rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban: lenini következetesség



Süddeutsche Zeitung: Magyarország példája: Európa szabadságáról van szó – Die Welt: lenini következetesség – Elmar Brok: a Bizottság kérje a magyar kormánytól a jogszabály magyarázatát – Pozsonyi Új Szó: a Fidesz meglepően gyorsan és sikeresen létrehozta saját civil ellenzékét – FAZ: Az ártatlanság vélelme a magyar kormányt is megilleti


Süddeutsche Zeitung: Magyarország példája: Európa szabadságáról van szó

A Süddeutsche Zeitung online változata december 29-i keltezéssel Martin Winter tollából közölt újabb elemzést a magyar médiatörvényről. A szerző szerint az EU-nak egy új problémával kell szembenéznie, s ezt a problémát Magyarországnak hívják. A magyar médiatörvény ugyanis az európai értékrend lényegét sérti, s ha a törvény ellen az EU semmit sem tesz, akkor ez veszélyes példát teremthet, hiszen a szabad sajtó más országokban is zavarja a kormányokat. Éppen ezért a cikkíró szerint nem Magyarországról, hanem Európáról van szó. Magyarország ugyanis saját akaratából vált a Nyugatnak mint politikai rendszernek a részévé, s ahhoz bizony hozzátartozik a sajtó szabadsága is. S bár voltak más volt szocialista országok is, amelyek igyekeztek a nyugatellenes hangulatot kelteni, ennek a politikának sehol sem volt tartós sikere. Így Magyarországon sem lesz.

Az EU értékrendje azonban csak akkor hatásos és működőképes, ha minden egyes tagállama tartja magát ezekhez az értékekhez. Mivel a magyar médiatörvény közvetlen támadást jelent a demokrácia egyik alapelve ellen, ezért az EU-nak be kell avatkoznia, s ehhez megvan a maga eszköze is. Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelye megteremti ugyanis annak a lehetőségét, hogy rendre intsék azt a tagállamot, amely megszegi ezt a közös értékrendet. Ahogyan ez Franciaország esetében is történt a romák kitoloncolása kapcsán. Mindennek ellenére Brüsszel hallgat, noha hetek óta lehet tudni, hogy mire készül Orbán. Ennek pedig az az oka a cikkíró szerint, hogy a Fidesz az Európai Néppárthoz tartozik, amelynek meghatározó befolyása van Brüsszelben. Éppen ezért Martin Winter arra hívja fel a figyelmet, hogy a médiatörvény miatti eljárást Magyarországgal szemben az Európai Parlamentnek kellene kezdeményeznie, még akkor is, ha egy ilyen eljárást különösen kellemetlen azzal az országgal szemben megindítani, amely a következő hat hónapban az EU elnöki tisztét tölti be. De még kínosabb és kellemetlenebb lenne, ha az EU szó nélkül venné tudomásul az európai értékeknek ezt a megsértését, hiszen ezáltal saját szavahihetőségét veszélyezteti, s azt kockáztatja, hogy az európai polgárok elvesztik az EU-ba vetett bizalmukat.

***

Die Welt: lenini következetesség

Az EU-elnökségre készülő Magyarország miniszterelnökének politikáját elemzi Pusztai Putyin Európának című cikkében szerdán a Die Welt című napilap.

A konzervatív német újság írásának bevezetőjében megállapítja, hogy az EU-elnökség féléves turnusváltásai a nyilvánosság számára általában észrevétlenek maradnak, s hogy Brüsszelben senki sem emlékszik olyasmire, hogy egy ország még elnökségének kezdete előtt a címlapokra került volna. Magyarországnak, pontosabban Orbán Viktor miniszterelnöknek most ez sikerült.

Röviddel karácsony előtt a magyar kormány olyan törvényt fogadott el, amely a magyar médiát a jövőben a legszigorúbb állami ellenőrzés alá helyezi. A hivatalos Brüsszel számára, amely a sajtószabadságot mint az egyik legfontosabb európai értéket nagy becsben tartja, ez valóságos arculcsapás volt. Azonmód következett is a kemény bírálat Berlinből, Prágából és Luxemburgból.

A "budapesti erős ember" is azonnal válaszolt. Közölte, hogy nem fog "remegő térddel" egy nyugati visszhangra reagálni, és "esze ágában" sincs a vitatott törvényt visszavonni - áll a cikkben.

A konfliktus az új évre is áthúzódik, jóllehet az EU-nak enélkül is van elég gondja: választ kell találnia az euró valószínűleg legsúlyosabb válságának kihívására, és a magyar elnökségre vár a stabilitási és növekedési egyezmény októberben elhatározott reformjának életbe léptetése is. Az uniós elnökség napirendjének élén szerepel a belső energiapiac kiépítése, és Horvátország EU-csatlakozásának utolsó lépései is a következő hónapokban várhatók.

Orbán higgadtan tekint ezekre a kihívásokra. A kommunizmus térdre kényszerítése és Európa újraegyesítése szerinte nehezebb volt, mint az ország előtt álló EU-elnökség. A magyar kormány honlapján az olvasható, hogy "takarékos és zökkenőmentes" elnökséget kíván, amely a konszenzus megteremtését tekinti a legfontosabbnak. És sok elődjéhez hasonlóan közelebb akarja vinni Európát a polgárokhoz, "emberarcú" elnökséget ígér.

Orbán az elkövetkező félévben az unió moderátoraként és igaz támaszaként óhajt a nemzetközi politikai színtéren megjelenni, de nem csak a médiatörvény világít rá arra, hogyan építi ki teljhatalmát a 47 éves politikus. A "nacionalista pátoszhoz" szívesen folyamodó magyar miniszterelnök tavaszi hivatalba lépése óta szinte "lenini következetességgel" iktatott ki vagy "gleichschaltolt" mindenféle zavaró ellenőrző hatóságot. Mindenekelőtt az a gyorsaság megdöbbentő, ahogyan Orbán a választási kampányában meghirdetett "konzervatív forradalmat" megvalósítja.

A kisebbségi jogoknak a magyar miniszterelnök többségi államában semmi szerepük sincs. Orbán sikerrel korlátozta az alkotmánybíróság hatásköreit, a kényelmetlen államfőt engedelmes utóddal pótolta, a független költségvetési tanácsot megszüntette, egy kedvére való főállamügyészt gyakorlatilag élethosszig tartó időtartamra megválasztatott, és parlamenti ellenőrzésének jogát megszüntette. Az állami üzemekben és intézményekben zajló tisztogatást most a köztisztviselők elbocsátási hulláma követheti: a jövőben minden közszolgálati alkalmazottat indoklás nélkül felmenthetnek.

A magyar elnökség így már most jelentékeny demokráciadeficit gyanújában áll. A bírálók arra figyelmeztetnek, hogy a "puszta Putyinja" a szinte összes állami intézmény "gleichschaltolásával" a magyar történelem tekintélyelvű rendszereinek szerencsétlen hagyományát folytatja. Az a kritika azonban, hogy fehérorosz állapotokat teremt az EU közepén, Orbánt egyáltalán nem izgatja. „Magyarország nem az az ország, amely híján van az öntudatnak” - mondja. Úgy véli, hogy ezt minden erővel be kell bizonyítania – fejeződik be a Die Welt cikke.

***

Elmar Brok: a Bizottság kérje a magyar kormánytól a jogszabály magyarázatát

A magyar médiatörvénnyel kapcsolatos aggodalmakról közölt vendégkommentárt a Frankfurter Rundschau című német lap szerdai számában Elmar Brok, a kormányzó Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) európai parlamenti (EP-) képviselője, az EP néppárti frakciójának külpolitikai szóvivője, a német-magyar fórum társelnöke.

A magyar jogszabályról szólva megállapítja, hogy a közmédiumok átszervezése, egy közös szervezetbe tömörítése nem jelent problémát, „még ha ezáltal mintegy félszáz ember el is veszíti államtitkári fizetését”. Sok országban létezik a magyarországihoz hasonló médiahatóság is, regisztrálási és licencadási joggal. Problémának látszik viszont, hogy az Orbán-kormány a maga kétharmados többségével egy olyan, több mint 120 oldalas törvényt vitt keresztül, amely a közszolgálati és a magánmédiától az internetig szinte az egész kommunikációt szabályozza.

A választók alkotmányozó többséggel ruházták fel a kormánypártot, ami különleges mértéktartást és felelősségtudatot követel meg, „nehogy a demokratikus és jogállami rendet lebontsák”. Ezért világossá kell tenni – írja –, hogy a médiahatóság minden intézkedése törvényesen ellenőrizhető. „A törvényalkotásból, a médiahatóságok magatartásából és a joggyakorlatból olyan eredménynek kell születnie, amely biztosítja a sajtószabadságot. A médiahatóságoknak, amelyek függetlenek a kormánytól, és amelyeket a parlament választ meg, csak akkor szabad szankciókkal a szerkesztői szabadságba beavatkozniuk, ha azok az ifjúságvédelemre, pornográfiára vagy reklámszabályozásra vonatkoznak.”

Mindezekre vannak példák más országokban, de a gyakorlat és a különböző törvényalkotási elemek összehangolása tisztázásra szorul. Az Európai Bizottságnak mint az EU-szerződések őrének éppen ezt kell megvizsgálnia.

Brok szerint bizonyosan az uniós jogba ütközik az a rendelkezés, amely magas részarányt állapít meg a magyar gyártású produktumokra. Ez azonban nem a sajtószabadság kérdése. Az újságíró forrásainak nyilvánosságra hozatala „közbiztonságot érintő ügyekben” a legtöbb országban problémát jelent. De a WikiLeaks ellenére világossá kell tenni, hogy egy újságíró, aki törvényes eszközökkel információhoz jut, azt eredetétől függetlenül felhasználhatja, de egyúttal nem köteles így tenni. A személyiségvédelem és a következmények felmérése az újságíró felelőssége.

Brok felhívja a figyelmet, hogy az új magyar médiatörvény elsősorban azért keltett olyan nagy figyelmet, mert az ország január 1-jétől az EU elnöke lesz. Idézi az EU alapjogi chartájának „nagy jelentőségű” 11. cikkelyét „a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról”. Leszögezi ugyanakkor, hogy a médiajog szabályozása nemzeti hatáskörben áll, Németországban pedig az egyes tartományok kompetenciája.

Ha a magyar médiatörvény elleni vádak megfelelnek a valóságnak, a sajtószabadság jelentősége miatt panasszal lehet fordulni az Emberi Jogok Európai Bíróságához, de az EU maga is aktivizálhatja magát az alapjogi chartára és az emberi jogok európai egyezményére hivatkozva.

Ha a jogszabály vizsgálata ahhoz a következtetéshez vezet, hogy Magyarország az EU olyan alapjogait sértette meg, mint az emberi jogok, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, és figyelmen kívül hagyta a pluralizmust, a diszkrimináció tilalmát és a toleranciát, az EU léphet. A tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy a Bizottság kemény intézkedéseket hozhatnak, egészen a szavazati jog megvonásáig. Mindehhez azonban alapos indoklásra van szükség, ezért fontos, hogy a Bizottság kérje a magyar kormánytól a jogszabály magyarázatát – áll Brok írásában.

***

Pozsonyi Új Szó: a Fidesz meglepően gyorsan és sikeresen létrehozta saját civil ellenzékét

Öncenzúra helyett... cím alatt közölt cikket a magyar kormány intézkedéseiről az Új Szó című szlovákiai magyar napilap szerdán.

Az újság szerint folytatódik az Orbán-kormány tevékenységét élesen kritizáló külföldi hozzászólások sora.

"A lavinát, melyhez a június óta eltelt időszak számos intézkedése adott alapanyagot, végül a médiatörvény elfogadása indította el, amely – a kormány állításaival szemben – korántsem az európai normában megszokott keretek között marad. Ha a törvény betűjét komolyan vesszük, az nemcsak a mindenkori hatalom nyomásgyakorlási lehetőségeit tágítja ki aránytalanul az őt ellenőrző médiával szemben, hanem öncenzúrára is kényszeríti a büntetésektől tartó újságírókat" – írja Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko elemző ügynökség vezető elemzője.

Az önkorlátozás mechanizmusának szándékos beindítására tett kísérlet az elmúlt években Szlovákiában is megtörtént: a szlovákiai nyelvtörvény ködös megfogalmazása éppen azt szolgálta, hogy az állampolgárok félelmeik által maguk terjesszék ki a törvény hatályosságát mindennapi kommunikációjukra. Akkor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) az első tiltakozók között volt – nem véletlen, hogy a magyar médiatörvény is kivívta a szervezet markáns rosszallását.

Ravasz Ábel szerint "a populista politikai irányvonal fő ismérve az, hogy a politikai teret a ’mi’ és az ’ők’ közötti harcként írja le. Láthattuk ezt a fajta gondolkozást a Fico-féle szlovákiai baloldalnál is, ahol a külföld (azaz a Nyugat), a vállalatok, a sajtó és a kisebbségek jelentették az egyszerű emberekkel szembeni kontrasztot a kormánykommunikációban, és nagyon hasonló logika szerint működik az orbáni kommunikáció is. A nagyvállalatok és a pénztőke elleni fellépést a különadók és a magánnyugdíjpénztárak elleni intézkedések jelenítették meg, a sajtó a médiatörvényt kapta a nyakába, a külföld pedig a minden képzeletet felülmúló módon cinikus kormányzati kommunikációban dilettáns és kotnyeles társaságnak tűnik, a spekuláns hitelminősítőktől az önző EU-n és az értetlen EBESZ-en át egészen a gyakorlatilag lekommunistázott luxemburgi és az immár szándékoltan homoszexuálisként megjelenített német külügyminiszterekig."

„Ahogy azonban Robert Ficónak sem sikerült kormánya tevékenységéről és a korrupciós botrányokról a fent felsorolt ’ellenséges csoportokra’ terelnie a figyelmet, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá válik az, hogy a magyar közvélemény sem eszi meg azt a harcos retorikát, amelybe a Fidesz központosító intézkedéseit csomagolja.”

„Az Orbán-kormánynak saját bázisát is sikerült negatívan meglepnie személyi döntései arroganciájával, gazdaságpolitikája különutas ’szabadságharcával’, nemzetpolitikája kicsinyességével és legújabban a demokratikus kontroll elleni fellépésével, a csalódottság pedig a közbeszédben is láttatja magát. A parlamenti ellenzék dermedtsége ellenére a Fidesz meglepően gyorsan és sikeresen létrehozta saját civil ellenzékét, mely egyre hangosabban hallatja a hangját. Ezen pedig a médiatörvény aligha fog segíteni: minél szorosabbra zárja Orbán Viktor az öklét, annál több helyen folyik ki a kezéből a homok" – zárul az Új Szó írása.

***

FAZ: Az ártatlanság vélelme a magyar kormányt is megilleti

A magyar médiatörvényről közöl interjút egy német nyelvű budapesti hetilap kiadójával internetes oldalán szerdán a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Az 1988 óta Magyarországon élő német Jan Mainka, aki 1999-ben alapította 7 ezer példányban megjelenő, főként a Magyarországon dolgozó német üzletemberek körében népszerű Budapester Zeitungot, kifejti: német újságíróként nem érzi, hogy az új médiatörvény bármiben korlátozná. Amellett a magyar törvények esetében is igaz a mondás, „nem eszik olyan forrón a kását”. Ráadásul kétségei vannak a médiatörvény megvalósíthatóságával kapcsolatban is, hiszen mindazt, ami az interneten megjelenik, szinte lehetetlen ellenőrizni.

Mainka a magyar médiatörvényre való nyugati reagálásokat eltúlzottnak, hisztérikusnak tartja. Orbán Viktor már tanúságot tett civil kurázsijáról a rendszerváltás időszakában, a magyar miniszterelnök nem „antidemokrata”, Magyarország pedig nem Észak-Korea, hanem egy nyitott ország.

A német újságírót a magyar médiatörvényt kísérő heves reakciók Thilo Sarrazinnak – a német jegybank elnöksége egykori tagjának – a muzulmán bevándorlókat bíráló könyve körüli németországi hisztériára emlékeztetik. A kritikusok ízekre szedték a később bestsellerré vált művet, anélkül, hogy vették volna a fáradságot, hogy elolvassák, vagy egyáltalán a kezükbe vegyék.

Mainka súlyos bírálattal illeti a sajtót is, mondván, hogy miközben a nyolcéves szocialista kormányzás idején teljes volt a sajtószabadság, nem sikerült megakadályozni, hogy a politikai osztály és a hozzá közel álló körök a közérdek kárára gátlástalanul gazdagodjanak, miközben a gondjaikra bízott ország a gazdasági összeomlás szélére jutott. Hol voltak a mai figyelmeztetők és önjelölt magyarbarátok, amikor az ország nyolc év alatt egyre mélyebbre süllyedt a korrupció és a rossz gazdálkodás mocsarába? – teszi fel a kérdést. Az ártatlanság vélelme a magyar kormányt is megilleti, amely – igaz, olykor ügyetlenül és nem hozzáértő módon – megpróbálja kihúzni az ország szekerét a kátyúból –mondja az interjúban a Budapester Zeitung kiadója.



Forrás: MTI, Galamus


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!