rss      tw      fb
Keres

75 éve indították el a megszálló németek a lengyel elit megsemmisítését célzó AB-akciót


MTI 2015. március 30., hétfő 14:00

Tömeges varsói és krakkói letartóztatásokkal 75 éve indította el a náci német biztonsági rendőrség (KdS) a megszállt Lengyelországban az úgynevezett Rendkívüli Béketeremtő Akciót (AB-akció), mely része volt a lengyel elit megsemmisítésére irányuló, 1939 szeptembere és 1940 júliusa között végrehajtott, összesen több mint 100 ezer áldozatot követelő Értelmiség Akciónak (Intelligenzaktion).

A KdS 1940. március 30-án a varsói elit képviselőit tartóztatta le: ismert politikusokat - köztük Maciej Ratajt, a szejm 1922-1927. közötti elnökét -, állami alkalmazottakat, katolikus papokat, ügyvédeket, orvosokat, tanárokat. Nagy részüket koncentrációs táborokba - Sachsenhausenbe és Auschwitzba - deportálták, többségük nem élte túl a háborút. Több száz letartóztatottat a fővárostól nem messze, a Palmiry települése melletti erdőkben, valamint más Varsó környéki elszigetelt helyszíneken végeztek ki. Palmiry ma a második világháborús lengyel mártíromság egyik legismertebb emlékhelye, a német megszállás idején itt összesen 1700 embert - lengyelek mellett zsidókat - öltek meg.

A KdS Varsóval párhuzamosan Krakkóban is tömeges letartóztatásokat hajtott végre, a náci statáriális bíróság által ezután halálra ítéltek nagy részét a krakkói erődrendszer egyik láncszemében, a Krzeslawice-erődben, valamint a város környéki erdőkben végezték ki. Aznap és a következő hónapokban letartóztatottak ezreit koncentrációs táborokba is hurcolták. Hasonló módon jártak el a német hatóságok a megszállt Lengyelország más városaiban is - többek között Lublinban, Rzeszówban, Radomban. A történészek máig nem mérték fel pontosan az AB-akció áldozatainak számát, becslések szerint a németek mintegy 3 és fél ezer lengyel értelmiségi életét oltották ki.

Az AB-akció szerves és egyik legvéresebb része volt az úgynevezett Értelmiségi Akciónak. Ezt 1939 őszén, Lengyelország német és szovjet megtámadása után indította el a hitleri Németország azzal a szándékkal, hogy a nemzeti öntudat hordozójának tartott értelmiséget megsemmisítse. Ez - a hitleri tervek szerint - lehetővé tette volna a többi társadalmi réteg germanizálását, a lengyel ellenállás megtörését. Az Értelmiségi Akcónak a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) adatai szerint 1940 júliusáig több mint 100 ezer áldozata lett, a legtöbb - mintegy 30 ezer - az észak-nyugati Pomerániában. Az akció része volt a krakkói Jagelló Egyetem tanárainak letartóztatása 1939. november 6-án. A tanácskozásra berendelt tanárokat letartóztatásuk után a sachsenhauseni koncentrációs táborba deportálták, sokan közülük ott haltak meg.

A német terv kiegészítette a lengyel elit kiirtására irányuló szovjet törekvéseket. Ezek főleg a katyni mészárlásában csúcsosodtak ki, melynek Sztálin 1940 márciusában hozott döntése alapján több mint húszezer lengyel tiszt esett áldozatul. Egyes történészek - köztük a lengyel történelemről több könyvet jegyző brit Norman Davies - úgy tudják, hogy a Lengyelország újbóli felosztását megpecsételő, 1939. augusztusi Molotov-Ribbentrop paktum végrehajtásával foglalkozó, 1940 februárja és áprilisa között Zakopanéban és Krakkóban a német és a szovjet állambiztonsági rendőrség - a Gestapo és a NKVD - által rendezett értekezleteken a résztvevők egyebek között a lengyel elit megsemmisítéséről egyeztettek.