rss      tw      fb
Keres

Az izraeli atomprogram nyílt titkai


MTI 2015. március 27., péntek 15:16

Izrael hivatalosan soha nem ismerte ugyan el, hogy atomfegyverekkel rendelkezik, de kémügyek és médiakiszivárogtatások nyomán nyílt titok, hogy a zsidó állam önvédelmi arzenáljánek meghatározó szereplői a nukleáris elrettentő eszközök és a velük kapcsolatos kétértelmű politika.

Az Egyesült Államok a közelmúltban példátlan lépéssel feloldotta a titkosítását egy 1987-es jelentésnek, amely bepillantást enged az izraeli atomfegyver-programba. Az izraeli sajtó a napokban beszámolt arról, hogy a Pentagon február elején nyilvánosságra hozott egy addig szigorúan titkosnak nyilvánított, az izraeli nukleáris programról készült dokumentumot, amely szerint a nyolcvanas években Izraelben már képesek voltak az atombombánál ezerszer nagyobb hatóerejű fegyver elkészítésére.

Dimóna, a Negev-sivatagban lévő álmos kisváros neve összeforrt az izraeli atomprogrammal, miután az ország ötvenes évekbeli fejlesztési koncepciója részeként éppen ennek az 1955-ben megalapított városkának a határában húzták fel a Negevi Atomkutató Központot.

Az izraeli közvélemény Simon Peresz érdemének tekinti a hivatalosan nukleáris kutatóhelynek is nevezett atomlétesítmény életre hívását. A ynetnek, a Jediót Ahronót című újság honlapjának tavaly adott interjújában az exelnök ekképpen emlékezett: „Ben Gurion, az ország első miniszterelnöke hitt az atomenergiában. Először Amerikától próbáltunk szerezni egy reaktort, de azt mondták, hogy +felügyelet nélkül nem tárgyalunk+.”

Ekkor Dwight Eisenhower amerikai elnök ajánlatára egy kisebb, orvosi célokra izotópokat előállító reaktort hoztak létre Jeruzsálem mellett, a jelenleg is működő Nahal Szorek telepet. „Mivel elleneztük az ellenőrzést, egy másik reaktort is felépítettünk ugyanakkor Dimónában a franciákkal”- emlékezett Peresz, akinek a szavaiból kiderült, hogy igen kalandos úton, megvesztegetéssel született a francia üzlet.

„Volt egy Stephen nevű lengyel ügynökünk Párizsban, aki tíz százalékot kért a közvetítésért - folytatta Peresz. - Mondtam neki, hogy a tíz százalék túl sok, mi szegény ország vagyunk. Azt mondta, nem neki kell, hanem egy kormányhivatalnoknak, és megadta valaki nevét. Felhívtam ezt az embert, bemutatkoztam, és találkozót kértem. Elkezdtük az együttműködést.”

A dimónai reaktor első üzemeltetőit a haifai Technion műegyetem végzős diákjaiból verbuválták, akiket Franciaországban képeztek ki gyorstalpalón a feladatra, miután a Weizman tudományos intézet vezetése elutasította és fantáziálásnak nevezte Peresz szakemberigényét.

Az állítólagos atomfegyver-előállításáról először Mordehai Vanunu volt technikus számolt be 1986-ban a brit médiában. Vanunu közreadott a dimónai létesítményben titokban készített 57 fényképet, s részletesen beszámolt alapanyagokat előállító munkájáról, amelyek alapján akkoriban évi harminc kilogramm plutónium készítésére lehetett alkalmas a reaktor, amiből elvileg mintegy százötven nukleáris fegyvert lehetett előállítani.

Később a Moszad titkosszolgálat egyik ügynöke Olaszországba csábítottaVanunut ott elrabolták, és Izraelbe szállították. Izraelben tizennyolc évet töltött börtönben, ebből tizenegyet magánzárkában. Jeruzsálem az atomlétesítmény felépülte óta a kétértelműség politikáját folytatja, nem cáfolja de nem is erősíti meg, hogy atomfegyvereket képes létrehozni.

Peresz ezzel kapcsolatban felidézte egy Amr Músza egyiptomi külügyminiszterrel folytatott beszélgetését, akinek a reaktor megtekintésére vonatkozó kérését úgy hárította el, hogy „ha elvinném Dimónába, és rájönne, hogy nincs ott semmi, akkor már nem félne tőlem. Megbolondultam? Azt akarom, hogy továbbra is féljen tőlem, ez a legjobb elrettentés.”

Közel-keleti geopolitikai helyzetében a nyolcmilliós Izrael számára létkérdés, hogy fenntartsa elrettentési képességét, amelyben kulcsszerepet játszik az atomfegyver elvi birtoklása, az ebből következő fenyegetés, az elrettentő erő. Tel-Aviv álláspontja szerint Izrael „nem lesz a Közel-Keleten elsőként hivatalosan atomfegyvert bemutató ország”, de éppen atombirtoklásának be nem vallása miatt nem tudott csatlakozni az atomfegyver elsőként be nem vetését vállaló országokhoz. Amennyiben létében fenyegetnék, elrettentésként létezik a „Sámson-opció” elnevezésű izraeli nukleáris doktrína, de csakis utolsó mentsvárként, amennyiben az országot létében fenyegető csapás érné.