után 280-290 fős tory frakció alakulhat az alsóházban, és a liberálisok várhatóan megtartják eddigi 57 képviselői mandátumuk mintegy kétharmadát. E forgatókönyv alapján nagyon szűken, de ismét meglenne a két párt együttes többsége.
Az Eurasia szakértői jóval kisebb, 25 százalékos esélyt látnak arra, hogy a következő kormányt a Munkáspárt és a Liberális Demokraták koalíciója alkotja majd, elsősorban azért, mert a ház szerint - jóllehet a konzervatívok és a Labour támogatottsága a jelenlegi felmérések szerint szinte azonos - a választások közeledtével a Munkáspárttól valószínűleg sok, a mostani kormánnyal elégedetlen szavazó elfordul majd. Ed Milibandet, a Labour vezetőjét és miniszterelnök-jelöltjét a felmérések zöme alapján a választók többsége szinte minden tekintetben gyengébbnek tartja Cameronnál, és az Eurasia elemzői szerint a választófülkékben végül ez a személyi meggondolás is érvényesül majd.
